Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08 / 261. szám
1997. november 8., szombat Horizont 11. oldal „Gumibottal, puskatussal jelezték: ez a régi-új rendszer” A cellatársam Darvas Iván volt Renn Oszkár - Régi egri család gyermeke, a Csallóközben született, Ekecsen. Apja öt nyelven beszélő rendőrtiszt, akit munkája kapcsán számos városba áthelyeztek. így járja be az ifjú Renn Oszkár az Ekecs-Kispest— Vác-Miskolc útvonalat, hogy azután végleg megérkezzen Egerbe. Neve mára egybeforr a város félmúltjával és történelemformáló jelenével. Szembeszállni az oroszokkal?- Az orosz mamut legázolta az országot, de a diákságot nem tudták térdre kényszeríteni. Mert mi is történt például Miskolcon? A hatalmukat visszaszerző kommunisták - újra a tankok árnyékában - kitűztek az egyetem tetejére egy hatméteres vörös lobogót, pedig tudták: a diákságot ezzel felingerelhetik. A hallgatók válaszként kifüggesztettek a diákszálló ablakába mindent, ami vörös színű volt. Mi, tapasztaltabb ötödévesek, meg- éreztük, hogy ennek súlyos következménye lehet. Végigrohantunk a diákszállón, hogy a kilógatott tárgyakat vegyék be. Mindenki csak nevetett, s azt gondolták, hogy bátorságukkal egy fricskát adtak a hatalomnak. A puska sajnos visszafelé sült el. Délután már meg is jelentek a teherautók, és százszámra ugráltak le róla a felfegyverzett pufajkások. Puskatussal beterelték a fiatalokat az előadótermekbe, és a diákok nevét kezdték felolvasni. Köztük volt az enyém is. így csipkedtek össze bennünket, és vittek tovább a diákszálló első emeletére. Volt közöttünk professzor is, és számos tanár, akiket 8-10 pu- fajkás legény azonnal „kezelésbe vett”. Gumibottal, puskatussal és rugdosással adták tudtunkra, hogy ez már a régiúj rend. Közben bűzlöttek a pálinkától. Az út innen egyenesen a börtönökbe vezetett. A börtönévek és a pufajkások- A Jancsó-filmekben már látott módszerrel „kezeltek” bennünket. Leszálltunk a teherautókról, és a börtöncelláig vezető úton egy szakasz pu- fajkás előtt kellett elhaladnunk. És ütöttek, ahogy bírtak...! Hétszer hallgattak ki, s szerencsére közben csak egyszer vertek meg igazán.- Mintegy 11 hónapig tartó vizsgálati fogság után 1957 végén két év börtönre és vagyonelkobzásra ítéltek. 1958 elején szállítottak el a váci börtönbe. A nyomorúság mellett adatott nekünk egy szép nap is. Egy alkalommal ugyanis meglátogatta Tolnai Klári a cellatársunkat, Darvas Ivánt. A börtön személyzete kiborotválkozva, díszegyenruhában várta a művésznőt, aki egy igazi antre-val lépett be a kapun: hatalmas kalapban, gyönyörűen mosolyogva. Lenyűgözte az egész börtönt.- Tél végéig maradtam Vácott. Áprilisban felraktak több társammal együtt egy „Robo- mobilba”, és egy alföldi munkatáborba, Korhányba vittek. Itt találkoztam Füzesy Ottóval, a kiváló hangú egri bonviván- nal, Olgyai Magda férjével. Együtt dolgoztunk a mező- gazdaságban, s laktunk a drótkerítéssel körülvett lágerben. Részletek az 1956, Eger című dokumentum filmből Összeállította: SZÍK1 KÁROLY Erdélyi családnál húzódtam meg Jobb László - A forradalom városvédő parancsnoka. Hetven év fölött is olyan elegáns katona, amilyennek csak a ’48- as tábornokok lehettek. Egerben városvédő parancsnok volt 1956-ban, ma a forradalom eszméinek védelmezője.- Az orosz csapatok vezetőjével, Poljakov ezredessel közöltem, hogy senki nem fog rájuk lőni, tehát a város épségét neki is szavatolnia kell. O megfogalmazott egy felhívást, hogy akinek fegyvere van, az adja le. Poljakov kérte, hogy én is írjam alá. Mondtam neki: „én nem hívtam önöket, tudomásul veszem, hogy itt vannak, de nem írok alá semmit, mert katonai tevékenységemet befejeztem". Másnap letartóztattak a ruszkik, s bent őriztek a parancsnokságon. Az első tüntetésig tartottak fogva, akkor kiengedtek. Egy erdélyi zsidó családnál húzódtam meg egy időre. Tudtam, hogy köröznek, ezért felhívtam a rendőrséget: fölösleges a körözés, nem vagyok én rabló- gyilkos, s ha Gyurkó vezérőrnagy, a pufajkások véreskezű parancsnoka, Magyarország hóhéra elhagyja Egert, jelentkezem azonnal. A megtorlások híre megbénított bennünket Ivády Lászlóné - 1936. november 10-én született Egerben. A legérzékenyebb kérdésekről is a legnagyobb természetességgel beszél. A kommunizmus gyötrelmes évei-A kommunisták kiderítették rólunk, hogy kulákok vagyunk, iskolába ezért nem vettek fel sehova. Apám súlyos beteg volt, a szőlőt művelni tehát nem tudta, a beszolgálta- tási kötelezettségünknek csak nehezen tudtunk eleget tenni. Mindent elvittek, még a lakásunkról is kiköltöztettek.- Nem akartunk tovább rabszolgák, sem az elnyomó erők lábtörlő rongya lenni. Ezért vonultunk az utcára Egerben, s éltettük a pesti forradalmat. Húszéves voltam, és lelkesen mentem minden tüntetésre. A lelkes, felszabadult arcú emberekkel sodródtam az ÁVO-székházhoz. Jó volt látni, ahogyan égett a vörös zászló, s a Lenin-képekkel együtt a diktatúra más szimbólumai is az utcára hulltak. 1956 novembere- új fájdalmak-Rettenetes látvány, iszonyatos érzés volt november 4-én, ahogyan beözönlöttek az oroszok. A kommunisták megerősödését fokozatosan éreztük ezekben a napokban, de nem hittük, hogy a lánctalpak dübörgése vet véget forradalmunknak. Egy ilyen iszonyú nagy hadsereget kellett ránk hozni? Micsoda nemzetárulás volt ez! Aztán nyomában az összefogdosás, a halálra ítélés... A megtorlások híre megbénított bennünket. Börtönbe zárták ártatlanul •••-Leendő férjemet december 27-én fogták el, s „felforgató tevékenységéért” 4 évre ítélték. 1959. december 27-én szabadon bocsátották. Ekkor találkoztunk újra, s 1960 szilveszterén eljegyeztük egymást. Lászlót rendkívül megviselte a bukás, idegeit felőrölte a börtön, állapota megromlott. Megtört, megrokkant ember lett idejekorán... Börtönbe csukni ártatlan embert, csak mert szabadabb világot óhajtott! A nyakába varrták, hogy a népi demokratikus rend megdöntését szervezte. Békétlenül halt meg, és én békétlenül élek, mert jobb rendet vártunk, ahol harcunk méltó elismerésre lel. A hitvány ember mindig jóval nagyobbat üt... Limbek Ottó - Ha élne még Tamási Áron és találkozott volna Limbek Ottóval, bizonyára róla mintázta-írta volna Abel 1956-ban című regényét. Mert bizony olyan ő, mint Ábel. Fent él valahol a hegyélen juhaival és szamarával, s napközben (olykor estidőben) átrobog a városon Trabantjával - mint egykor harckocsikba kapaszkodva, valahol a Széna tér közelében. A kínzás koreográfiája- A forradalom bukása után elég hamar a visszatért kommunisták kezébe kerültem. Felismertek egy fényképen, jött értem a járási rendőrparancsnok, letartóztatott. Miskolcra vittek át egy Pobjedá- val. Három nyomozó ült a kocsiban, ahol vesztemre elmondtam, hogy én mesterlövész voltam a háborúban. Erre az egyik feldühödött gazember már ott, az autóban ki akarta verni a szemem, hogy ne tudjak többé lőni. A sofőr téritette észhez, aki azt mondta a feldühödött baromnak: „semmi jogod arra, hogy kiverd a szemét”. Ekkor újabb trükkel próbálkoztak. Megálltak a szántás mellett, és meg akartak futtatni. Persze, lelőttek volna, ha szót fogadok... Felvittek az emeletre. Heten vagy nyolcán voltak, s a verés pontos koreográfiája alapján váltották egymást. Először beállítottak a sarokba úgy, hogy ne dőljek el az ütlegelés közben. És akkor kezdődött a pofozás: szédültem, tántorogtam, de elesni nem tudtam... Következett a gu- mibotozás, először a tenyérbe, váltva jobb és bal kézbe. Borzalmas fájdalommal járt... És jött a klasszikus deres. Meg kell fogni a lábujjamat, és az ember testét végigverik. Ekkor éreztem igazán: minél hitványabb valaki, annál nagyobbat tud ütni. Kétszer elájultam közben, és rózsaszínű álmot láttam. Ivásszünet - pertuivá*- Az emberkínzás végén jött a legnagyobb megalázás: a per- tuivás. A verőlegények szeszt töltöttek maguknak. Alig hallható hangon vizet kértem tőlük. Ők már félig részegek voltak, s elém tolták a köpőcsészét. Igyunk pertut — mondták. Amikor látták, hogy nem akarom kiinni a csészét, rám rontottak. És én megittam... Megittam... És azt kell mondanom, jólesett.- Fél kettőtől háromnegyed tízig vertek. Több hétig nem voltam szállítható állapotban, annyira összetörtek. Azután rabkocsival Pestre vittek...-Novemberben megszületett az ítélet: 14 évet sóztak a nyakamba. Szinte örültem, mert nem végeztek ki, hiszen bármi megtörténhetett akkor. A jelszó ez volt: a kötél alatt minden elfér. Félig agyonvertek, kiütötték a fogaimat Miskey Kálmán - Volt a városban egy per 1973-ban. A Kádár-rezsim egyik elkapatott bolsevistája volt egy bizonyos Toldi nevezetű... Mindenki rettegett ettől az elvtárstól, mert a csúcs KB-hoz családi-baráti szálakkal kötődött. Egyszer ez a Toldi megsértette egyik beosztottját. És a Beosztott a vörös színű embert feljelentette a bíróságon, de a hivatalos suny- nyogó jogi személyek nem vállalták a tárgyalás lefolytatását, összekaptak hát egy pesti csapatot. És a Beosztottat hiába kérték csúnyán-szépen, hogy álljon el a pertől, mert hirtelen haragú Toldi kinyírja, kinyíratja, nem állt el szándékától - és nyert, ügyvéd nélkül is. Vörös elvtárs pedig így búcsúzott: „ezt a Miskeyt 1956-ban már fel kellett volna akasztani...” Szerencsére nem így történt.- Azt szoktam mondani: Kis- tarcsának köszönhetem a mű- fogsoromat és a sakk-készletemet... 1957 januárjában egy tömött teherautónyi pufajkás érkezett Úrkútra. A pufajkások úgy gondolták, könnyű dolguk lesz velem: majd az első felszólításra feltartott kézzel megyek hozzájuk. Nem így történt, mert a bányászok védelmük alá vettek, s fenyegetően körülvették a karhatalmistákat. Megszégyenülve, szikrázó haraggal elmentek. Örömünk csak februárig tartott, mert 28-án sikerült tőrbe csalniuk. Kariszli János tanácselnök telefonált, hogy sürgős ügyben menjek a tanácsházára. Elmentem. Á folyosó üres volt, az elnöki szobában sem tartózkodott senki. Hirtelen két oldalról megjelentek a pufajkások: „jó napot, főmérnök úr, jöjjön ultizni” - mondták. És elkezdtünk ultizni. Fél óra sem telt el, megjelent egy teherautó, feldobtak rá, és Devecserbe vittek. Ott már vártak a győri verőlegények. Félig agyonvertek, kiverték a fogaimat, miközben így gúnyoltak: „na, főmérnök úr, kell-e még ’56, kell még forradalom?” Feltöröltették kicsurgó véremet, majd nekitámasztottak a cserépkályhának. Egy farkaskutyát engedtek be a szobába. így töltöttem az első éjszakát... Elvittek Kistarcsára. Közbűntényesek közé. Apró csínyekre megtanítottak, például arra, hogyan kell kést, kártyát készíteni, vagy kenyérből sakkfigurákat. Nyolc hónap telt úgy el, hogy még a nevem sem kérdezték meg. r ...Es jöttek az ügyeletes hamis tanúk Oroszy László: - November 4- én Egerbe is megérkeztek az oroszok. Ez volt a tragikus vasárnap. Az ő árnyékukban azután a visszatért kommunisták kiélhették beteges bosszúvágyukat... Hétfőn munkástanácsi ülés volt, amikor a járási párt- bizottság első titkára megjelent díszkíséretével. Csizmával berúgta az ajtót, és felkiáltott: „Na, mi van, szép fiúk? Mutassátok csak azt a névsort, aminek alapján 40 embert fel akartok akasztani?” Döbbent csönd támadt. Megértettük: eljött a leszámolás ideje. Sinkó később Szegeden a városi tanács elnöke lett. November 4.: a megtorlás kezdete- Megkezdődött tehát a megtorlás. Volt olyan nap, amikor a 29 munkástanács-tagból 27-et az ÁVH-n vallattak. És jöttek az ügyeletes hamis tanúk. Ilyen volt például Várallyai István is, a járási tanács hivatalból hazudó embere... így mosta tisztára 27 ezer forintos sikkasztását. Ennek egyenes folyamataként belépett a karhatalmista pufajkások közé, és ö is ott volt a decemberi vérengzésnél Egerben, a Csiky utca sarkán. Ma persze tagadnak. — Eger hemzsegett az ilyen gerinctelen alakoktól. Ilyen volt például Hegyi János is. Először fogságba került, mint Horthy- katonatiszt, aki Horthy kezéből átvette az akkori legmagasabb kitüntetést. Hazajövetele után kitűnő elvtárs lett, olyannyira, hogy Rákosi is magas rangú elismerésben részesítette. Ilyen is lehetett tehát régen egy verpeléti pedagógus, aki később művelődési osztályt vezethetett Egerben. Makiáron élő szüleit megtagadta, mert a római katolikus templomban harangozott az édesapja. 1956- ban térden állva könyörgött szüleinek, hogy bocsássák meg eddigi tetteit. Az orosz tankok bevonulása után természetesen ismételten hátat fordított a két öregnek. Ez az ember sokat ügyködött azon, hogy belőlem ellenforradalmárt csináljanak. Halálos ítéletek, súlyos börtönévek-Társaim közül dr. Szombati Istvánt és Berzsenyi Györgyöt a bíróság halálra ítélte első fokon. Ekkor kapott Mészáros Gyuri is 11 évet, s többi tagunkra is súlyos börtönévek vártak.- Keményen megtorolták ezt követően például az AKÖV forradalmárait is, akik a kommunista szobrok ledöntésében és elvontatásában, az ÁVH felszámolásában komoly szerepet vállaltak. Szabályos hajtóvadászatot indítottak ellenük. így történt meg az is, hogy Verpelét és Egerszalók között a Kígyósi- völgyben feltartóztatták a családjához hazafelé tartó tefust, és agyonverték.- Tüntetések következtek, újabb bebörtönzések. A forradalmi erők nem adták fel. Falragaszokon, röplapokon meghirdették december 10-11 -re a sztrájkot. Elszabadult a pokol.