Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

1997. november 27., csütörtök Hatvan Es iőmivri Körzete 5. oldal Gesztus a község időseinek Klasszikus alkotások a videoklub műsorán HORT - A település önkor­mányzata már a szeretet ün­nepére készül - tájékoztatta lapunkat Kassa László pol­gármester. A község első em­bere elmondta: a nyugdíjas­klub csaknem hetven tagja ezer-ezer forint értékben ka­rácsonyi csomagot kap aján­dékba. Várhatóan hasonló gesztussal örvendeztetik meg az idősek klubjának tagjait és a szociális étkezésben és ellá­tásban részesülőket is. Ugyancsak horti hír, hogy videofilmklub-előadássorozat indul a helyi könyvtárban. Az érdeklődők kéthetenként pén­teken 17 órától megtekinthe­tik - többek között - Murnau Az utolsó ember, Richardson Dühöngő ifjúság, Weir Holt költők társasága és Hudson Tűzszekerek című filmalkotá­sait. Az előadásokat - ame­lyek díjtalanul látogathatók - beszélgetés követi Monori Zoltánnak, a TIT hatvani iro­davezetőjének a közreműkö­désével. „Beszervezett” népdalosok APC - A helyi népdalkor csatlakozott a Heves Megyei Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetéhez. A hagyomány- őrzők ennek köszönhetően részt vehetnek a megye által szervezett programokon, s fo­lyamatosan tájékoztatást kap­nak az országos rendezvé­nyekről is. Jó hír, hogy a fellépésekre a dalkört azok a falubeliek is elkísérhetik, akik nem tagok ugyan, de szívesen vesznek részt a közös eseményeken. Megtudtuk: a népdalkor nem „zárt” társaság, így közé­jük állhat bárki, aki rendsze­resen látogatja rendezvényei­ket. Mivel igazi közösség ki­alakításán fáradoznak, az sem feltétel, hogy a pártoló tag nyugdíjaskorú legyen. Ami a közelmúlt történé­seit illeti, a lelkes nótázók közreműködtek a jobbágyi honvédség ünnepélyes állo- mánygyülésén, s szerepeltek egy belügyminisztériumi ren­dezvényen is. Tűzoltók a város felett, avagy: Víz helyett - fűrésszel HATVAN - A minap igen­csak meglepődtek a helybe­liek, amikor a Grassalkovich Művelődési Központ tetőzete felett tűzoltólétrát láttak ma­gasodni az ég felé. Lidérces emlékeik azonban .hamar, el­párologtak, midőn felfedez­ték, hogy a lángőrök ezúttal sokkal békésebb tevékeny­ségbe kezdenek, mint azon az ominózus, két és fél évvel ez­előtti hajnalon... Ezúttal ugyanis csupán a fák koroná­ját kellett megtisztítaniuk..az idő előtt elpusztult gallyaktól. Sólymok és héják a gombosi határban Gallyat vágni sem veszélytelen „mutatvány” FOTÓ: T. 0. HATVAN - Az elmúlt hét vé­gén sólymok, héják, karvalyok és szirti sasok lepték el a nagy­gombosi határt. Itt tartotta ugyanis a Magyar Solymász Egyesület vadászattal egybekö­tött országos találkozóját. Ha­zánk szinte minden tájáról ér­keztek vendégek, sőt Németor­szágból és Szlovákiából is. Az első nap reggelén beszél­gettem Bérces Jánossal, az egyesület titkárával. Elmondta, hogy jó kapcsolatban állnak a Nagygombosi Vadásztársaság­gal, vendégszeretőek a hatva­niak, s kedvező a terület is.- Valaha a királyok sportja volt a solymászat... - fordultam a titkárhoz.- A solymászat nem más, mint a ragadozó madarakkal történő vadászat - válaszolta Bérces János. - A sólymokon kívül héjákkal, karvalyokkal és sasokkal is vadászunk. A mi fegyvereink ezek a ragadozó madarak, amelyek az ősi, ter­mészetes stílusban szerzik meg táplálékukat. Nem azt jelenti, hogy éheztetjük őket, sőt na­ponta foglalkozni kell velük. A régebbi idők­ben valóban a királyok sportja volt. Egy hétköz­napi ember nem enged­hette meg magának, sőt a klassziku­san vett solymászatot ma sem.- Hogyan történik a madarak be­fogása és idomítása?- Védett madarakról van szó, tehát az engedélyek beszerzése a legelső feladat. Elsősorban a héják esetében kell jogot sze­rezni a befogásra, de a madarak többségét tenyésztjük. Ez utóbbi célja, hogy vadászatra alkal­mas madarak kerüljenek ki, s az is fontos, hogy a kipusztulás szélén lévő fajokat pótoljuk. Az idomítás előtt a tartóhelyet kell kialakítani, a megfelelő takar­A vadászatot eligazítás előzi meg Sági Oszkár és kétmilliót érő madara mányokkal együtt. A tollak be- száradása után kezdődik az év­ezredes múltra visszatekintő idomítási forma. Baráti kontak­tust kell teremteni, ahol a ma­dár gazdájának tekinti az em­bert. Az elmondottakról e sorok írója is meggyőződhetett a va­dászat alkalmával, melyet el­igazítás előzött meg. Itt beszél­ték meg - a hatvani alkotótá­borban - a röptetési sorrendet. A nagygombosi határ jó isme­rői - Kocsonya László elnök vezérletével -, Menyhárt And­rás, Balázs-Piri Andor és Hu­szár Zoltán hivatásos vadászok kísérték el a vendégeket. Köz­tük volt Sági Oszkár szirti sas madarával, melynek eszmei ér­téke kétmillió forint. Külön csoportban mentek a solymá- szok, a tojó héjások a sasokkal, és a hím héj ások. Láthattuk, amint Kovács István érsekvad­kerti solymász Liza nevű há­roméves tojó héjája leterített egy nyulat. Több fácán és nyúl is karmok közé került. Fáczán Attila FOTÓ: FÁCZÁN ATTILA A dolgozók évek múltán sem „hajlandók” tudomásul venni a cég megszűnését A Magüzem a Zöld Kunyhóba ^öltözött” Manapság nem a megható történetek korát éljük. Ha pedig egy üzem léte vagy nemléte kerül szóba, már-már természetesnek vesszük az ezzel járó hercehurcát. Éppen ezért hihetetlen, de igaz: akad egy cég, amelynek dolgozói évekkel az érdemi munka megszűnését követően is rendszeresen összejönnek, hogy néhány órára visszaforgassák az idő kerekét. SELYP - A több mint két évti­zedes folyamatos termelés után a felszámolás sorsára jutott Magüzem fénykorában irigyelt munkahelynek számított a kör­nyéken. Köszönhetően az ottani oldott légkörnek, a kollektíva családias hangulatának. Volt időszak, amikor csak­nem ötvenen dolgoztak itt. Mindenki igyekezett eleget tenni feladatának, s eszébe sem jutott senkinek azon töpren­geni, mi lesz, ha majd a kapura végleg lakat kerül. Akkor talán még az sem fogalmazódott meg bennük, hogy micsoda nagy­szerűen összeforrott közösséget alkotnak. Megdöbbentek, amikor hirte­len apadni kezdett a munkába sietők száma. A rettegés napjai voltak ezek. „Vajon én mikor kerülök sorra?” - kérdezték az ideig-óráig még maradók, na­gyon is tisztán látva az elkerül­hetetlent, ami hamarosan való­ban bekövetkezett. De lám, talán még ebben a kiüresedett világban is léteznek elszakíthatatlan kötelékek? A jelek szerint igen! A négy égtáj felé szétszóródott „magüzeme- sek” a minap is összejöttek a te­lepülés Zöld Kunyhó elneve­zésű kisvendéglőjében, hogy elbúcsúztassák nyugdíjba vo­nuló egyik volt főnöküket. A maroknyi társaság tagjai - a napi gondok ellenére - reme­kül érezték magukat. Koccin­tottak a régi szép idők emlé­kére, az együtt töltött évekre, a remélt boldog jövőre. Többeknek csillogott a szeme. A nosztalgia könny­cseppjei? A megállíthatatlan időé, netán a soha vissza nem térő, boldog napok emlékéé? Ki tudná teljes bizonyosság­gal megmondani...? Dénes Csilla Testületi ülések. Ma térsé­günk több településén ta­nácskoznak a képviselő-tes­tületek, hogy megvitassák a jövő évi pénzügyi koncep­ciót. Hatvanban délelőtt 9, Lőrinciben délután 2 órakor kezdődik az ülés. Petöfibá- nya vezetősége 15 órakor ta­lálkozik a községházán. Jótékonysági bált rendez­nek november 29-én, szom­baton Boldogon. A művelő­dési házban 19 órakor kez­dődő mulatság bevételét az oktatási és kulturális intéz­mények feladatainak finan­szírozására fordítják. Véradásra várják a dono­rokat december 2-án - a jövő hét kedden - a hatvani kórház faházába. A 9-től 12 óráig tartó eseményen első­sorban a polgármesteri hi­vatal, az egyéb közintézmé­nyek és a kisüzemek véradó­inak megjelenésére számí­tanak. Zagyvaszántón december 2-án 16 órakor az idősek klubjában tartja soros ta­nácskozását a község képvi- selő-testülete. Az ülésen a pénzügyek megtárgyalása mellett megállapítják az iparűzési adó mértékét is. A barkácsolni szerető gye­rekeknek tartanak foglalko­zást minden szerdán délután fél 4-től az apci könyvtár­ban. A kézműves szakkört Szeghalmyné Ócsai Mari­anna vezeti. A József Attila-kép válto­zásai címmel Veres András irodalomtörténész tart elő­adást a hatvani városi könyvtárban. Az esemény december 1-jén, hétfőn 17 órakor kezdődik. „P aranormális” parabola LŐRINCI - Bár az is megérdemelne néhány hasábot, ezúttal nem az Sz. Tóth Ferenc által elkezdett, s máig be nem fejezett kábeltévé-há­lózat negatívumairól szól az írás, hanem annak sokak által nem ismert vetületeiről. A jelenség tanulságul szolgálhat a városhatárokon túl is. Mint a dolgok külső, bár mindvégig közeli szemlélője, bizton állíthatom, hogy a kivitelező megbízottjait a jó szándék vezérelte, amikor megszervezték a helyi rendszert. Mi több, egyi­kük saját garázsában adott helyet a központi egységnek, s ez lett problémáinak egyik ere­dője. Hálát, köszönetét nem vártak hozzáállá­sukért, s ebben az egyben nem is csalatkoztak. A mocskolódók és névtelen telefonálók, a fe­nyegetőzök a jelek szerint természetesnek ve­szik, hogy a garázstulajdonos fizesse a havi há­rom és fél ezer forintos áramszámlát. Június óta ugyanis elmaradt a költségmegosztás. Né­mileg érthető hát, ha az ily módon jelentős vesz­teséget felhalmozott férfiú szíve szerint egysze­rűen kihúzná a hálózatból a csatlakozót - hi­szen már egy komplett egyedi vevőberendezés árát fizette ki a közösség helyett -, ám ő a min­denki számára legkedvezőbb megoldást keresi. A helybeliek egy részének viselkedése más szempontból is furcsa: tucatjával kontárkodnak bele az önmagukat hozzáértőnek vélők a kiépí­tett hálózatba, tetszés szerint toldva és leágaz- tatva a vezetékeket, a szaktudás legcsekélyebb jele nélkül. Míg más településeken az önkormányzat vagy az e célra alakult társulás intézi a hálózat­tal kapcsolatos teendőket, Lőrinciben a lakos­ság részéről semmiféle segítőkészség nem ta­pasztalható. Az érintetteknek az ügyhöz való hozzáállása kimerül a gáncsoskodásban. Mielőbbi megoldás kerestetik, hiszen jelen­leg sem karbantartója, sem üzemeltetője nincs a rendszernek. Az eredeti vállalkozót a befeje­zésben a többszöri feljelentés okozta jogi hely­zet akadályozza. így hát a mostaninál lényege­sen nagyobb odafigyelésre lenne szükség. Nehogy a már elkészült hálózat is ebek har- mincadjára jusson... Szigeti Tamás Javítják az utakat ECSÉD - Érsek Zsolt ország- gyűlési képviselő közreműkö­désével a településnek sikerült elérnie, hogy kijavítsák a szom­szédos községek - Hort, illetve Rózsaszentmárton - felé vezető bekötőutakat - tájékoztatta la­punkat Bóta Lajosné polgár- mester asszony. A község vezetője azt is el­mondta: idén már elkészült egy két kilométeres szakasz. Hort irányában útpadkagyalulást is végeztek, amit jövőre folytat­nak; az Ecséd-Rózsa közötti rész felületkezelését is 1998-ra ütemezték. A fentieken túl egyik érintett településen sem mondtak le ar­ról, hogy a közeljövőben szi­lárd felülettel lássák el a telepü­lést Lőrincivel összekapcsoló szakaszt, amelynek egy része jelenleg csak munkagépek köz­lekedésére alkalmas. Szerencsére várva A Mátravidéki Erőműnél tartotta meg az idei 47. heti ha­toslottó-sorsolását a Szerencsejáték Rt. A neves művészek közreműködésével zajló rendezvényen - a helybeliek leg­nagyobb örömére -fellépett a lőrinci zenetanárokból álló Strauss szalonzenekar is. fotó: t. o

Next

/
Oldalképek
Tartalom