Heves Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-15 / 267. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1997. november 15., szombat Szabó Bogár Imre ősz felé Zeng a szilvafa, a dió koppan piros cseréptetőn, lomhán ballag egy vén kuvasz, s vakkant, lekuporodik lassan a fehérbaj szú ősz előtt. A rózsa hirtelen ledobja fonnyadt szirmait, szúrós bokorrá válik, alóla, fintorog, pici szemével tétován tekint körbe. Fehér falnak támasztom három ágú villám, levetem sáros, izzadt ingem, kedvesem újat ad rám, tisztát. Kontraszt A szomorúság libegő ládáján csücsülök immár évek óta, rágom a héjat, amit elémbe dobtok hébe-hóba. A lángok csodáját álmodom közben: szép karcsú lángleányokat tartok ölemben. Nem is tudom Nem is tudom, mi lenne, hogyha nem imái többé. Valami végigfutna bennem, s égő kanóccal tömné be a szám, hogy ne kiáltsak, csak nyüszítsek, mint az állat. A piszkos falakról omlani kezdene a festék, és alatta tűnne föl egy ősi sziklarajz, az arcod. Vijjogó esték s halk denevér-éjszakák szállnának kócos hajamba. Nem is tudom, mi lenne. A csönd jobban telepedne rám, mint most..., befolyna az ablakon, mint a gáz, s lassan megtelne vele minden, az is, ami most megoldás: a félelem. Az én életem Az én életem elég már egy ember életének, szólhatna rólam dal, talán históriás ének. Hisz megéltem mind, ami volt, s azt, ami lett volna, és bizony isten, jól megrágtam: mi lesz, ha lesz holnap. De te sem hiszed (ha nem tudod), itt mind-mind hősök lennénk, s mindnyájunknak kijárna egy kicsi hősi emlék. Vonzó program, szíves vendéglátás: Sokszínűt - egyszerűbbekkel is! Mit kap, illetve kaphatna a vendég? MEGYEI IDEGENFORGALMUNKRÓL -pon­tos adatok még nemigen állnak rendelkezésre, hi­szen a szezon tulajdonképpen az esztendő végéig tart. Annyi azonban már most bizonyosnak látszik, hogy a vendégjárás aligha esett vissza észrevehe­tően, több helyen talán majd felül is múlja a tavalyit. Ám ezzel együtt sem szolgál még megelégedésre. Gond, hogy a főbb időszak a korábbinál később kezdődött. Csak júliustól érződött az élénkebb ér­deklődés, s augusztus utolsó harmadára így is szo­kás szerint visszaesett. Pedig a vendégvárók sokat tettek a figyelemfel­keltésért. Egy sor új prospektus megjelent - kivált­képpen Gyöngyös és térsége iparkodott pótolni ed­digi mulasztását több kiadvánnyal is -, s ezek java­részt már a tavaszi budapesti országos kiállításon csalogattak. Kínálatban, műsorban persze változat­lanul ismét Eger járt az élen. Úgyszólván a legkülön­félébb igények kielégítésére szolgált sokszínű, vál­tozatos programjával, s a szomszédságában, Felsö- tárkánytól Ostorosig ügyesen kiegészítették ezt. Ahol kevesebb lehetőség akadt - már hagyomá­nyosan - egyházi búcsúkhoz kapcsoltak jó szándék­kal ötleteket a vendéghívásra és marasztalásra, vagy falunapokkal. Biztató, hogy régi, ismertebb helyeink mellett mindinkább turistaközponttá válik megyénkben az Alföld is, s nem csak a Tisza-tó, hanem Füzesabony körzete - Tepélypuszta jóvoltából - ugyanígy. A falusi-tanyasi turizmushoz azonban a vártnál lassúbb a szoktatás. A kisebb pénzű ember is hama­rább választja a kempingezést, mint a családi házak kiadó „vidéki" szobáit, mivel meglehetősen ritkán kapja azt, amit kíván. Kevés a hamisítatlan környe­zet, a gazda inkább a vonzóbbnak vélt, teljesen kul­turált, modem ellátást helyezi a sajátosabb, s ezzel érdekesebb környezet fölé. Attól tart, hogy az egy­szerű „tisztaszoba”, mosdó, a konyhában terített asztal, az udvarban található aprójószág, a kertben a fáról kínált gyümölcs esetleg visszatetszést kelt. A NAGYOBB KIADÁST a vendég még mindig inkább a biztosabbnak ítélt szállodákra, panziókra szánja. Mégis gond ezekben, hogy általában csak hétvégeken nyitnak rájuk sűrűbben, meg a jelesebb alkalmakkor, ünnepeken. Ebből adódik például, hogy a Mátrában - mint az új gyöngyösi Tourinfonn irodában hallottuk - szil­veszterre már nincs üres hotelszoba, sőt számosat a jövő év végére is lefoglaltak. Az összkomfort, a szauna, szolárium, az uszoda, a tenisz, a teke, az önmagában is „szórakoztató” hall, elegáns étterem kétségkívül megnyugtatás a kikapcsolódáshoz, pihenéshez, amikor pénz van a zsebben. S ha nívósabb folklórműsor, lovas-, va­dász- vagy horgászprogram, szervezett madárles, ásványgyűjtés, s más is társul hozzájuk - nehéz a verseny. A falusi portán viszont még jócskán lehetne, ha észrevenné a vállalkozó, ami onnan hiányzik. A szép tájon, a kirándulásokon túl gondolnia kellene arra, hogy helyben is olyanban legyen része vendégének, amitől elszokott, amit meg sem ismert. Ne csak a magyaros kosztba, hanem - érdeklődésére - a házi­munkába is belekóstolhasson. Etethesse az udvar, az ól, az istálló állatait, főzni, sütni tanulhasson a gaz­daasszony konyháján, kipróbálhassa a régi varrógé­pet, ha guzsaly, szövőszék esetleg már nincs is kéz­nél. Szedhesse a gyümölcsöt, ügyeskedhessen a szerszámokkal, traktorra ülhessen a határban. A TERMÉSZETESSEL kellene jobban élni a magánháznál, hogy a civilizáció mellett sem legyen az kevésbé érdekes, szórakoztató. Közelebb álló vi­lágunk korszerűbb, fényesebb üzleteiben pedig ér­demes lenne az egyszerűt is tanulni. Nem a bérmo­solyt, hanem a derűs közvetlenséget, hogy már az első pillanatban oldhassa a hűvös előkelőséget, ami leginkább járja. Meghittebbé válna a kapcsolat, szí­vesebben költené a pénzét, aki ma még gyakran de­gesz bukszával is gondolkodik azon, igényelje-e az ilyen vendégfogadást. S mindjárt elégedettebb le­hetne az évzárás mindenütt Hevesben. Októbertől telt házas a Mátra Gyöngyösön január elsejével kezdte meg munkáját a helyi Tourinform iroda a polgármesteri hivatalban. Az idő rövidsége ellenére már sokan ismerik és lá­togatják a kül- és belföldi turisták közül. Az iroda - amely Gyöngyös mellett még tizennégy település idegenforgalmi központja - most ismét költözés előtt áll: decemberben új, jobb helyre kerülnek, a Fő tér túlsó oldalára. Füleki Eszter a város idegenforgalmi referense, aki Dala Lászlóval együtt al­kotja az iroda stábját.- Régiónkban a főszezon általában július elsejétől augusztus 20-ig tart. Ez­alatt kiemelkedően nagy tömegben ér­keznek a turisták. Az idén a kezdés jú­lius 15-re csúszott, az időszak vége vi­szont maradt a régi, így a főszezon le­csökkent. Ennek ellenére - mint az az idegenforgalmi adó mennyiségéből is kitűnik - bevételeink nem estek vissza: többen jártak nálunk, s több pénzt is hagytak itt, mint más években. Ebből adódik a jövő évi koncepciónk: az idő­határok tágításával megtartani a növe­kedést. A Mátrában a kiemelt időszakokban - karácsonykor, szilveszterkor és hús­vét táján - mindig telt ház van. Már jó­val a szezon kezdete előtt lefoglalják a helyeket. A szilveszteri foglalások mi­att az idén már október elején ki lehe­tett volna tenni a „megtelt" táblát a Mátrára, de már a jövő év végére is 30-40 százalékos a lekötés. Általában zsúfoltak a hétvégék is: már csütörtö­kön megkezdődik az áramlás a hegyi te­lepülésekre.-Jövőre milyen rendezvényekre ké­szülnek?- Már javában tart a Gyöngy Nemzet­közi Néptáncfesztivál propagandája, s a Mátrai Szüreti Fesztivál előkészítése. Asztalos Johák kiállítása Párádon Épp a jövő héten lesz egy megbeszélé­sünk a szüreti rendezvényekről. Ter­vezzük az Info-tár felújított kiadásának megjelentetését, s tovább szeretnénk folytatni a városi, területi események több nyelvű propagálását. Mivel nagy igény van az úgynevezett bortúrákra, most próbálunk kapcsolatba lépni a környék termelőivel, pincegazdáival, hogy feltérképezzük: hol tudnának egy­szerre vendégül látni egy egész busznyi kirándulót. Az idő mindenképpen sürget, mivel március 25-re, az Utazás ’98 kiállítás megnyitására már egész éves, kész programmal kell rendelkeznünk.- Honnan érkezik a legtöbb látogató a térségbe?- A külföldiek listáját még mindig a németek vezetik, de egyre nő az idelá­togató franciák, angolok és amerikaiak száma is. Elmondhatjuk, hogy szinte a világ minden tájáról jönnek turisták. Most kaptam meg két holland házaspár levelét, akik kifejezetten Gyöngyösre kíváncsiak. A belföldi érdeklődés is jó. A leg­többen - érthető módon - az Alföldről kívánkoznak a „vadregényes” hegyvi­dékre. S ha hozzátesszük, hogy Pestről hamarabb lehet Mátrafüredre érni, mint Budára... A turisták az illemhelyek tisztaságának, illetve az idegennyelv-tudás hiányát vetették fel Történelmi múltunkkal csábítottunk A Tourinform Eger Iroda egy-egy kérdőív kitöltésére kérte meg a nyári szezonban a megyeszékhelyre láto­gató turistákat. A válaszokból levonható tapasztalato­kat összegezte lapunk kérésére Gecsei Anikó irodave­zető.- Csaknem kilencszáz - arab, magyar, amerikai, angol, francia, olasz, né­met, osztrák, lengyel és hol­land állampolgárok által ki­töltött - kérdőív volt érté­kelhető. A legmagasabb arányban Németország képviseltette magát, de Hollandiából, Észak-Ame- rikából, Délkelet-Azsiából, sőt Ausztráliából és Új-Zé- landról is fogadhattunk vendégeket.-Milyen céllal érkeztek a turisták Egerbe?- Az első helyen - mint megjelölték - a kirándulás szerepelt. A németek in­kább a gyógyüdülés iránt érdeklődtek, míg az ideuta­zók többsége a történelmi emlékek, s a bor együttes vonzereje miatt kereste fel a barokk települést.-Mi az, amit hiányoltak az itt tartózkodásuk során?-A legtöbb magyar tu­rista az eligazodást segítő térképek, jelzések hiányát jegyezte fel. Annak elle­nére, hogy a nyáron jelző­oszlopokat állítottak fel a város különböző pontjain. A külföldiek az idegeny- nyelv-tudás hiányát sérel­mezték: gyakran panasz­kodtak azokra a szállá­sokra, ahol csak magyarul beszéltek. Az angolok a McDonald’s helyi éttermét keresték volna fel. Sok pa­nasz volt a nyilvános il­lemhelyekre, mert koszo­saknak, elhanyagoltoknak találták őket. A személyau­tóval érkezők felvetették a zárt parkolási lehetőségek hiányát, továbbá a cso­magmegőrzési lehetőségek helyét meghatározó táblá­kat kutatták az állomáso­kon.- Miként értékelhető a szezon eddigi része?- A város továbbra is előkelő helyen álló úti cél mind a magyar, mind a kül­földi látogatók körében. A más országbeliek akár az egész nyarukat itt töltenék el a híres boroknak, illetve a gasztronómiai hagyomá­nyoknak köszönhetően. A turisták örömmel fogadták a Szépasszony-völgybe in­dított buszjáratokat, bár a főszezonban hétköznap is szívesen igénybe vették volna.- Mi jut a kirándulók eszébe, ha azt hallják: Eger?-Nem meglepő: a leg­többen a várat és a neveze­tes borokat emelték ki. Népszerű látványosságnak ítélték a Minaretet, a Bazi­likát és a Szépasszony-völ- gyet is. Aki „bérli” a Minaretet... A török hódoltság egyetlen épen ma­radt egri relikviája a híres Minaret, a hajdan vallási célokat szolgáló, kar­csú, „égbeívelő” építmény. Hajda­nán tengernyien látogatták egészen addig, amíg életveszélyessé nem vált. Aztán jókora késéssel helyreál­lították: belülről 12 centiméter szé­les betonköpennyel látták el, s azóta bizony nem is olyan könnyű a felju­tás. Ezt mondja Sipeki György, a Mi­naret Kft. ügyvezető igazgatója, aki nem csak az azonos nevű szálloda és étterem munkáját irányítja, hanem a műemlék „bérlője”is.- 1989-ben kezdődött. Észleltem azt, hogy ez a nem mindennapos ér­ték kiaknázatlan. Tárgyaltam a vá­rosi önkormányzat illetékeseivel, és ők - megfelelő egyezség kötése után - rám hagyták az „üzemeltetést”. Felvettem egy olyan embert, aki fo­gadta az idelátogatókat. Fel soha nem mehetett velük, mert a szűk belső tér kizárja a kétirányú közle­kedést. Egyébként sem megoldható az, hogy valaki naponta hússzor kí­sérjen fel 10-12 vendéget. Lenn megtartotta az ismertetőt, s aztán a kíváncsiskodók - főként diákok - rótták a lépcsőket. Mozoghattak, hi­szen 97 lépcső ível felfelé, s onnan valóban fejedelmi panoráma tárul a fiatalok elé? November 1-jétől márciusig nem nyílik ki a jelképes lakat, hiszen a téli időszakra megcsappan az ide­genforgalom, így aztán a folytatás csak tavasszal következik.-Nem elsősorban a haszonvágy vezérelt, hiszen az így szerzett sze­mélyenkénti 40 forintokból nem le­het meggazdagodni. A köz érdeké­ben cselekedtem azért, hogy az Egerre kíváncsiak ne csak a Dobó térről szemlélhessék ezt a kuriózu­mot. A nemes cél érdekében azt is megtettem, hogy néhány alkalommal kiváló zenészeket fogadtam, akik fenn adtak műsort, hangulatosabbá téve a nyári estéket. Ezt sajnos abba kellett hagynom, mivel a túl magas fellépti díjat aligha fizethettem volna rendszeresen. Kár, de az elképzelés felelevenít­hető, ha akadnak mecénások. Fél esztendeje a gazda is új: a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet. Vele is megköttetett a megállapodás, azaz a jövő év harmadik havától megint ér­kezhetnek az ifjak, s a nem túl testes felnőttek. Addig marad a nézelődés. Van mit. Fenn a csúcson a diadalmas ke­reszt, alatta a „legyőzött” félhold, s a kapu tetején pedig az ötágú csillag. Jelezve a régmúltat... I I ■ I ■ ( ■ ■ * ■ I I ■ ■ ■ í A r.onlrnmhan már Irarúrennvi hannulat uan

Next

/
Oldalképek
Tartalom