Heves Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
6. oldal Hírlap - Magazin 1997. október 4., szombat Kányádi Sándor versei Nyergestető A néhai jó öreg Gaál Mózesre, gyermekkorom regélőjére is emlékezve Csíkországban, hol az erdők zöldebbek talán, mint máshol, ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy fákon, s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe, kitépni vihar nem tudja másképpen, csak kettétörve, van ott a sok nagy hegy között egy szelíden, szépen hajló, mint egy nyereg, kit viselne mesebeli óriás ló. Úgy is hívják: Nyergestető; egyik kengyelvasa: Kászon, a másik meg, az innenső, itt csillogna Csíkkozmáson. Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben, ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek, nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek. Évszázados az az erdő, áll azóta rendületlen, szabadságharcosok vére lüktet lenn a gyökerekben, mert temető ez az erdő, és kopjafa minden szál fa, itt esett el Gál Sándornak száznál is több katonája. Véres harc volt, a patak is vértől áradt azon reggel. Támadt a cár és a császár hatalmas nagy hadsereggel. De a védők nem rettentek - alig voltak, ha kétszázan -, álltak, mint a fenyők, a harc rettentő vad viharában. Végül csellel, árulással délre körülvették őket, meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek. Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán, zászlót hajtva temette el a hősöket a hegy hátán. Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában. Nem tud róluk a nagyvilág, hőstettükről nem beszélnek, hírük nem őrzi legenda, dicsőítő harci ének, csak a sírjukon nőtt fenyők, fönn a tetőn, a nyeregben, s azért zöldell az az erdő egész Csíkban a legszebben. lovak a porondon Pámásra hizlalt vasderesek ügetnek körbe szűgybe szegett fejjel előttünk, tomporukon sakktábla-kockák: friss kefenyom. Pattog az ostor, dong a porond. Szépen font farkak söprik a port. Csillog a csótár, villog a szőr; hoppiára szűkül s tágul a kör. Hoppiára, hoppra roggyan a térd. Zablás szájukba dugja a bért büszkén a gazda - most jön a szám: Körbetérdeltet leghűbb lován. Cserdül az ostor, szűgybe szegett fejjel az izzadt vasderesek rúgnak egy végső ritmusosat - S nem marad más, csak por s az a szag. Szabadságharcosok vére Az egri örökség mindig hősöket nevelt A vértanúságot tudatosan vállalták A világosi fegyverletétel A dicső napok emlékké nemesültek. A tavaszi hadjárat győztes csatáit mind többen emlegették, mert egyre nehezebb idők következtek. Kedvezőtlenné formálódott a külpolitikai helyzet. A Nyugat 1849-ben sem vette komolyan a magyar függetlenség ügyét. A forradalmat elfojtották, s a megerősödött reakció úgy látta, hogy az európai erőegyensúly megmentése érdekében fenn kell tartani a széthullóban lévő Habsburg-birodalmat. így aztán mit sem törődtek Kossuth követeinek kétség- beesett jelzéseivel, s egyáltalán nem kifogásolták az orosz-osztrák egyezséget, azt a szövetséget, amely nemzetünk vesztét hozta, azt a megállapodást, amelyet az ifjú, a meglehetősen jogellenesen trónra jutott Ferenc József „szentesített” azzal, hogy kezet csókolt Miklós cárnak, az inten’enciós akció elrendelnének. És következtek a Vég stációi... Ne vitassuk, hogy ki hibázott, hogy távoznia kel- lett-e a kormánynak, hogy szükség volt-e a kormányzó lemondására, hogy miért eleve a fegyverletételre koncentrált a hidegfejű Görgey, aki rögvest élt diktátori jogaival. Augusztus tizenharmadikán kora délután a rekkenő hőségben a Világos és Szől- lös közötti mezőn felsorakozott az I. Hadsereg négy hadteste és a tartalék, s megtörtént a feltétel nélküli megadás. Ott volt ezernégyszázhuszonhat tiszt. Köztük a két egri tábornok: Lenkey János hadosztály- és Knézich Károly hadtestparancsnok. Megrendültén nézték a harminchatezer-nyolcszáznyolcvankilenc katonát, s eszükbe villant megannyi siker és megpróbáltatás ezernyi impressziója. A később meghasonlott, elmezavarodottá vált főtiszt felidézhette ország-világ előtt híressé magasztosult tettét, azt, amikor huszárjaival együtt hazaszökött. Azokkal, akik szolidaritást vállaltak vele, akik egyetértettek azzal, hogy keményen összecsapott felettesével, Paar gróffal. Békítésre katonái után rendelték, akiket hamarosan megtalált, s az ő hatásukra csatlakozott hozzájuk. Nem szégyellte ezt bevallani egy lénkéi és zádorfalvi Lenkey. Nekik is köszönhette, hogy példát mutathatott. Lett is zavar a hivatalos hadvezetésben. Mészáros László hadügyminiszter hirtelen azt se tudta, mit tegyen. Neki az uralkodóval és osztrák kollégájával kellett harmóniát kialakítani, s akkor jött ez a renitens kapitány, s megkavarta az állóvizet. Valójában egyetértett, de nem mutathatta az igenlést. Eljárást indított ellene, amolyan tessék-lássék módra. A hon azonban fittyet hányt minderre: ünnepelte a hőst... Kollégája is a kezdetekről merengett, amíg zajlott a tragikus procedúra. A 34. gyalogezred hajdani századosa feljegyzéseire gondolhatott, amelyekben pontosan megfogalmazta eszmei érdeklődésének motívumait: „Galícia nyomorúságában született meg az én önérzetem, hol is a Metternich-politika erkölcstelenségét, a nemesség esztelen könyörtelenségét és az ezáltal elvadult lengyel népnek kegyetlenségét színről színre látva, lelkiismeretem felzúdult, s lelkemben egy jobb kor utáni vágy ébredt.” Valamennyien rendkívüli lények voltak, tisztává edződött karakterek. Megmenekülhettek volna. A lo- vagias oroszok alkalmak sorát kínálták a szökésre, hiszen csak látszólag őriztették őket. Mégsem élt a lehetőséggel egyikőjük sem. Mindannyian tudatosan vállalták a vértanúságot. A származásilag magyarok és nem magyarok egyaránt. S ott, a bitófa alatt megrendítő jelenetek formálódtak. A dúsgazdag, a császárhű apja által kitagadott gróf Vécsey Károly főnemes, császári és királyi kamarás odalépett a szerb Damjanich János, a durva modorú, a meggyőződéses republikánus, a mindig szegény generális, régi haragosa holtteste elé, s bocsánatkérése jeléül megcsókolta az elhunyt kezét. Lehet-e csodálkozni azon, hogy azon az október hatodikán minden tiltás ellenére az aradi nép és a ; környező falvak lakossága zarándokmenetben vonult el a tetemek előtt, s a város valamennyi templomában megkondultak a harangok. Sirató, főhajtó emlékezésként... © 2 c *0 § '03 Nincs sírjuk Magyarországon „Hős az, aki meghal a hazáért” A tanárképző főiskola történelem szakos hallgatóinak a tanterv másfél órát ír elő az aradi vértanúk sorsának a megismerésére - mondja dr. Nagy József főiskolai tanár. - De ezenkívül is megemlékezünk róluk, akik a magyar szabadságért áldozták életüket, és a világszabadság gondolata is elevenen élt bennük. Régebben, amíg kevesebb volt a hallgatói létszám, fáklyás felvonulást rendeztünka Lenkey-sírig, s megkoszorúztuk a Knézich Á'áro/y-emléktáblát. Ma már 11 szakkal vehetik fel a diákok a történelmet, s ilyen nagy létszámmal nehéz lenne ezt megszervezni.- Miként élnek a végzett hallgatók az itt tanultakkal?- Ünnepséget rendeznek az iskolájukban. Óráikon felolvasnak a vértanúk emlékirataiból, idéznek a búcsúlevelekből, s a mártírok hőstetteit felhasználják a hazafiságra nevelésre, a szomszéd népek megbecsülésére.- Fájó, hogy az Aradon kivégzett tábornokoknak sincs sírjuk Magyarországon - említi dr. Bodnárné dr. Borza Márta, az egri Dobó István Gimnázium tanára. - Én részletesen beszélek az óráimon az életükről, a szabadságharcban betöltött szerepükről. A diákok tisztelik a hősök önfeláldozását.- A NAT milyen támpontot ad az aradi 13 tanításához?-Nem tartozik a minimális követelményekhez, hogy a diákok ismerjék a nevüket. Az 1848-49-es forradalom egy támakörként szerepel benne, s a továbbiak a tanáron múlnak.- A hetedikesek tananyaga a forradalom és szabadságharc, így az ő feladatuk felkészülni, s az iskolarádióból közvetíteni a műsort - mondja Bolla Károly né, az egri Tinódi Sebestyén Általános Iskola igazgatója. - Mi szeptember 26-án a pákozdi csata évfordulóját is megünnepeljük. - Hős az, aki meghal a hazáért - idéz a diákok tanórai gondolataiból Molnáráé Kovács Éva történelemtanár. - Talán közelebb hozom a mártírokat hozzájuk, ha elmondom, hogy mai társadalmunkban is vannak hősök, akik életükben tesznek sokat honunkért. Sajnos, a NAT bevezetésének évétől mi csak a felvilágosodás koráig tanítjuk a tárgyat, s ezeket az éveket a kilencedik osztálytól oktatják a középiskolákban. De hely- történet és társadalomismeret tantárgyon belül találunk lehetőséget arra, hogy beszéljünk nagyjainkról. GS3 tßfi Hí Batthyány Lajos mártírhalála I è Szöveg:-3 Császi Erzsébet-*3 Gál Elemér Pécsi István *** Fotó: Perl Márton
