Heves Megyei Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-18 / 244. szám
10 % előleg befizetésével 12 havi részletre. W feüiäftüäüiiiäflF 90 cm-es alumínium tükör 29.900 Ft-ért 1 997. október 18., szombat Hírlap Magazin 7. oldal ! de nem mindig díszmenet Erika százados A Hatvanban élő Oroszlán Lajosné, Erika 26 esztendeje húzta magára az angyalbőrt. A honvédség az első - s mind ez idáig egyetlen - munkahelye. Századosként fontos beosztást tölt be egy megyénkén kívüli alakulatnál. Tipikus katonai pályát járt be: tizedesként kezdte, s lassanként gyűjtötte a csillagokat, úgy, hogy szinte végig képezte magát.- Régen kihívást jelentett, ha egy nő az egyenruhát választotta - mosolyog. - Főleg, mert tisztában voltunk vele: ugyanakkora elismertségért a többszörösét kell teljesítenünk, mint egy férfinak.- Gondolom, azért az anyagiak is számítottak...-A nyolcvanas évek elejéig-közepéig valóban megérte, még akkor is, ha ez a pálya köztudottan plusz áldozatokkal, kötelmekkel jár. Takarékoskodtunk, haladtunk, boldogultunk. Láttuk a perspektívát. Azóta viszont évről évre rosszabb a helyzet. Nemhogy a jövő, még a jelen is kiszámíthatatlan...- Pedig azt hihetnénk, ez egy nyugdíjas állás!- Sajnos, ez ma már nem igaz. S ez azért súlyos, mert míg más területeken van lehetőség a váltásra, addig mi bizonyos szempontból kényszerpályán mozgunk. Szakmailag - kevés kivételtől eltekintve - csak a honvédségen belül vagyunk versenyképesek. Ha nem lenne szükség ránk, hová mehetnénk? Hiszen magánhadsereg nincs... Erika látja, hogy a költségvetési szférában dolgozók többsége hasonló cipőben jár. Nem is a mások rovására szeretnének jobb helyzetbe kerülni - teszi hozzá -, ám úgy véli, ők is jogosan küzdenek azért, hogy kimozduljanak a holtpontról. Ha újra kezdhetné, a fentiek ellenére ismét a mostani hivatását választaná, hiszen - szavaival - jó pálya ez, ha nem is mindig díszmenet. Ráadásul rögös útja az elmúlt évek recessziója őt különösen nehéz helyzetben találta: több mint hat évvel ezelőtt megözvegyült, s azóta egyedül neveli és iskoláztatja immár negyedikes egyetemista lányát.-Gondolhatja, mekkora teher... - réved el az amúgy mindig vidám, rendkívül fiatalos százados asszony tekintete. - Sajnos, a civilek nagy része csak a váll-lapot látja, s azt már nem, hogy ezeken legtöbbször egy család terhe nyugszik. T. O. A zsoldos és a tehenek Bartos István alezredes, a boldogi 11. légtérellenőrző század parancsnoka fogékony az újdonságokra. Akkor sem esett kétségbe, amikor a to- vábbszolgálat intézményét felváltotta a szerződéses állomány hadrendbe állítása; így aztán nem véletlen, hogy a mai napig a keze alatt szolgálnak a Magyar Honvédség első „zsoldos” katonái, Bak Norbert és Ferencz Gábor törzsőrmesterek. Az alakulatnál a sorkatonai beosztású helyek hivatásosokkal való feltöltöttsége százszázalékos, de ha nagyobb teret kapnának, azzal is tudnának élni. Ez a megoldás jóval olcsóbb, mint az újoncok kiképzése, akik jószerével meg sem tanulhatják a bonyolult berendezések kezelését, mire leszerelnek. Sőt - ha lenne jelentkező - szívesen alkalmaznának ilyen formában érettségizett tiszthelyetteseket és diplomával rendelkező tiszteket is. Hogy a lehetőség vonzó, bizonyítja, hogy még Mezőkövesdről és Egerből is járnak ide dolgozni. Petrovics István törzsőrmester Boldogon él. Itt volt sorkatona is, de csak a leszerelés után öt évvel döntött úgy, hogy visszajön. Nem elsősorban a közepesnek mondható fizetés motiválta - jelenti ki. - Sokkal fontosabb a kedvező munkaidő-beosztás: 24 óra szolgálatot 72 óra pihenő követ, így lehetőség nyílik az egyéb foglalatosságokra is. Esetében ez szarvasmarha-tenyésztést jelent.- A szolgálat nem leányálom - mondja Petrovics törzsőrmester. - A 24 órából húsz aktív figyeléssel, összpontosítással telik a nemritkán 40-50 Celsius-fokos hőmérsékletű lokátorban. Ennek ellenére jól érzem magam. Ha lehet, akár a nyugdíjig szeretném csinálni... N < X X cc. «í SX o U) Egyenruhában is igénylik a lelki támaszt Kápolnát kapnak a vallásos katonák Megnyerő modorú ember Kiss Gábor, az Egri Hit- tudományi Főiskola teológiatanára, a városban működő helyőrség első kisegítő tábori lelkésze. Ez a tulajdonsága bizonyára nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy hamar beilleszkedjék az alakulat közösségébe, s hogy bizalommal forduljanak hozzá mindazok, akik szükségét érzik társaságának.- Bár voltam annak idején katona, teológiai tanulmányaim első szemesztere után hívtak be Hódmezővásárhelyre, most civil papként tértem vissza a laktanyába, hogy a hivatásos, a szerződéses, illetve a sorállomány lelkipásztora legyek. Nagyon szép feladatot kaptam dr. Urbán Imre alezredes esperestől, a ceglédi hadosztály hivatásos tábori lelkészétől. Az egyenruhások közössége ugyanis - a maga sajátos formájában - meglehetősen zárt világ, s ebből fakadóan is számos belső probléma megoldásához adhat segítséget a benne élőknek a szükség esetén rendszeresen elérhető lelkész. Egerben - a humán szolgálat keretében - februárban kezdtek hozzá a vallásgyakorlás feltételeinek megteremtéséhez. Úgy néz ki, hogy a hadkiegészítő parancsnokság épületében a közeljövőben sikerül kialakítani egy kis kápolnát, mellette pedig egy olyan fogadóhelyiséget, ahol az adott időben felkereshetik majd lelkészüket a katonák.- Ma már elfogadott ebben a közösségben is, hogy számosán igénylik a vallással kapcsolatos kérdések megbeszélését, a csendes elmélyülést, a lelki támaszt - osztja meg napjaink tapasztalatát Kiss Gábor, aki leendő laktanyai tevékenységéhez jó alapnak tekinti azokat az iskolai órákat, amelyeken a Lenkey-gimnazistákkal találkozik, s beszélget az ember és a vallás kapcsolatáról, önmagunk megismeréséről, a felelősségérzetről, az ifjúság jövőképéről. A tábori lelkészi tevékenység konkrét elképzelései ezekben a hetekben formálódnak. Miután a jövőben itt nem lesz kiképzés, a sorállomány mindössze hat hónapot tölt a helyőrségben. Ez alatt az idő alatt számos lehetőség nyílik majd a közös beszélgetésekre, illetve az állami, katonai és vallási ünnepekhez kötődő események, istentiszteletek megtartására. Ezeken kívül a tábori püspökség külön zarándoklatokat is szervez, hogy a szolgálatukat töltő fiatalok is maradéktalanul gyakorolhassák vallásukat. ÍRTÁK: Budavári Sándor, Császi Erzsébet, Tari Ottó, Suha Péter, Szilvás István FOTÓ: Perl Márton Testileg-lelkileg egészséges fiatalok kellenek Öt hét alatt naponta negyven ifjú férfit vizsgálnak a megyei kórház orvosai az egri laktanyai sorozáson. Ezen a héten dr. Vízi Ferenc, a megyei kórház belgyógyász-radiológusa és dr. Panka László látta el ezt a feladatot. Az Egerhez és vonzáskörzetéhez tartozó 18-25 éves fiatalok az általános fizikai állapot felmérésén túl pszichológiai vizsgálaton is megjelennek Szekeres Juditnál, az I.-es számú pszichiátria pszichológusánál. Ha a szakemberek valamilyen egészségügyi problémát találnak a behívódnál, elküldik a megfelelő vizsgálatokra, majd összesítik az eredményeket, s akkor mondják ki a döntést: most, vagy esetleg később, a gyógykezelések után alkalmas-e az ifjú vagy sem a katonai szolgálatra. Az országos statisztikák szerint a fiatalok 40 százaléka nem felel meg az egészségügyi kritériumoknak.- Az őszi sorozáson több a beteg, mint a tavaszin - osztják meg tapasztalataikat az orvosok. - A legtöbben lelki betegségben szenvednek. A közeli falvakban sok a belterjes házasság, közel a gyermek- város és a fogyatékosok intézményei. De szervi okai is vannak az alkalmatlanságnak. Magas a vérnyomás a mindennapi feszültségtől, az életkörülmények rosszabbodásától, a létbizonytalanságtól. Mások a családjukban előforduló alkoholizmussal küzdenek. A katonaság nem tud mit kezdeni egy allergiással vagy egy cukorbeteggel, egy labilis idegállapotú emberrel. Nem biztosíthatók a gyógyszerek, a megfelelő körülmények. Régebben nagyobb volt a hadsereg befogadóképessége. Az egyre fejlődő technikát azonban csak a fizikailag, pszichikai- lag teljesen egészséges emberek tudják ellátni. Ahhoz, hogy majdan, a NATO-hoz való csatlakozáskor a szerződésesek szolgáljanak, már most meg kell kezdeni a válogatást. A volt szocialista országok közül csak nálunk kötelező a pszichológiai szűrés - tájékoztatnak a sorozáson.-Legtöbben személyiségzavarral küzdenek, agresszívak, depressziósok, öngyilkossági gondolataik vannak - mondja a pszichológus. - Bemondás alapján nem fogadjuk el ezeket, ideggondozóba, elmeosztályra küldjük őket vizsgálatokra. Ott döntik el, hogy ténylegesen beteg-e, vagy csak szeretné megúszni a katonaságot. Az biztos, hogy kisebb a fiatalok állóképessége, teherbírása, felelősségvállalása. Nem érik el az életkoruknak megfelelő fejlettségi szintet. A társadalmi folyamatok nem kedveznek az értékrendnek. A mindenen átgázolni versenyszellem uralkodik. A lelki betegségek oka a gyermekkorra nyúlik vissza. Oda, ahonnan hiányzik a szülök optimális szeretete, biztatása, korlátozása. Ezeket minden sorozáson tapasztalom. Elutasítja az erőszakot Jelenleg 28 fiatal tölti 15 hónapos polgári szolgálatát megyénkben. Ezek egyike a gyöngyösi Pálfi Zoltán.- Katonáéknál úgy tudakolóznának: vágja-e már a centit? Vagyis, hogy önnek még mennyi ideje van hátra?- Szeptember elsején kerültem a gyöngyösi Egyesített Szociális Intézménybe, másfél hónapja dolgozom itt, s csak majd 1998 dacemberében fejeződik be a küldetésem.-Az, amit önként vállalt. De miért?-A honvédség létét értelmetlennek, ellenszenvesnek tartom, mert az erőszakmentesség híve vagyok.-Ebben a kiérleltnek tetsző meggyőződésében szerepet játszott családja, baráti környezete?- Nem. Én szolid békepárti vagyok. Ennek a pacifizmusnak vallási gyökere sincs. A lelkiismeretemre hallgattam. A 23 éves, érettségizett gépszerelő-technikus lakóhelyén kijelölt munkahelyén karbantartási feladatokat lát el.-Segítek, amiben tudok - teszi hozzá, s napirendjébe is bepillantást enged. - Reggel 7-től délután 3-ig dolgozom, kapok étkezést. Havonta jár egy nap szabadság. A honvédeknek járó illetmény is megillet, az első „fizetésem” 8800 forint volt.- Erez a munkahelyén valamiféle megkülönböztetést?- Eddig nem tapasztaltam ilyet. SV.Szubjektív Elfüstölt városok... AZT MONDJÁK, hogy kicsinyke hazánk minden ellenkező ismeretünk, s másfajta híresztelés ellenére valójában elég régóta nagy ország. A cigarettafogyasztásban mindenesetre... Honunkban ugyanis fejenként 3300 nikotinrudacskát füstölnek el évente. E mennyiség akkor is roppant tetemes, figyelemre méltó, ha még kétnaponta sem bontanak a „bagózáshoz” új dobozt, s a statisztika a régi szokás szerint nyilvánvalóan a teljes lakosságot tekinti az említett élvezeti cikk kedvelőinek. Hiszen a dohányzás észtén- dónként 20-25 ezer ember, egy Hatvanhoz hasonló méretű városka egész lakosságának a haláláért tehető közvetlenül felelőssé. Ami - valljuk meg - igencsak elképesztő, rémisztő. Természetesen a csecsemőknek még eszükben sincs rágyújtani, a kihalásra kárhoztatott településen élőkből csupán a tőlük idősebbek válnak holtakká. No de ki tudja már, hogy hol kezdődik manapság nálunk a ci- garettázásra érett honfitárs..? Boldogult ifjúkoromban sem voltunk kevésbé kíváncsiak, mint a mostani fiatalok. Persze, hogy rákívánkoztunk a slukkra, megízleltük bizony mi is, ami a gyufától, öngyújtótól oly érdekesen felparázslik, s akár bodor kariká- | kát is lehet eregetni belőle, ha ügyesen cifrázzuk! Ám a legtöbbünknek elég volt már a kóstoló. Legfeljebb az elszántabbak bújtak el valahová hosszabb időre és sűrűbben is ízlelgetni a tiltottat. Odahaza az udvar, a kert rejtettebb zugában, az iskolai WC-ben, az utcán, a téren. S természetesen jobbára este, sötét- : ben. Amikor avatatlan nem látja. Manapság viszont fényes nappal is megteszik ugyanezt a gyermekeink, s már jókor reggel elkezdik. Iskolába menet, onnan jövet, sőt valószínűleg közben is, a tanítás szüneteiben. S igencsak oktatóik szeme lát- > tára! Legalábbis a nevelőktől nem különösebben tartva. Noha a pedagógusok aligha veszik jó néven tőlük, amit csinálnak, mondjuk a folyamatos olvasás, netán az egyszeregy elsajátítása helyett. Biztos, hogy más, izgibb, vonzóbb, nem csupán lényegesen drágább a jelenlegi cigi, mint a valamikori, aminek a mi korunkban is nehéz volt ellenállni. Ám a füstölő diák, valamennyi dohányos ifjú most is meglehetősen nyußtalanitö látvány. Észrevételük korántsem feltétlenül a nagyfiút, nagylányt juttatja az ember eszébe, s legkevésbé azt, hogy pusztán ettől az illető mindjárt valaki. S természetesen az érettebb felnőtt is minden egyébbel jobban bizonyíthatja a korát, elmé- |f jét, mint avval, hogy szívja, fújja a füstöt naphosszat. Mivelhogy rászokott. Rendíthetetlen meg- S győződése, hogy kell neki. Azt hiszi, hogy feloldja a feszültségét, megnyugtatja. No meg aztán igen gyakran annak is a szájában lóg a cigaretta, aki hivatalból vagy kéretlenül tiltja. Áki tényleg okos, ért a lehangoló statisztikából: alaposabban elgondolkodik. JÓ-E, HA ebből a kis országból évente egy városnyit még el- | veszítünk ostobán..! Gyóni Gyula
