Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

1997. szeptember 1., hétfő Heves És Körzete 5. oldal Nem csodát, de javulást ígér a gyógytorna A tartásja­vító torna se­gített egy 12 éves fiún is. Hunyás Ad­rián tölcsér­mellkassal született. Két éve jár a Top Fitt Gym-be. Gyula szerint ebben az életkorban dinamikusan fejleszthető a mellkas, mi­vel a bordák belső végei még porcosak. Ad­Szép tárgyakkal tériiettek haza TENK- Húsz gyerek vett részt az idén a hatvani Alkotó és Szabadidős Tábor kézműves tagozatának munkájában - tájékoztatta la­punkat Török Margit polgár- mester. - Az általános iskolá­sok elsősorban pihenni akartak, de a strandolás, a túrázás és a lovaglás mellett hasznosan töl­tötték a szabadidejüket is, mi­vel a kézművesmesterségek alapjaival ismerkedtek. Mint a polgármestertől meg­tudtuk: azért választották a számos lehetőség közül a kéz­művestábort, mert az itt szerzett ismereteket a mindennapok so­rán is kamatoztathatják majd. A lakásdíszítésben a szövés, fo­nás, korongozás éppúgy hasz­nosítható ismeret, mint a vise­leti kultúrában. Ez utóbbit jól példázza, hogy a gyerekek ma­guk készítette ékszerekkel, haj- pántokkal megrakva tértek haza az egyhetes táborból. HEVES Valljuk be: ha konditeremről, edzőteremről esik szó, mind­annyiunknak vasakat „gyúró” Herkulesek jutnak eszünkbe. A hevesi Top Fitt Gym-ben azonban sokan egészségi álla­potuk javulását várják. A terem egyik vezetője, Ko­vács Gyula testnevelést tanít. Emellett testépítő szakedzői végzettséggel is rendelkezik. Réti Csaba testépítő sportokta­tóval közösen működtetik az edzőtermet. Szakértő kezekbe kerül itt az, akinek tartásjavító gyógytornára van szüksége.- A tartásjavítás radikáli­sabb formáját valósítjuk meg - tájékoztatnak -, célorientált programokkal. Sokan fordul­nak hozzánk ágyéki résszel kapcsolatos problémákkal, idegbecsípödésekkel. Hogy milyen is gerincbánta- lommal élni, azt csak az tud­hatja, aki naponta megszen­vedi mindezt. Gombos Lajosné az egyik oldalára szinte telje­sen lebénult, ám hallott a kí­nálkozó lehetőségről.- Akkor már a járás, az emelés is fájdalmat okozott - meséli -, képtelen voltam a bevásárlószatyrot hazavinni, az otthoni porszívózás pedig több napig tartott. Gyula taná­csait követve két hónapon ke­resztül, heti 2 alkalommal jár­tam ide. Ezalatt sokat erősöd­tem. Most már a 25 kg-os súly- lyal is megbirkózom. Gombosné lánya, Gabriella bokasüllyedéssel küzdött. Ő hetente jár a konditerembe.- A lábboltozat emelését segítő izomcsoportokat célirá­nyosan dolgozzuk meg - igazít el Kovács úr -, megfelelő nyújtógyakorlatok kíséretében. Az eredmény sem maradt el, ugyanis Gabi azóta ritkán pa­naszkodik fájdalomra. rián édesanyja örül is az eddigi eredményeknek:- A fiam 1-2 kilós súlyzók­kal kezdte a tréningeket, ma 12 kilogrammosokkal dolgozik. Szemmel láthatóan javult az állapota, mellkasának kerülete 10 cm-rel nőtt, és nincs egész­ségügyi problémája.- A gyógytorna fontos ki­egészítőjének tartom az itt fo­lyó munkát. Külön öröm, hogy több orvos utalja ide betegeit tartásjavító tornára, vagy más egészségügyi panaszok miatt - mondja Kovács Gyula, majd átsiet a másik helyiségbe, ahol már többen várják tanácsait. Balogh Péter Köszönet a szervezőknek HEVES Heves hollandiai testvérvárosából, Aalborgból látogatott hoz­zánk Jan és Ellie Van Der Beek mérnök-mezőgazdasági vállal­kozó házaspár. Itt-tartózkodásuk alatt megismerkedtek a hevesi gazdákkal is, akiket tájékoztattak a hollandiai mezőgazdasági termelés körülményeiről, színvonaláról. így szoros kapcsolat alakult ki a vendégek és a hevesi termelők között. Ezért szeretnénk köszönetét mondani elsősorban Kontra Gyula polgármesternek, dr. Nagy Ferencnek, valamint dr. Vincze Ferencnek, a hevesi vállalkozói iroda vezetőjének. Kü­lön köszönet illeti szervezőmunkájáért Szabó Erikát, a gazda­kör vezetőségi tagját, Makó Sándor gazdajegyzőt, Kovács And­rást, Somodi Ferencnét (Irénkét) és Szüle Mária tolmácsot. Bízunk abban, hogy e találkozót továbbiak követik majd, mégpedig mind hazánkban, mind Hollandiában. Lányi József, a gazdakör titkára Egy éve dolgoznak a boconádi mazsorettcso- port tagjai - A szülők és a pedagógusok a kicsik mozgás- kultúrájának fejlesztéséért hozták létre azt a mazsorettcsopor- tot, amelynek tagjai hetenként találkoznak, amikor is a menet­tánc lépéseit, különféle fortélyait sajátítják el. Sztanekné Ter- jéki Katalin tanítványai az idei évben már több ízben léptek közönség elé, így például megmutatták tudásukat a kiskörei, il­letve a tamamérai fesztiválon is. fotó: cseh béla A gyermekeknek már az együttlét is örömet okoz A Kamaszka sikeres negyedszázada VISZNEK A századvég utolsó évtizedé­ben az amatőr művészeti moz­galom a perifériára szorult. Ezek a kisközösségek egyre in­kább elvesztik összekapcso­lódó, jellemformáló erejüket, így hát az itt-ott még fellelhető hagyományőrző együttesek va­lóságos gyöngyszemei a ma­gyar folklórnak. Közülük a viszneki Kamaszka néptánc­együttes - egy, e műfaj iránt el­kötelezett pedagógus-dinasztia jóvoltából — közel negyedszá­zada szolgálja dalban, táncban a kultúrát.-Hol keresendők a gyöke­rek? - kérdezem Csombok Jó­zsefet, a csoport vezetőjét.-Hivatalosan 1973-ban ala­kult a Kamaszka, ám a gyökerei valójában jóval korábbra nyúl­nak vissza. Gimnazista voltam, amikor édesanyám vezetésével már táncoltam és színjátszot­tam - emlékszik vissza. - Az­után társként vett maga mellé, majd önállóan irányíthattam a munkát. A legkisebbek máig a mama keze alatt ismerkednek az alapmotívumokkal — Emlékszik-e még az első fellépésre?-Ó, hogyne! A tűzkereszt­ségen egy iskolai rendezvényen estünk át - idézi fel moso­lyogva a történteket. - Az osz­tályom tehetséges nebulóival előadott „libajátékkal” arattuk első sikerünket. Ezt kétéves, kemény felkészítő munka kö­vette, hogy a házicipőből a ver­senycsizmába léphessenek a tanítványok.-Akkortájt a gyermekmoz­galom országos rendezvényei jelentették a megméretést. Fel­lépéseink egyre gyakoribbá vál­tak, ennek köszönhetően mind nagyobb körben bizonyíthattuk felkészültségünket, s a népzene, néptánc „szakmában” is egyre többen figyeltek fel ránk. Ke­lendőségünk akkor vált igazán mérhetővé, amikor csak a visz­neki Kamaszkának írt táncot a kalocsai Tóth Feri bácsi, vagy a gyomaendrődi Gyulai László, akik ma az ország vezető kore­ográfusai.-Hogyan működik most a Kamaszka?- A hetventagú együttes döntő többsége a helybeli is­kola növendéke, de visszajárnak volt tanítványaink és a kör­nyező községekből néhány gimnazista. Heti két alkalom­mal vannak a próbák, természe­tesen korcsoportonként, s más­más terheléssel. Az óvodások és a legkisebb iskolások alkotta „előkészítősök” kis, lépegetés- sel összekapcsolt játékokat, da­lokat, mondókákat tanulnak. A „középsősök” belekóstolnak a népzene, a dal, a tánc világába, míg a „nagyok” már pódiumi produkciók elemeinek kimun­kálásával, a már betanultak csi­szolásával töltenek el sok-sok verejtékes órát.-Mit jelent a tánc a gyere­keknek?- Jelenti egyrészt az elő­adást, a sikert, a közönség sze- retetét, de talán ennél is többet ad mindaz, ami ezt megelőzi. A próbákon résztvevő társaság időközben rádöbben arra, hogy jó együtt lenni. Nagyon sok gyerek nem az izzadságszagú gyakorlásokért, hanem a jó tár­saság miatt jön hozzánk. Sem­mivel sem helyettesíthető en­nek közösségformáló ereje.- Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek?- A majd negyedszázad alatti fellépések során több generáci- ónyi táncosunk ismerhette meg a hazai fesztiválok forgatagát, a minősítő versenyek izgalmait, de többször is volt alkalmunk fellépéseinkkel színesíteni a zánkai vagy a csillebérci gyer­mektáborok programjait. A ha­zai kötelezettségeinken túl megismerkedhettünk finn roko­naink életével, fogadhattuk tap­saikat, élvezhettük szeretetüket. Franciaországban a magyar napok vendégeként soha el nem felejthető találkozónk volt a St. Etienne-palota közel négyezres közönségével.- Elismerések?- A közönség tapsain túl a szakma is méltányolja az igye­kezetünket. Szűkebb hazánk a Heves Megye Kultúrájáért címmel, a szakma „kiváló" mi­nősítéssel ismerte el a több év­tizedes munkánkat. Számomra a legtöbbet a „Gyermekekért" kitüntetés jelenti.-A hazai meghívások mel­lett az ősszel Erdélybe utazunk. Elsősorban Csíkszeredán ven­dégeskedünk, de szó van a kör­nyékbeli bemutatkozásról is, ahol elsősorban az itthonról vitt folklórt tolmácsoljuk, de sze­retnénk az erdélyieknek ottani táncokkal is kedveskedni. Cseh Béla Pénz az évkezdéshez Tiszanána önkormányzata 287 általános iskolás gyermeknek adott 2000 forintos tanévkez­dési támogatást. Ezen túl 114 középiskolás 2500, míg 17, fel­sőfokú oktatási intézményben tanuló 4000 forintot kapott az évkezdéshez. Vezekényi falunap Szeptember 13-14-én faluna­pot tartanak Hevesvezekény- ben. Szombaton vidám progra­mokra, mókás vetélkedőkre várják a falubelieket, másnap búcsút rendeznek, ahol felszen­telik a megújult templomot is. Régi-új szövetkezet Az Első Polgári Takarékpénz­tár tiszanánai épületét a Jász- árokszállás és Vidéke Takarék- szövetkezet vásárolta meg. Az intézmény továbbra is pénzügyi tevékenységet folytat az ingat­lanban. Zsadányi felújítás Hárommillió forintot költöttek a tarnazsadányi általános is­kola külső és belső felújítására. Az összeg zömét - 2,8 milliót - pályázaton nyerték, félmilliót az önkormányzat adott. Tenki segítség Az általános iskolásoknak 3000 forint tanévkezdési segélyt sza­vazott meg a szociális bizott­ság. A közép- és felsőfokú in­tézmények hallgatói iskolaláto­gatási bizonyítványuk felmuta­tása után 4000forintot kapnak. Mozgalmas hétvége Szombaton a Hevesi Rendőr­kapitányság szervezésében a város ad otthont a Rendőr-Kék Hét eseményeinek. Másnap, szintén Hevesen, reggel 8 óra­kor kerékpárverseny kezdődik a központi parkolóban. Új év a zeneiskoláhan A Hevesi Állami Zeneiskola év­nyitóját szeptember 8-án, dél­után fél öt órakor tartja a helyi művelődési házban. Ezzel az eseménnyel kezdetét veszi az új tanév az intézményben. Gulyás pék már csak álmában süt kenyeret Templomszentelés TARNAZSADÁNY Befejeződött a helyi római katolikus templom felújítá­sának második üteme — tá­jékoztatta lapunkat Mester András polgármester. Egy évvel ezelőtt a tető- szerkezetet cserélték ki. Most - széles körű összefo­gás eredményeképpen - külsőleg is megszépült az épület. A több mint egymil­lió forintos beruházás azon­ban meglepetéseket is tarto­gatott: a régi burkolat alatt megtalálták a középkori gó­tikus kapu maradványait, amelyet a szakemberek kon­zerváltak, így az oda látoga­tóknak érdekes fotótémát is kínál a templom. A felszen­telésre szeptember 20-án, 16 órakor kerül sor. ERK-Vigyázzunk! - emelte fel kérdésemre a mutatóujját. - Mi­lyen beszéd az, hogy emlék­szem-e az első kenyérvetésre? Ne higgye, hogy Gulyás pék 92 évesen gyengeelméjű, vagy ki­hagy az agya! Hetvenhét éve, december 20-án, Gyöngyösön, Háy Lajos mesternél, suttyó gyerekként toltam először sütő­lapátot a kemence gyomrába. Az inasévekre nem szívesen emlékszik vissza. Gyakran az ülepére vert Pirinyi bácsi, az öreg segéd. Mindjárt eljárt a keze. - Állva aludt, mint a muszka ló - emlékszik Gulyás pék -, ha kilenckor lefeküd­tünk, éjfélkor már a talpunkat rugdosta. Az álomtól majd a teknőbe estünk. Eljött 1924. ja­nuár 12-e. Felszabadultam. Gulyás pék lettem. Apró mo- tyómmal, s két, egykilós ke­nyérrel elhagytam Gyöngyöst. A Schneider sütödébe pon­tos, józan ember kellett. Gulyás pék az volt, négy segéd és egy szakajtó inas került a keze alá, majd tésztamesterré lépett elő. Napi kilenc mázsa kenyér, fél­ezer pékáru, s egy csomó süte­mény minőségére vigyázott. Nyugodni mégsem tudott. Ám visszavágyott Erkre.- Bármikor visszaveszem, ha nem lesz munkája, s vigyázzon magára, Lajos. Ez volt az utolsó szava a tulajnak, mielőtt becsukódott mögöttem a pesti élet kapuja - folytatja az agg pék. - Akárhogy is, de Erkre húzott a szívem. Hűségem ideje 32 év. Egy kis pékséget építet­tem, még ma is ott a kemence helye. De már összedőlt, mert öreg volt, mint én.- S hogy mi történt közben? Nagy lett a verseny. Társ kel­lett, aki segít. Nővérem esküvő­jén akadt meg a szemem Lucán. Mondtam magamban: feleségül veszem a falusi fruskát.-Lajos bá’ jobban is nősül­hetett volna - mondta a szom­széd. Nem baj, gondoltam, ez nem finnyás, ez odajön a teknő- höz, dagaszt, kiflit sodor.- Valóban ő lett a segédem, miközben egyre-másra jöttek a gyerekek. Lassan-lassan a te­hetségünk is gyarapodott, a há­zunk is majdnem készen állt, amikor 1933. április 5-én, dél­után 5 órakor kilakoltatott az utcára a mostohaanyám.- Egy zsák liszttel, egy ro­zoga sütőteknővel, állapotos asszonnyal, s a gyerekekkel a bátyámnál húztuk meg magun­kat. De már másnap sütöttünk, senki sem tudhatta meg bajun­kat. A baj nem járt egyedül, kórházba kerültem. Az asszony lett a pék. Nagy hassal. Jaj, de keserves volt. Este kovászolt, éjjel sütött, reggel a kocsi bak­jára ülve vitte a kenyeret a megszokott kőrútján. Az isten erőt adott neki, bírta egyedül.- A háborúban a németek bi­zalmatlanok voltak velünk. Ko­vászolás után lepecsételte a gazember Müller a teknőt. Néha hozott italt, de mindig ő itta meg. Az oroszok nem vol­tak ilyen igényesek. Még a lisz­tet is elvitték a teknőből.- A padlássöpréskor a ronda, besúgó malomellenőr még az ágyat is felforgatta egy szakajtó kenyérlisztért.-Lajos bácsi, avasson be a jó kenyér titkába!-Nagyon sok minden kell, hogy annak lelke legyen. Ho­gyan lesz lelke a kenyérnek? Ez az én titkom, s magammal vi­szem az örök útra.- Szokott-e még álmában ke­nyeret sütni?-Hajaj! - tör ki hangos ka­cagásban. - Tíz éven át minden éjjel fölkeltem fűteni álmom­ban. Gatyában kimentem, aztán magamhoz tértem. Pedig pi­henhetnék, Luca mindent elvé­gez helyettem. De ez már csak így lesz, míg élek. Még nagyon sok éjszakán álmodjon nekünk friss, ropogós kenyeret, Lajos bácsi! (cseh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom