Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-13 / 214. szám

1997. szeptember 13., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Gyöngyössel és Egerrel Büszke lehet a város a fiatalokra Csányi Barna csapatkapitány a kihívásról, a felkészülésről és a versenyekről- A feleségemmel május elejétől heti 4-5 alkalommal vezettünk edzé­seket, de sokszor önszorgalomból még Csányi Barna: „A verseny óriási élmény volt...”- De Gaulle tábornok sugallatára a ’60-as években szerveződött a ,Já­ték határok nélkül”-höz hasonló verseny, amelynek alapeszméje a népek közötti barátság elősegítése volt - mondta az előzményekről Csányi Barna egri csapatkapitány.- Magyarország öt éve vesz részt a versengésben, Eger csapata a harma­dik alkalommal indult. Két éve a dön­tőben a 2., a tavalyi elődöntőben a 2., az idein a 4. helyezést értük el.- Kikkel versenyeztek?- Az idén nyolc ország fiataljai ki­lenc selejtezőn vettek részt, országon­ként kilenc városban. így 72 európai város csapata ellen kellett vetélkedni.-Hogyan válogatta ki a játékoso­kat?- Húsz fiú és 17 leány jelentkezett a 10 helyre. A próbatételek után torna­termifelmérés, úszás következett, a fi­úknak pedig még kerékpározás és görkorcsolyázás is szerepelt a felada­tok között. Ügyességet, helyzetfelis­merő, nagy tűrő- és feladatmegoldó képességet kívánó feladatsort állítot­tam össze.-Mennyi időt, energiát kívánt a gyakorlás? hét végén is gyakoroltak a fiatalok. A verseny éppen az 50. foglalkozásunk volt.- Milyen formában voltak a játéko­sok?-Ennyit még soha nem készült egyik csapat sem. Ez volt eddig a leg­erősebb társaság, de a korábbi sikere­ket nem ismételték meg. A selejtező­kön nagyon jól szerepeltek, a főpróbát- Amit a nemzetközi zsűri megsza­vaz, azt lehet.- A görkorcsolyás feladatot fiúk he­lyett lányok kapták. Egy délelöttjük volt, hogy megtanuljanak görkorcso­lyázni. Nem sikerült. S amiben a leg­erősebbnek gondoltam őket, abban ötödikek lettek. A sorozatos sikerte­lenségek miatt elveszítették lendületü­ket.- Az eddigi sikerek minek köszönhe­tőek?- Mindhárom csapat nagyszerű fia­talokból állt, büszke lehet rájuk a vá­ros. Fizikailag, alkatilag, emberileg, lelkileg kiválóan megfeleltek a fel­adatra.- Kiemelné néhányukat?- A versenyen a csapatkapitány már nem lehet a porondon, de minden év­ben volt olyan játékos, aki koránál, képzettségénél fogva nagy segítségére volt a többieknek. Kékesi László igaz­gató, Szombathy Kálmán világbajnoki helyezett és Fazekas László testnevelő tanár rutinjával, magabiztosságával tűnt ki.-Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat?-Az egész verseny óriási élmény volt. Városlátogatásokon, rendezvé­nyeken, fogadásokon vettünk részt, amelyeket felszabadult, fiatalos lendü­let jellemzett. Sikerélményt jelentett a kétezer néző előtti televíziós forgatás is, amelyet az Eurovíziós felmérések szerint 90-100 millióan láttak.- Miként nyerték el a versenyzés jo­gát?- Ki kellett fizetni az egymillió fo­rintos nevezési díjat, majd minél több kötelezettséget vállalni. Vendégül lát­tuk a városban a tv-s stábot, dr. Rin- gelhann György polgármester az V. kerületben/ogűítáj/ adott, a búcsúestet pedig egy nagy diszkóban rendeztük. Nagy vigasság volt, de nem monda­nám, hogy mi vigadtunk. s . CS zubjektív Agyas után ágyas vállalkozások is..? RÉGI FOGLALKOZÁS ­sokak szerint a legősibb „szakma” - elégtételét fontol­gatják kis hazánkban. Sőt, már törvénytervezet is készül róla, hogy még az idén a T. Ház elé vigyék. Fogalmam sincs róla, hogy öröm-e ez a lányoknak, akik enélkül is örömlányok, amióta csak a sajátos mesterséget űzik. Üzekedésüknek azonban feltét­lenül valamiféle rangot is adhat a továbbiakban a hivatalos el­ismerés, amit eleddig csak az ágyban kaphattak, s csupán a kuncsaftjaiktól. Igazándiból is hivatássá vál­hat, amit máig szemérmesen nem igazoltak papírral. Leg­alábbis olyannal, ami más, mint a bunkótól is kijáró bankó, a teljesítmény nyugtázásakor. Az albérleti hónapos szobában, a strici színvonalasabb lakásá­ban, netalán a szállodában - amikor a kapualj vagy a gépko­csi kellemetlennek, hidegnek bizonyul a forró percekben is... Szóval, ha férfi partnere nem is, a hölgy valamiféle pecséthez juthat rövidesen. Az okmányon. Csak még azt kell eldönteni az okosabbaknak, hogy hová nyomják. Mármint a bélyegzőt. Amennyiben tényleg lesz irat, s kell hozzá hatóság. Mivel akár úgy is lehetne az utcalány vagy az elegánsabb prostituált legális egyéni vál­lalkozó, hogy nem tartozik egyetlen szervezethez, kamará­hoz sem. Szexuális szolgáltatá­sait nagyobb irodai ellenvetés nélkül kínálhatja kedvére, csu­pán szabadabb mozgását korlá­tozzák valamelyest. Persze, ko­rántsem „fuvar” közben. Mindössze azt tiltanák, hogy ezután bárhol folytathassa, amire adta a fejét. Egy-egy te­lepülésen, kerületben kizárólag az előírt, a kijelölt zónában en­gednek utat forgalmához. S en­nek semmi köze nem lenne a többi zónához. Azokhoz, ame­lyek természetesen változatla­nul a prostik saját kelléktárának részei. Szigorúbb esetben ragasz­kodnának a vállalkozói enge­délyhez is, meg nyilván az adó­záshoz, de talán még számla nélkül. Ám ekkor is csak egye­dül működő szolgáltatóként le­hetne folytatni az „ipart” vagy a „kereskedelmet” - nevezzük, aminek akarjuk -, alkalmazot­tat, bedolgozót, segítő család­tagot, tanulót, kiváltképpen fia­talkorút véletlenül sem foglal­koztathatnának. Ugyanis ha az üzletszerű kéjelgés nálunk már nem is számít bűntettnek, csu­pán ártatlan szabálysértésnek, a prostitúció bárminemű kihasz­nálását, zsenge gyermekek igénybevételét azért még min­dig ellenzik. Ám gondolom, ez így együtt sem akadályozza különösebben hazánkban a kétségtelen fejlő­dést. Sokkal inkább problémát okozhat, ha a mester nem ne­velhet utánpótlást. Mi lesz így a szakmával? Ki veszi át a bo- tot? A STAFÉTÁÉT, amivel ezután futtatás nélkül futhat a csaj, s amihez a törekvésekre már most sokoldalúan reagáló érdekképviselet az eddigitől el­térő céllal még nyelvtanfolya­mokat is ígér a fejleményekre készülődő kurtizánoknak... Gy. Gy. Az olimpiai csapatot is támogalják Egyetértenek a vetélkedő alapeszméjével- Miért szponzorálják az egri csapatot? - kér­deztük Erdei Pétertől, a főszponzor budapesti székhelyű CBC LTD. (Közép-európai Üzleti Tár­saság) marketing-igazgatójától.- Üzletembereknek, vállalkozóknak alakult a kft.-nk, akiknek szolgáltatásaink mellett rendez­vényeket is tartunk az országban. Szívesen jövünk Egerbe, jó a kapcsolatunk a várossal. Egyetértünk a vetélkedő alapeszméjével, az európai kultúra megismertetésével. Örülünk, hogy a filmek révén a világ betekinthet e város életébe, láthatja törté­nelmi emlékeit. Ezért támogatjuk ezt a sikeres múltú csapatot, s a jövőben is adunk lehetőséget, hogy részt vegyenek a versenyeken.- Gyakori, hogy pénzt áldoznak egy ideáért?- Az olimpiai csapatot is támogatjuk. Nem el­sősorban anyagiakat, hanem felszerelést adtunk a csapatnak, s közvetítésünkkel további szponzo­rokhoz jutottak. Én a sport területéről érkeztem az üzleti életbe, tudom, hogy mit jelent megküzdeni a győzelemért. A dobogó fokára való feljutás nemcsak a felkészülésen, a tudáson, hanem a sze­rencsén is múlik. Tudom, ők mindent megpróbál­tak. Nem állt melléjük a szerencse. Tavasszal ren­dezzük meg Egerben a Játék határok nélkül vetél­kedő kicsinyített mását az olimpiai és az egri ön- kormányzat csapata között. Látványosnak ígérke­zik... Milliókba kerülne-Mit jelentett a városnak, hogy csapatot indí­tott a játékra? - kérdeztük Társy Józsefet, a műve­lődési és sporthivatal vezetőjét.- Súlyos milliókba kerülne, ha a Magyar Tele­víziónak ki kellene fizetni az Egerről készített filmek ellenértékét - felelte. - Megyeszékhe­lyünknek nagyszerű üzleti fogás a műholdas adó­kon is bemutatni városunkat, kialakítani imázsát, ide csalogatni a turistákat. Több alkalommal is be kell mutatkoznunk a képernyőn ahhoz, hogy fel­keltsük a külföldiek érdeklődését. ■— Mennyivel támogatták a csapatot?- Az első évben négymillió, az azt követőkben 2-2 millió forinttal. Ha sikerül pénzt szereznünk erre, jövőre ismét indulhatnak a versenyen. Írták: Császi Erzsébet Elek Eszter Rada Katalin Fotó: Veres István Elmaradt a baráti búcsúzás- Néhány hét elteltével már másképpen látom a ve­télkedőt. Úgy gondolom, egyfajta kivételezést él­veztünk, s a bírák mindent megtettek azért, nehogy a magyar csapat nyerjen - összegezte tapasztalatait Egyed Csaba.-A játék főpróbáján meglepő teljesítményt nyúj­tottál.- Egyedül csak én voltam képes a hintás felada­tot megoldani, s ez nem tetszett a játékvezetőknek, így megváltoztatták a fordulókat. Úgy éreztem, el­vettek tőlem valamit, amire más nem képes. Éles­ben pedig már csak arra koncentráltam, hogy én csengessek először. Ha a sikertelen játékban nem veszítjük el a 10 pontunkat, megnyertük volna a fordulót.- Milyen volt a szállásotok?-A többiektől elzártan éltünk. Igaz, a szálloda nagyon kényelmes volt, az elárasztott parktól elte­kintve. Emlékszem, hogy 1995-ben a külföldi társa­inkkal együtt szórakoztunk, s a vetélkedő végén ba­rátsággal intettünk búcsút egymásnak. Az idén ez elmaradt... Az irányíthatatlan borosüveg- A próbajáték során a halas feladatban játszottam. Az emelvényről egy fejessel ugrottam be a meden­cébe. A víz sajnos olyan kicsi volt benne, s akkorát koppant a fejem, hogy még aznap este a polgármes­ter úr is megvizsgált, nem történt-e nagyobb baj - meséli az emlékeit felidézve Czitán Nikolett, majd folytatja: - Az egyik fordulóban Kanalovics Balázs „borosüvegét” kellett egy szótölcséren át irányíta­nom. Kikiabálhattam a lelkemet is, ő csak ak­kor hallott, mikor a közvetlen közelembe ért. Egy jót játszottam, s két év múlva újra megpróbá­lom... A legpechesebb játékos? Esküdt Csilla két évvel ezelőtt már részt vett a ren­dezvényen. Az idén újabb reményekkel, jól felké­szülten vágott neki a kemény erőpróbának.-Nagyot csalódtam az egész szervezésben, s a budapestiek hozzáállásában. Ez a játék ma már rég nem arról szól, mint amilyen céllal egykor útjára engedték. Már a fordulók előtt megpecsételődött a sorsunk, amikor is közölték velünk a nagyobb sza­bályokat, módosításokat. A hintás kosárlabdajátékot a főpróbán csak mi tudtuk megcsinálni. Hallgathat­tuk is a görögök megjegyzéseit... Ezt a játékot ter­mészetesen megváltoztatták. Több feladatban is szerepeltem, s nem minden úgy történt, ahogy azt elképzeltem. Peches voltam, akár a csapatom. Két évvel ezelőtt teljesen más­képp történt minden. Aki akkor látott, tudja, hogy az idén egyszerűen csak rossz napom volt, s nem erre vagyok képes, hanem sokkal többre. A cso­portból is hiányzott a megfelelő összetartás. Hiába volt mindenki fizikailag jól felkészült, egymás nél­kül nem ment.- Újra megpróbálod?- Nem látom értelmét, hogy ismét elinduljak a vá­logatón. Az ember tanul a kellemetlen dolgokból. Sze­retném, ha az az élmény maradna meg bennem, ame­lyet legelőször éltem át. Idén nagyon elkeseredtem. Fájdalmas szamárnak lenni A játék során szamárnak is beöltöztettek, s igen ké­nyelmetlenül fogtak be a szekér elé - idézi fel Ka­nalovics Balázs. - Úgy emeltek be a jelmezbe, hogy az a testem lágyabb részeit kellemetlenül nyomta. Á forduló előtt már fél órával így lógtam, s hogy fáj­dalmamat enyhítsem, a lábamat lóbáltam a levegő­ben. A rajt előtt a bírák még egy ellenőrzést tartot­tak, az egyiküket e kontroll során véletlenül meg­rúgtam, pont azon a helyen, ahol én is a kellemetlen érzések leküzdésére törekedtem. Sajnos, mi magyarok komoly versenyként fogtuk fel a játékot, s az elért helynek nem tudtunk kellőképpen örülni. Két év múlva talán másképp lesz... Házaspári vetélkedő - virággal A rendezvény érdekességeként lépett pályára Stefán Szilvia és Járdán Zsolt. Az egygyermekes házaspár a játék során szinte valamennyi epizódban közös feladatot kapott. A fiatalok - a játékra visszaemlékezve - lapunk kérdésére elmondták: az elért eredménynek kö­szönhetően inkább a negatív véleménynek adnak hangot. Az összeszokott párostól pedig mindenki nagyszerű teljesítményt várt el.- A halas résznél nem lehetett összejátszani. Mi mindent úgy csináltunk végig, ahogy azt meghatá­rozták a szabályzatban. Ha nem tartottuk volna be a leírtakat - ahogy mások tették -, megnyertük volna a fordulót - meséli Szilvia. Zsolti Rómeóként nyújtotta a virágot a Júlia jel­mezébe bújtatott Szilviának. Véleményük szerint ennél a feladatnál kapott legnagyobb szerepet a ma­gánéletük. A közös erőfeszítésnek, s a már megszo­kott összhangnak köszönhetően nyerték meg a for­dulót. Azóta pedig Zsolti is néhány centiméterrel na­gyobbnak vallhatja magát. megnyerték, de a versenyre megvál­toztatták a szabályokat. — Lehet ilyet csinálni?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom