Heves Megyei Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-13 / 214. szám
Színészpályájának több mint egy évtizede után Egerben Előre- vagy visszatekint Sziki Károly? Az önálló egri Gárdonyi Géza Színház új társulatának alapítótagjaként érkezett Egerbe Sziki Károly színművész. Már az első sikeres prózai alakításokkal megalapozta szakmai hírnevét. Több Shakespeare-figurával a Vízkeresztből, a III. Richárdból. A XX. századi szerzők összetett alakjainak ábrázolásával a nézők sokaságát hódította meg. A társulatban ugyanakkor különcnek is számít, miután színházi munkája mellett korán vállalta a művészértelmiségi szerepét. Önálló estjeiben politikailag is mert állást foglalni. Nyitottsága elvitte a határon túlra, a kinti magyarokhoz Keletre és Nyugatra is, már a rendszerváltás előtt is. Egyre inkább meggyökerezett Egerben. Noha mindvégig ingázó, a városban számon tartják és számítanak rá. Mára, a Beke Sándor igazgató-főrendező vezette színházban a két megmaradt alapító tag közül az egyik.- Milyen manapság a közérzete?-Ha diplomatikus akarnék lenni, azt mondanám, jó. Egyébként változó. Gáli László igazgatása alatt is éreztem, mintha a társulat külső és belső irányítottsága az igazgató-főrendező személyén túl is működne. Percig se gondoltam, hogy ha ide új igazgató kerül, mindenki kitörő örömmel üdvözli majd.-A változások ellenére is maradt. A városban sokan úgy tartják: a színházi személycserék, változások a művészi munkát is megrendítik.- Ezt nem tudom. A változás folyamata régebben kezdődött, amit én is a bőrömön éreztem. Gáli Lászlóval érezhető konfliktusaink voltak, az úgynevezett „belső erők” munkálkodása miatt majdnem több ízben majdnem kenyértörésre is sor került köztünk. Pár évig vállalkozói státusban is dolgoztam emiatt. Hogy mégis maradtam, annak oka van: a városban annyi teendőm volt és lesz, hogy az maradásra késztet. Most ’56 itteni eseményeiről forgattam egy dokumentumfilmet, melynek a vágásánál tartok.- Térjünk vissza az előző gondolathoz. Milyen sérelmek érték? Az egri színművész az ’56 áldozatairól szóló estjén fotó: majoros tamás- A szerepeket elvették tőlem, évadonként kettőt, ha játszottam. Harcolnom kellett, hogy dolgozhassak. S belül a közösség megosztottá vált. Ha ebből bármi érződik most odakinn, annak az az oka, hogy ez nem hirtelen jött változás eredménye csupán, hanem olyasmi, aminek előzménye volt. Ezek a bomlasztó energiák működtek, és működnek újra.- Miként kezdett munkához az új művészeti vezetés alatt?- Rendkívüli feladatokra kaptam ígéretet a mostani igazgatómtól, még a szerződéskötés pillanatában.- Netán Az ember tragédiája Luciferjét?-Titkon reménykedem ebben is, de Mrozek: Emigránsok című darabjában kínált szerepet, s egy Beavató Színház működtetésére kaptam tőle ígéretet.- Ez izgalmasan hangzik...-Főiskolásoknak és középiskolásoknak szeretnék egy sorozatnyi előadást létrehozni. Szilágyi Andor egri kötődésű kortárs író egy darabját (az ’56-os forradalom idejéből) szeretném megrendezni, továbbá van egy műsortervem az Ady-év- fordulóhoz kapcsolódóan. Egy kisebbségi sorban élő magyar szerző művének színrevitele is foglalkoztat (Gál Sándorról vagy Kányádi Sándorról lenne szó), továbbá egy tengerentúli szerző, Gerty Ágoston művének színpadra állításáról. Saját szerzői estemet is műsoron tartom, s a Vígszínházban bemutatott Nagy And- ras-darabot, az Almát, amelyet tavaly rendeztem, ide is el akarom hozni.- Ez derekas program egy évadra.- Nem tartozom a megfutamodók közé. Tartom olyan fontosnak a várost, hogy a magam erejéből megteszek mindent, hogy a színház kivegye a maga részét a kulturális feladatokból. (jámbor) Dobó „unokái” a Vitézlő Oskolában A hagyomány él: vívó egri lányok Ha az egykori legendás egri várkapitány feltámadna haló poraiból - feltéve, de meg nem engedve, miként azt Mikszáth Kálmán az Új Zrínyiászában a szigetvári hősről sorokba kanyarította -, akkor bizton közös hangra találna a számára idegen világban azokkal a fiatalokkal, akik a 21. század előszobájában a jelenkor Vitézlő Oskoláját alkotják. Joggal gyanítható, nem érezné idegenül magát közöttük: a közös téma ugyanis adott. Most mégis tegyük félre kissé a fikciót, már csak az új kezdeményezés szabatos bemutatásának kedvéért is. A török idők végvári vitézi életét többnyire csak közvetve, jobban vagy kevésbé sikerült forrásokból, könyvek papírízű elbeszéléseiből ismerheti meg a ma embere. Az idén alakult egri egyesület azonban - a végek küzdő életének dalnoka, Balassi nyomán - Vitézlő Oskola néven nem egyébre vállalkozik, mint hogy testközelbe hozza, hús-vér valójában jeleníti meg a daliás időket, a magyar középkor hadi virtusát.- Itt minden „élesben” megy, esetenként szikrát vetnek a kardok egy-egy hevesebb pengeváltáskor. A spontaneitás látszata azonban csalóka, mert minden mozdulat mögött kemény felkészülés, jó előre kidolgozott és begyakorolt mozdulatsor húzódik. Itt komoly, a lehetőségek szerint autentikus koreográfia szerint történik minden - szolgál a történésekről személyes tapasztalatokkal az idén alakult hagyományőrző civil szervezet szóvivője, dr. Kovács Gergely. - A vívóstúdiumok például az egri színház művésze, Várhelyi Dénes szakavatott instrukciói alapján zajlanak. Ezek az előkészületek jelentenek garanciát arra, hogy komolyabb sérülés, vér nélkül bemutathassuk produkciónkat. Az első fellépésre - a nyári Végvári Vigasságok idején debütált a csoport - csak hosszú, kitartó gyakorlás, az egyszerű fakardos felkészülés után kerülhetett sor. Ezek az eszközök ugyanis, bár különösebb engedély nem kell hozzájuk, mégiscsak a fegyverek. Az íjjal át lehet ütni a védőpáncélt, s a kard, a szablya, a hajítócsillag is maradandó, életveszélyes sérülést okozhat. Vagyis okozhatna, ha nem a kellő figyelemmel és egymásra ügyelő fegyelmezettséggel bánnánk velük. A mintegy 12-13 fős kezdő tagságot, a jobbára a fiatalabb korosztályból verbuválódott társaságot a kezdeti össze- kovácsolódás idején az íjászkodás, a történelmi hagyomány sze- retete hozta össze. Bár az indíttatás elég sokszálú, kit a fegyverek vonzanak, kit inkább a historikus levegő fogott meg, de akad olyan is, aki a számítógép virtuális világából, a képernyő kétdimenziós szerepjátékaiból kívánt kilépni a valóságos küzdőtérre. A várban lévő Ispotály-pince, valamint Ujjady Péter támogatásával az íjászkodásból nőtt ki a mostani, immár szélesebb körű hadi tudományokat felvonultató egyesület. A repertoár jelenleg a hagyományos ősmagyar íjjal - puszta reflexíjjal, illetve olimpiai reflexíjjal - végrehajtott bemutatóból, illetve kard- és szablyaforgatásból, valamint a hajítócsillaggal végrehajtott gyakorlatból áll. Egerről lévén szó, a hajdani harcos szuroköntő nők példáját folytatva a lányok sem maradnak ki a hagyományőrzésből, s annak látványos megjelenítéséből. A színvonalas működésnek azonban ára van. — Szívesen látunk minden segítséget, felajánlást, legyen szó akár a működésről, akár a korhű fegyverek vagy az öltözet előteremtéséről. Egy bőrmellény és a hozzá való nadrágegyüttes például 30 ezer forintot kóstál, s a korhű fegyverek, íjak készítésével is kevesen foglalkoznak. A használt hentes-lánckötényből például egész jó viseletét lehetne formálni. A későbbiekben a gerelyt és a buzogányt is be kívánjuk majd vonni a kelléktárunkba. A vármúzeum igazgatója, dr. Peter- csák Tivadar már az egyesület rendelkezésére bocsátotta a Dobó-bástya helyiségét, ahol hetente kétszer - hétfőn és csütörtökön délután - tartjuk a hivatalos foglalkozásainkat. Természetesen azok jelentkezését is várjuk, akik kedvet éreznek az efféle dologhoz, amelyhez a történelem tisztelete mellett azért egy kis megszállottság is szükségeltetik. Ebben a körben az országban talán mi vagyunk az első ilyen, zömmel fiatalokból álló egyesület, akiknek felkészültsége - a kívülálló szerint - már most is sokat ígér. A jövőben a különböző helyi és országos rendezvényeken való részvétel mellett, az iskolások számára rendhagyó történelemórákat is szeretnénk tartani. Ugyanakkor a lovas íjászkodás, a lovas harc is szerepel terveinkben. Kovács János Ha tudnád, Bob Dylan...! Tolatás van. A zümmögő mozdony néhány személykocsit zatyog- tat át a váltókon, hogy a városból kifelé tartó sínekre terelje őket. A vagonok egymás után bukkannak elő a mállott falú őrház takarásából, koszlottak mind, akárcsak a sorompókezelő egykori birodalma. Ám az egyik kocsi mégiscsak kilóg a sorból: mozgó graffiti-ki- állítás az egész. Fantáziátlan ákombákomok éktelenkednek rajta, letűnt korok hírhedt jelképei virítanak élénkebbnél élénkebb színekben. Egy lesújtó „művészet” termékei.- Képzelje el, uram, hogy néz ez ki belülről! - dörmögi mellettem a szolgálatos vasutas. - Mint egy latrina! - és legyint egy nagyot. S akkor Bob Dylan jut eszembe, aki mondott egyszer egy jópofát: „Óvakodj az olyan vécéktől, amelyek fala nincs összefirkálva.” Persze, gondolni sem merte volna, hogy egy egész felnövekvő nemzedék szó szerint veszi az aranyköpést. Mert úgy vette. De hát kevés a vécé, sok a tehetség. Arccal a vasút, majd a kőkerítés, aztán meg a frissen festett házfal felé, bárhol is legyen az. Kell az olcsó sikerélmény, amely egyre több pénzébe kerül azoknak, akik szép környezetben szeretnének élni. S egyre inkább elborzasztja azokat, akik messzi földről épp ezért a szépségért utaztak ide. Onnan, ahol rég leáldozott már a falfirka- mázolók csillaga, ahol nem hősi tett a sírkereszt-döntögetés, a díszkivilágítás lámpáinak megvakítása. Ha tudnád. Bob Dylan, hogy annyi szép dalod szövege, s elgondolkodtató mondásod közül sokak fejében csak az a röpke vécéstrófa maradt meg, elkeserednél. Mert ki békéről dalol, meg szere- tetről, nagy-nagy emberi érzésekről, annak fájdalmas lelki teher elviselni az erőszakot, a rombolást. De hát nem is te tehetsz arról a szégyenfoltos vagonról, hanem azok, akik ellen szóltál. Hogy megveti őket a világ... Szilvás István Itt nem halt volna meg... Érezhető, hogy ezt csak egyszerű valaki mondhatta. Két asszony beszélgetett a piacon, amíg végigseperték tekintetükkel az asztalokat, de csak fél kiló szilvát kért az egyik, és a szűk vásár után szóba került a világszenzáció, Diana hercegnő tragikus halála. Az asszony, akinek az arca fájdalmasabb volt, csak annyit mondott:- Ha ide jön, nem hal meg. Mennyire igaza van. Ha Diana hercegnő Egerbe jött volna, a sétálóutcában nem lelte volna halálát. Nemcsak azért, mert ebből a csendes idegenforgalmi utcából kitiltották a járműforgalmat, hanem azért is, mert ez a békés járókelők utcája, mentes a tolakodó újságírók támadó hadától, nem száguldoznak erre motoros fotóriporterek, nem lézengenek itt pletykaéhes fürkészek, sem kukkoló fotósok, teljesen ismeretlenek errefelé a szemtelen „paparazzik”. Annyi bizonyos, hogy a mi riporterünk illedelmesen kopogtatott volna a hercegnő szállodai ajtaján, hogy felkérjék egy kis beszélgetésre és fotózásra a milliárdos Dodi al-Fayed úr társaságában. Lehetséges, hogy meghívták volna a Szépasszony-völgybe, ahol az idegenforgalom egyszeriben kilépett volna a medréből, hogy busás hasznával elöntse egész Egert, és mindenki láthassa a csodálatos szép hercegnőt. Nincs kizárva még a firmacsere sem, hullanak a magyaros, árvalányhajas-pártás cégérek, hogy felkerüljön helyükre a hercegnő angol beceneve és diadémkoszorúja. No de erről végleg lekéstünk. Egyébként nálunk is megtalálhatta volna a kegyes hercegnő, amit Afrikában és Boszniában keresett: hogy ölébe vegyen egy kreol bőrű árva gyereket, tiltakozzék a taposóaknák ellen, adakozzék a szegények, beteg nyugdíjasok javára, és alapítványokat helyezzen el a rászorultak megsegítésére, de hát a dúsgazdag hercegnő a párizsi hotelt választotta, amelyik Dodi tulajdona volt. Csakhogy vesztére tette. Igaza van a két egri asszonynak, ha Diana hercegnő Egerbe jött volna, hogy végigkorzózzon a sétálóutcában, még ma is élne - a milliárdos barátjával együtt. Gál Elemér HÍR(TELEN)KÉK... Az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt Magyarországon a magánrepülők száma. Főként, hogy a munkaadók egyre több embert rúgnak ki... * A holland népfőiskola kínálatában az idén - fennállása óta először - Christine Rijven tanfolyamvezető irányításával beiktatták az okított tárgyak közé a humort. S ebben nem ismernek tréfát...! * A komputerpiac nagy üzlete - mint olvasom - az iskolákba telepített Internet. Pontosabban szólva, az - intersteksz... * Törökországban - mint a Sabah című napilap hírül adta - a jövőben az autók kötelezően előírt tartozéka lesz a hullazsák. Ha így haladnak: az ásó, kapa és a nagyharang is... * Ötven vizesvödörrel „dolgozva” a Drezda melletti Leppersdorf 3786 lakója új vödörtovábbítási világcsúcsot állított fel, s az eddigi leghosszabb vödörláncot képezte. Ez volt a kör vedresítése...! (szilvás)