Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-07 / 183. szám

1997. augusztus 7., csütörtök Hitélet 9. oldal Rózsaszentmártoni szabadtéri mise Az előzetes tervek szerint au­gusztus 20-án szabadtéri misét tartanak a községi parkban. Az eseményt a helyi plébánia, il­letve az önkormányzat közösen szervezi, a kezdési időpontjáról később döntenek. Templomfelújítás Hatvanban Megkezdődtek a régóta terve­zett felújítási munkálatok a hatvani Szent Adalbert-plébá- niatemplomon. A Grassalko- vich Antal által 1750-57 között emelt építmény új külső burko­latot, ablakokat kap, de kicseré­lik a toronyóra hajtószerkezetét is. A mintegy nyolcmillióra rúgó költségekhez kétmillió fo­rinttal járult hozzá a városi ön- kormányzat, s 700 ezret adott az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is. * Épül az orgona karzata Rózsában Javában tart a rózsaszentmár­toni templom orgonájának fel­újítása, valamint az egyházi kó­rus karzatának átépítése. Az erre szánt pénz azonban egyre apad, ezért az egyházközség továbbra is várja az adományo­kat. Szihalmi templom: műemlék pala a tetőn A csapadékos időjárás miatt ki­sebb fennakadásokkal folyik a szihalmi katolikus templom felújítása. A teljes tetőszerkezet cseréje után műemlék pala bo­rítja az egyházi építményt. Már a torony külső vakolásához is hozzákezdtek, a munkálatok két héten belül befejeződhet­nek. Erdőtelken megújul a kőkereszt Varga Zoltán gödöllői restaurá­tor munkája nyomán július vé­gére megújult a templom előtt álló, mintegy 200 éves kőke­reszt. Hogy ez ismét az eredeti szépségében pompázzon, a községi önkormányzat, illetve az Országos Műemlékvédelmi Hivatal mintegy 400 ezer forin­tot áldozott rá. Valamennyi traumától megszabadít az auditálás Meddig gyötörhet a múlt? EGER Gyakorlatilag a hajdani ma­gyarországi rajttól kísérem fi- gyelerflmel a szcientológia val­lás sorsának alakulását. 1991- től mindössze hat esztendő telt el. Nem túl sok idő. Ahhoz azonban elég, hogy egy sok szempontból újszerű, érdekes eszme, illetve technikai rend­szer polgárjogot nyerjen. Egy biztos, mostanság mintegy tíz­ezren fogadják el a tanításo­kat, s létrejöttek a vidéki egy­ségek, szervezetek is. Többek között az egri, amelynek vezetője dr. Boros László, aki civilben az OTP- nél jogász. Vele beszélgettünk a nemzetközi krónikáról, a honi eseményekről, s termé­szetesen arról, hogy mi vonzza e csoportosuláshoz az embe­reket.- 1954-ben alakult meg az első egyházközösség. Azóta a tagság tízmillióra nőtt: 122 or­szágban vagyunk jelen. Az Egyesült Államoktól Kana­dáig, Oroszországtól Ausztrá­liáig elfogadott felekezetként tartanak számon bennünket. Létrejöttünket L. Ron Hub- bardnak, ennek a nagyszerű elmének köszönhetjük, aki ki­dolgozta a dianetika részlet- kérdéseit és lényegét, aki meg­fogalmazta azokat a tételeket, amelyeket mindmáig és a jö­vőben is érvényesnek tartunk és követésre méltónak minősí­tünk. Fő munkája, a Diane­tika: A szellemi egészség mo­dern tudománya eddig 18 mil­lió példányban kelt el a vilá­gon, s még mindig fellelhető a nemzetközi bestseller-listá­kon. 1966-ig ő töltötte be az egyház ügyvezető igazgatói tisztjét. Ekkor lemondott erről a pozícióról. 1986-ban távo­zott közülünk, olyan örökséget hagyva ránk, amelyre méltán vagyunk büszkék. Voltakép­pen ez alkotja a vallási doktrí­nák összességét. Több mint 500 ezer oldalnyi írott anyag­ról, csaknem háromezer fel­vett előadásról, s mintegy 100 filmről van szó. Ezek a mun­kák az egyedüli források, s ezektől nem térünk el. Rendkívül vonzó, ahogy megfogalmazódik az elérendő cél:- Almunk az a „civilizáció, ahol nincs őrültség, ahol nin­csenek bűnözők és nincs há­ború, ahol a tehetség virágoz­hat, a tisztességes emberek jo­gai megadatnak, és ahol az Ember szabadon szárnyalhat egyre magasabbra.” Máskép­pen fogalmazva ez azt jelenti, hogy az egyénnek el kell jut­nia addig, hogy szellemi lény voltát és életét megértse. Úgy, hogy a világegyetemhez mint egészhez való viszonya is tisz­tázódjék. Kiderül: elfogadják a rein­karnációt. Ez se véletlen, hi­szen hajdani mesterük fiatal­korában beutazta Ázsiát, ta­nulmányozta a távol-keleti vallások bölcseletét, azaz be­pillantott mintegy 21 kultúra hagyományaiba, szokásaiba, hitvilágába. Tette ezt úgy, hogy mindezzel párhuzamo­san vizsgálta a műszaki tudo­mányokat és a nukleáris fizi­kát is, vagyis a tradíciókat öt­vözte a korszerűség elemeivel.- Thetánnak nevezzük szel­lemi lény voltunkat. Ez alap­vetően jó, ám az idők folya­mán az anyagi univerzum há­lójába gabalyodott, s végül el­vesztette igazi arculatát. Nem a személy természetében, ha­nem a múlt fájdalmas és trau- matikus élményeiben kere­sendők annak az okai, hogy valaki gonosszá válik, s bűn­tetteket követ el, hogy képes­ségei és tudatosságának mér­téke vészesen csökkent. Ebből következik, hogy egy igen be­vált módszer, az auditálás ré­vén mindenkit meg lehet és meg kell szabadítani a múlt gyötrelmeitől. Ha eljutunk a megrázó történetek forrásáig, akkor meg is szabadulhatunk azoktól. Ez egy többlépcsős folyamat, amelynek záróak­kordjaként az arra vágyók el­érhetik a clear-1, azaz a tiszta állapotot. Azt a szintet, amikor az egyéniség összes varázsla­tos vonása kibontakozik és kreativitása megsokszorozó­dik. Az előbb említett eljárás, il­letve a képzés együtt alkotja azt a hidat, amely a teljes sza­badság felé ível.- Kétségtelenül léteznek nálunk hierarchikus vonások, ezek azonban nem kóros, ha­talmi berögződések. Mindösz- sze arról van szó, hogy a meg­szerzett ismeretekhez mérten minősülnek a különböző cso­portok. Mi itt Egerben a leg­alsó pozícióból indultunk, pil­lanatnyilag viszont már meg­kaptuk az engedélyt ahhoz, hogy szcientológiai misszió­ként szorgoskodjunk. S ha már itt tartunk, akkor azt is elmon­danám, hogy nem éppen eredménytelenül munkálkod­tunk. Mostanság 15 munka­társra számíthatunk. A területi funkció ellátásában húszán segédkeznek. Eddig hetvenen igényeltek tőlünk szolgáltatá­sokat. Ilyenkor a már említett auditálásra, illetve a külön­böző tanfolyamokra gondo­lunk. Az sem mellékes, hogy mintegy ötszázan vásárolták meg tőlünk mesterünk alap­könyvét. Ez a mutató is arra utal, hogy fokozódik az érdek­lődés. Arra célzok, hogy meglehe­tősen drágák ezek a kurzusok, s jó néhányan - pénz híján — nem élhetnek az effajta lehe­tőségekkel. E kérdéskörről különbözik a véleményünk. Abban vi­szont megegyezünk, hogy rendszerük, eredeti technoló­giájuk működőképes.-Más egyházakkal jó vi­szonyt alakítottunk ki. Annál is inkább, mert a felekezeti szabadság elvét és gyakorlatát valljuk. Ez azt jelenti, hogy szívesen fogadjuk a reformá­tusokat, a katolikusokat, az evangélikusokat egyaránt. Té­teleink sorában ugyanis nem szerepel az istenhit, ez min­denkinek egyéni ügye. így hát e gondolatkörben senkivel sem adódhat vitánk. Ugyan­akkor úgy hisszük, hogy egyéb elképzeléseink egyértelműen jó szándékúak, s kizárólag azt szolgálják, hogy a valódi érté­kek közül semmi se vesszen el, vagyis azok a jelképes tálen- tumok egyre gyarapodjanak. Megítélés kérdése mindez. Az viszont aligha kérdőjelez­hető meg, hogy jó néhány olyan fogást ajánlanak, ame­lyek ugyan lehet, hogy kissé bonyolultnak látszanak, mégis jelesre vizsgázhatnak a hét­köznapok során. Mindenekelőtt azzal, hogy érettünk fogantattak, vala­mennyiünk javára válhatnak. Szerencsére nem hittérítők. Nem erőszakosak, hanem csak az intelligencia fegyvertárát vetik hadba, hogy meghallgas­sák képviselőiket, hogy közös töprengésre invitálják azokat, akik eligazodni akarnak a vi­lág esetenként meglehetősen bonyolult körülményei közt. Ehhez ajánlanak iránytűt... Meg lehet próbálni... Pécsi István A híveknek egy volt a szívük, s a lelkűk... BÜKKSZÉK A község lakosai közül száz, 70 év fölötti, ünneplőbe öltözött férfi és nő gyülekezett Szent Anna napján, reggel a templomban. Soku­kat gyermekeik, unokáik kísérték, vagy önkéntesek hozták el sze­mélykocsival. A jó szándék nem ismert határokat. Több mint egy órán keresz­tül gyóntatott két atya, a plébános és dr. Dolhai Lajos atya, a sze­minárium prefektusa. A „lelki tisztálkodást” ünnepi szentmise kö­vette: a nap szónoka megható szavakkal emelte ki az öregkor érté­keit, s kérte a jelenlévőket, legyenek a Biblia, az isteni üzenet első közvetítői az unokák számára. A szentáldozás után több mint hatvanan vették fel a betegek szentségét, hogy az öregkor állapotában is reményt és erőt nyerje­nek. A szentmisét követően pedig a fiatalok ünnepi műsora kö­szöntötte a nagyszülőket, akik Szent Erzsébet és Szent Mónika pél­dáját elevenítették fel. Az ünnepi műsor után a hívek pogácsái, ifj. Kóti László fonott kalácsai, illetve a Józsa Pál tűzhelyén sütött fasírozottak fogadták a templom oldalában megterített asztaloknál az idős híveket, ezzel is megköszönve egy élet áldozatos munkáját. Öröm volt látni, amint az egyházközség fiataljai sürgölődtek az asztalok között. A foga­dás „felért egy hitvány lagzival” vallotta az egyik résztvevő. Az ünnepeltek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerény aján­dékával térhettek haza a lelki felüdülést követően. Hála és köszönet mindazoknak, akik közreműködtek a nap ese­ményeinek sikeres megvalósításában. Kovács Győző plébános Az érseki helynök lesz a vendég APC A községben a római katoliku­sok már javában készülnek az egyházi év legjelentősebb helyi ünnepére, az augusztus 20-i Szent István-napi búcsúra. Kádár István kanonok úr örömmel tájékoztatta lapunkat arról, hogy a jeles eseményre ellátogat Csontos Barna érseki helynök is. A vendég a plébá­niáról kísérettel indul a XVIII. században épült, műemlék jel­legű templomba, ahol délelőtt fél 11-kor szentmisét celebrál és beszédet tart. Ezt követően a hívek - ugyancsak az ő vezetésével - körmeneten vesznek részt. A kanonok úr elmondta: igaz, hogy a településen egyre kevesebb fiatal gyakorolja val­lását, ennek ellenére bízik ab­ban, hogy legalább a búcsú al­kalmával az ifjúság is jelentős számban képviselteti magát az Isten házában. (-Ó) A hívek várták lelkipásztorukat BESENYŐTELEK, DORMÁND Hosszú éveken keresztül Her- czeg József esperes úr látta el a lelkipásztori teendőket Bese­nyőtelken és Dormándon. Vá­lasztott hivatásához és foga­dalmához híven szolgált mind­végig, s rendkívül megnyerő és barátságos emberi magatartása révén szeretetnek és megbecsü­lésnek örvendett nemcsak a hí­vek, hanem az egész lakosság körében is. A közelmúltban ennek az életútnak vetett véget az Úr: a két település lelkipásztora ugyanis megbetegedett, a sú­lyos kórból többé már nem épült fel, s szép csendben eltá­vozott az élők sorából. így maradt tisztelendő nélkül a két szomszédos település. Ekkor a hívek Besenyőtelken aláírásgyűjtésbe kezdtek annak alátámasztására, hogy lelki- pásztorra feltétlen szüksége van a községnek. A számos szignó­val ellátott kérést aztán eljuttat­ták az illetékes egyházi veze­tőkhöz, akik nagyra értékelték a községbeliek ragaszkodását. Ennek jegyében aztán intézked­tek is, így augusztus 1-jétől Hídvégarló addigi lelkipász­tora, Gordos Miklós költözött Besenyőtelekre, s foglalta el a parókiát. Mivel azonban ez az épület már huzamosabb ideje felújí­tásra várt, ezért a lakosság ada­kozásából, illetve az önkor­mányzat támogatásával elvé­gezték az épület és környéké­nek rendbetételét. Ebben jelen­tős szerepet vállaltak a köz­munkások is. Pólyák Pál Aki az üdvösség örök igazságát szolgálta Akik ott voltak, lelkűkre állítják: talán kettő sem volt, aki nem sírt a templomban. - Még otthon sem bírtam magammal, olyan megható volt a tisztelendő úr búcsúzása - mondta a könnyeivel küszködő néni. - Pali bácsit hivatásának élő, köz- tiszteletnek örvendő embernek ismertük meg - vélekedtek mások. ÁTÁNY Tímár Pál, a községi reformá­tus gyülekezet lelkipásztora - mert róla van szó - ezután csak vendégként jár majd vissza az alföldi faluba, mert nyugdíjba megy. Aki ismeri a 70-hez köze­ledő, fehér hajú, fiatalos moz­gású tisztelendőt, nehezen képzeli el, hogy ezután karos­székében ülve a több mint negyvenévi lelkészi szolgálatát idézgeti majd. Nem erre a hivatásra ké­szült. Bár az akkori körülmé­nyek azt sugallták, hogy köz­vetlenül a világháború utáni ébredésben a talajt vesztett emberek még fokozottabban keresnek lelki kapaszkodót a földi lehetőségekben, még job­ban keresik Istent. Ennél még jobban talán a Debreceni Református Kollé­gium szellemisége erősítette meg benne a a hivatás - Istent szolgálni, pásztorolni egy gyü­lekezetét, igét hirdetni - gon­dolatát. Aztán mégis a szükség kerekedett felül. Özvegy édesanyjának és négy testvérének segíteni kel­lett. Gondolta, tanítóként ha­mar keresethez jut. A meg­szűnő intézetből vallástanítói és kántori oklevéllel a zsebé­ben a közgazdaság-tudo­mányra adta fejét. Alig egy hónap múltán megrótták temp­lomba járásáért... Végül is ekkor érlelődött meg lelkében a későbbi hiva­tása iránti vágy, s nagy kanyar­ral a sárospataki teológia la­kója lett. Első állomáshelye Nagy- kálló. Itt fogad örök hűséget szintén lelkész hitvesének, az együttlét örömét azonban be­árnyékolják életkörülményeik, így aztán a fiatal házaspárnak Diósgyőr és Miskolc után Fel- sőkelecsény jelentette a hosz- szan tartó kikötőt.- Kemény bányászfalu volt, de nagyon értékes emberek lakták - emlékszik vissza egy­kori állomáshelyére. - Ránk úgy tekintettek ott a ’60-as évek elején, mint az ébredésre. Számunkra meglepő volt a helyzet: annak ellenére, hogy fizették a párttagsági díjat, rendkívül aktív gyülekezeti életet éltek a bányászok. Velük jobban elnéző volt az akkori rendszer. A kevés fizetés és a növekvő gyermekáldás újabb válasz elé állította Tímárékat, de a Te­remtő kegyes volt övéihez, amikor 1978-ban az átányi szolgálatot kínálta. Örömmel jöttek hát az alföldi tájra.-Elődöm már eléggé meg­fáradt, egy kicsit elszéledt a nyája is - idézi az akkori idő­ket —, össze kellett hát szedni, pezsgővé tenni a már szuny- nyadó gyülekezeti életet. Nagy-nagy lelkesedéssel végeztük munkánkat, hamaro­san meg is telt a templom hét közben, hét végén egyaránt. A koronát az immár 13 eszten­deje minden évben megrende­zésre kerülő orgonahangver­seny, s legutóbb Fél Edit Átányról gyűjtött monográfiá­jának gyülekezeti bemutatója tette fel.- Akkor volt, vagy most egy­szerűbb a lélek formálása?- Érdekes módon nem kö­vetkezett be a változással az a hitéleti fellendülés, amire szá­mítottunk. Gondolom, nagyon mélyen szántott az embereken az elmúlt 40 év, azt hiszem, egy nemzedéknyi idő kell a gyökeres változáshoz.- Miként fogalmazná meg szolgálata alapigéjét?- Szabad legyen bibliai igé­vel összefoglalni - gondolko­dik el. - Egész életemet, szol­gálatomat Pál apostol mondása vezérelte, amely így hangzik: „Még az életem sem drága né­kem, csak elvégezhessem az én futásomat örömmel, azt a szol­gálatot, amelyet vettem az Úr­tól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliu­mából. ”- cseh —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom