Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-07 / 183. szám
6. oldal Horizont 1997. augusztus 7., csütörtök Magyarország bemutatkozik Frankhonban, Chateau-Chínonban (4.) Bőrmellények, ködmönök, subák A szűröket, bundákat bemutató terem Amint arról már többször beszámoltunk, az egri vármúzeum magyar népművészeti gyűjteményét mutatja be a franciaországi Chateau-Chi- nonban. Az országban egyedülálló kulturális lehetőség kapcsán - amellyel hazánk hírnevét öregbíthetjük - a tárlat anyagának ismertetésére kértük meg a szakembereket. íme. A népművészeti kiállítás első termében szűcs- és szürhímzé- sekkeb ismerkedhetnek meg a látogatók. A szűcsök művészete, a juh- bőrből készült öltözet díszítése, hímzése a magyar ornamentika egyik legérdekesebb ága. A szűcshímzés a szűrszabók művészetének, a szűrposztóból készült ruhadarabok varrásának és díszítésének a rokona. A szűcsök és a szűrszabók tanult mesteremberek. A szűcs- és szűrhímzések időben megelőzték a XIX. század folyamán kialakult új stílusú paraszthímzéseket. Több női hímzéscsoport, így például a matyó és a palóc- is merített belőlük, tőlük kölcsönözte formakincsét, színezését és a hímzőfonalat egyaránt. A szűcsmunkákon eredetileg színes bőrrátét volt a dísz. Csak később alakult hímzéssé, valószínűleg azokból a díszes öltésmódokból, amelyekkel a bőrdarabokat a ködmönre ráerősítették. A szűcsök készítményei: bőrmellény, bőrmelles - oldalt vagy elöl csukódó, derékig érő, ujjatlan ruhadarab; bőrujjas, a ködmön: - csípőig vagy térdig érő, ujjal ellátott bőrruha; suba: ujjatlan, palástszerű, combig vagy bokáig érő juhbőr ruha, amely kiterítve teljes kört formál. A belül szőrmés juhbőr külsejét barnára festették vagy fehérítették. A szabás fontos szerkezeti vonalait, a ruhadarabok szélét irhával fedték. Az irha szőrtelenített bőr, amelyet eredeti színében is használtak, de a díszítő jelleg kiemelése céljából pirosra festettek. A szűcsmesterség „egész mesterség”, azaz a nyersanyag kikészítésétől a késztermék kiszabásáig, megváltásáig, díszítéséig minden egy műhelyben, egy mester keze alatt történt. A szűcsmunka igen jelentős része a szűcshímzés, amely sokszor kiszorította vagy jelentéktelenebb helyre szorította a rátétet a díszített darabokon. Hímzőfonala a szűcsselyem vagy a gyapjúfonál. A díszítés a ruharab szerkezetéhez illeszkedik. A szűcshímzés mintái mindig virágos elemeket mutatnak. Fő motívumuk a rózsákkal, tulipánokkal, bimbós ágakkal, levelekkel tűzdelt virágcsokor, a bokorvirág. Ez lehet laza szerkezetű, de beboríthatja az egész díszített felületet is, és néha olyan sűrű, hogy egyetlen díszí- tetlen folt sem marad. Minden tájegység jellegzetes díszítőstílust alakított ki. Öt ködmönt, három bőrmellest és két subát mutatunk be. A sárközi ködmönökön rátétdíszt és hímzést egyaránt találunk. A fehérített bőrre helyezett vörös rátétvirág mellett fokozatosan került előtérbe a hímzett virág. Heves megyében Atányban a fehérített bőrből készült ködmön hátát laza virágtő díszíti, általában egy szín különböző árnyalataival. A tardi ködmö- nöknél a rátétes virágon jelent meg és hatalmasodott el az élénk színű hímzés. A mezőkövesdi matyó kuzsu sűrű selyemvirágai között már nincs rátét. Az erdélyi Kalotaszeg falvaiban a leggyakrabban díszített bőrruha az elölgombolós, egyenes hátú bőrmelles, a mejjrevaló. Férfiak, nők egyaránt hordták. A női mell re valókat olyan sűrűn telehímezték, hogy a báránybőrből semmi sem látszott ki. Az Alföldön a szűcsmunka legfontosabb területe a Jászság, a hímzett subák fő készítőhelye. Fő díszük a váll félkör alakú színes hímzése. Heves megyében, Tiszanánán fekete selyemfonallal díszítették a subát. A szűcshímzéssel közeli kapcsolata van a szűrhímzésnek. Készítői a szűrszabók. A XIX. század végéig a szűrszabóság a szabómesterség külön ága volt. A szűr általában fehér gyapjúposztóból készült kabátféle felső ruhadarab, szabását főleg a tiszta derékszögű szabásvonal jellemezte. Hátát tájanként változó méretű gallér borította. Bár ujja is volt, felőlivé nem viselték, csak vál- lukra terítve. Elöl díszes szíjcsat fogta össze. A szűr díszítésének, a cifraszűr kivirágzásának időszaka a XIX. század. Színes posztóból kivágott rátétdíszítményt és hímzést egyaránt alkalmaztak. A szűrhímzés fonala gyapjú, esetleg selyem. Kedvelt színe a feketén kívül a vörös és változatai, mellékesen kevés zöld és kék, sárga is előfordul. A sok szín, de különösen egy színnek a sok árnyalata jellemző. A szűrdíszítmények majdnem egész készlete egykori cserépbe tett virágbokrétából keletkezett. Itt is, mint egyéb hímzéscsoportoknál, táji, helyi stílusok alakultak ki. Hat különböző díszítésű cifraszűr látható kiállításunkon. A hajdúsági szűr legtöbb hímzése a szűr két oldalán helyezkedik el. A matyó csillagos szűr nevét az elejére hímzett csillagról kapta. A palóc szűrök díszítése egyszerűbb, nem zsúfolt. A szentistváni szűrt fekete posztórátéttel és fekete gyapjúhímzéssel díszítették. A szűr legdúsabban díszített része a gallér. A gallér két alsó sarkából szögben befelé hajolva egy-egy azonos, nagyobb bokorvirág díszítmény kap helyet, s középen, alulról indítva kisebb bokorvirág helyezkedik el. Gyermekek számára igen ritkán készítettek cifraszűrt. Gyűjteményünkben két gyermekszűr van. Az egyik finoman hímzett, s Vác város utolsó szűrszabójának munkája. A másik Egerben készült, e tájon igen ritkán alkalmazott, posztórátét díszítéssel. A népviselet ritka darabja a szintén gyapjúposztóból készült kabátféle felsőruha, a condra vagy daróc. Színe szürke, barna vagy fehér, ritkán fekete. Az ünnepi darabokat többszínű posztócsíkokból ösz- szeállított csokrok, sallangok, illetve színes posztórátétből képzett virágok, különböző motívumok díszítik. Hímzést nem találunk rajtuk. Férfiak és nők egyaránt viselték Kalotaszegen és Torockón. A cifraszűr és a suba a jellegzetes magyar paraszti férfi felsőmhák közé tartozik. A sajátosan magyar hagyományú szűcs- és szűrszabó mesterség a népünkre jellemző bőr- és szűrposztó ruhákon népi hímzéseink legjellegzetesebb stílusait alakította ki. Cs. Schwalm Edit Akik részesei voltak a tárlat megteremtésének '•***!** MSTI 8| l » iBíjCra jSP'jjf' ■ * ÆêÈ:
