Heves Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-16 / 191. szám

Üdvözlet a vándornak Verseket, versekhez társult grafikákat kínáluk szószá­tyár, szótévesztő, mégis tisz­tuló időkben - a tisztesség és a művészetek alkonyán- hajnalán a magazin 2. olda­lán. Lokálpatrióták Eger-lakó lenni, az egy külön kaszt, egy társaság, s ezt csak az értheti meg, aki gyermekkorától magába szívta a búkkaljai levegőt - erről írunk a magazin 3. oldalán. Elköszönt, mint szervező, maradt, mint muzsikus A Nemzeti Filharmónia 1996-97. évi bérleti hangversenyeinek utolsó koncertje alkalmából azon túl, hogy elmondta szokásos zenei ismertetőjét Szepesi György, a társaság egri szervezője, elköszönve-a közönségtől, meglepő bejelentést tett: a jövőben átadom másnak a megbízatásomat, 31 év után elérkezettnek látom az időt arra, hogy letegyem tisztem - mondta búcsúzóul. Bár hangfelvételének tar­talma egyértelműnek hatott, mégis úgy gondoltuk, ne siessünk az évtizedeket le­záró beszélgetéssel, hátha fordulatot vesznek a történések. Most már biztosra vehető, hogy a szándék bejelentése megfontolt volt. EGER-Mi történt a májusi hangverseny óta a szerepváltás ügyében? Van-e már kijelölt utód, hiszen közeleg az újabb bérletes időszak. — A magam részéről annak rendje és módja szerint írásban közöltem dr. Tóth- pál József igazgatóval a lemondásomat, amire sajátos válasz érkezett: júliustól nem kapom a tiszteletdíjat. A körülmé­nyek közben a Nemzeti Filharmóniánál is úgy alakultak, hogy szervezeti és veze­tői váltás történt. A Művelődési Minisz­térium szándéka szerint Közhasznú Tár­saság lett a Filharmónia, vezetésével pedig az egri származású Igricz Györ­gyöt bízták meg. Úgy tűnik, a saját gond­juk jóval nagyobb annál, mint velem fog­lalkozzanak. Ezzel együtt izgat, hogy lesz-e utódom, mert nem szeretném, ha veszendőbe menne a munkám. Ha igényli az utánam következő szervező, szívesen segítek az indulásnál, egyébként vannak iratok és egyéb tárgyak, amiknek átadása feltétlen szükségszerű lenne.- A televízió Napkelte című adásában láttunk egy vitát a Filharmónia további működésével kapcsolatban. Az ott el­hangzottak nem lehetnek biztatóak a kö­zönség számára. —A minisztériumi változtatás hosz- szabb távú következménye lehet, hogy az állam folyamatosan kivonul a komoly­zene támogatásából. A Filharmónia be­hálózza az országot, és főleg a vidék számára fontos. A jövőben Pécsett és Miskolcon lenne csak irodája a kht.-nak, a művelődési tárca ezt tartja korsze­rűnek. Igricz György optimista, én is az vagyok, de tapasztalataim alapján féltem a vidéki komolyze­nei szórakoztatás jövőjét. Az utóbbi időben már egyér­telműen csökkent a bérleti hangver­senyek száma. Budapesten job­bak a lehetőségek a színvonalas mű­sorokat illetően. Meggyőződésem, hogy Kodály, Liszt, Erkel és Bar­tók országában kell egy zenei fő­hatóság, amely főleg vidéken szervezi a hangversenyeket.- Mi, a komolyzene hallgatói is érez­zük, hogy túljutott a csúcsponton a bér­leti hangversenyek népszerűsége, noha a zenei színvonal azért tartotta eddig ma­gát. — Volt fejlődés, amit a politikai rend­szerváltás megtört. Csökken a nézőszám, kiöregedőben a közönség. Az elmúlt évadban csak 248 bérletesünk volt, noha szólójegyekkel nagyszámú hallgatóság vett részt a koncerteken. Elkeserítő, hogy a jövő értelmisége nem vonzódik a ko­molyzene iránt. Lehet, hogy az anyagiak is határt szabnak, de nagyon sok esetben nem az a fő gond. Pedig az élőzenét nem lehet más módon helyettesíteni, annak varázsát semmilyen eszközzel nem lehet pótolni. Ami a csúcsot illeti, színvonalában az elmúlt három évtizedet azonos szinten értékelhetjük, és ez jelenti számomra utó­lag a legnagyobb örömet és boldogságot. Megfordultak Egerben neves zenekarok, karmesterek, előadóművészek, szólisták, énekkarok, a magyar és a külföldi ko­molyzene képviseletében egyaránt. (Folytatás a magazin 3. oldalán) Szepesi György: búcsú 31 év után fotó: perl Márton A „Hajnal Szeme” örökre lecsukódik „Ez lehetetlen!” sikoltott fel a halálsápadt elegáns hölgy az ítélet hallatán, s ájul- tan rogyott a vádlottak padjára. Mindez 1917. július 25-én történt a párizsi kato­nai bíróság tárgyalótermében, ahol az ítélethozatalra visszavonult bírák mintegy 10 perces tanácskozás után kémkedés vádjában bűnösnek találták és golyó általi halálra ítélték Margaretha Gertrudia MacLeodot, leánykori nevén Zellét, a kor leghíresebb táncosnőjét. A fegyőrök karjaiban aléltan heverő, szánalomra méltó halálraítélt nemrégen még a nyugat-európai fővárosok előkelő társaságainak ünnepelt csillaga volt. A kegyeiért csillagászati összegeket fizet­tek a társaságában nemcsak a táncművé­szet élvezetének hódoló, kissé korosodó, de igen tehetős urak. A kémnő azóta le­gendává lett, bár a Margarethe Zelle név a mai olvasóknak nem sokat mond. Nem is mondhat, hiszen Zelle kisasszony vagy Mrs. MacLeod Mata Hari néven hódí­totta meg a világot. A sejtelmes Mata Hari, vagyis a Haj­nal Szeme 1905. május 13-án a Museé Guimet, a párizsi keleti múzeum megnyi­tóján lépett a nagyközönség elé, ahol - a meghívó tanúsága szerint - jávai rituális táncokat mutatott be. A magát a termé­szet féktelen erejét megtestesítő Síva fő­isten papnőjének mondó ébenfekete hajú, magas, karcsú tünemény erotikus táncá­val megbűvölte a párizsiakat. Főleg a fér­fiakat, hiszen a csodálatos testről a tánc közben lehullott minden ruha. Abban az időben, amikor az amerikai cenzorok még Walt Disney Miki egerére is nadrá­got rajzoltattak, az ilyen táncok igazán nem voltak szokványosak. Nem csoda tehát, hogy rövidesen egész Európa a lá­bai előtt hevert. Eddig a legenda, amelynek része még, hogy a Hajnal Szeme anyja, egy kelet­indiai templomi táncosnő halálának pil­lanatában született, s hogy benne testese- dik meg a jávai papnők minden tudása. A valóság persze kicsit prózaibb, bár itt is találkozhatunk legendába illő fordula­tokkal, illetve balladai homállyal. Már Zelle kisasszony születési évét sem tudjuk pontosan. Egyesek szerint 1876-ban, má­sok szerint viszont 1880-ban született. Hogy hol? Nos, ebben is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik Jáva szigeté­ről származtatják, ahol apja holland ül­tetvényes volt, míg mások a hollandiai Leeuwarden városka szülöttének tudják, ahol Adam Zelle kereskedő leányaként látta meg a napvilágot. Ami biztos, hogy 19 éves korában házasságot kötött Campbell MacLeod kapitánnyal, akit kö­vetett gyarmati állomáshelyére, Jáva szi­getére. Itt tanulta a keleti táncokat. A házasságból két gyermek, egy fiú és egy lány született. A kisfiú rövidesen rej­télyes körülmények között meghalt. Ta­lán a család egyik szolgája mérgezte meg, mert MacLeod rosszul bánt vele. Az elkeseredett anya férje pisztolyával agyonlőtte a vétkesnek tartott szolgát. A botrány miatt a kapitányt elbocsátották. A család Amszterdamba költözött, ahol anyagi tartalékai hamar kimerültek. (Folytatás a magazin 2. oldalán) Péntek délután ••• M egállt a 12-es autóbusz a nagyposta előtt. Nyíltak az ajtók, és egy négyévesnek látszó kisfiú játszótársat keresett a csuklós nyílókban: simogatni kezdte az odatárulkozó üveg felületét. Elővigyázatlan játék ez - a felnőtt szemével -, de nem beszélte le róla senki a fiúcskát. Csodálkoztam, hogy magam se szóltam rá, hiszen ott ül mellette az anya, bár gondjaiba merülve, mégsem fi­gyelmeztette. Bizonyára jobban ismeri csemetéjét, ezért igazán kimaradhatok a jótékonykodó önkéntes nevelők köréből. Nem szí­vesen veszik, ha valaki nevelősdit játszik mások gyermeke fölött. Hanem újból csukódott az ajtó, és bekövetkezett a várható baj. A gyermek kezét egyetlen csapással odaszorította a peremhez. Két­ségbeesett sírás! Az anya gyorsan a réshez tette a kezét, hogy meg ne nyomorodjon kisfiáé, és támad annyi hézag, hogy kimeneküljön onnan a beszorult kezecske. De kaján zálogul ott rekedt az övé. Cselekednie kellett. Odakaptam a réshez, és amennyire csak bír­tam, húztam vissza az egyre erőteljesebben csukódó ajtószámyat. Ereztem, tágul. Rászóltam - de inkább kiáltottam - az anyára, en­gedje el, és ő kirántotta a kezét. Nagyobb baj nem történt, csak nagyot csattant az ajtó, amikor én is eleresztettem. Becsületére legyen mondva, a buszvezető is felfi­gyelt. Jól láttuk a tükörből, kész volt a beavatkozásra, bár az egész történet pillanatok műve volt. Mindenki fellélegzett. A zért mégiscsak sérült valami - a figyelem. A mindenre kiter­jedő előrelátás, amikor gyermekkel vagyunk. Ebben nincs soha vakáció, szünet, nem mehet nyaralni az odafigyelés. Talán ezért is lett oly nagy csend azon az autóbuszon, mert valószínű, többen azt a tanulságot morzsolgatták őrlődő gondolataik közt, hogy mégsem árt figyelmeztetni szemünk fényét, a gyermeket, bárkié is legyen, ha látjuk, hogy a kis kéz veszélyes helyen jár, ahol nincs szavatolva a biztonság. Gál Elemér Szuperdrága világmegváltók A nagy biznisz világát éljük, azt a gyomorfacsaró kort, amikor semmi sem számít, csak a pénz, a vele járó csakazértis túllicitálás. így van ez minden szférában. Nem kivétel a gyógyítók köre sem. Felkészültek a törvény előírásainak teljesítésére. Elhatározták, hogy elvégzik majd a megfelelő természetgyógyászati tanfolyamo­kat. A nekilendülés jegyében aztán hozzáfogtak a szemérmetlen ön­reklámozáshoz. Különleges adottságaikat - amelyek nem is létez­nek - eleve természetfelettinek titulálják. E kijelentésre alapozva olyanok is akadnak közöttük, akik azt hangoztatják: az előbbiekből következően rájuk nem érvényes semmiféle regula. S mit tesznek a hiszékeny, a fogódzót remélő bajbajutottak, ve­szélyeztetettek? Közülünk a legtöbben bedőlnek e szuperdrága, de garantáltan szélhámos világmegváltóknak, s majdhogy istenként tisztelik őket. A tragikus az, hogy eszükbe sem jut: állapotuk a sar- coltatás után is változatlan, azaz épp olyan rossz, mint volt. Ezért kellenek a megszorítások, s az, hogy minden érintett bizo­nyítsa rátermettségét. Földi léptékben és mérték szerint. Nem a meggazdagodás, hanem a felkarolás, a szolgálat vágyától vezé­relve. Nap mint nap. Pécsi István HÍR(TELEN)KÉK.< Hazánkban - mint olvasom - a munkanélküliek többsége röghöz kötött. A magyar ugaron... * A kommunista Kína történetében az eddigi legnagyobb pénzhami­sítást leplezte le a rendőrség: 74 millió jüan értékben foglaltak le hamis bankjegyeket. Link Jüan-peng... * Giczy Györgyre egyik hajnalra virradóra - jókora ijedelmet okozva - rászakadt a Dob utcai bérlakásának plafonja. Csak nem Isten ostoraként...? * A rendőrség szerint négy-öt alvilági szervezet alakult ki megyén­ként, így szűkebb hazánkban is. Heves ellenállás hiányában... * Az amerikai Nyugat-Virginia államban szakmát adnak az utcalá­nyok kezébe: egyebek között vízvezeték-szerelést tanulnak. Nem kunszt: eddig is csövezésből éltek... (szilvás'

Next

/
Oldalképek
Tartalom