Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

1997-07-29 / 175. szám

2. oldal Megyei Körkép 1997. július 29., kedd Augusztus 4-től 9-ig Nem lesz meleg víz Az EVAT Rt. hőszolgáltató üzeme értesíti az érintett fo­gyasztókat, hogy a távhő- rendszer éves karbantartása miatt augusztus 4-én, reggel 6 órától augusztus 9-én éjfé­lig a melegvíz-szolgáltatást szünetelteti. Augusztus 4-5- én - áramszünet miatt - & fű­tőmű pénztára sem üzemel. Az EVAT Rt. ezúton is megértést és türelmet kér. Hajóval a bemutatóra Nagy érdeklődés kísérte a 77- szacsegén állomásozó, százöt­ven személyes „Szentes" nevű hajó eddigi „Tiszavirág-tú­ráit”. Azok részére, akik hely hiányában nem tudtak részt venni a Tisza legszebb szaka­szára tervezett hajós programo­kon, augusztus 1-jén 17 órától kétórás sétajárat indul Tisza- ősegétől Tiszahábolnáig és vissza. Augusztus 2-3-án „charter-járatok” indulnak reg­gel 9 órakor Tiszacsegéről a legkedveltebb útvonalon: Ti- szabábolna és Tiszafüred-Ör- vény érintésével, keresztül a Ti- sza-tavon Kisköréig, ahonnan az esti órákban érkezik vissza a hajó. Augusztus 2-án, szomba­ton Kiskörén majorett-talál- kozó lesz, s a hajó utasai szá­mára külön bemutatókat szer­veznek a Tiszavirág étterem előtti szabad területen. Lottó­nyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoz­tatása szerint a lottó 30. já­tékhetének nyereményei a jö­vedelemadó levonása után a következők: 5/90 Öttalálatos szelvény nem volt. A 31 darab négyesre egyen­ként 659.579 forintot, a hár­masokra egyenként 8079 fo­rintot, a kettesekre egyenként 456 forintot fizetnek. A következő hétre átvitt öt­találatos nettó nyereményösz- szeg 187.440.275 forint. 6/45 Hattalálatos szelvény egy da­rab volt, nyereménye 180.714.493 forint. 5+1 talála- tos is egy darab akadt, nye­reménye 5.396.018 forint. Az ötösökre egyenként 103.770 forintot, a négyesekre egyen­ként 1511 forintot, a hárma­sokra egyenként 311 forintot fizetnek. A Jokeren nem volt telitalálatos szelvény, a kö­vetkező hétre átvitt nettó nyereményösszeg 37.793.017 forint. (MTI) A mesterkurzus barátságokat teremtett A táncjáték próbáján... fotó: majoros tamás EGER Beszélgetésünk időpontjában éppen Carl Orff: Carmina Bu- rana című darabját próbálták azon a mesterkurzuson, amely immár a végéhez érkezett. A Kijevböl, Pozsonyból, Maros- vásárhelyről, Újvidékről érke­zett, magyar színművészeti is­kolába járó fiatalokat kérdez­tük tapasztalataikról.- Vidnyánszky Attilától, a beregszászi Illyés Gyula Szín­ház művészeti vezetőjétől hal­lottunk a kurzusról, s nagy örömmel vállaltuk a részvételt - mondja Vas Magdolna, aki Kárpátaljáról érkezett.-Miben hasonlít és meny­nyiben tér el az itteni képzés a nálatok megszokottól?- Érdekesség volt szá­munkra - válaszol Varga Me­linda -, hogy táncos, énekes, mozgásos,. performance jel­legű táncjátékot próbálha­tunk. A pozsonyi színművésze­tiben főleg a prózai szerepek vannak előtérben, ezért jó volt belekóstolni valami másba is. A rendezés, a felkészülés azonban nem tért el az ott­hon megszo­kottól, csak egy kis kore­ográfiával egészült ki. Nagyon sok újat tanul­tunk, amit majd fel­használha­tunk a ké­sőbbiekben. A kérdésre, hogy vajon mennyire is szokott össze a csapat a rövid idő alatt, abszolút egyöntetű a vá­lasz: immáron szinte teljesen egy húron pendülnek vala­mennyien. S ugyanígy közös a remény is, hogy mindannyian olyan barátokként válnak el, akik a jövőben is találkoznak majd. Lehet, hogy éppen egy itteni mesterkurzuson. (elek) Főszezon, magas felvásárlási árakkal (Folytatás az 1. oldalról) A meggynél is hasonló volt a helyzet, 160-200 forintért vásá­rolták. Ebből 1400 tonnát dol­goztak fel, 800-ból konzervet készítettek. A többit nyers ter­mékként exportálták. Jelenleg tart a kajszi- és az őszibarack-szezon. A két gyü­mölcsből 600 tonnát dolgoznak fel. Az átvételi árak azonban magasak. A kajszi kilóját 150, az őszibarackot 80-100 forin­tért veszik. Most van az „ubor­kaszezon” is. Noha ebből 500 tonna átvételét tervezték, de csak 300 tonna felvásárlására számítanak, mert kevés termett. A társaságnál október közepéig tart a szezon a paradicsom-, a szilva-, a bodza-, a paprika-, a görögdinnye-feldolgozással. Az említett cikkekből - a szilva ki­vételével - a közepesnél gyen­gébb termésre számítanak, s a tavalyinál 50 százalékkal na­gyobb árakon vásárolják. A kft.-nél az első fél évben a ma­gas átvételi árakat igyekeztek érvényesíteni az exportárakban. Idén 1,5 milliárd forintos bevé­telre számítanak - nyereséggel. Még januárban 40-nel csökken­tették a létszámot, és szigorú anyag-, illetve energiatakaré­kosságot vezettek be. A feldol­gozás korszerűsítésére 30 mil­lió forintot költöttek. (mentusz) Kőműves Kelemen: a Líceum szabadtéri színpada helyett a kőszínházban És csak felépült végre a vár... EGER Színházilag korrekt, élményt nyújtó este volt a július 27-i az egri Gárdonyi Géza Színház­ban, ahol Szörényi-Bródy jó egy évtizede írt rockballadáját mutatták be a tatabányai Já­szai Mari Színház produkció­jában, jórészt egri színészek­kel, Dávid Zsuzsa rendezésé­ben. Vasárnap este az egyik szereplő balesete miatt a ti­zenhárom kőműves helyett csupán tizenkettő léphetett színre - ezt be is jelentette az előadás iránt példamutató fele­lősséget érző rendezőnő -, ám szerencsére mindez nem befo­lyásolta az egyenletesen jó színvonalat. Tény, hogy nem igazán Hüse Csabára szabták Kőmű­ves Kelemen szerepét, aki egy értelmiségi építésvezetőt for­mált meg. Mindenesetre remek hangjával hiteles volt, miként szívvel-lélekkel dolgozott mel­lette Boldizsárként Kövesdi László is. Most tűnt csak ki, milyen fegyelmezett az egri színészgárda fiatal élcsapata (Balogh András, Bácsatyai Gergely, Horváth Ferenc, Kakó Zsolt), hisz játékuk ma­gával ragadta a nézőt. A ván­dor szerepében pedig Mihály Pál énekelt, nagy érzékeny­ségről téve tanúbizonyságot. Az előadás legerősebb pontja: a pénzosztás. Noha nyilvánvaló a külső közeg számára is, hogy -irreálisan nagy áldozat árán épült föl a vár, senki sem meri magára vállalni a felelősséget. A meg­rendelő szemet huny - persze, fizet is -, csupán a főhős rok­kan bele a küzdelembe. Ugye, nagyon ismerős ez az alapkép­let a mai magyar politikai hét­köznapokból? A program szervezői nem merték vállalni - nyilván az időjárás kiszámíthatatlansá­gára gondolva -, hogy szabad térre vigyék a darabot. Pedig - ilyen az élet - odakünn meleg volt, s kéklett az ég. Igaz, a Gárdonyi Géza Színház falain belül is forró volt a taps. Az a taps, amely a színházi estek nézőitől méltán kijár az egész sorozatnak, amelyet Art Agria Nyári Játékok néven tá­laltak elénk. „Felépült végre a vár”. Sok erőfeszítés árán bár, de csak- csak formálódik a fesztiválvá­ros. Remek volt ez a két hó­nap! (jámbor) A Nyári Egyetem Vendégkönyve A neves filmrestaurátor EGER Michel Contour a celluloid­szalag megszállottjai közé tar­tozik. Akkor is, ha sajátos hi­vatás elkötelezettje. A neves filmrestaurátor, az archiválás mestere így idézi pályafutá­sának állomásait:- Filmfőiskolát végeztem, utána a neves alkotók mellett tevékenykedtem rendezőasz- szisztensként. Fordulat 1980- ban következett be életemben, akkortól ugyanis a francia filmarchívumnál munkálko­dom, s alapvető feladatom az, hogy felújítsam, újjávarázsol­jam az idő által eléggé meg­koptatott kópiákat. Szép, iz­galmas elfoglaltság ez, hiszen olykor a semmiből szinte a holt anyagba kell lelket le­helni. Készséggel említ jellemző példát is:-A százéves évforduló al­kalmából engem bíztak meg azzal, hogy a híres Lumière testvérek produkcióit rendbe hozzam. 1425 munkát kaptam, s ebből 1409-et meg lehetett menteni. Igazán nagy érték ez, hiszen az érdeklődőt visz- szavarázsolja e művészet hőskorába. Mellesleg a leg­több állam kapott egy-egy példányt a produkciók vala­melyikéből. Jó érzés, hogy itt is szólhatok majd erről, s íze­lítőt adhatok mindabból, amit odahaza csinálok. Hadd je­gyezzem meg, hogy van mit tenni, hiszen hazai programok szerint 2005-ig fel kell frissí­teni a nitrátot is tartalmazó tekercseket. Annál is inkább, mert különben elvesznének, megsemmisülnének. A tolmács szerepkörére a kurzus házigazdája, Badal János (Jean Badal) vállalko­zik, így aztán rögvest kiderül, hogy régi ismerősök, barátok:-Ide is ő hívott meg. Mi tagadás, izgatottan készültem az utazásra. Ez érthető is, hi­szen még nem jártam Ma­gyarországon. Természetesen hallottam Önökről, városuk­ról is, ahová valamikor vallo­nok települtek, azok, akikhez sok szállal kötődöm. Talán azt nem tudják, hogy innen is települtek át Frankhonba ma­gyarok, hogy őseinket ismere­tekkel gazdagítsák. Nos, va­lamiképpen ezt szeretném vi­szonozni a napokban. Remé­lem, nem okozok csalódást... Aztán - épp ezzel kapcso­latban - sztorikat mesél a múltból. Olyan történeteket, amelyeket készséggel ad át kollégája. Fűszerezve, íze­sítve. Persze, az alapérdem mégis az övé. Azé a mérték­tartóan visszafogott, intelli­gens úré, aki bizonyára meg­nyeri hallgatósága tetszését. Elsősorban humánummal ötvözött intelligenciájával... Pécsi István Csodalátók a SuliNet-táborban (Folytatás az 1. oldalról) Nos, a kulcsszót kell ismerni. Ez pedig nem más, mint az In­ternet. Az egri rákóczisok a számí­tógépes világhálón „szörfözve” felfedeztek egy pályázatot, amelynek feladói arra voltak kíváncsiak, miért szeretik az In­ternetet. Megválaszolták. Nem is akárhogyan, mert meghívást kaptak a fővárosi Karinthy Fri­gyes Gimnázium számítástech­nikai nyílt napjára: kisiskolások a középiskolások közé! Nem voltak megilletődve, talpraesetten válaszoltak még a sajtó meghívott képviselőinek kérdéseire is. Itt „futottak ösz- sze” a miniszterrel és az iskolai Internet-program országos szervezőivel. Az újabb meghí­vás a Szárligeten megrendezett országos SuliNet-táborba szólt. Itt - a 18 legnevesebb cég ön­zetlensége révén - megismer­kedhettek a számítástechnika legújabb eszközeivel. Tíz napig úgy érezték, elvarázsolták őket, csodát láttak. Aki Osváth Pé- terné tanítványait, Gál Tamást és társait ismeri, tudja: a csoda­látó gyerekek csak percekig áll­tak a 77, feltuningolt számító­gép előtt. (Erről tanúskodnak a szerkesztőségünk email-címére érkezett üzenetek is.) Tanultak, játszottak. Közben ajánlatokat dolgoztak ki a tábor lakóival arra, hogyan lehet In­terneten segíteni a nyelvtanu­lást. Elkészítették iskolájuk homepage-ét. Vagyis nyitottak az Internetre. / 2. Éjszaka a bordélyházban A hajón csak a tompított, kék fényű lámpák égtek. Ferguson, akit most dr. Radusconnak hív­tak, fázósan gyűrte fel esőka­bátjának gallérját. Az ejtőernyősök hadnagya úgy csavargatta a kormányt, mintha versenyen lennének. A hajótest minden eresztékében nyögött a megerőltetéstől. Fe- leúton Memzel-Temime és Pantelleria között néhány ha­lászhajó fényjeleket adott.- Ha szabad kémem, most szálljon át velem az első dereg­lyébe. Biztosíthatom, gyorsabb motorja van, mint ennek a tek- nőnek. Ezt a vízhatlan zsákot kösse magára, szárazon leli majd meg benne ruháját, sőt, a fegyvert rejtő regényét is. A hadnagynak ebben csak­ugyan igaza volt. Pirkadat előtt, amikor Ferguson csu­romvizesen elérte Pantelleria fövenyét, taplószárazon találta a törülközőt és minden holmi­ját. Órája is járt, zseblámpája is működött. Hátrafordult, és le­adta a szerencsés landolás ti-ti- ti-tá morzejelét. Háborús időkben a hajnalok rejtik a legtöbb veszedelmet az utcán csatangolóknak. Még arra is ferde szemmel néznek, akinek ilyenkor támad kedve szobát bérelni egy Albergóban, ahogy errefelé a garniszállókat hívják. A gyanús idegeneket fenyegető statáriális rendsza­bályok, a mesterségesen lefoj­tott izgalmak szinte észrevét­lenül vegyültek bele a párás, hajnali levegőbe. Az ügynök óvatosan lopa­kodott a sikátorokban, amelyek egy helyütt utcává szélesedtek. Hirtelen női sikoly hallatszott, majd nyögés, pohárcsilingelés. Mindez nem veszélyt sejtetett, sokkal inkább egy pásztorórára emlékeztetett. Fergusonnak hirtelen az az ötlete támadt, hátha meghúzhatná magát egy piros lámpás házban. Lám, ilyen a sors. Ő, aki mindig le­nézte olcsó, félvilági kalando­kért epekedő társait, most ab­ban reménykedhet, hogy egy nyilvánosházra lel.- Ki az? - szólt ki a kopo­gásra egy rekedt hang.-Hálás lennék, ha ihatnék odabent egy száraz martinit. Szándékosan használta az előkelő stílust. A sötétben nyíló ajtóból hir­telen egy harminc körüli, rövid hajú vagány termett mellette, aki sötét szemüveget viselt az éjszaka dacára is. De koránt­sem volt vak. Alaposan ellen­őrizte a beugróként igényelt ezerlírást, s csak ezután nyi­totta szét a bársonyfüggönyt. Ferguson egy szalonban ta­lálta magát, aminek lila és tűz­piros kárpitjából rossz pálin­kák és még rosszabb cigaretták savanykás szagát érezte. A férfi, aki bebocsátotta, mintha a , világ legtermészetesebb dolga lenne, fegyvert keresve végigtapogatta a ruházatát. A háttérből előlépett a Ma­dam.- Hozta Isten a Vörös Hor­dóban, Signor Átutazó. Vagy van talán neve is?- Már hogyne lenne - és ül­tében meghajtotta magát -, Doktor Radusco vagyok.- Örülök, hogy ide talált. Nézzen körül a signorinák kö­zött uraságod.- Először is adjon egy szo­bát - mondta Ferguson, majd a Madamhoz fordult, és min­denki meglepetésére így foly­tatta:-Tudja, hölgyem, én leg­szívesebben önt választanám. Erre sem volt példa az utóbbi időkben. De a termetes hölgy gyorsan feltalálta magát. Leakasztott egy kulcsot, és kar­ját nyújtotta: -Gyere dottore, velem feljutsz a hetedik mennyországba is, de ha aka­rod, éppenséggel . diskurálha- tunk is. A pénzedért?! Miközben felfelé mentek a csigalépcsőn, Ferguson őr­nagynak az járt a fejében: va­jon hány rejtjelzett rádióüzenet kergeti egymást szuperveszé­lyes küldetéséről, miközben ő egy kuplerájosné ágyába igyekszik? Ferenczy Europress (Következő fejezet: Radar a hegycsúcson?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom