Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)
1997-07-17 / 165. szám
1997. július 17., csütörtök Nyugdíjasok Fóruma 5. oldal A nyugdíjasok szolgálatában Hosszabb szünet után ismét jelentkezik lapunk ezentúl majd rendszeresen olvasható nyugdíjas-összeállítása. Az az oldal, amely az időskorúak szolgálatára termett. Szeretnénk, ha élő kapcsolat formálódna Önökkel, mert csak így képzelhető el az, hogy hírt adjunk mindarról, ami sorsukkal függ össze, ami foglalkoztatja mindnyájukat. Jó lenne, ha informálnának minket apróbb és nagyobb bosszúságaikról, hiszen ezek nem csak egyedi bajok, hanem többnyire százezrek megoldásra váró, azt sürgető problémái. Készséggel közzé tesszük ezeket, mert hiszünk abban, hogy a nyilvánosság ereje olykor szinte felmérhetetlen. Arra mindenképpen elég, hogy felébressze a lelkiismeretet azokban, akiknél korábban egyáltalán nem munkált, s olyan cselekedetre ösztönözze mindnyájukat, amelyek az alkotmány esztendeiket élők javára hasznosulnak Ha ez a kontaktus összejön, akkor tudósítanak azokról az eseményekről, amelyek publikálásra érdemesek. Mi viszont - lehetőségeinkhez mérten - foglalkozunk panaszaikkal, tanácsokat adunk ahhoz, hogy jogi és lelki problémáikat könnyebben megoldhassák. Természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat arról is, hogy országos szinten mennyire foglalkoznak helyzetük elemzésével, s mit tesznek azért, hogy ez legalább némileg javuljon. Várjuk tehát jelzéseiket, hogy segíthessünk mindazokon, akik rászorulnak minderre... Nyugdíjasok a leendő nyugdíjtörvényről Nem biztos, hogy mindenki jól jár Köztudomású, hogy pillanatnyilag a Parlament foglalkozik az úgynevezett nyugdíjreformmal. Ezzel kapcsolatban mind az érintettek, mind a változtatás kiötlői másképp vélekednek. Az a beígért, igazi társadalmi vita elmaradt, mégis mód adódott arra, hogy jó né- hányan elmondhassák a véleményüket. Ennek köszönhető, hogy a végleges változat minden bizonnyal jobb lesz, mint az eredeti tippek összessége volt. A finis előtt kérdeztük Kri- zsán Sándort, a Nyugdíjasok Országos Képviselete Tájékoztatási Bizottságának elnökét arról, hogy a finis előtt miként vélekednek minderről:-Úgy tűnik, 2013-ra válik majd egységessé a gyakorlat, vagyis akkorra érik be a hamarosan elvetett mag. Annak kifejezetten örülünk, hogy nemcsak hallattuk szavunkat, hanem el is értünk néhány észszerű módosítást. *A legfontosabb az, hogy jövőre - s egészen 2000-ig - a bérkiáramlással arányos lesz a nyugdíj- emelés. Ez nagyon lényeges, mert különben mindnyájan rosszul járnánk. Erre már volt példa. Nem akarok a tavalyi fél százalékos, botrányos „növelésre” utalni, túl vagyunk rajta. Az is megnyugtató, hogy az előbb említett időpont után a jelzett szempontot kombinálják majd az infláció alakulásának mértékével. Már tény: 1998-ban 19 százalék körüli pluszra számíthatunk. Ezzel elégedettek lehetünk, hiszen - más rétegekhez viszonyítva - előnyben részesülünk. Kellett ez, mivel körünkben mutatkozott a legjelentősebb lemaradás.- Sokan utalnak a kisnyugdíjasok nehéz helyzetére. Milyenek az 6 esélyeik?-Tisztázzunk egy problémát. Ha valaki 40 vagy annál több esztendőt dolgozott, s fontos teendőket látott el, érthetően többet kap, mint aki csak egy évtizedet szolgált, s kevésbé meghatározó feladatokkal birkózott meg nap mint nap. A kettejük közötti különbséget elmosni vétek lçnne. Meglátásom szerint a nehezebb helyzetbendévőbgondjait különböző szociálpolitikai intézkedésekkel kell enyhíteni. Ez hosszú távon mindenképpen megoldható, s ebben az esetben nem lennének ilyen élesek az ellentétek. Itt elsősorban a mezőgazdaságtól hajdan búcsúzók körére utalnék, az ő problémáik valóban speciálisak, de mentőövet csak ekképp remélhetnek.- Igaz-e, hogy mindenki helyzete javul majd az új metódus révén?-Szívesen nyomatékolnám ezt, de hát erre nincs módom, ugyanis lesznek, akik rosszabbul járnak. Itt elsősorban azokra az. özvegyekre utalnék, akik korábban kizárólag gyermekeik nevelésével foglalkoztak, azaz nem szerződtek sehová dolgozni. Véglegesnek aligha minősíthető még a döntés. Ám az is tény, hogy ha túlzottan károsodnának, akkor nem hagyhatjuk magukra őket. Nekünk ugyanis az a kötelességünk, hogy valamennyi társunk érdekeit következetesen, megalkuvás nélkül képviseljük. Nem kevesen vagyunk: számunk közelíti a 2,5 milliót, Úgy is fogalmazhatnék, hogy választásokkor voksaink meghatározó’ • szerepet "tölthetnek ■ be. Ezt csak azért említem, hogy mindenki belássa: rangunkhoz méltóan illene törődni velünk. Ez az, ami aligha vitatható... (pán) Oroszországban már elkezdték a sorozatgyártást Horkolás elleni szer - a cucli Orosz tudósok cuclival akarják megszabadítani a horkoló embert kellemetlen bajától. A moszkvai Baumann Egyetem tudóscsoportja Vlagyimir Los- csilov professzor vezetésével plasztikdudlit készített felnőttek számára. S nehogy a cucli elcsússzon vagy esetleg lenyeljék, azt gumipántokkal erősítik a páciens fejre. Az Alváskutató Központban végzett kísérletben a notórius horkolókból egy héten belül békés alvók lettek. Hét nap elteltével már nincs szükség a cuclira. Már nem kell a horkolás kellemetlen következményeitől, a légszomjtól, a növekvő vérnyomástól és a hirtelen szívhalál veszélyének tudatától szenvedniük. Az alvás közben fogukat csikorgató emberek is enyhülést remélhetnek a horkolás elleni dudli használatától. Tekintettel arra, hogy az emberiség fele horkol, Loscsilov professzor terméke számára hatalmas piaci lehetőségeket lát. Nemsokára meg is kezdik a sorozatgyártást. . (FEB) Ahol kiaknázták az alapítványi lehetőségeket Fiatalok az időskorúak szolgálatában Tengernyi alapítvány tevékenykedik e kis hazában. Köztük meglehetősen kevés az, amelynek kurátorai kiaknázzák az e formában rejlő lehetőségeket. E szűk körbe tartozik a Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet által létrehozott, a törökverő hős nevét őrző szerveződés. Az itt munkálkodók mellőzték a formalitásokat, s kizárólag érdemi munkálkodásra törekedtek. Eleinte nem bővelkedtek forintokban, mégsem keseredtek el. Erre így utal Elek Elemér iskolaigazgató:- Amint értesültünk az Országos Foglalkoztatási Köz- alapítvány által meghirdetett versengésről, rögvest döntöttünk és cselekedtünk. Olyan elképzelés-rendszert alakítottunk ki, amely sokat ígérő volt. Nem légből kapott ötleteket gyűjtöttünk össze, hanem olyan tippeket, amelyek sok szállal kötődtek a valósághoz. Ezt értékelték is a „zsűrizők”, 5 négymillió forintot juttattak nekünk, hogy álmaink megtestesüljenek. Az is kiderül, hogy kettős rendszert rajtoltattak. íme a részletek: — Gondoltunk a munkanélküliek sanyarú helyzetére. Arra, hogy nemcsak anyagi gondokkal birkóznak, hanem a feleslegesség tudata is gyötri őket. Elhatároztuk, hogy né- hányukat - egyelőre csak erre van mód - alkalmazzuk. Méghozzá úgy, hogy szerzünk nekik elfoglaltságot. S itt jön a második „forduló”. Mindig is hittem abban, hogy az időskorúak nem maradhatnak magukra. A fiatalabb generációk kötelessége az, hogy segítsenek rajtuk, s enyhítsék nehézségeiket. A nyugdíjasok zöme- ez elég elszomorító, de tény- meglehetősen szegény. így aztán arra sem képes, hogy otthonát - bármennyire is sürgető ez - felújítsa. Nos, itt léptünk be mi. Azt vállaltuk, hogy lakásaikat renováljuk, s mindezért nem kérünk egy fillért sem. Kizárólag az anyagot kell biztosítaniuk ehhez. Közhírré tették a a kínálatot. Az érintettek március 15-e után már értesülhettek erről.- Akadt is jelentkező. A mérlegeléskor csak a rászorultságot vettük figyelembe. Az ajánlatokat a Nyugdíjasok Egri Érdekvédelmi Szervezetétől és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Heves Megyei Csoportjától fogadtuk el. E szerint négy személy részesülhet ebben a támogatásban. A körültekintő vizsgálódás gyakorlata bevált, s továbbra is ehhez ragaszkodunk majd. Az érintetteket felkeresik felnőtt dolgozóink, de nem hiányoznak majd a diákok sem, azaz az így szerzett élmények is felkelthetik bennük az empátia, az azonosulás érzését. S ez az, ami ilyen hatásos módon másképp nem érhető el. Hadd mondjam el azt is, hogy a gárda szeptember elejére végez a teendőkkel, hogy aztán folytassa tovább, mert bízunk abban, hogy az újabb menetben is megnyerjük azt a summát, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a most kimaradottak igényei is teljesüljenek. Minderre van esély, ugyanis országszerte felfigyeltek ránk. Ezt igazolja az is, hogy kollégáim májusban Szombathelyen egy nemzetközi közalapítványi értekezleten számoltak be kezdeményezésünkről. Mégsem ez a fontos hanem az, hogy felkaroljuk azokat, akik egyedül már nem boldogulnak, örömöt varázsolunk azok tekintetébe, akik egy kissé már elszoktak az ilyesmitől... Egyetértünk. Pécsi István Lesz-e elég pénz nálam? - Ezt kérdi sok kisnyugdíjas az egri piacon. Nemcsak benn a csarnokban, hanem a kinti standoknál is, hiszen pénzük általában kevés, ám a zöldség- és gyümölcsfélék eléggé drágák. Szerencsére a Természet gondolt a kevésbé módosakra, bizonyos termékekből jó sokat adott, ezért ezekhez viszonylag olcsóbban is hozzájuthatnak. A többi zöldség- és gyümölcsféle azonban korántsem olcsó, s bizony mérlegelni kell, hogy miből, mennyit vásároljon az, aki nem dúskál az anyagiakban. Az érintetettek mesterei ennek, hiszen nap, miht nap bizonyítják azt a csodát, hogy miként lehet jóformán a semmiből valamit elővarázsolni. FOTO: ÖTVÖS IMRE Ismeretgyarapító kirándulások nyugdíjasokkal Közelebb a mindnyájunkat folyvást éltető emberséghez Lassan két esztendeje annak, hogy - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - részt veszek azokon a kirándulásokon, amelyek alapvető célja az, hogy a kispénzű időskorúak ismeretei gyarapodjanak. .Úticélunk rendszerint Budapest volt. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis a főváros kínálja a legtöbb tudásszerzési lehetőséget. Ide koncentrálódtak ugyanis a múlt kincseit őrző múzeumok, s itt lelhetők fel azok az ezoterikus körök, amelyeket érdemes felkeresni, mert a tájékozódás nemcsak a látókört szélesíti, hanem közelebb visz az éltető emberség tettszülő szándékához. Jó érzés volt tapasztalni azt, hogy lassan összekovácsoló- dott az utazó törzsgárda, az a 44 férfi és nő, akit foglalkoztattak - ez ma is így van - a lét alapvető kérdései, akik eljutottak addig, hogy ezer szállal kötődjenek a Teremtőhöz, akik tisztában vannak azzal, hogy e téren sem a szavak, hanem a cselekedetek számítanak. Egyszer ellátogattunk a Nemzeti Panteonnak számító Kerepesi-temetőbe, máskor pedig a Farkasrétibe. Utólag mindenki megállapította: érdemes volt, megérte. Az ott lévők felidézhették a honi történelem, a magyar irodalom, a képző- és a színházművészet elhunyt kiválóságainak arcélét, s egyben tisztelettel adózhattak személyiségük erényeinek. Hatottak a megfontolandó intelmek is. Mindkét helyütt ugyanis egymás mellett pihentek a hajdani politikai és személyes ellenfelek, ellenségek földi maradványai. így aztán önként vetődött fel a kérdés: mi értelme volt a indulatoskodásnak, gyűlölködésnek. S közben arról is beszélgethettünk, hogy mi mozgatja a világot, egy helyben topor- gunk-e, avagy haladunk előbbre. Készséggel fogadtak minket a Szellemi Búvárok Egyesületénél is, ahol a hasonló gondolkodású emberek találkoztak, azaz rögvest meglelték a közös hullámhosszút, az azonos hangvételt. Ott voltunk a nemzetközi konferenciákon, ahol e témakör legavatottabb képviselői tartottak előadásokat, s arra is mód adódott, hogy bárkivel felvehessük a kapcsolatot. Menetközben nem hiányoztak a viták, azok a diskurzusok sem, amelyek mindnyájunkat gazdagították. Különösképp sikeressé formálódtak azok a rendezvények, amelyeket kizárólag számukra szerveztek. A gyorsan kialakuló, -meghitt légkörben könnyen fakadtak a tudakozódó kérdések. Ezekhez a tartalmilag értékes rendezvényekhez csatlakoztak - minden alkalommal a nagyvásárcsamoki séták, annál is inkább, mert a társaság zömét hölgyek alkották, akik jó érzékkel felfedezték: hol lehet az egri áraknál olcsóbban hozzájutni valamihez. Persze, nem ez volt az elsődleges, hiszen azóta is - szervezéskor - elsősorban ahhoz ragaszkodnak, hogy feltétlenül legyen valami gondolatébresztő elfoglaltság. Enélkül ugyanis útra sem kelnének. Megvallom: eleinte kizárólag feladatnak, elvégzendő teendőnek tekintettem az ilyen alkalmakat, hiszen az előkészítés oroszlánrésze rám tartozott. Később azonban rájöttem, hogy egyre szívesebben teszem, mert annyira megszoktam ezt a közösséget, hogy szinte felüdülés körükben lenni. Némi töprengés után az is nyilvánvalóvá vált, hogy miért a kötődés. Mostanság, felpap- rikázódott korunkban, szinte ismeretlen, majdhogy elképzelhetetlen egy olyan atmoszféra, ahol nyoma sincs torzsalkodásnak, bizalmatlankodásnak, ahol mindenki tanulni szeretne a másiktól, méghozzá egyre többet, ahol valameny- nyien bíznak abban, hogy a megértés áthidalja a a feltorlódott feszültségeket, s háborítatlanul érvényesül az idegzson- gító nyugalom... (pécsi)
