Heves Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

1997-07-17 / 165. szám

1997. július 17., csütörtök Nyugdíjasok Fóruma 5. oldal A nyugdíjasok szolgálatában Hosszabb szünet után ismét jelentkezik la­punk ezentúl majd rendszeresen olvasható nyugdíjas-összeállítása. Az az oldal, amely az időskorúak szolgálatára termett. Szeretnénk, ha élő kapcsolat formálódna Önökkel, mert csak így képzelhető el az, hogy hírt adjunk mindarról, ami sorsukkal függ össze, ami foglalkoztatja mindnyájukat. Jó lenne, ha informálnának minket apróbb és nagyobb bosszúságaikról, hiszen ezek nem csak egyedi bajok, hanem többnyire százezrek megoldásra váró, azt sürgető problémái. Készséggel közzé tesszük ezeket, mert hiszünk abban, hogy a nyilvánosság ereje olykor szinte felmérhetetlen. Arra mindenképpen elég, hogy felébressze a lelkiismeretet azokban, akiknél korábban egyáltalán nem munkált, s olyan cselekedetre ösztönözze mindnyájukat, amelyek az alkotmány esztendeiket élők ja­vára hasznosulnak Ha ez a kontaktus összejön, akkor tudósíta­nak azokról az eseményekről, amelyek publi­kálásra érdemesek. Mi viszont - lehetősége­inkhez mérten - foglalkozunk panaszaikkal, tanácsokat adunk ahhoz, hogy jogi és lelki problémáikat könnyebben megoldhassák. Természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat ar­ról is, hogy országos szinten mennyire foglal­koznak helyzetük elemzésével, s mit tesznek azért, hogy ez legalább némileg javuljon. Várjuk tehát jelzéseiket, hogy segíthessünk mindazokon, akik rászorulnak minderre... Nyugdíjasok a leendő nyugdíjtörvényről Nem biztos, hogy mindenki jól jár Köztudomású, hogy pillanat­nyilag a Parlament foglalkozik az úgynevezett nyugdíjre­formmal. Ezzel kapcsolatban mind az érintettek, mind a vál­toztatás kiötlői másképp véle­kednek. Az a beígért, igazi társa­dalmi vita elmaradt, mégis mód adódott arra, hogy jó né- hányan elmondhassák a véle­ményüket. Ennek köszönhető, hogy a végleges változat min­den bizonnyal jobb lesz, mint az eredeti tippek összessége volt. A finis előtt kérdeztük Kri- zsán Sándort, a Nyugdíjasok Országos Képviselete Tájékoz­tatási Bizottságának elnökét arról, hogy a finis előtt miként vélekednek minderről:-Úgy tűnik, 2013-ra válik majd egységessé a gyakorlat, vagyis akkorra érik be a hama­rosan elvetett mag. Annak ki­fejezetten örülünk, hogy nem­csak hallattuk szavunkat, ha­nem el is értünk néhány ész­szerű módosítást. *A legfonto­sabb az, hogy jövőre - s egé­szen 2000-ig - a bérkiáram­lással arányos lesz a nyugdíj- emelés. Ez nagyon lényeges, mert különben mindnyájan rosszul járnánk. Erre már volt példa. Nem akarok a tavalyi fél százalékos, botrányos „nö­velésre” utalni, túl vagyunk rajta. Az is megnyugtató, hogy az előbb említett időpont után a jelzett szempontot kombinál­ják majd az infláció alakulá­sának mértékével. Már tény: 1998-ban 19 százalék körüli pluszra számíthatunk. Ezzel elégedettek lehetünk, hiszen - más rétegekhez viszonyítva - előnyben részesülünk. Kellett ez, mivel körünkben mutatko­zott a legjelentősebb lemara­dás.- Sokan utalnak a kisnyug­díjasok nehéz helyzetére. Mi­lyenek az 6 esélyeik?-Tisztázzunk egy problé­mát. Ha valaki 40 vagy annál több esztendőt dolgozott, s fontos teendőket látott el, ért­hetően többet kap, mint aki csak egy évtizedet szolgált, s kevésbé meghatározó felada­tokkal birkózott meg nap mint nap. A kettejük közötti kü­lönbséget elmosni vétek lçnne. Meglátásom szerint a nehe­zebb helyzetbendévőbgondjait különböző szociálpolitikai in­tézkedésekkel kell enyhíteni. Ez hosszú távon mindenkép­pen megoldható, s ebben az esetben nem lennének ilyen élesek az ellentétek. Itt első­sorban a mezőgazdaságtól hajdan búcsúzók körére utal­nék, az ő problémáik valóban speciálisak, de mentőövet csak ekképp remélhetnek.- Igaz-e, hogy mindenki helyzete javul majd az új me­tódus révén?-Szívesen nyomatékolnám ezt, de hát erre nincs módom, ugyanis lesznek, akik rosszab­bul járnak. Itt elsősorban azokra az. özvegyekre utalnék, akik korábban kizárólag gyermekeik nevelésével fog­lalkoztak, azaz nem szerződ­tek sehová dolgozni. Végle­gesnek aligha minősíthető még a döntés. Ám az is tény, hogy ha túlzottan károsodná­nak, akkor nem hagyhatjuk magukra őket. Nekünk ugyanis az a kötelességünk, hogy va­lamennyi társunk érdekeit kö­vetkezetesen, megalkuvás nél­kül képviseljük. Nem kevesen vagyunk: számunk közelíti a 2,5 milliót, Úgy is fogalmazhatnék, hogy választásokkor voksaink meg­határozó’ • szerepet "tölthetnek ■ be. Ezt csak azért említem, hogy mindenki belássa: ran­gunkhoz méltóan illene tö­rődni velünk. Ez az, ami aligha vitat­ható... (pán) Oroszországban már elkezdték a sorozatgyártást Horkolás elleni szer - a cucli Orosz tudósok cuclival akarják megszabadítani a horkoló em­bert kellemetlen bajától. A moszkvai Baumann Egyetem tudóscsoportja Vlagyimir Los- csilov professzor vezetésével plasztikdudlit készített felnőt­tek számára. S nehogy a cucli elcsússzon vagy esetleg lenyeljék, azt gu­mipántokkal erősítik a páciens fejre. Az Alváskutató Központban végzett kísérletben a notórius horkolókból egy héten belül békés alvók lettek. Hét nap elteltével már nincs szükség a cuclira. Már nem kell a horkolás kel­lemetlen következményeitől, a légszomjtól, a növekvő vér­nyomástól és a hirtelen szívha­lál veszélyének tudatától szen­vedniük. Az alvás közben fogukat csi­korgató emberek is enyhülést remélhetnek a horkolás elleni dudli használatától. Tekintettel arra, hogy az em­beriség fele horkol, Loscsilov professzor terméke számára ha­talmas piaci lehetőségeket lát. Nemsokára meg is kezdik a so­rozatgyártást. . (FEB) Ahol kiaknázták az alapítványi lehetőségeket Fiatalok az időskorúak szolgálatában Tengernyi alapítvány tevé­kenykedik e kis hazában. Köz­tük meglehetősen kevés az, amelynek kurátorai kiaknáz­zák az e formában rejlő lehe­tőségeket. E szűk körbe tartozik a Bornemissza Gergely Szak­képzési Intézet által létreho­zott, a törökverő hős nevét őrző szerveződés. Az itt munkálkodók mellőz­ték a formalitásokat, s kizáró­lag érdemi munkálkodásra tö­rekedtek. Eleinte nem bővelkedtek forintokban, mégsem kesered­tek el. Erre így utal Elek Ele­mér iskolaigazgató:- Amint értesültünk az Or­szágos Foglalkoztatási Köz- alapítvány által meghirdetett versengésről, rögvest döntöt­tünk és cselekedtünk. Olyan elképzelés-rendszert alakítot­tunk ki, amely sokat ígérő volt. Nem légből kapott ötle­teket gyűjtöttünk össze, ha­nem olyan tippeket, amelyek sok szállal kötődtek a való­sághoz. Ezt értékelték is a „zsűrizők”, 5 négymillió forin­tot juttattak nekünk, hogy ál­maink megtestesüljenek. Az is kiderül, hogy kettős rendszert rajtoltattak. íme a részletek: — Gondoltunk a munka­nélküliek sanyarú helyzetére. Arra, hogy nemcsak anyagi gondokkal birkóznak, hanem a feleslegesség tudata is gyötri őket. Elhatároztuk, hogy né- hányukat - egyelőre csak erre van mód - alkalmazzuk. Még­hozzá úgy, hogy szerzünk ne­kik elfoglaltságot. S itt jön a második „forduló”. Mindig is hittem abban, hogy az idősko­rúak nem maradhatnak ma­gukra. A fiatalabb generációk kötelessége az, hogy segítse­nek rajtuk, s enyhítsék nehéz­ségeiket. A nyugdíjasok zöme- ez elég elszomorító, de tény- meglehetősen szegény. így aztán arra sem képes, hogy otthonát - bármennyire is sür­gető ez - felújítsa. Nos, itt lép­tünk be mi. Azt vállaltuk, hogy lakásaikat renováljuk, s mindezért nem kérünk egy fil­lért sem. Kizárólag az anyagot kell biztosítaniuk ehhez. Közhírré tették a a kínála­tot. Az érintettek március 15-e után már értesülhettek erről.- Akadt is jelentkező. A mérlegeléskor csak a rászo­rultságot vettük figyelembe. Az ajánlatokat a Nyugdíjasok Egri Érdekvédelmi Szervezeté­től és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetsége Heves Megyei Cso­portjától fogadtuk el. E szerint négy személy részesülhet eb­ben a támogatásban. A körül­tekintő vizsgálódás gyakorlata bevált, s továbbra is ehhez ra­gaszkodunk majd. Az érintet­teket felkeresik felnőtt dolgo­zóink, de nem hiányoznak majd a diákok sem, azaz az így szerzett élmények is felkelthe­tik bennük az empátia, az azo­nosulás érzését. S ez az, ami ilyen hatásos módon másképp nem érhető el. Hadd mondjam el azt is, hogy a gárda szep­tember elejére végez a teen­dőkkel, hogy aztán folytassa tovább, mert bízunk abban, hogy az újabb menetben is megnyerjük azt a summát, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a most kimaradottak igényei is teljesüljenek. Minderre van esély, ugyanis országszerte felfigyeltek ránk. Ezt igazolja az is, hogy kollégáim május­ban Szombathelyen egy nem­zetközi közalapítványi érte­kezleten számoltak be kezde­ményezésünkről. Mégsem ez a fontos hanem az, hogy felka­roljuk azokat, akik egyedül már nem boldogulnak, örömöt varázsolunk azok tekintetébe, akik egy kissé már elszoktak az ilyesmitől... Egyetértünk. Pécsi István Lesz-e elég pénz nálam? - Ezt kérdi sok kisnyugdíjas az egri piacon. Nemcsak benn a csarnokban, hanem a kinti standoknál is, hiszen pénzük általában kevés, ám a zöldség- és gyü­mölcsfélék eléggé drágák. Szerencsére a Természet gondolt a kevésbé módosakra, bizonyos termékekből jó sokat adott, ezért ezekhez viszonylag olcsóbban is hozzájuthatnak. A többi zöld­ség- és gyümölcsféle azonban korántsem olcsó, s bizony mérlegelni kell, hogy miből, mennyit vásároljon az, aki nem dúskál az anyagiakban. Az érintetettek mesterei ennek, hiszen nap, miht nap bizonyítják azt a csodát, hogy miként lehet jóformán a semmiből valamit elővarázsolni. FOTO: ÖTVÖS IMRE Ismeretgyarapító kirándulások nyugdíjasokkal Közelebb a mindnyájunkat folyvást éltető emberséghez Lassan két esztendeje annak, hogy - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szer­vezésében - részt veszek azo­kon a kirándulásokon, amelyek alapvető célja az, hogy a kis­pénzű időskorúak ismeretei gyarapodjanak. .Úticélunk rendszerint Budapest volt. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis a főváros kínálja a leg­több tudásszerzési lehetőséget. Ide koncentrálódtak ugyanis a múlt kincseit őrző múzeumok, s itt lelhetők fel azok az ezote­rikus körök, amelyeket érde­mes felkeresni, mert a tájéko­zódás nemcsak a látókört szé­lesíti, hanem közelebb visz az éltető emberség tettszülő szán­dékához. Jó érzés volt tapasztalni azt, hogy lassan összekovácsoló- dott az utazó törzsgárda, az a 44 férfi és nő, akit foglalkoztat­tak - ez ma is így van - a lét alapvető kérdései, akik eljutot­tak addig, hogy ezer szállal kö­tődjenek a Teremtőhöz, akik tisztában vannak azzal, hogy e téren sem a szavak, hanem a cselekedetek számítanak. Egyszer ellátogattunk a Nemzeti Panteonnak számító Kerepesi-temetőbe, máskor pedig a Farkasrétibe. Utólag mindenki megállapította: ér­demes volt, megérte. Az ott lé­vők felidézhették a honi törté­nelem, a magyar irodalom, a képző- és a színházművészet elhunyt kiválóságainak arcélét, s egyben tisztelettel adózhattak személyiségük erényeinek. Hatottak a megfontolandó intelmek is. Mindkét helyütt ugyanis egymás mellett pihen­tek a hajdani politikai és sze­mélyes ellenfelek, ellenségek földi maradványai. így aztán önként vetődött fel a kérdés: mi értelme volt a indulatosko­dásnak, gyűlölködésnek. S közben arról is beszélget­hettünk, hogy mi mozgatja a világot, egy helyben topor- gunk-e, avagy haladunk előbbre. Készséggel fogadtak minket a Szellemi Búvárok Egyesületénél is, ahol a ha­sonló gondolkodású emberek találkoztak, azaz rögvest meg­lelték a közös hullámhosszút, az azonos hangvételt. Ott vol­tunk a nemzetközi konferenci­ákon, ahol e témakör legavatot­tabb képviselői tartottak elő­adásokat, s arra is mód adó­dott, hogy bárkivel felvehessük a kapcsolatot. Menetközben nem hiányoz­tak a viták, azok a diskurzusok sem, amelyek mindnyájunkat gazdagították. Különösképp sikeressé for­málódtak azok a rendezvé­nyek, amelyeket kizárólag számukra szerveztek. A gyor­san kialakuló, -meghitt légkör­ben könnyen fakadtak a tuda­kozódó kérdések. Ezekhez a tartalmilag érté­kes rendezvényekhez csatla­koztak - minden alkalommal ­a nagyvásárcsamoki séták, an­nál is inkább, mert a társaság zömét hölgyek alkották, akik jó érzékkel felfedezték: hol le­het az egri áraknál olcsóbban hozzájutni valamihez. Persze, nem ez volt az elsőd­leges, hiszen azóta is - szerve­zéskor - elsősorban ahhoz ra­gaszkodnak, hogy feltétlenül legyen valami gondolatéb­resztő elfoglaltság. Enélkül ugyanis útra sem kelnének. Megvallom: eleinte kizáró­lag feladatnak, elvégzendő te­endőnek tekintettem az ilyen alkalmakat, hiszen az előkészí­tés oroszlánrésze rám tartozott. Később azonban rájöttem, hogy egyre szívesebben te­szem, mert annyira megszok­tam ezt a közösséget, hogy szinte felüdülés körükben lenni. Némi töprengés után az is nyilvánvalóvá vált, hogy miért a kötődés. Mostanság, felpap- rikázódott korunkban, szinte ismeretlen, majdhogy elkép­zelhetetlen egy olyan atmosz­féra, ahol nyoma sincs torzsal­kodásnak, bizalmatlankodás­nak, ahol mindenki tanulni sze­retne a másiktól, méghozzá egyre többet, ahol valameny- nyien bíznak abban, hogy a megértés áthidalja a a feltorló­dott feszültségeket, s háborítat­lanul érvényesül az idegzson- gító nyugalom... (pécsi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom