Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-13 / 136. szám
4. oldal Gondolatébresztő 1997. június 13., péntek A Hírlap a szóbeli érettségi vizsgán A siker titka: az érdeklődés Felkészülés az erőpróbára fotó: perl marton Országszerte tartanak a szóbeli érettségi vizsgák, amelyek hangulata mindig ugyanaz és folyvást más. Úgy is mondhatnánk: a szereplők egyre újak, ám a drukk mit sem változott. Erről győződhettem meg az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, a IV/B-sek körében. A gárdát így mutatja be Tas- kár Károlyné igazgatóhelyettes, matematika-ábrázoló geometria szakos nevelő:-A gyerekek humán tagozatosak. így aztán érthető, hogy általában az egyetemek bölcsészkaraira pályáznak, vagy jogászok kívánnak lenni. Mivel mindig azt csinálták, amit kedveltek, érthető, hogy szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Elég csak arra utalni, hogy az átlaguk 4,4. Az előbbieket erősíti meg a matematika szakos Szabó Miklós osztályfőnök:-Tiszteletben tartottam érdeklődési körüket. Olyany- nyira, hogy igyekeztem alkalmazkodni is hozzá. Tárgyamból kevesebb ismeretet sajátíttattam el velük, de azt igen következetesen. Vették is a lapot, hiszen szorgalmasak, lelkiismeretesek voltak. Sosem okoztak csalódást, azaz bármikor számíthattunk rájuk. Vonzotta valamennyiüket a színház sajátos világa. Ezért nemcsak az egri teátrumba látogattak el, hanem esztendőnként egyszer elvittük őket Thália valamelyik pesti hajlékába is. Kuriózum az is, hogy néhányan latinból kívánták megmérettetni magukat. Szétnéztem a második emeleti folyosón. Nem találkoztam egyetlen nyugtalankodó fiatallal sem. Úgy látszik, precíz menetrendet készítettek maguknak. Csak akkor érkeztek a helyszínre, amikor már várták őket. Odabenn viszont már semmi sem szokatlan. Figyelem a tekinteteket. Nyugtalanok, bizonytalankodók, a mozdulatok idegességről árulkodnak. Fura dolog ez, hiszen egyikőjüknek sem kell nagy vésztől tartania. Korábbi precizitásuk, alaposságuk, becsületességük ugyanis teljesen kizárta az esetleges csődöt. Mányai Dóra a vizsgabizottsággal szembeni asztalnál helyezkedik el. Kicsit töpreng, de aztán elmondja a tétele címét: A II. világháború szakaszai. S aztán nekifog a téma taglalásának. Mi tagadás, fülelni kell: a halkszavúság zavarja a megértést. Figyelmeztetik, ám ott folytatja, ahol abbahagyta. Aztán Róka Sándor, történelemtanára javasolja:-Ne úszd meg a térkép- használatot, menj oda, mutasd a főbb események színhelyét! így is lön, s mivel közelebb kerül hozzánk, már élvezzük is az okos, az adatokkal bizonyító „tálalást”. Ez mintha felvillanyozná, s már nem jut eszébe a stressz. Jó érzéssel nyugtázom: a hamarosan bizonyítványt kapók számára nemcsak rideg tananyag a história. Ezt igazolják a közbeszólásra adott válaszok. Jöhet a B egység. Felolvassa Deák Ferenc egyik levelét, amelyben elutasítja azt, hogy hivatalt vállaljon a kiegyezés előtt. Rögvest célba talál, s megjegyzi,’ hogy ez a magatartás az akkortájt dívó passzív ellenállás jellegzetes példája. Elégedetten távozhat. Akárcsak a csapat zöme. Agyagási Dezső elnökkel a büfében beszélgetünk. Akárcsak kollégái, ő is elégedett:- Alaposan áttanulmányoztam a dolgozatokat. Az irodalmiakat élvezettel olvastam, hiszen egyéni meglátásokról vallottak. Jelezték, hogy ezek a fiatalok elsajátították a műelemző készséget, megkapták azt az iránytűt, amely segíti majd őket eligazodni a literature birodalmában. A matematikával nem ilyen könnyen boldogultak, de hát az is tény, hogy a példák túlontúl nehézre formálódtak. Egyetérthetünk a história okítójával, aki ekként fogalmaz:- Jó érzéssel szembesültem munkám eredményével. Hát igen, az a jelképes, az az elvetett mag nemcsak szárba szökkent, hanem termést is hozott. Mindnyájunk örömére... Pécsi István Összeállításunkban napjaink divat- és aktuális témájáról, az érettségiről szólunk. Érzékeltetjük a számadás törvényszerű drukkját, persze, nem hallgatva azokról az eredményekről sem, amelyeket a szorgalom, az alapos felkészülés garantál. Más szóval: azt is kiemeljük, hogy a jelenlegi gyakorlat se rossz, ha a nevelők és a tanulók minden tőlük telhetőt megtesznek a jobb érdemjegyek eléréséért. Ezenkívül jelezzük a jövő gondjait is, utalva a kétszintű rendszer előnyeire, de jelezve kétségtelen hátrányait is, amelyek közül a pillanatnyilag erőszakodnak tűnő szándék bújik meg. Az, hogy az ifjak több mint kétharmada jusson középiskolai végzettséghez. Arról se hallgatunk, hogy a gyakorlat érveire figyelők indokoltan sorakoztatják fel azokat az adalékokat, amelyek mértékletesebb, a valósághoz jobban kötődő tempót kívánnának. Mindemellett arra is felhívjuk a figyelmet, hogy mindenféle reformnál vagy annak minősített változtatásnál fontosabb a harmonikus, a fiatalokat mind többre ösztönző tanár-diák kapcsolat, amely valódi fedezete lehet a jelen és a holnapok sikereinek. Az érettségi altalanossa valasa nem vágyálom A csapdát mindig a felsőoktatás állítja Horn Gábor, az Országgyűlés oktatási bizottságának tagja Heves megyei látogatása során találkozott a sajtó képviselőivel is. Mivel a programon igen kevesen jelentek meg - számot talán ne is említsünk -, e sorok írójának így módja adódott arra, hogy rövid interjút készíthessen az SZDSZ szakértőjével. Elsőként tolmácsoltam sokak gondját. A katedrán állók ugyanis attól tartanak, hogy az .1998 szeptemberében rajtoló Nemzeti Alaptanterv követelményeinek finanszírozására nem lesz elég pénz. A válasz nemcsak meglepő, hanem tényszerűségével meggyőző is:- Nem értek egyet ezzel az aggodalommal. A beszédes adalékok ugyanis épp az ellenkezőjét bizonyítják. 1994-ben 80 millió forintból kellett finanszírozni a fejlesztést. 1995- ben már elértük a 300-as szintet. Rá egy esztendőre - tavaly - már 1 milliárdig jutottunk. 1997-ben ez a summa 6,4-re növekszik. Azt hiszem, ezek a mutatók önmagukért szólnak. De menjünk tovább! Ezt az utóbb említett hatalmas összeget két „fronton” használhatjuk fel. A fele a NAT-tal járó központi kiadások fedezését garantálja, a másik része viszont a regionális feltételek megteremtését hivatott rendezni. Ezzel még korántsem zárult a kör. Plusz 4,8 milliárdból oldhatjuk meg a továbbképzés finanszírozását. Nem kell nagy számolóművésznek lenni, hiszen ha összeadjuk ezeket a tételeket, akkor kijön az a 11 milliárd, amely bizony elégséges arra, hogy zökkenők nélkül meginduljon az a folyamat, amely számos szempontból az egyértelműen jobb jövőt alapozza meg. Nem is szólva arról, hogy - s ez köszönhető a nevelők lelkesedésének - több helyütt már mindenféle térítés, ellenszolgáltatás nélkül is léptek, nem húzódozva az áldozatvállalástól, a felnövekvő nemzedékek érdekeinek önzetlen képviseletétől. Szerintem csak egy gond létezik: ez pedig a meglehetősen kevés idő. Ezzel tisztában vagyunk, mégsem módosíthatjuk a kezdést: a fentebb már jelzett dátumhoz ragaszkodva az 1. és a 7. osztályokban indulhat a munka.-Jó néhányan - s nem is alaptalanul - egészségesen kétkednek, s nem hisznek abban, hogy az érettségi valaha általánossá válhat. Jómagam is közéjük tartozom, s gyakorlati tapasztalatok alapján határozottan állítom, hogy a gyerekek egy része nem képes ezzel a buktatóval megbirkózni. Ön miként vélekedik?- Bizakodásom töretlen, s mindjárt meg is indoklom. Elképzeléseink szerint az ezredfordulóra elérhetjük azt, hogy a diákok 80-85 százaléka túljut ezen az akadályon.- Ez aligha lehetséges további színvonalcsökkenés nélkül...- Igaza van: engednünk kell a követelményekből. Az ellentmondást a kétszintű érettségi oldja majd fel. A kevesebb megkötést támasztó szolgál a nagy többségnek, az emelt fokozatú azonban azok számára találtatott ki, akik a főiskolákon, illetve az egyetemeken folytatják majd tanulmányaikat. Gondoljunk csak bele: ha 12 évet töltenek az ifjak a padokban, akkor számos ismeretet sokkal intenzívebben sajátíthatnak el, nem is szólva arról, hogy a merev formák ebben a keretben ki is iktathatok. Vegyük már végre tudomásul, hogy az egész ódzkodás abból fakad, hogy a felsőoktatás állította mindig a csapdát. Másképpen fogalmazva: onnan szabták meg a teendőket. Ezzel a szemlélettel szakítanunk kell, s ha megtörténik, akkor túljutunk majd a jelenlegi tamáskodáson. Ezt mint tanár, megértem, mégis túl kell látnom az egyéni mérlegelés korlátain, mert csak a perspektivikus tervezés hozhat megnyugtató, hosszabb távra szóló megoldást. Mindehhez csak annyit fűz a zsurnaliszta, hogy irigyli a kérdezettet kissé kincstárinak tűnő optimizmusáért. Annál is inkább, mert az eltelt 35 esztendő alatt annyi, csődbe jutott, ám mégis nagy csinnadrattával beharangozott akcióval szembesült. Épp ez a legutóbbi lenne a kivétel?... P. I. A siker titka: az értelmes munka öröme Vajon hány tűlevél van egy fenyőfán? N emrégen köszöntöttük a nemzet napszámosait, az áldozatkész pedagógusok regimentjét. Ilyenkor a kitüntetettek portréit szokták felvillantani. Ez sem maradhat el, ám ezt megelőzően egy kissé rendhagyó módon tisztelgünk. Méghozzá úgy, hogy arra keresünk választ: hogyan születik a közös tanár-diák siker. A beszélgetés színhelye az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium. Az előzményekre így utal Finta István direktor:-Nem panaszkodhatunk tanítványainkra, ugyanis majd mindannyian megtették a tőlük telhető legtöbbet. Ennek igazolására elég csak arra utalni, hogy az országos szaktárgyi tanulmányi verseny döntőjébe korábban csak egy-két tárgyból jutottak be fiaink, lányaink, az idén viszont négyből: matematikából, fizikából, kémiából és angolból. Ha azt is számba vesszük, hogy miként szerepeltek, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ugyanilyen típusú oktatási intézmények „versengésében” - megyei szinten - az elsők lettünk. Két tanulót hangsúlyozottan említ. Velük találkoztam. Természetesen nevelőikkel is, hiszen a babér megszerzéséhez ők is hozzájárultak. Akkor is, ha nem állnak a dobogóra, hanem önzetlenül háttérben maradnak. A fiúk IVIC-sek, azaz reál tagozaton jutottak el a negyedik esztendő zárásáig. Azt mondják, valaha jól választottak, hiszen gyakorlatilag egymást serkentették a pluszra. Mellesleg erről ugyanúgy vélekednek oktatóik is, akik • hangsúlyozzák, hogy érdemes volt e gárdával dolgozni. Négyesi Gábor értelmes tekintetű, kissé visszahúzódó, túlontúl szerény, épp ezért különösképp megnyerő alkat. Magát így mutatja be.- En kémiából kerültem be. Rendkívül sajnálom, hogy nem vehettem részt a számadáson, mert ugyanerre a napra tették a fizika diákolimpia selejtezőjét is. így aztán választanom kellett. Utólag is azt nyomaté- kolom, hogy helyesen cselekedtem. Izgat ez a nagy szellemi parti, ahol ötven országot öt-öt tagú csapatok képviselnek. Majd a végén derül ki, hogy mit érünk el. A társaim biztos remekelnek majd. Flaskay Miklós, matematika-fizika szakos pedagógus - az utóbbi tárgyat tanította nekik - kénytelen közbeszólni:- Én egyáltalán nem aggódnék Gábor helyében. Már hagyomány az, hogy a hazai színekben rajtolók kifejezetten jól szerepelnek. Most ugyanez várható. Másképpen fogalmazva: nem kell majd szégyenkeznünk egyikőjük miatt sem. A fiatalember úgy határozott, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatja tanulmányait. Előreláthatólag villamosmérnök lesz. Jövőjét illetően kifejezetten bizakodó.- A csúcson mindig van hely... - jegyzi meg. Neki meg mindazoknak, akik az elit szintjére tornázták fel magukat. Más kifejezésekkel ugyan, de ugyanezt nyomatékosa Bürömi Mária - e sorok írója egykor érettségi elnöke volt, s erre ő utal -, szintén matematika-fizika szakos tanárnő, aki Gaus tudományát okította mindkét fiatalnak, akik közül Bakos Péter tűnik talpraesettebbnek, gyakorlatia- sabbnak. Matematikából lett a 4., fizikából pedig a 9. helyezett. Ez azt jelenti, hogy nemcsak nem kell érettségiznie e tárgyból, hanem felvételi nélkül juthat be arra az univerziNégyesi Gábor tásra, ahol ezekből az ismeretekből vizsgáznak a többiek. Érdekes, hogy mégis biofizikussá kíván válni. Egy kicsit azért töpreng, ebben nincs semmi különös; ott az egyetemen még módosíthat a részletekén. Egyöntetűen köszönik a törődést, a felkészítést:-Nemcsak sokat kaptunk, de az emlékezetes hangulati töltés sem hiányzott. Csak egy példát említünk: egy alkalommal a téli szünetben azért jöttünk össze, hogy kiszámítsuk, hány tűlevél van egy fenyőfán. Nehezen boldogultunk, mert darabokra vagdaltuk, ahelyett, hogy egyben hagytuk volna. Az azonban mégis kiderült, hogy körülbelül 100 ezer. Azt sem felejtik el, hogy hatott rájuk a személyes varázs is:- Befolyásolták az érdeklődést, vagyis megszerettették velünk az egyes témákat, gondolatköröket. Ha nem így történik, másképp alakulnak a dolgok. A viszonzás sem marad el a másik fél részéről.- Jó volt ebben a kollektívában tanítani. Állandóan el kellett látni őket munkával, mert igen gyorsan haladtak, mindig feltalálták magukat.-Kolléganőm már helyettem is fogalmazott. Én csak azt tenném hozzá: a valódi siker aranyfedezete az értelmes munka öröme. Ez az, amit aligha lehet kétségbe vonni... (pécsi) Bakos Péter N01 B0RTASKA- VÁSÁR! az olasz gyártó cég akciója JÚNIUS 16. (HÉTFŐ) EGER, HELYŐRSÉGI MŰV. KÖZP. (Kossuth u. 12.) 8-17 óráig Italia-Due Kft. Komló, 72/482-360 Viszonteladókat is kiszolgálunk! |lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll| — A Tarnamenti E H Agrárszövetkezet = s tarnamérai baromfitelepén s ItvúkI I értékesítést tart | Ü vasárnap kivételével minden nap % ee reggel 8 órától du. 14 óráig. = ! Eladási ár: 170 Ft/kg. 1 ■IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium 1997. szeptember 1-jétől biológia-földrajz szakos tanárt keres. Jelentkezni személyesen, telefonon vagy levélben lehet. Eger, Ifjúság út 2. Tel.: 324-808
