Heves Megyei Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-13 / 136. szám

4. oldal Gondolatébresztő 1997. június 13., péntek A Hírlap a szóbeli érettségi vizsgán A siker titka: az érdeklődés Felkészülés az erőpróbára fotó: perl marton Országszerte tartanak a szó­beli érettségi vizsgák, amelyek hangulata mindig ugyanaz és folyvást más. Úgy is mondhat­nánk: a szereplők egyre újak, ám a drukk mit sem változott. Erről győződhettem meg az egri Szilágyi Erzsébet Gimná­ziumban, a IV/B-sek körében. A gárdát így mutatja be Tas- kár Károlyné igazgatóhelyet­tes, matematika-ábrázoló ge­ometria szakos nevelő:-A gyerekek humán tago­zatosak. így aztán érthető, hogy általában az egyetemek bölcsészkaraira pályáznak, vagy jogászok kívánnak lenni. Mivel mindig azt csinálták, amit kedveltek, érthető, hogy szép eredményekkel büszkél­kedhetnek. Elég csak arra utalni, hogy az átlaguk 4,4. Az előbbieket erősíti meg a matematika szakos Szabó Mik­lós osztályfőnök:-Tiszteletben tartottam ér­deklődési körüket. Olyany- nyira, hogy igyekeztem al­kalmazkodni is hozzá. Tár­gyamból kevesebb ismeretet sajátíttattam el velük, de azt igen következetesen. Vették is a lapot, hiszen szorgalmasak, lelkiismeretesek voltak. So­sem okoztak csalódást, azaz bármikor számíthattunk rájuk. Vonzotta valamennyiüket a színház sajátos világa. Ezért nemcsak az egri teátrumba lá­togattak el, hanem esztendőn­ként egyszer elvittük őket Thália valamelyik pesti hajlé­kába is. Kuriózum az is, hogy néhányan latinból kívánták megmérettetni magukat. Szétnéztem a második eme­leti folyosón. Nem találkoz­tam egyetlen nyugtalankodó fiatallal sem. Úgy látszik, pre­cíz menetrendet készítettek maguknak. Csak akkor érkez­tek a helyszínre, amikor már várták őket. Odabenn viszont már semmi sem szokatlan. Figyelem a tekinteteket. Nyugtalanok, bizonytalanko­dók, a mozdulatok idegesség­ről árulkodnak. Fura dolog ez, hiszen egyikőjüknek sem kell nagy vésztől tartania. Korábbi precizitásuk, alaposságuk, be­csületességük ugyanis teljesen kizárta az esetleges csődöt. Mányai Dóra a vizsgabi­zottsággal szembeni asztalnál helyezkedik el. Kicsit töpreng, de aztán elmondja a tétele cí­mét: A II. világháború szaka­szai. S aztán nekifog a téma taglalásának. Mi tagadás, fü­lelni kell: a halkszavúság za­varja a megértést. Figyelmez­tetik, ám ott folytatja, ahol ab­bahagyta. Aztán Róka Sándor, történelemtanára javasolja:-Ne úszd meg a térkép- használatot, menj oda, mutasd a főbb események színhelyét! így is lön, s mivel közelebb kerül hozzánk, már élvezzük is az okos, az adatokkal bizo­nyító „tálalást”. Ez mintha felvillanyozná, s már nem jut eszébe a stressz. Jó érzéssel nyugtázom: a hamarosan bizonyítványt ka­pók számára nemcsak rideg tananyag a história. Ezt iga­zolják a közbeszólásra adott válaszok. Jöhet a B egység. Felol­vassa Deák Ferenc egyik leve­lét, amelyben elutasítja azt, hogy hivatalt vállaljon a ki­egyezés előtt. Rögvest célba talál, s megjegyzi,’ hogy ez a magatartás az akkortájt dívó passzív ellenállás jellegzetes példája. Elégedetten távozhat. Akárcsak a csapat zöme. Agyagási Dezső elnökkel a büfében beszélgetünk. Akár­csak kollégái, ő is elégedett:- Alaposan áttanulmányoz­tam a dolgozatokat. Az iro­dalmiakat élvezettel olvastam, hiszen egyéni meglátásokról vallottak. Jelezték, hogy ezek a fiatalok elsajátították a mű­elemző készséget, megkapták azt az iránytűt, amely segíti majd őket eligazodni a litera­ture birodalmában. A matema­tikával nem ilyen könnyen boldogultak, de hát az is tény, hogy a példák túlontúl nehézre formálódtak. Egyetérthetünk a história okítójával, aki ekként fogal­maz:- Jó érzéssel szembesültem munkám eredményével. Hát igen, az a jelképes, az az elvetett mag nemcsak szárba szökkent, hanem ter­mést is hozott. Mindnyájunk örömére... Pécsi István Összeállításunkban napjaink divat- és aktuális témájáról, az érettségiről szólunk. Érzékeltet­jük a számadás törvényszerű drukkját, persze, nem hallgatva azokról az eredményekről sem, amelyeket a szorgalom, az alapos felkészülés garantál. Más szóval: azt is kiemeljük, hogy a jelenlegi gyakorlat se rossz, ha a nevelők és a tanulók minden tőlük telhetőt megtesznek a jobb érdemjegyek eléréséért. Ezenkívül jelez­zük a jövő gondjait is, utalva a kétszintű rend­szer előnyeire, de jelezve kétségtelen hátrá­nyait is, amelyek közül a pillanatnyilag erő­szakodnak tűnő szándék bújik meg. Az, hogy az ifjak több mint kétharmada jusson középis­kolai végzettséghez. Arról se hallgatunk, hogy a gyakorlat érveire figyelők indokoltan sora­koztatják fel azokat az adalékokat, amelyek mértékletesebb, a valósághoz jobban kötődő tempót kívánnának. Mindemellett arra is fel­hívjuk a figyelmet, hogy mindenféle reformnál vagy annak minősített változtatásnál fonto­sabb a harmonikus, a fiatalokat mind többre ösztönző tanár-diák kapcsolat, amely valódi fedezete lehet a jelen és a holnapok sikereinek. Az érettségi altalanossa valasa nem vágyálom A csapdát mindig a felsőoktatás állítja Horn Gábor, az Országgyűlés oktatási bizottságának tagja Heves megyei látogatása során találkozott a sajtó képviselőivel is. Mivel a programon igen ke­vesen jelentek meg - számot ta­lán ne is említsünk -, e sorok írójának így módja adódott arra, hogy rövid interjút készít­hessen az SZDSZ szakértőjé­vel. Elsőként tolmácsoltam sokak gondját. A katedrán állók ugyanis attól tartanak, hogy az .1998 szeptemberében rajtoló Nemzeti Alaptanterv követel­ményeinek finanszírozására nem lesz elég pénz. A válasz nemcsak meglepő, hanem tény­szerűségével meggyőző is:- Nem értek egyet ezzel az aggodalommal. A beszédes adalékok ugyanis épp az ellen­kezőjét bizonyítják. 1994-ben 80 millió forintból kellett fi­nanszírozni a fejlesztést. 1995- ben már elértük a 300-as szin­tet. Rá egy esztendőre - tavaly - már 1 milliárdig jutottunk. 1997-ben ez a summa 6,4-re növekszik. Azt hiszem, ezek a mutatók önmagukért szólnak. De menjünk tovább! Ezt az utóbb említett hatalmas össze­get két „fronton” használhatjuk fel. A fele a NAT-tal járó köz­ponti kiadások fedezését garan­tálja, a másik része viszont a regionális feltételek megterem­tését hivatott rendezni. Ezzel még korántsem zárult a kör. Plusz 4,8 milliárdból oldhatjuk meg a továbbképzés finanszí­rozását. Nem kell nagy számo­lóművésznek lenni, hiszen ha összeadjuk ezeket a tételeket, akkor kijön az a 11 milliárd, amely bizony elégséges arra, hogy zökkenők nélkül megin­duljon az a folyamat, amely számos szempontból az egyér­telműen jobb jövőt alapozza meg. Nem is szólva arról, hogy - s ez köszönhető a nevelők lelkesedésének - több helyütt már mindenféle térítés, ellen­szolgáltatás nélkül is léptek, nem húzódozva az áldozatvál­lalástól, a felnövekvő nemze­dékek érdekeinek önzetlen képviseletétől. Szerintem csak egy gond létezik: ez pedig a meglehetősen kevés idő. Ezzel tisztában vagyunk, mégsem módosíthatjuk a kezdést: a fen­tebb már jelzett dátumhoz ra­gaszkodva az 1. és a 7. osztá­lyokban indulhat a munka.-Jó néhányan - s nem is alaptalanul - egészségesen két­kednek, s nem hisznek abban, hogy az érettségi valaha álta­lánossá válhat. Jómagam is kö­zéjük tartozom, s gyakorlati ta­pasztalatok alapján határozot­tan állítom, hogy a gyerekek egy része nem képes ezzel a buktatóval megbirkózni. Ön miként vélekedik?- Bizakodásom töretlen, s mindjárt meg is indoklom. El­képzeléseink szerint az ezred­fordulóra elérhetjük azt, hogy a diákok 80-85 százaléka túljut ezen az akadályon.- Ez aligha lehetséges to­vábbi színvonalcsökkenés nél­kül...- Igaza van: engednünk kell a követelményekből. Az ellent­mondást a kétszintű érettségi oldja majd fel. A kevesebb megkötést támasztó szolgál a nagy többségnek, az emelt fo­kozatú azonban azok számára találtatott ki, akik a főiskolá­kon, illetve az egyetemeken folytatják majd tanulmányai­kat. Gondoljunk csak bele: ha 12 évet töltenek az ifjak a pa­dokban, akkor számos ismere­tet sokkal intenzívebben sajá­títhatnak el, nem is szólva arról, hogy a merev formák ebben a keretben ki is iktathatok. Ve­gyük már végre tudomásul, hogy az egész ódzkodás abból fakad, hogy a felsőoktatás állí­totta mindig a csapdát. Más­képpen fogalmazva: onnan szabták meg a teendőket. Ezzel a szemlélettel szakítanunk kell, s ha megtörténik, akkor túlju­tunk majd a jelenlegi tamásko­dáson. Ezt mint tanár, megér­tem, mégis túl kell látnom az egyéni mérlegelés korlátain, mert csak a perspektivikus ter­vezés hozhat megnyugtató, hosszabb távra szóló megol­dást. Mindehhez csak annyit fűz a zsurnaliszta, hogy irigyli a kér­dezettet kissé kincstárinak tűnő optimizmusáért. Annál is in­kább, mert az eltelt 35 esztendő alatt annyi, csődbe jutott, ám mégis nagy csinnadrattával be­harangozott akcióval szembe­sült. Épp ez a legutóbbi lenne a kivétel?... P. I. A siker titka: az értelmes munka öröme Vajon hány tűlevél van egy fenyőfán? N emrégen köszöntöttük a nemzet napszámosait, az áldozatkész pedagógusok re­gimentjét. Ilyenkor a kitünte­tettek portréit szokták felvil­lantani. Ez sem maradhat el, ám ezt megelőzően egy kissé rendhagyó módon tisztelgünk. Méghozzá úgy, hogy arra ke­resünk választ: hogyan születik a közös tanár-diák siker. A beszélgetés színhelye az egri Szilágyi Erzsébet Gimná­zium. Az előzmé­nyekre így utal Finta István direk­tor:-Nem pa­naszkodha­tunk tanítvá­nyainkra, ugyanis majd mindannyian megtették a tőlük telhető legtöbbet. Ennek igazo­lására elég csak arra utalni, hogy az országos szaktárgyi tanulmányi verseny dön­tőjébe korábban csak egy-két tárgyból jutottak be fiaink, lá­nyaink, az idén viszont négy­ből: matematikából, fizikából, kémiából és angolból. Ha azt is számba vesszük, hogy miként szerepeltek, akkor bízvást ál­líthatjuk, hogy az ugyanilyen típusú oktatási intézmények „versengésében” - megyei szinten - az elsők lettünk. Két tanulót hangsúlyozottan említ. Velük találkoztam. Természetesen nevelőikkel is, hiszen a babér megszerzéséhez ők is hozzájárultak. Akkor is, ha nem állnak a dobogóra, ha­nem önzetlenül háttérben ma­radnak. A fiúk IVIC-sek, azaz reál tagozaton jutottak el a ne­gyedik esztendő zárásáig. Azt mondják, valaha jól választot­tak, hiszen gyakorlatilag egy­mást serkentették a pluszra. Mellesleg erről ugyanúgy vé­lekednek oktatóik is, akik • hangsúlyozzák, hogy érdemes volt e gárdával dolgozni. Négyesi Gábor értelmes te­kintetű, kissé visszahúzódó, tú­lontúl szerény, épp ezért külö­nösképp megnyerő alkat. Ma­gát így mutatja be.- En kémiából kerültem be. Rendkívül sajnálom, hogy nem vehettem részt a számadáson, mert ugyanerre a napra tették a fizika diákolimpia selejtező­jét is. így aztán választanom kellett. Utólag is azt nyomaté- kolom, hogy helyesen csele­kedtem. Izgat ez a nagy szel­lemi parti, ahol ötven országot öt-öt tagú csapatok képvisel­nek. Majd a végén derül ki, hogy mit érünk el. A társaim biztos remekelnek majd. Flaskay Miklós, matema­tika-fizika szakos pedagógus - az utóbbi tárgyat tanította ne­kik - kénytelen közbeszólni:- Én egyáltalán nem aggód­nék Gábor helyében. Már ha­gyomány az, hogy a hazai szí­nekben rajtolók kifejezetten jól szerepelnek. Most ugyanez várható. Másképpen fogal­mazva: nem kell majd szé­gyenkeznünk egyikőjük miatt sem. A fiatalember úgy határo­zott, hogy a Budapesti Mű­szaki Egyetemen folytatja ta­nulmányait. Előreláthatólag villamosmérnök lesz. Jövőjét illetően kifejezetten bizakodó.- A csúcson mindig van hely... - jegyzi meg. Neki meg mindazoknak, akik az elit szintjére tornázták fel magukat. Más kifejezések­kel ugyan, de ugyanezt nyoma­tékosa Bürömi Mária - e sorok írója egykor érettségi elnöke volt, s erre ő utal -, szintén ma­tematika-fizika szakos ta­nárnő, aki Gaus tudományát okította mindkét fiatalnak, akik közül Bakos Péter tűnik talpraesettebbnek, gyakorlatia- sabbnak. Matematikából lett a 4., fizikából pedig a 9. helye­zett. Ez azt jelenti, hogy nem­csak nem kell érettségiznie e tárgyból, hanem felvételi nél­kül juthat be arra az univerzi­Négyesi Gábor tásra, ahol ezekből az ismere­tekből vizsgáznak a többiek. Érdekes, hogy mégis biofizi­kussá kíván válni. Egy kicsit azért töpreng, ebben nincs semmi különös; ott az egyete­men még módosíthat a részle­tekén. Egyöntetűen köszönik a tö­rődést, a felkészítést:-Nemcsak sokat kaptunk, de az emlékezetes hangulati töltés sem hiányzott. Csak egy példát említünk: egy alkalom­mal a téli szünetben azért jöt­tünk össze, hogy kiszámítsuk, hány tűlevél van egy fenyőfán. Nehezen boldogultunk, mert darabokra vagdaltuk, ahelyett, hogy egyben hagytuk volna. Az azonban mégis kiderült, hogy körülbelül 100 ezer. Azt sem felejtik el, hogy ha­tott rájuk a személyes varázs is:- Befolyá­solták az ér­deklődést, vagyis meg­szerettették velünk az egyes témá­kat, gondo­latköröket. Ha nem így történik, másképp ala­kulnak a dol­gok. A viszon­zás sem ma­rad el a másik fél részéről.- Jó volt ebben a kol­lektívában tanítani. Ál­landóan el kellett látni őket munkával, mert igen gyorsan haladtak, mindig feltalálták magukat.-Kolléganőm már helyet­tem is fogalmazott. Én csak azt tenném hozzá: a valódi siker aranyfedezete az értelmes munka öröme. Ez az, amit aligha lehet két­ségbe vonni... (pécsi) Bakos Péter N01 B0RTASKA- VÁSÁR! az olasz gyártó cég akciója JÚNIUS 16. (HÉTFŐ) EGER, HELYŐRSÉGI MŰV. KÖZP. (Kossuth u. 12.) 8-17 óráig Italia-Due Kft. Komló, 72/482-360 Viszonteladókat is kiszolgálunk! |lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll| — A Tarnamenti E H Agrárszövetkezet = s tarnamérai baromfitelepén s ItvúkI I értékesítést tart | Ü vasárnap kivételével minden nap % ee reggel 8 órától du. 14 óráig. = ! Eladási ár: 170 Ft/kg. 1 ■IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium 1997. szeptember 1-jétől biológia-földrajz szakos tanárt keres. Jelentkezni személyesen, telefonon vagy levélben lehet. Eger, Ifjúság út 2. Tel.: 324-808

Next

/
Oldalképek
Tartalom