Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

1 § Névtelenül könnyű H a egy szép nap reggelén valakit leültet a főnöke, és érté­sére adja, hogy elégedetlen a munkájával, ez senkinek nem esik túl jól. Ilyenkor van, aki magába száll, és elgon­dolkodik a kritikán, s van, aki nemes egyszerűséggel bosz- szút forral, és a tettek mezejére lép. Fogja a hivatali írógé­pet, hazacipeli, és esténként az elfüggönyzött szobában név­telen leveleket ír munkaadója viseltes dolgairól. Megírja, hányszor vált el, micsoda vagyonokat szerzett néhány év alatt, éppen csak az hiányzik, hányszor vált fehérneműt, és milyen színűt. A nyomaték kedvéért a levélíró felkéri a cím­zettet, hogy tegyen hathatós lépéseket a renitens igazgató el­számoltatására, felelősségre vonására. Aztán másnap fel­nyalja a borítékra a bélyeget, és elküldi e remekművet min­den fontos hivatalba, szerkesztőségekbe. Az újságírónak mankót is nyújt, hiszen úgy fejezi be: „Kezeljék úgy a leír­takat, ahogy az újság írni szokta: a név és aláírás a szerkesz­tőségben.” Mindent tudó névtelen levelezgetőnk szívós munkája nyomán a megrágalmazott intézményvezető körül terjedni kezdenek a pletykák: - Te, tényleg ilyen nagy játékos ez a nő? - bökik oldalba egymást a hivatalokban az emberek. S mialatt az egész megyében futótűzként terjednek a vezető korrupciójáról szóló álhírek, ő ezalatt bíróságra, rendőrségre szaladgál, feljelentéseket tesz rágalmazásért az anonim író ellen. Ennyit tehet, nem többet. De azon már alig tud változ­tatni, hogy nevét alaposan bemocskolták, őt magát ellehetet­lenítették. Ha bárkinek is magyarázkodni kezd, netán védeni szeretné magát, az esetleg még gyanúsabbá teheti. A kör itt bezárul. A bosszúhadjárat elérte célját. Ezen a ponton levélírónk elégedetten hátradől. Ez sikerült. Naná! Névtelenül könnyű. Bár nem túl elegáns... Barta Katalin Orrcsonttörés és alvilág A jogalkalmazás sajátosságaira világítottak rá az elmúlt he­tek egyes történései hazánkban. Mindjárt itt áll két gyöngyösi példa. Másfél hónapja, hogy a város közismert „erős” családjának tagját a lakása előtt megtámadták, és több lövést adtak le rá. A nyomozás máig nem hozott eredményt. Annak is köszönhetően, hogy a sér­tett - információink szerint - nemigen hajlandó segíteni a bűnüldözők munkáját. Fogalma sincs, ki lehetett a merénylő. (A rend őrei szerint a közvilágítással nem volt baj...) Ehhez képest nem sokkal később a honi alvilág épp a mátraalji te­lepülésen találkozott. A kiszivárgott hírek arról árulkodnak, hogy a bandavezérek munkamegbeszélésén szóba került az említett attak is. No meg az, hogy az elkövető kilétének fel­derítését jobb, ha maguk közül valóra bízzák, s a saját „tör­vényeik” alapján mondatik ki fölötte az ítélet. Akárhogy is legyen, azon a gyűlésen valamiféle előkészü­let zajlott újabb bűntény megvalósítására. Ennek szankcio­nálására a Btk. módot nyújt. Csak az a kérdés: ki és mikor gyakorolt hat )ja ezt? Lesz-e rá valaha is lehetőség?! E héten az orrát törték be Fodor Gábor honatya valami­kori kampányfőnökének. Zsidóellenes nótákat harsogó ifja­kat próbált magasabb szellemi színvonalra emelni... A fizikai szempontból egyoldalú összetűzés kapcsán rög­tön szárnyra kaptak a találgatások, hogy milyen bűncselek­ménynek is minősül ez az ügy. Faji, etnikai hovatartozás mi­atti támadásnak-e, vagy egyszerűen csak testi sértésnek?! Nem véletlen a zavar, hisz a jogalkalmazói gy akorlat e téren nem igazán egységes. Emlékezhetünk: épp Gyöngyösön tör­tént, hogy fiatalok cigányokra rohantak, saját bevallásuk szerint is a származásuk miatt. Mégis csoportos garázdaság címén vonták őket felelősségre. Más megítélés, más bünte­tés. Ám arra alkalmatlan joggyakorlat, hogy a törvény leg­főbb célját, a preventív, a megelőző jelleget biztosítsa. Vajon miért, vajon meddig...?! (szalay) A gyöngyösi nagy tűz 80. évfordulóján (3., befejező rész) „Bis dat, qui cito dat!” „Kétszer ad. ki gyorsan ad!” - e latin idézet díszlett a Város­háza füstös homlokzatán. A fel­iratot május 23-án reggel Ke­mény János polgármester és dr. Bozsik Pál plébános közösen függesztették ki. Bár ezrek nem térhettek nyugovóra második napja, mert leégett a házuk, a lakásuk, a ta- vaszias időnek köszönhetően nem a fedél hiánya okozta a nagy gondot, hanem az, hogy élelmük is elégett. Mégsem tört ki éhínség. Ugyanis 23-tól öt­tagú katonai bizottság (40 ka­tonával) gondoskodott a köz­élelmezésről. A helyi Közélel­mezési Hivatallal négyezer em­ber napi étkeztetését szervezte meg egy héten át, és szeptem­ber 15-ig 2200 károsultat élel­mezett. Az ebéden felül de­cember 30-ig 410 iskolásnak még uzsonnát is adott. Az alapvető élelmiszereket azok a gyöngyösiek adták ösz- sze, akiket a vész elkerült. Ka­tonai „gulyáságyúkkal” főzték az ebédet és osztották ki a gim­názium melletti térség (Köny­ves Kálmán tér) ingyenkony­háin. Május 23-án 16 órakor IV. Károly király és felesége, Zita látogatott Gyöngyösre, hogy osztozzon a lakosság fájdalmá­ban, és elsők között enyhítsen a földönfutóvá lett embereken. (Az itteni néhány órás tartóz- kodásuk annyira megragadta a helyieket, hogy megőrizték em­léküket: az újjáépített Nagy­templom egyik mennyezeti fres­kóján megörökítették őket a fes­tőművészek!) A királyi pár saját kasszájából 50 ezer koronát adott át gr. Keglevich Gyula fő­ispánnak a lakosok segélyezé­sére. IV. Károly és Zita példa- mutatását sokan követték Még oltották a tüzet, amikor az élelmiszersegély-szállít- mányt útnak indította a Buda­pesti Vásárcsarnok: 3-3 vagon lisztet, babot, szalonnát. A hat­vani cukorgyár 5 mázsa Cukrot, Gyöngyöspata, Makiár, Zagy- vaszentjakab, Csány, Márkáz és Kisnána 15-15 sertést. Pásztó és Hatvan 25-25, Tar, Atkár és Vécs 20-20 birkát. Gyöngyösoroszi, Verpelét, Vá- mosgyörk 400-400 baromfit. Nagyréde, Hatvan, Domoszló, Visonta és Gyöngyöshalász 3-3 tehenet. Eger 12, Gyöngyös- solymos és Szűcsi 2-2 vágó­marhát ajándékozott. Ingyen­adományként az országból 800 tonna búza, 8 tonna vetőmag, 140 tonna liszt és 16 mázsa zsír érkezett. E természetbeni ado­mányozás azért is volt jelentős, mert a négy éve tartó háború minden fölösleges élelmiszert a frontokra parancsolt, és a nyá­ron már nem volt ritka az élel­miszerek, termények katonai rekvirálása sem. Négy nagy uradalom (a nevüket ma sem ismerjük) szalmát, szénát, ve­tőmagot küldött. Megkezdődött a romok elta­karítása, az épületek felújítása és a szükséglakások vagy ba­rakkok építése is. Kisiparosok, a fűztől megmenekült nagyvál­lalkozók, szervezett munkások közreműködésével május 24-re 4, a nyáron további 16 barakk- épületet emeltek a szomszédos községekből beszállított ingyen faanyagból. így előbb a betegek és gyerekek, aztán a felnőttek, illetve a családok is fedél alá kerültek. Ágyneműről a kato­naság gondoskodott, amit a la­kosság megtarthatott. A barak­kok létesítésében, a házak újjá­építésében Pálosvörösmart, Abasár, Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi és Gyöngyös­halász önkéntes asztalos, ács, tetőfedő, kőműves iparosai, munkásai segítettek. Bár az infláció már érezhető volt, sokat segítettek a pénz­adományok. Egyének, hivata­lok, intézmények adakoztak. A Pester Lloyd 85 ezer, Török Kálmán prépost kanonok 25 ezer, a Magyar Földhivatal In­tézet 20 ezer, az Országos Gyermekvédő Liga és Szmre- csányi Lajos egri róm. kát. ér­sek 10-10 ezer - Bécs szintén 10 ezer -m a Pesti Hírlap 1 ezer, Párvy Sándor szepesi püspök (az ő szülőháza is leé­gett!) 5 ezer, az Osztrák-Ma­gyar Allamvasút Társaság és Fiume (Rijeka) 3-3 ezer, gr. Apponyi Sándor diplomata és tudós 1 ezer koronát küldött. Az ezeréves Magyarország mind a 71 vármegyéjéből ada­koztak. Zágráb (Zagreb), Alsó- lendva (Lendeva), Felsőlendva (Oberlendva), Modor (Módra), Zsolna (Zilina), Nagyszombat (Tmava), Besztercebánya (Banská Bystrica), Kassa (Ko­sice), Miskolc, Kecskemét, Arad, Kolozsvár (Cluj-Na- poca), Temesvár (Timisoara), Rónaszék (Costiui), Brassó (Brasov), Nagyszeben (Sibiu) és Gödöllő 2-2 ezer, további 20 város: Kőszeg, Dakóvár (Da- kovo), Eszék (Osijek), Mura­szombat (Murska Sobota), Zi- mony (Zemun), Versec (Vrsec), Szabadka (Subotica), Veszprém, Debrecen, Szolnok, Szeged, Nyíregyháza, Nagyvá­rad (Oradea), Marosvásárhely (Tirgu Mures), Csíkszereda (Miercurea-Ciuc), Trencsén (Trencin), Zilah (Zalau), Jász­berény, Vác, Gyula 1-1 ezer koronát. Haas Aladár (Kör­mend) 500, a rákospalotai és a jánosházi Vörös Kereszt Cso­port 300-300 koronát, 61 tele­pülés 200-200, ugyanúgy a Be- retvás és Sarló Cég (Budapest) 200 koronát küldött vagy gyűj­tött. Még 609 helyről 10-50 ko­ronát küldtek: Buccari (Bakar), Varasd (Varazdin), Zalaeger­szeg, Érsekújvár (Nővé Zámky), Rozsnyó (Roznova), Losonc (Lucenec), Sztropkó (Stropkov), Ungvár (Uzsgo- rod), Nagykároly (Cáréi), Szar­vas, Pancsova (Pancevo), Ka- ránsebes (Caransebes), Zalatna (Zlatna), stb. 44 helyről 1-10 korona érkezett: Námesztó (Námestovo), Lubló (Stara Lu- bovna), Bátaszék, Dárda (Darda), Técső (Tyacsev), Bor­szék (Borsec), Csáktornya (Ca- koves), Torockó (Rimetea, Prázsmár (Prejmer), Temerin (Temerin), Bród (Brod), stb. Magyarország valamennyi egyháza, Horvátország és Dal­mácia róm. kát. egyháza is el­juttatta pénzadományát. A segélyek és pénzküldemé­nyek összege megközelítette a másfél millió koronát. Mindez eltörpült a megsemmisült ingó és ingatlanjavak pénzben kife­jezhető összegéhez képest. A kárfelvételi és statisztikai bi­zottság megállapítása szerint Gyöngyösön 29 millió 121 ezer 296, Gyöngyöspüspökiben 447 ezer 350 koronát tett ki az ingó- és ingatlankárok értéke. A biz­tosítás folytán térített összeg nem haladta meg a kétmilliót. A gyöngyösiek ma is gyász­napként emlegetik 1917. május 21-ét. Élelmiszerosztás a gyöngyösi tűzkárosultaknak Dr. Misóczki Lajos Sajátos gondolat - szívtelenség ellen CSzubjektív SOKAN TARTJÁK szívte­lenneka hazai Egészségbiztosí­tási Önkormányzatot., Mjvel egyre jobban érződik, hogy hovatovább csak a nevével kapcsolódik az egészségünk­höz. Valójában a vártnál, a szükségesnél jóval kevesebbet tesz azért. Kórházainkban ágy- szám-csökkentések, meglepő gyógyszerkorlátozások jelzik a ténykedését. Már a háziorvosi minilaborok fenntartására sem jut a pénzéből. Pedig de örül­tek a betegek, amikor települé­seiken, körzeteikben helyi erő­feszítésekkel, áldozatokkal bevezették az új szolgáltatást, hogy hosszabb mászkálások- tól, utazásoktól, várakozások­tól megkíméljék őket! A rászoruló biztosított ma gyakran maga veszi, viszi a medicinát az intézeti kezelés­hez. Maholnap pedig talán a lepedőjét, párna- és takaróhu­zatját is viheti magával. Netán moshatja, amikor kell. Lassan- lassan akkor is otthon marad, házi ápolás mellett próbál gyógyulni, ha inkább a kórte­remben kellene lennie. S kese­reghet, hogy nem javul az ál­lapota. Főleg, ha a patikára sem telik\ Bizonyára innen a gondolat, hogy az Egészségbiztosítási Önkormányzat legközelebb éppenséggel a Szív TV-t támo­gatja majd kerek 700 milliós részvényvásárlással. Aligha­nem, hogy ne legyen tovább szívtelen. Mindegy, hogy ez a televízió - a felmérések szerint - csak háromszázalékos né- zettségű, s valószínűleg ez az érdeklődés is inkább csak a szexis témáknak köszönhető. Viszont az, hogy à korábbi és a jelenlegi uraknak kitalált balatoni üdülőparadicsom, a mostani Club Aliga fenntartá­sára - gazdaként - további egymilliárd forintot kíván köl­teni, már kevésbé magyaráz­ható. Akármennyire is meg­kapta vagyonként a nemzeti nagy osztozkodásnál a luxus pihenő-mulató-szórakoztató centrumot, roppant tetemes, amit & fenntartására szán. Ek­kora summát az eladásért sem kapna a hazai sajátos piaci gyakorlat mellett! Ugyan, mi­nek hát akkor többet áldozni rá, mint amennyit ér..? S a két példa csupán a leg­frissebbek közül való. Koráb­ban - másra ne emlékezzünk! - fizetett az Egészségbiztosítás még el nem készült klinikának is, noha a már meglévők mű­ködtetésénél - aggasztó sze­génységére hivatkozva - jó ideje sóherkedett. Ilyenformán a szívtelenséget a Szív TV patronálása sem fe­ledtetheti. Meggyőzőbb lenne az Egészségbiztosítási Ön- kormányzat igyekezete, törek­vése, ha az egészségünkért szí­veskedne végre többet tenni. S OTT, AHOL VÁRJUK! Gyóni Gyula ____________HÍR(TELEN)KÉK... Lemondott vezérigazgatói posztjáról Lengyel Gyula, a Ma­gyar Villamos Művek eddigi vezetője. Nehezen viselte a (magas)feszültséget... * A Die Welt című német lap szerint Budapest az orosz maffia állandó központja lett. Ugyan, csak ideiglenesen állomásoznak itt...! * Százévesen már nem jelöltetem magam - jelentette be az USA Dél-Karolina államában eddig kilenc ciklusban újravá­lasztott republikánus szenátor, Strom Thurmond. Kell egy kis áramszünet... * Az angliai Surrey városában vállalkozó szellemű egyházfik és női lelkipásztorok részvételével a világon elsőként ren­deztek papi divatbemutatót. Isteni formában voltak... * A Vidám Színpadon sztrájkkal fenyegették meg Bodrogit. Ez a Gyulák sorsa... * Megszületett - mint olvasom - a legősibb mesterség szlo­genje. amely így szól: „Az én testem az én cégem.” Es milyen tőkeerős... (szilvás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom