Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-29 / 123. szám

1997. május 29., csütörtök 5. oldal Hatvan És Lőrinci Körzete A Körzet Eseményei - Röviden Hatvan - Ma délelőtt 9 órakor kezdődik a város vezetőségének soros tanácskozása. Ezen többek között megválasztják három oktatási intézmény igazgatóját, s várhatóan megállapítják a polgármester, az alpolgármester és a képviselő-testület tagjai­nak illetményét is. Lőrinci - Ma 14 órától a Közösségi Házban tartja ülését a tele­pülés képviselő-testülete. A városatyák eldöntik, ki lesz az el­következő öt évben az általános iskola vezetője. Zagyvaszántó - A község irányítóinak ma 16 órakor kezdődő összejövetelén tájékoztató hangzik el a környék közbiztonságá­ról, valamint az iskolabusz megvásárlásának lehetőségeiről. Petőfibánya - Ma délután 3 órára hívta össze a település veze­tőit Fekete László polgármester. Az ülésen meghallgatják a me­gyei közgyűlés beszámolóját az eddig végzett munkáról. Apc - A község illetékesei - a petőfibányaiakkal együtt - ma délelőtt részt vesznek a két települést összekötő út műszaki át­adásán. Az esemény 10 órakor kezdődik. Ecséd - Június 10-ére tűzte ki a képviselő-testület soron követ­kező ülését Bóta Lajosné polgármester asszony. Előtte, 3-án a vezetőség helyszíni szemlét tart a falu intézményeiben. Lőrinci - Május 30-án, holnap rendezik az általános iskola névadó ünnepségét. A hivatalos program a Rákóczi utcai épü­letben 8-kor, Selypen pedig 10 órakor kezdődik. Hatvan - Holnap, pénteken délelőtt fél 9-től 15 percig áll a he­lyi vasútállomáson a nosztalgiavonat. A szerelvényen 500 gye­rek utazik a Kossuth Lajos Általános Iskolából. A gyerekek „örökbe fogadták” Kányádi Sándort Hatvan legkisebb óvodája Olyanok, akár egy boldog, nagy család... FOTÓ: T. O. Nem könnyű rátalálni Hatvan legkisebb óvodájára. Egy csa­ládi ház jellegű épületben mű­ködik a Bajcsy-Zsilinszky úton. A külsőségekhez hasonlóan a hangulat is meghitt. Ötven ap­róság jár ide naponta, hogy két nevelési csoportban alapozzák meg ismereteiket a későbbiekre nézve. Négy óvónő, két dajka és egy konyhai dolgozó fáradhatat­lansága szükségeltetik ahhoz, Jiogy a kicsinyek könnyedén tegyék meg közösségi létük első, tétova lépéseit. Almási Róbertné, Éva óvó néni szerint éppen e családias­ságban rejlik intézményük va­rázsa. Az épület sajátosságaiból adódóan korcsoportonként le­hetetlen elkülöníteni a gyereke­ket, így akár a testvérek is együtt lehetnek. Fő jellegzetességük a ha­gyományápolás. Legutóbb Hol­lókőn jártak, de felkeresték már a boldogi tájházat is. A Delelő úti alkotótáborban a fazekasság és a szövés alapjaival ismer­kedhettek meg a kicsinyek, majd ezt követően lovagolhat­tak. A minap a Vadvirág citera- zenekar öt tagja muzsikált az óvodában. Igazi élmény volt látni a lurkókat, akik a dalla­mok hallatán táncra perdültek. Az óvoda kiveszi részét a vá­ros kulturális közéletéből is. Az Ady Endre Könyvtár udvarán felállított életfán vásároltak egy helyet, ahová felhelyezték az általuk „örökbe fogadott” költő, Kányádi Sándor tábláját. Hogy nem tartanak-e a mos­tanság sajnos egyre gyakoribbá való intézményelsorvadástól? Éva óvó néni szerint fölösleges félni: az idén is túljelentkezés volt; márpedig amíg igénylik a munkájukat, semmi baj nem le­het. (-ó) Két Vészhelyzet között - dr. Végh Viola főorvossal egy bizonyos mozdulatról: Amiért érdemes orvosnak lenni „Nézi a tévében a Vészhelyzetet? Nem? Van benne egy jelenet, amikor Benton dokinak nem a saját szakterületén kell beavat­koznia. Küzd a beteg életéért keményen, míg végül sikerül megmentenie. És akkor letépi arcáról a maszkot, majd felfelé fordított hüvelykujjával elégedetten mutatja győzelmét. Ez az a mozdulat, amiért érdemes orvosnak lennL.”- Ennyire szegény az eklézsia?- nevet dr. Végh Viola, a hat­vani kórház kardiológus főor­vosa. Újságcikk készül, mon­dom, s ez váltja ki derültségét. Merthogy - mi érdekes lehet őbenne...? Nem véletlen a választásom- adom a kérőt. Nem kell so­káig konoknak lennem. A főor­vosnő partner az interjú során. Nincs kényes téma, se „elmon­dom, de ne írja meg” kitétel. Átértékelődik a tabu fogalma: mitől meredek egy kérdés, ha a felelet magától értetődően ter­mészetes? Csak hát előbb üljünk le se­besen, sopánkodom belül, en­gedve komplexusom terrorjá­nak. Sok nekem az a félfejnyi különbség, ami közénk terebé­lyesedik, persze, a javára. Hál’Istennek, elérti sóhajom.- Nézi a tévében a Vészhely­zetet? - vezeti fel kérdéssel hi­vatása képi alaptézisét. — Nem? Van benne egy jelenet, amikor Benton dokinak nem a saját szakterületén kell beavatkoz­nia. Kü'd a beteg életéért ke­ményen, míg végül sikerül megmenteni. És akkor letépi az arcáról t maszkot, majd felfelé fordított hüvelykujjával elége­detten mutatja győzelmét. Ez az a mozdulat, amiért érdemes or­vosnak lenni...- Lehetséges, de amikor pá­lyát választott, nemigen volt még Vészhelyzet... - csúszik ki a számon. Bárcsak ne venné gonoszkodásnak !- V.dóban nem - mosolyog. Eredendően vidám személyiség lehet. - Ettől függetlenül, már gyerekkoromban orvos szeret­tem volna lenni. Apukám gé­gészként pár hónapot ebben a kórházban is dolgozott. Velem ellentétben halk szavú ember Dr. Végh Viola volt; sokan azt hitték, nincs is rendelés... Anyukám ,jobb” pá­lyára szánt, mondván, menjek el tévébemondónőnek, de meg sem próbáltam. Amikor a gim­náziumot elkezdtem, ezerki- lencszázhatvan...-Nem nyelvbotlás? Azt hit­tem, az idő tájt született...- Az egy kicsit régebben volt, 1953-ban - árulja el, per­sze jókedvűen, s nem bánja, akár meg is írhatom. Vajon megérezte, hogy közbevetésem több holmi kommersz bóknál?- Az Árpád Gimnáziumba jártam Budapesten - folytatja. - Tanultam és kosárlabdáztam. Vidékre legfeljebb a nyári szü­netekben utaztam. Aztán nagy izgalmak közepette felvettek az orvosira. A mai napig nem tu­dom, hány pontot értem el... A testvéreim nem követték pél­dámat, mert amikor meglátták a felhalmozott tanulnivalót, elret­tentek. Szerettem egyetemre járni. Tizen- és huszonévesen még bármilyen körülmények között jól érzi magát az ember.- A diploma kézhezvételét követően azonban búcsút intett a fővárosnak.- Egzisztenciálisan talán jobb lett volna Budapest, de akkoriban remény sem mutat­kozott arra, hogy ott álláshoz juthatok. Kékestetőre kerültem - ez bizonyos szempontból ug­rás volt a semmibe -, majd Hat­van következett. 1983-ban let­tem belgyógyász szakorvos.- S miért pont kardiológus?-Van abban tudatosság, ha az ember valamerre elindul. Persze, sok múlik a véletlenen is... Mehettem volna másfelé, de akkor hiány volt kardioló­gusból.- Nagyon sokan elismerik és dicsérik gyógyító tevékenysé­gét. Irigyei ugyanakkor mond­hatják: könnyű Önnek, hiszen férje az osztályvezető főorvos...- Hatéves voltam, amikor apukám kivette a mandulámat. Ázt mondta: neked kell megmu­tatnod, hogyan lehet jól visel­kedni, mert a többi gyereket nem az apukája operálja. Ve­lünk is hasonló a helyzet. Ha valaki figyelmeztetne, hogy en­nek ellenére hátrányomra vál­toztam, megköszönném. Idáig még senki nem szólt.- Pedig talán érthető az em­berek malíciája, ha egy szép hölgyet látnak, aki elért valamit az életben...- Ilyennel én is találkoztam. Egyszer az orvostovábbképző­ben egy ismerősöm kedves fő- orvosnőnek szólított, mire a kö­zelben ülő nénike megjegyezte: hát maga kit túrt onnan ki?- Megszerették Önt a hatva­niak. Ön is elfogadta a várost?-Amikor ide kerültem, jó volt a hangulat a kórházban. Ez is segített abban, hogy beillesz­kedjek. Hatvaninak érzem ma­gam, ami abból is látszik, hogy bosszantanak azok a dolgok, amelyeken némi odafigyeléssel lehetne változtatni. Klassz hely lehetne itt; olyan, ahol - szem­ben Budapesttel - nem tűnik el a tömegben az ember. Mert azért - mit tagadjam - szeretem tényezőnek érezni magam... (to.) No AIDS, no drog... ...no koleszterin - a hatvani Damjanich János Szakképzési Intézetben.- Az egészséges életmódra nevelés napjaink egyik nagy kihívása - jelentette ki Leitli Gabri­ella, az intézmény vöröskeresztes tanár-elnöke. Véleménye szerint fontos, hogy a fiatalokkal megismertessék az MDS, a drogok, a dohány­zás és az alkoholfogyasztásveszélyeit. A Jövő nemzedékéért elnevezésű ANTSZ-programhoz kapcsolódva egy hónapon át előadásokat tartot­tak diákjaiknak, majd a zárórendezvény — szponzorok támogatásával létrejött - termék- bemutatóján a fiatalok megkóstolhatták azokat a készítményeket, amelyek nélkülözhetetlenek a korszerű táplálkozáshoz. Csősz őrzi Apc javait Apcon a község vezetése mező­őri szolgálat bevezetéséről ha­tározott. A csősz - azon túl, hogy vigyázza az önkormányzat és a magántulajdonosok javait — a rendőrséggel együttmű­ködve fellép a kábelégetők, a szemetelők és a szippantóautó­kat illegálisan ürítők ellen is. Három nap Rózsáért Rózsaszentmárton is bekapcso­lódott a Három szombat Ma­gyarországért elnevezésű tele- pülésszépítési programba. A következő hét végén - ha az időjárás is engedi — a község­háza munkásai rendbe teszik a közterületeket. A vezetőség kéri, hogy ki-ki saját portája vi- rágosításával járuljon hozzá az akció sikeréhez. Ecsédi ovisok műsora Ecséden 31-én, szombaton dél­előtt 9 órakor kezdődik az óvo­dások évzáró ünnepsége. A ki­csinyek népdalokkal, versekkel készülnek az eseményre, míg a szülők — társadalmi munkával — az intézmény környékét vará­zsolják még csinosabbá. Tavaszi hangverseny Templomi hangversenyen ve­hetnek részt a zenekedvelő lő­rinciek. A június 1-jén, vasár­nap 16 óra 30-kor kezdődő koncerten közreműködnek a helyi általános iskola tanulói. íjászok Hatvanban A közelmúltban megalakult a Hatvani íjászszövetség. A sportág barátait hétfőnként 16-19 óráig várják a Delelő úti Alkotótábor és Szabadidőköz­pontban. A Borbély László által vezetett foglalkozások látoga­tása díjtalan. Szinte csak az aranyhalat nem fogták ki... Négy selypi horgász a Heves megyei válogatottban A Horgászegyesületek Heves Megyei Szövetsége május második felében Kiskörén és Hatvanban rendezte meg ez évi halfogó versenyét, amely elsöprő selypi sikerrel zárult. A viadalon hattagú csapa­tok — együttesenként négy felnőtt, valamint egy ifi és egy gyermekhorgász - képvi­selték a megye 24 egyesülete közül meghívott tíz klubot. A selypíek — megelőzve Vi- sonta és Hatvan legjobb sporthorgászait — harmad­szor hódították el a kupát, s csupán azért nem véglegesen, mivel ehhez folyamatosan kellene ugyanennyiszer az élen végezni. — » Jlíí:lÉ«5 ->; r fö* ! ä Egyéniben az első helye­zést a selypi Robotka Róbert érte el 5 kilogramm körüli fogással. Az ezüst- és a bronzérem szintén selypieké — Illés Lászlóé és Kapuszta Mihályé — lett, sőt a negyedik helyezés is a birtokukba ke­rült Földi István révén. A si­ker eredményeképpen az or­szágos első osztályú bajnok­ságba nevező öttagú megyei csapatban valamennyien he­lyet kapnak. Rajtuk kívül az ifista Szaka Róbert és a gyermekhorgász György Ro­land járult hozzá az eredmé­nyes szerepléshez. A versenyt követően Jan- dzsó István borgászegyesületi elnök kiemelte a résztvevők nem csekély anyagi áldozat- vállalását. Mint mondotta, a fenti megmérettetés során csak a szupercsali 15 ezer fo­rintba került egyénenként, emellett a felszerelés is több­szörösét kóstálja egy „hét­köznapi” halfogó készség árának. Mivel a selypi horgászegyesület nem tarto­zik a módosabbak közé, mindössze az útiköltség meg­térítését vállalhatta magára. Jandzsó István szerint az elért eredmény nemcsak tisz­teletet és megbecsülést, ha­nem hathatósabb anyagi tá­mogatást is érdemelt volna. (szigeti) Remek hangulatú műsoros est a Mátravidéki Erőműnél Lőrinciben megpezsdülhet az élet Noha még el sem kezdődött az új erőmű építése Lőrinciben, a helybeliek máris rendre tapasz­talhatják, hogy „valami törté­nik”. Egymást követik a szak­mai és egyéb rendezvények, amelyek mind azt hivatottak demonstrálni, hogy az elmúlt esztendők gazdasági leépülését követően végre megpezsdülhet az élet a Mátraalján. Legutóbb nagyszabású „mu­rin” vehettek részt a település lakói. Az erőmű újraindítása alkalmából rendezett műsorban neves művészek — Szentendrei Klára, Gyulai Erzsi, Miklóssy József, Ihos „Kató néni” József és a Diamond revü — szórakoz­tatták a nagyérdeműt, majd Se­bők Roland és zenekara táncol­tatta meg a jelenlévőket. A lőrinci Sebők Roland és együttese muzsikájának az idő­sebbek sem tudtak ellenállni fotót.o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom