Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-24 / 119. szám
_ Ü TíMi ï)lARA7ai 7\T lyozott katonai kapcsolatokkal - mintegy 50-re tehető a két hadsereg közös programjainak, gyakorlatainak, tapasztalatcseréinek száma -, személyes ismeretség is összeköti a főtiszteket. Az újságíró számára is látható igazi attrakcióra csak ezután kerül sor: Végh Ferenc altábornagy életében először felszálláshoz készülődik a kétüléses MÍG 29-essel. A legelemibb tudnivalók meghallgatása után nagyot sóhajt: Na, akkor gyerünk... Amikor röpke fél óra múlva visszaérkezik, merő víz, ám hiba lenne lebecsülni a teljesítményt. Óriási terhelésnek van kitéve az emberi szervezet, mint mondják, helyenként hat G-t is ki kell bírnia egy ilyen gépen. Közben némi aggodalomra ad okot, hogy a lőtér felé vezető úton egy zivatarfelhő vonul át, amelyből a hírek szerint pingponglabdányi jégdarabok hullanak, s félő, hogy a kedvezőtlenre fordult időjárás miatt lőttek a lő gyakorlatnak. Egy gyors helyzetértékelés után azonban dönt a vezetés: felszállhat az immár rakétákkal is felszerelt hat MÍG. Már hazafelé készülve ballagunk a repülőtér végén parkírozó AN-26-oshoz, amikor sorra érkeznek vissza a gépek. A rádiójelentések szerint az első hullám jól végezte dolgát, amit a sajtó és a civil kontroll is készségesen elhisz. A felszállásra várakozva van még egy kis idő kiértékelni a látottakat- hallottakat is. Az altábornagy szerint az 50 óra repülést - saját érdekünkből is - feltétlenül növelni kell, hogy legalább megközelítsük a NATO-ban előírt mennyiséget. Emellett megfelelő szimulátorokat is be kellene szerezni, hogy a repült órák számának egyharmadát ezekkel váltsák ki. Akárhogy is azonban, ezekhez mindenképpen milliárdos nagyságrendű lépésekre, fejlesztésekre lenne szükség. Kép és szöveg: Kühne Gábor A Varsótól 40 kilométerre keletre fekvő katonai repülőtérre, a Minszk-Mazowieczkyre érkezve kísérőink rögtön leszögezik: nem tévedés, a lengyel főváros mellett landolt az AN-26-osunk, nem pedig Fehéroroszországban. A sajtónak címzett éle - mint később kiderül - nem véletlen. Az egyik tiszt meséli: egyszer napvilágot látott egy olyan írás, ahol a szerző - egy korábbi lengyelországi gyakorlat apropóján - azon értetlenkedett, hogy repülőink miként keveredhettek Belorusszia fővárosába, Minszkbe. Talán mondani sem kell, volt is nagy megütközés katonai berkekben a cikk láttán... A mostani gyakorlat mibenlétéről, részleteiről csak a megérkezés után kapunk felvilágosítást. A bő másfél órás repülőút ugyan elég hosszú lett volna ehhez, ám menet közben képtelenség túlkiabálni a felnőttkorba lépett - értsd: 20 éves - kétmotoros deszantosgépet. így inkább csak a tájban gyönyörködünk: 5500 méterből igazán impozáns látványt nyújt a helyenként felhőbe burkolózó Tátra, de a sárgán virító szlovák repceföldek vagy a millió gyufaszálhoz hasonló tenyérnyi szépségét az a tény, hogy mindebből sem a tábornokok, sem az újságírók, sem pedig a civil kontrollt egy személyben megtestesítő dr. Molnár János sem lát semmit, lévén a rakéták indítására a reptértől 300 kilométerre északra, félórás repülőút után, valahol a Balti-tenger Szemből a gép. partján kerül sor. Azért, hogy könnyebben elképzelhessük az egészet, a katonák egy térképen készségesen megmutatják: maga a lőtér egy trapéz alakú, mintegy 1000 négyzetkilométeres, lakatlan, részben már a tengerbe nyúló terület, amelyet a gyakorlat idejére a lengyel hadsereg és a haditengerészet biztosít. Az ilyen jellegű feladat végrehajtásához szükséges méretekkel magyarázható a „lengyel kapcsolat”, Magyarországon Élesítik az R 60-as levegő-levegő rakétát parcella szabdalta lengyel táj sem csúnya látvány. (Az utóbbival kapcsolatban kiderül: ott is volt valamiféle kárpótlás, azért nincs nyoma egész úton egyetlen nagyobb földdarabnak sem.) A katonák is kitesznek magukért, a reggelire szervírozott hidegtál mellé - kinek-ki- nek ízlése szerint - üdítő, bor, sör, esetleg Unicum vagy whisky jár. Ami pedig a lényeget illeti: az 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred Puma és Dongó százada hét MÍG 29-ese sorakozik a betonon, hogy két hullámban - nappal, majd este 36 darab R60-as infrafejes i I egő-levegő rakétát lőjön ki • gy lengyel gépről ledobott inf- ndiombákra. A tájékoztatón a részleteket is megvilágítja az egyik alezredes. A hét gépből csak hatról indítanak rakétákat, az egy kétüléses MÍG amolyan időjárás-felderítést végez, ekképp a - műszakiakat is beleszámítva - 75 fős kontingensből összesen tizenkét pilóta próbálhatja ki magát „éles” helyzetben. Közülük ketten még egyáltalán nem lőttek. Nemcsak a pilóták „vizsgáznak” most - hangsúlyozza a tiszt -, hanem az egész csapat megméretik. Némiképp csorbítja a dolog ugyanis nincs ekkora lakatlan földdarab. (Más kérdés, hogy a jövőre tervezett föld-levegő légvédelmi rakétagyakorlathoz ez is kicsi, így azt vélhetően Ukrajnában kell végrehajtani.) A hadsereg ugyanakkor meglehetős óvatossággal fogalmaz ezen akciók költségeiről, ám annyi azért kiderül, hogy a hagyományosan jó és stabil magyar-lengyel kapcsolatoknak köszönhetően kedvező áron számítják fel a szolgáltatásokat. (Egyes, „hivatalosan” meg nem erősített hírek szerint egy ugyanilyen akció a szlovákoknak háromszor annyiba kerül, mint nekünk.) Mindemellett a magyar honvédség már kért árajánlatot a bolgároktól, románoktól és ukránoktól is, ám mindent összevetve a már bevált lengyel pálya tűnik a legvonzóbbnak. Hogy azonban pontosan mennyire is vonzó, azt épp a házigazdák kérésére nem árulják el, mondván: azzal a szlovákokkal, franciákkal, hollandokkal és amerikaiakkal is üzleti kapcsolatban álló Varsó tárgyalási pozícióit gyengítenék. Megtudjuk viszont, hogy az R60-as rakéták elhasználása nagyon is indokolt, lévén szavatossági idejük szeptemberben járna le. Otthoni megsemmisíKétségkívül impozáns tésük vagy a felhasználhatóságuknak a gyártónál történő meghosszabbítása is súlyos milliókba kerülne, így már célszerűbb azokat kilőni. Ez azonban csak az egyik szempont. A súlyos anyagi gondokkal küszködő, átalakulófélben lévő hadseregben tudott módon nagyon alacsony a pilóták repült óraszáma, alig 50. A NATO-ban ez a szám viszont 180 körül mozog. Másrészt - vélik katonáink - az lenne az ideális, ha egy pilóta legalább ötévente egyszer részt tudna venni egy éleslövészeten. Ez a ciklus a jelen körülmények között egyszerűen nem tartható. Egyesek itt szeretnek az amerikai példára hivatkozni, mely szerint a tengerentúli repülősök sem gyakorlatoznak élesben. Csakhogy - világosítanak fel a kérdés avatott szakértői - az amerikai légierő tökéletes szimulátorokkal rendelkezik, ráadásul kínosan ügyelnek arra, hogy legalább félévente belekeveredjenek valamilyen konfliktusba a világ bármely pontján, ahol már élesben tehetik próbára tudásukat a pilóták. Ezzel szemben Magyarországon se szimulátor - csak a MÍG 21- esekét állították rendszerbe -, se konfliktus. Igaz, legfeljebb az elsőt sajnálja az ember. Márpedig gyakorlás nélkül nehéz megfelelni az elvárásoknak, egy 1000 kilométer/órás sebességgel száguldó MÍG 29- es esetében alig 12 másodperce van a pilótának észlelésre, célzásra és a rakéta indítására... A fentieket hallva kissé értelmetlennek is tűnik a repülősberkekben hangoztatott mondás, miszerint nem a pilóta körül forog a világ, hanem érte van. Míg a gépek felkészítése zajVezérkari főnök a MÍG 29-es pilótafülkéjében lik, megkíséreljük kipuhatolni: miként is vélekednek a MIG- ekről, illetve a beszerezni tervezett nyugati - a svéd Gripen, a francia Mirage és az amerikai F 18-as - repülőkről maguk a pilóták. Többségük diplomatikusan kitér a kérdés elől, de van olyan - igaz, mint utóbb bevallotta, pénzügyes szakember -, akit teljesen rabul ejtett a MÍG 29-es kétségkívül impozáns, leginkább talán egy hatalmas ragadozómadáréhoz hasonlítható alakja. Műszaki kérdésekben jártasabbak azonban a hiányosságait is felemlítik. Bár kétségkívül erős, fürge repülő a MÍG, ám lényegesen nagyobb a fogyasztása nyugati társainál, s - ez talán még nagyobb gond - az elektronikája is hagy némi kívánnivalót: a fedélzeti műszerek csak 80 kilométerre „ látnak el", míg egy F 18-as például 100-120 kilométerre. Végh Ferenc altábornagy szerint a pilóták többsége - már akiknek lehetőségük nyílt összehasonlítani a gépeket - az amerikaiak által gyártott F 18- asra szavazna. Azonban — teszi azonnal hozzá - a beszerzésnél természetesen nem ezen egy szempont alapján döntenek Eligazítás előtt majd az illetékesek. Időközben Henryk Szumsky vezérezredes, a lengyel hadsereg vezérkari főnöke személyében magas rangú vendég érkezik. A rövid, ám szemmel láthatóan szívélyes légkörű találkozó csak részben magyarázható a már említett kiegyensúFogadás a Minszk-Mazowieczky repülőtéren Nemcsak a pilóták, a műszakiak is vizsgáztak a gyakorlaton Pumák és Dongók Magyar MÍG 29-esek a lengyel légtérben
