Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
í'ttlWMl ÏÏli\RA7,.U A múltnak kútjai az ásatások tükrében A Kompolton talált avarkori favázas kút, bontás közben A régészet az átlagember szemében még mindig a magányos hősök tudománya. Valóban így volt ez is, lehetett Heinrich Schliemann és kortársai idejében. Ma már a tudományos kutatás szinte minden területe - így a régészet is - sokkal bonyolultabb, következésképp összetettebb munkát igényel. Az köztudott, hogy napjainkban a régészeti kutatásokhoz természettudósok, biológusok, fizikusok, geológusok stb. közreműködése szükséges, kevésbé közismert, pedig magától értetődő, hogy a különböző, speciális témákban járatos régészek együttműködése, csapatmunkája is kívánatos. Az utóbbi két írás szerzője budapesti lakos ugyan, de mindkettőjüket szorosabb szálak fűzik szűkebb pátriánkhoz. D. Matuz Edit pályája Egerből indult évtizedekkel ezelőtt, de azóta is gyakori szereplője az egri múzeum évkönyvének. Vaday Andreát a leendő M3-as autópálya területén végzett leletmentések „láza” sodorta ide, s szintén több Heves megyei vonatkozású publikációt mondhat magáénak, de még több hasonló van előkészületben. Egy ilyen, csapatmunkát igénylő előkészületbe nyer most betekintést a Tisztelt Olvasó. A szkíták elődei Heves megyében - a vaskor hajnala Késő bronzkori típusú díszedény egy Tarnaörs-Csárdama- jorban talált kora vaskori sírból A Mátra lábánál a sík vidéken már az őskorban is vezetett egy - az Alföldet kelet-nyugati irányban átszelő - út, amit később a római korban, majd a középkorban is jól ismertek, sőt részben még napjainkban is használunk. A történeti időkből ismert út közelében, az M3-as autópálya nyomvonalán ásatások folynak, s igen érdekes régészeti leletek kerültek elő, melyek újdonságnak számítanak. Ezek közül most a települések kútjairól számolunk be. * Kát és Kápolna közelében, a Tárná és a Tornáca közti sík vidéken, az úthoz közel már az őskortól kezdve megtelepedett az ember, aki - bár a folyók és a patakok vízhozama bővebb volt a mainál - kénytelen volt kutakat ásni. Ahogy ma egy kútfúró mester felismeri, hogy hol talál vizet, úgy az őskor és ókor embere is ismerte és felismerte a jó vízben gazdag földeket. A római építész író, Vitruvius a következőket írta: „A víz ugyanis felettébb szükséges mind az élethez, mind az élvezetekhez, mind a mindennapi használatra. Könnyebb hozzájutni, ha forrásai nyitottak, és folynak. Ha azonban nem törnek elő, akkor a föld alatt kell felkutatni és egybegyüjteni a forrásokat... A vizet keresőknek arra is figyelniük kell, hogy milyen talajféleség jellemző a helyekre, mert vannak olyan fajták, amelyekből a víz ered. Agyagban kevés van, de mélyebben található: ez iszapos és rossz ízű. A fekete földben pedig kis vízgyöngyök és cseppek találhatók, ezek téli esőzésekből gyűlnek össze, és tömött, kötött helyeken maradnak meg, az ízük pedig kitűnő. A kavicsban közepes és bizonytalan ereket találunk, ezek is jóízűek. Továbbá a kötött homokban és a vöröses homokban biztosabb és állandóbb a vízkészlet, s ezek is kellemesek. A vörös sziklában bőségesek is, jók is, ha keresztéren nem térnek és folynak el. A hegyek tövében és a bazaltsziklákban pedig bőségesek és gazdagon áradók, ezek hidegebbek és egészségesebbek. A mezőkön lévő forrásokban sósak, nehezek és langyosak, nem hüsek, csak azok, amelyek a hegyekből futnak le a föld alatt, majd a mezők közepén törnek fel, és ott árnyékban adják a helyi források jó vizét.” A ma embere tud-e ilyen árnyaltan beszélni természetes vizeinkről, érti és érzi-e szépségét és fontosságát? * Kompolton, az egykori Kistéri tanyánál és a Tagi-réten csaknem hatvan kutat tártunk fel Szabó Józseffel, a Heves Megyei Múzeumi Szervezet régészével együtt. Ezek legtöbbször kör alakú, ásott aknák, amelyek a fekete, kemény folyami agyagos, majd márgás földbe mélyültek le. A kutak egy része igen nagy meglepetéssel szolgált, ugyanis a feltörő víz alatt előbukkantak az őskori, római kori és nép- vándorlás kori faszerkezetek. A fa és a szerves anyag a Kárpátmedence talajtani viszonyai között csak igen ritkán marad meg, a korábban ismert kutakban szerencsés esetben is csak nyomokban őrződtek meg. A faszerkezetes kutaknak külön igen nagy a tudományos értékük és jelentőségük. Egyrészt meghatározható a fa fajtája - a xylotómiai vizsgálatokkal -, így az ember hajdanvolt természeti élő környezetének rekonstrukciójához nyújt segítséget. A fák évgyűrűiből pedig az éghajlati változások és a fa kivágásának idejét tudják meghatározni a dendrokronológus szakemberek. Az éghajlati változásokra az évgyűrűk vastagsága utal: száraz időszakban keskenyebbek, a nedvesebb időszakban szélesebbek. Ma Magyarországon az évgyűrűk alapján történő kormeghatározáshoz Dél-Német- ország faanyagát használják összehasonlítási alapul. Most az a szerencsés helyzet, hogy az őskortól a késő középkorig igen sok minta áll a vizsgálatok rendelkezésére. A kutak más szempontból is igen fontosak a régészek és történészek számára. Használati idejük a telep életét jelzi, amikor pedig nem adnak vizet, a kútakna betöltése beszél a lelőhely későbbi életéről. A kutak egy része természetes úton, lassanként töltődött be. Ez arra utal, hogy a telepeket elhagyták a lakosok. Került elő olyan kút is, amelyet feltehetőleg az ellenséges támadás során dobáltak tele szeméttel, leölt állat és ember tetemével, hogy a támadás elöl elmenekülő, majd visz- szatérő lakosok már ne használhassák a vizét. Az egyik kompolti faszerke- zetes kút kora vaskori. A 8 méter mély kútaknába kettős, ácsolt faszerkezetet eresztettek le, a kútakna és a faszerkezet közti rést szigetelték távolról, a Tiszáról hozott tiszta, szürke, úgynevezett hideg agyaggal. A kút fenekén kavicsréteg szűrte meg a feltörő vizet. Ezt a kutat igen hosszú időn át használták, s közben rendszeresen tisztították. A feltárás során előkerültek az aknába zuhant vízmerő agyagedények a több szálból font kötelekkel. Az ásatás szenzációt jelentett, mert előkerült a kút iszapjából egy vörösfenyőkéregből készült, hánccsal varrt merítőedény és egy, egy darabból faragott, csónak alakú faedény is. Mindkettő kiemelkedő ritkaságszámba menő lelet a Kárpát-medencében. A másik faszerkezetes kút népvándorlás kori, a honfoglalást megelőzően itt élt nép, az avarok hagyatéka. Ez a kút úgy készült, hogy az ásott akna fenekét kavicsréteggel borították, majd méteres, villás végű, nagyobb karókat szúrtak le, amelyeket előbb kihegyeztek, és a hegyes faragott végeket megégették. Ezek tartották a négy- szögletes, fenyőből ácsolt, többsoros faszerkezetet. Az ácsolatot faékekkel és kövekkel támasztották ki, a faszerkezet és kútakna közét itt is agyaggal szigetelték. A feltárás során megelevenedett a múlt. Még az is kiderült, hogy mit evett a kútásó mester, miközben a kutat készítette, mert az agyagszigetelésbe tojáshéjak és marha- borda-darabok kerültek be. Az avar kútácsolat készítésekor felhasználtak egyéb ágakat, tönkrement bútordarabokat is. A telepen több helyen kerültek elő olyan aknák, amelyekkel keresték és összegyűjtötték a jó vizet. Ezek a keresőaknák néhol csoportokban veszik körül a kutakat. A római korból írásbeli nyoma is van, hogy miként kellett a vizet megkeresni. Ezt a tanácsot adja Vitruvius: „Ássunk gödröt, amely mindenfelől legalább három láb széles és öt láb mély, s napnyugta táján helyezzünk bele réz- vagy ólomüstöt vagy -tálat... belül olajjal kenjük be, tegyük le felfordítva, és a gödör tetejét fedjük be náddal vagy gallyakkal, és szórjunk rá földet. Azután másnap nyissuk fel, s ha az edényben cseppek vagy harmatgyöngyök lesznek, ott lesz a víz. Továbbá, ha égé te tien agyagedényt helyezünk a gödörbe, amelyet ugyanígy fedünk le, ha van víz azon a helyen, amikor felnyitjuk, az edény nedves lesz, és már málladozik a nedvességtől. Ha viszont gyapjút teszünk a gödörbe, és másnap vizet facsarunk belőle, ez is annak a jele, hogy ott bőven van víz. Ugyanígy, ha jól elkészített olajjal telt és égő mécsest helyezünk el ott befedve, s másnapra nem égett ki, hanem maradék olaj és kanóc lesz benne, s nedves lesz, ez is azt mutatja, hogy ott van víz... Mikor mindezt így végigpróbáltuk, s megtaláltuk a fent leírt jeleket, akkor azon a helyen ássunk kutat, és ha megtaláltuk a víz erét, körben többet is kell ásnunk, és aknákkal valameny- nyit egy helyre összevezetni.” A Heves megyei telepeken két-három házhoz tartozott egy-egy kút, a telep szélén pedig az itató csordakutak sorjáztak. A Nagyúthoz közeli római kori barbár telepen a mai gé- meskúthoz hasonló kútszerke- zetet tártunk fel. A falvakban a kutak kávája körül a használat során felázott földet edénytöredékekkel, kaviccsal szórták fel, hogy tisztán és szárazon tartsák. Ezek a töredékek elárulják a kutak használatának és a település életének idejét is. Az egyik faluban a kutakat több mint háromszáz éven át használták! Ezeknek a kutaknak a környékén szinte évtizedről évtizedre nyomon követhetjük az idő múlását. Egy-egy merült edény szakadt kötelével, a vizet húzó lány füléből a vízbe esett gyöngyös ezüstfulbevaló mindmind a múltról beszél a hozzáértőnek. Vaday Andrea az MTA Régészeti Intézetének fömunkatársa A régészettudomány már korán felfigyelt arra, hogy a preszkí- táknak vagy kimmernek nevezett népcsoport hagyatékaként nagy területen, a Pontus-Kau- kázus vidékétől Kelet- és Kö- zép-Európán át Délkelet-Euró- páig megtalálhatóak az úgynevezett „trákkimmer” típusú bronz és vas lószerszámok, jellegzetes zablapálcák és új típusú fegyverek. A különböző nézetek szerint ezek a tárgyak kereskedelmi úton teijedtek el, vagy a keleti, sztyeppéi nép vándorlásakor kincsleletekből kerültek elő. Az i. e. 8. században - vagyis | körülbelül 2700 évvel ezelőtt - több hullámban idegen, keleti eredetű népcsoportok vándoroltak be a Kárpát-medencébe, megszállták az Alföld északi és középső részét, a Maros völgyét, betelepedtek a Dunántúl keleti felébe is. Feltűnően más kultúrát hoztak magukkal, mint az itt élő késő bronzkori népcsoportok, akik halottaikat hamvasztáso- san temették el, magas szintű bronz- és kerámiaművességet űztek, vezető rétegük nagy földvárakban, gazdag telepeken lakott. A hódítók hatására az őslakosság a hegyekben barlangokba húzódott vissza, magaslati településeit megerősítette, ekkor készülhetett például Fel- sőtárkány-Várhegyen a telepet körülvevő földsánc. Ugyanakkor a jövevények — akik valószínűleg vékony, de erős kisebbséget alkottak - kapcsolatokat építettek ki az őslakosokkal, átvették kerámia- művességük termékeit, és elterjesztették közöttük a keleti típusú tárgyakat, bronz- és vas- művességüket. Ekkor kezdődött meg a vastárgyak (ékszerek, lószerszámok, fegyverek) általánossá válása, ez tehát a vaskorszak kezdete. A preszkítáknak eddig csak temetőiket ismeijük, amelyek nagy része Heves megyéből került elő. Szabó János Győző (1929-1986) kiváló egri régész múlhatatlan érdeme, hogy temetkezéseiket feltárta, leleteiket megmentette az utókor számára. Ezek közül a legfontosabbak Füzesabonyban, Makiáron, Tarnaörsön, Dormándon, valamint Sírokon, Boconádon, Zárónkon és a Kál melletti legelőn kerültek elő. Ezek mellett a legnagyobb sírszámú temető Mezőcsáton volt, így kapta a népesség a Mezőcsáti kultúra elnevezést. A preszkíták halottaikat csontvázasán, hátukra fektetve, ritkábban zsugorított helyzetben temették el. Melléjük a földre vagy edényekbe különböző, nagy mennyiségű - elsősorban szarvasmarha és birka - állatcsontot, a halotti tor emlékeit helyezték el. Ezek és új típusú, sokszor vasból készült lószerszámaik - változatos alakú és rendeltetésű zablák és kantárdíszek, szíjelosztók és fale- rák - utalnak nagy állattartó, lovas életmódjukra. A sírok nagy részében fenőkő volt. Itt találták meg azokat a különleges csontlemezeket is, amelyek rendeltetését máig sem tudta megfejteni a tudomány. A lemezek felülete csiszolt vagy simított, és gyakran különböző bekarcolt spirális, háromszögvagy rombuszmotívumokkal díszített. A legtöbb - öt darab - Sírokon került elő. Szabó János Győző véleménye szerint ezek varrókészlet tartozékai lehettek. Az is érdekes megfigyelése, hogy a nők egy része magával vitte a sírba munkaeszközeit: a varrótűt, csontlyukasztót, a vasárat és a csontlapokkal díszített tárgyakat. Voltak olyan sírok, ahol a halott jobb lábára bronzgombokkal díszes cipőt adtak, jobb kezére pedig tutulusokkal vagy apró bronzpitykékkel kivarrt kesztyűt húztak. Ruhájukat bronzkarikák, borostyánkő és arany ékszerek díszítették. A sírokon kívül az elásott kincs- vagy raktárleletekben a lószerszámok mellett bronzvagy vaspengéjű keleti kardok, áttört nyelű vastőrök, buzogányok, fokosok, nyílhegyek és vaslándzsák kerültek elő. Ezeket állatmotívumokkal, sokszor lófejekkel díszítették. Arany ékszereik - Fokoru, Dálja - iráni-kaukázusi stílusú állatfigurákból, diadémokból, ruhadíszekből álltak, Angyalföldön arany edénykészletet is találtak. Kompolt közelében, az M3- as autópálya építésénél a régészek, Szabó J. József és Vaday Andrea feltehetően egy presz- kíta településre bukkantak. Erre az itt előkerült kút anyagából - ami három egész agyagedényt, több töredéket és egy faedényt őrzött meg az utókor számára - lehet következtemi. A helyi késő bronzkori, a keleti presz- kíta és a balkáni elemek keveredéséből kialakult népesség vált az újabb hódító, a szkíták alaplakosságává az i. e. 7. század közepén. D. Matuz Edit Az ismeretlen rendeltetésű bronzlemezek rajzai
