Heves Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-14 / 111. szám

4. oldal Egészségünkért 1997. május 14., szerda Gazdasági helyzetkép megyénk kórházaiból Az ellátás mindenütt zavartalan Az elmúlt hónapokban lapunk­ban is igen sokszor foglalkoz­tunk az egészségügy sanyarú helyzetével, továbbá a rászorul­takkal való törődés nehézségei­vel. Jó néhányan - egyáltalában nem alaptalanul - megindítot­ták a vészharangot. Leginkább azt állították, hogy a mind ag- gasztóbbá váló válság tünetei jelentkeznek. Méghozzá egyre markánsabban. Az előbbiekből következően mindenekelőtt a pénzügyi problémák súlyosbod­tak. Olyannyira, hogy a kabi­netnek, a Parlamentnek kellett közbelépnie. Mi az helyzet most? E kér­désre vártunk választ megyénk kórházaiból. Egerből, a Markhót Fe­rencről elnevezett intézmény­ből dr. Ertsey Csaba igazgató főorvos informált minket:- Hála Istennek, hosszú ideje stabil a gazdálkodásunk, azaz nincsenek ilyen jellegű bajok. Ugyanezt mondhattam az el­múlt esztendőben és tavalyelőtt is. Ezt tényekkel is szemléltet­hetem. A 13. havi bér kifizetését megoldottuk saját erőnkből. S ha már itt tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy se adós­ságunk, se hitelünk nincs. A hozzánk érkező számlákat mindig kifizettük, azaz egyet­len partnerünk sem panaszkod­hat ránk. Túljutottunk az idei fizetésrendezésen is. Elértük azt, hogy pillanatnyilag - az idevonatkozó kormányrendelet előírásainak megfelelően - a 16,3 százalékos átlagos plusz­nál tartunk. De meglesz a 17 is. Gyorsan azt is hozzáteszem, hogy ezt a tetemes summát működési költségeinkből te­remtettük elő. Egyébként ezt a részt megkapjuk majd, igaz, nem egy tételben. A gyöngyösi helyzet jellem­zőit így összegezte dr. Lukács Tóth Gyula igazgató főorvos:-Híreink sajnos, nem ilyen örvendetesek. De minden kommentár nélkül, következ­zenek az önmagukért szóló ada­lékok! A már említett 13. havi bérhez 31 milliós kölcsönre volt szükségünk, ezt februártól júni­usig kell törleszteni. Igényt tar­tottunk - e nélkül aligha üze­melnénk megfelelően - az úgy­nevezett négymilliárdos kon­szolidációs alap megfelelő ré­szére is. A hetvenkétmilliót a VI. hótól 1998 októberéig szük­séges visszafizetni. S ezzel még nincs vége a terhek felsorolásá­nak. Közben ugyanis gyarapo­dott az adósságunk. Például azért is, mert mi is megoldottuk a fizetésrendezést. Ennek ellen­tételeként mindeddig csak egymillió többlet jutott el hoz­zánk, s még nem tudjuk, mi lesz a többivel. Közben bevételeik sem nőt­tek, így aztán csakis a takaré­kosságban kereshették a kiutat.-Spóroltunk a gyógyszerek­nél. A tavalyi első negyedévhez képest - forintban számítva - mintegy hat százaléknyit. Ha ehhez hozzávesszük a közben lezajlott tízszázalékos árugrást, és azt, hogy hét százalékkal na­gyobb beteglétszáruot kellett kezelnünk, akkor bízvást mondhatjuk, hogy húszszáza­lékos a megtakarítás. Van azonban egy olyan határ, ame­lyet semmiképp nem léphetünk át. Az ellátásnak ugyanis min­den körülmények között zavar­talannak kell lennie. A kezeltek a bajokból nem érezhetnek semmit. Ez eddig is így volt, s nem változik a jövőben sem. A hatvani szituációra az igazgató főorvos, dr. Freili Géza utal. Lehet tömör, mert csak jó híreket ismertet:- Bármennyire furcsán hangzik is, de nálunk egyálta­lán nem borús - jelképesen szólva - az ég. Bennünket sem kellett konszolidálni, hitelekkel támogatni. Minden kiadást fe­deztünk. Remélem, hogy a jö­vőben sem változik semmi. Az persze foglalkoztat mindnyá­junkat, hogy az általunk meg­előlegezett fizetésgyarapodás fedezetét mikor juttatják el ne­künk. Ha ez elmaradna, akkor erőteljesen megfogyatkozna pillanatnyi optimizmusunk. Azt azért megjegyezném, hogy ez a gárda korábban is hozzászokott a „megszorításokhoz". Nekünk soha nem nyílt meg annyira az a szimbolikus bőségszaru, mint másoknak. „Szegényebbek” voltunk, ezért mindenféle trauma nélkül igazodhattunk a „hét szűk esztendőhöz”, amely talán nem tart már sokáig... (pán) Embersége tettekben testesül Kétezer egri lakosnak a háziorvosa dr. Gaál Tibor. Közéjük tarto­zom magam is. Egyik, általam nagyra becsült kollégája irányított hozzá, mondván, hogy rendes ember. Erről rögvest meg­győződtem magam is. A legutóbb, amikor nem betegként, hanem újságírói minőségben kerestem meg, épp olyan készséges volt, mint máskor. A nagy szavak azonban most is elma­radtak. Nem fogal­mazta meg, de egész karaktere azt sugá­rozta, hogy számára kizárólag a tettek szá­mítanak. Épp ezért megnyerő személyi­ség, emiatt fordulnak olyan sokan. Türelmes, készséggel felvi­lágosít bárkit, diagnózisait közérthetően magyarázza. Nem riaszt el senkit, nem kelt pánikot. Komolyabb baj ese­tén is biztatással kezdi, és az­zal is zárja. Mindez félreérthetetlenül sugallja azt a hamisítatlan empátiát, amely nélkül egy or­vos soha nem boldogul. Még akkor sem, ha azt hiszi, hogy feltalálja magát. A póznélküliséget valószí­nűleg otthonról hozta örök­ségként. így van ez azoknál, akiket nem gazdag házakból bocsá­tottak útra:- Apám kőművessegédként dolgozott, aztán jött a háború, s ott maradt a Donnál. Anyám egyedül nevelte egy szem fiát. Mióta csak eszméltem, erre a hivatásra vágytam. így aztán természetes, hogy a ciszter gimnáziumban töltött nyolc esztendő után Debrecenbe pá­lyáztam egyetemre, ahol 1960- ban szereztem diplomát. Visz- szajöttem, mert vonzott a szü­lőföld, s ide kötöttek az ér­zelmi szálak is. Megnősült, s kezdődtek a gondok, bajok.-Nem jutottunk lakáshoz. Pénzünk nem volt, ezért aztán a Szépasszony-völgyben, a kápolna mögötti területen, egy kórházi épületben húztuk meg magunkat. Erre azért adatott mód, mert az I. Belgyógyásza­ton fogadtak. Később hasonló helyekre költöztünk, amíg az­tán úgy határoztam, hogy vi­déken próbálok szerencsét. Sarud után Tarnazsadányba mentem, majd Feldebrö követ­kezett. Végül - megelé­gedettségemre - 1970. december elsejétől kikö­töttem itt, a Tűzoltó téri rendelőben. Azóta eltelt majd 27 esztendő, és eszembe sem jutott az, hogy máshová pályáz­zak. Az asszisztensek szobájában már ott a XX. század végének „üzenete”, a számító­gép. A korszerűséget nélkülözhetetlennek tartja.- Valaha vidéken egy kissé mellékszereplőkké váltunk, mert majd min­denkit be kellett utal­nunk a rendelőintéze­tekbe. Szerencsére vál­tozott a helyzet, s most már gyógyító „közpon­tokként” is funkcionál­hatunk. Jó tudni, hogy ez a jövő útja. Ha megvalósul az otthoni ápolás és gondozás rendszere, akkor még inkább így lesz. Ez elsősorban azért igazán vonzó a számomra, mivel a segítségre szorulók járnak jól, mert valamennyi­ünk szívéből fakad az az óhaj, hogy itt minden értük történ­jen. Jobb közérzetükért, meg­nyugtatóbb egészségi állapo­tukért. Emiatt elégedett a laborató­riummal, amely szintén a bajba sodródottak helyzetén javít, fokozottabb kényelmét szolgálja. Akárcsak minden más itt, ahol rossz szótól, ri­deg bánásmódtól senkinek nem kell tartania, ahol bárki megértésre számíthat. Bármikor. Pécsi István FOTÓ: PERL MÁRTON hozzá Az egészségügyi reform elkerülhetetlen (Folytatás az 1. oldalról) Épp ezért fura, hogy nem sej­tettük, nem vettük észre: az át­alakulás már 10-11 esztendeje megkezdődött az 1986-os, ’87- es modellkísérletekkel. A nyi­tány után azonban megtorpant a cselekvés, s a szerkezetvál­toztatáshoz - pedig erre volt el­sősorban szükség - senki sem óhajtott hozzáfogni, holott mindenki tudta, hogy zavaró az aktív kórházi túlsúly. Az 1994-ben hatalomra ju­tott koalíció arra törekedett, hogy behozza a késést, s arra koncentrált, amiről elődei megfeledkeztek. Elég csak arra utalni, hogy az elmúlt eszten­dőben - igaz, kissé viharosan - lezajlott az ágy számcsökken­tés. A pillanatnyi 82-83 ezres szint már megnyugtató, s való­színűleg lényegbeli módosulás nem is lesz, legfeljebb az ará­nyok egyensúlyozódnak ki. Felgyorsul viszont - követ­kezik ez a kormányzat januári helyzetfelméréséből - a tör­vénykezés, amelynek célja egy olyan rendszer kialakítása, amely mindenekelőtt a betegek javát szolgálja, azaz a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, illetve a daganatos bajokra koncentrál. Kétségkívül nagyszabású fordulat előtt állunk, ugyanis az egész szellemi kollekció a tb-csomaggal együtt jut majd a Parlament asztalára. Sokak számára jó hír - s erre hangsúlyozottan felhívta a fi­gyelmet a tárca első embere -, hogy végre maradéktalanul ér­vényesülnek majd a betegjo­gok. Ha az Országgyűlés ki­mondja az igent, akkor a segít­ségre szorulókat fel kell vilá­gosítani minden, állapotukkal összefüggő adatról, a lehetsé­ges kezelésmódokról, és az ő joguk eldönteni, hogy ezek kö­zül melyikre voksolnak, me­lyiket fogadják el. E sorok írója számára ez abszolút ter­mészetes, hiszen mindig ezt vallotta, jó néhányan azonban húzódoztak a mindezzel össze­függő konfrontációtól. A hol­napok során ilyesmitől nem kell tartaniuk, mert - s ezt na­gyon jó érzés leírni - minden más szempontot megelőz a kü­lönböző kórokkal birkózók java. Megnyugtató az is, hogy további megterhelésre nem kell számítaniuk az állampol­gároknak, ugyanis a miniszté­rium tiltakozik az efféle törek­vések ellen. Az elkövetkező időszakban a minimális prog­ram az értéktartás lesz. Szó esett az idegesítő gyógyszeráremelésekről is. Biztató információ, hogy a fő­hatóság nem ért egyet a szint további felsrófolásával, s el­képzelhető az is - már tárgyal­nak erről -, hogy 5 százalékos termelőiár-csökkentés valósul - hat meg. Többen örülhetnek annak, hogy júliusig a gyógy­fürdők térítése nem módosul. Azt követően kétségkívül vál­toznak a díjtételek, de ezek mértéke nem tragikus. Más­ként fogalmazva ez azt jelenti, hogy a bajuk folytán rászorul­taknak valószínűleg semmit sem kell fizetniük. A vendég megemlítette - ez valószínű nem minden körben arat tetszést -, hogy megszűn­nek a „főorvosi kompetenciájú ágyak”, s az se vitatható, hogy az elesettek gondozása nem ebbe a körbe tartozik. Elkép­zelhető, hogy osztályokra sem lesz szükség, noha ez még in­kább fölborzolhatja egyesek kedélyét. A rendezvény öszvérjellege miatt csak villámkérdésekre adódott mód. Munkatársunk az alábbiakra volt kíváncsi: 1. Remélhető-e az, hogy tb- támogatásban részesülnek a homeopatikus szerek? 2. Mikor szűnik meg a pa­raszolvencia nem éppen szív­derítő gyakorlata, hiszen bi­zonyos helyeken már minden beavatkozásnak szabott ára van. 3. Úgy hírlik, a precízebb informálás a rendőrséget is előnyökhöz juttatja, mi a vé­leménye erről? A válaszok: 1. Aligha, hiszen nemcsak pénz nincs, hanem az is tény, hogy a fejlett nyugat-európai országokban sem dívik ilyes­féle gyakorlat. 2. Nem tartom üldözendő- nek a köszönetét, az utólagos méltatást. Ennek mértéke azonban nem közelítheti a csil­lagos eget. Mindenképpen ki­fogásolom azt, ha előre meg­követelik, s a nem fizetőknek az ellátás elmaradásától kell tar­taniuk. Ez felháborító és er­kölcstelen. 3. Felesleges emiatt ag­gódni. Szerintem az adatvé­delmi biztos eltúlozta az aggá­lyokat. Ettől függetlenül nem felesleges szólni, hiszen az esetleges hibák még időben ki­iktathatók, s akkor a kész re­gula valóban azt a feladatkört látja el, amelyre rendeltetett. Pécsi István „Ballagási kívánság” NYERTESEI! Ezúton tájékoztatjuk Tisztelt Vásárlóinkat, hogy az „Ballagási kívánság” akciójának nyertesei az alábbi személyek: INGYENES* ajándékot nyertek: 1. Nagy Edit Eger, Rákóczi u. 10. • 2. Csutomé (ígér, Koszorú út 185. 3. Bereczné Tőke Klára Püspökladány 20 %* kedvezményű ajándékot nyertek: Eger, Mátyás kir. u. 17. Eger, I. Itp. 4/A 1. Király Tamás 2. Kormos Gyula 3. Bereczki Anett 4. Berecz Zsolt 5. Pataki Adrien 6. Nagy Ferencné 7. Kovács Valentina Katalin 8. Erdélyi Zsolt 9. Csépány Elemér 10. Farkas Melinda Bükkszék Püspökladány Eger, Rózsa K. út 10. Füzesabony Eger Eger Eger Eger Gratulálunk a nyerteseknek. További hasznos és kellemes vásárlást kívánunk. (* kiírás szerint max. 10.000 Ft értékben) Az ajándékok kiválaszthatók, elvihetők az ÁSZOK Kft. üzleteiből: Eger, Deák Ferenc út 49. H-P 8.30-17.00-ig vagy a Centrum Áruház I. emeletén - a Centrum nyitva tartása szerint. Mi már 7 évesek vagyunk! Készpénzvásárlás esetén 7 nap 7 % engedmény minden árucikkre. Kínálunk:- háztartási gépeket és eszközöket- műszaki cikkeket- kézi és gépi szerszámokat- villanyszerelési cikkeket- kerékpárokat, műanyag árukat- bankjegyvizsgáló készülékeket- vendéglátóipari eszközöket- kerti bútorokat, grillsütőket Ne feledje: május 11-17. között 7 % engedménnyel vásárolhat nálunk. Present Trade Rt. Depó Áruház Eger, Nagyváradi út 17. Tel.: 36/324-600 36/312-636 - Nyitva: H-P: 8.00-17.00 1 Szo-V.: 8.00-12.00 A dm-drogerie markt Magyarország piacvezető üz­letlánca. Üzleteink száma dinamikusan növekszik, és célunk, hogy Magyarország minden nagyobb te­lepülésén mihamarabb üzletet nyithassunk. Ezt megvalósítandó, KERESÜNK drogéria kiala­kításához alkalmas UZLETHELYISEGET hosszú távú bérletbe, esetleg megvételre minden 25-30 ezer lélekszámút meghaladó településen az alábbi feltételekkel:- üzletileg forgalmas, központi elhelyezkedés,- minimum 200-250 m2-es földszinti eladótér, illetve 50 m2-es raktár és szociális blokk,- közvetlen utcai bejárat és homlokzati portálok. Az ajánlatokat írásban kérjük! Ingatlanközvetítők csak konkrét ajánlattal jelentkezzenek. A borítékra kérjük ráírni: „Ingatlanajánlat”. dm-drogerie markt Kft. 2046 Törökbálint, DEPÓ Pf. 4. P78106JP i i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom