Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-05 / 79. szám

t mu ri I It ara w Elsőre bejutott a színművészetire, és már túl van első filmjén Az egri hetes iskolától a Csinibaba kisdobosáig Egy színész, ha kell, ejtőernyővel ereszkedik le M inden színész számára nagy dolog először szerepelni filmben. Ez csak fokozódik, ha az ember még főiskolásként eshet át ezen az eseményen, méghozzá egy nagy sikert aratott alkotásban. Biztosan sokain látták Tímár Péter: Csinibaba című filmvíg- játékát, ám azt kevesen tudják, hogy az ismert nagyszerű mű­vészek között ott volt egy egri fiatalember is. Hiszen Ede, a „kis”dobos nem más, mint Fesztbaum Béla, a Színművé­szeti Főiskola végzős hallga­tója, Eger szülötte.-Milyen út vezetett erre a pályára?-Hosszú, de azt mondha­tom, egyenes. Nem volt kitérő, már az általános iskolai idő alatt is vonzódtam a színját­száshoz. Az utolsó év vége felé osztályfőnöknőm, Pét re Jó- zsefné adta kezembe a szentesi Horváth Mihály Gimnázium szórólapját, s jelentkeztem an­nak drámai tagozatára. Kamasz­fejjel beleszerettem ebbe az életbe. A gimnáziumi évek alatt vált életelememmé, hogy csakis a színházzal kell foglalkoznom. Szüleimtől nagyon sok támoga­tást kaptam, ami nélkül sose lennék ott, ahol most.-A főiskolára első nekifu­tásra bekerültél, ami nagy tel­jesítmény...- Ez így van, a felvételi nagy kihívás. Minden évben sokan jelentkeznek, legalább 1000-1200 ifjú pályázik 15-20 helyre. A felvételi háromfordu­lós. Mindháromra vinni kell egy alapanyagot, ami 15 vers­ből, 5 monológból és dalokból áll. Az utolsóra már csak a be­jutók duplája marad, akik egy hetet a főiskolán töltenek, és keményen próbálnak. Ennek végén dől el, ki jutott át a ros­tán.-A két csendes kisváros után hogyan fogadott Buda­pest?- Beleszoktam. Izgalmas, pezsgő világ ez, ahol lehet sok mindent látni, tanulni, tapasz­talni. Szerencsére sok dolgom volt a főiskolán, nem értem rá azzal foglalkozni, mi lesz ve­lem a nagy pesti életben.- Miként telt a négy év?-Észre sem vettem, s már vége van. Az első esztendő fur­csa és nehéz volt. Mindenkit fenyegetett a rosta veszélye. Reggel 8-tól 18 óráig folytak az órák, utána jeleneteket próbál­tunk. Ez egy nagy teszt volt, hogy bírjuk-e majd később. Nem hasonlítható az egyetem­hez, hiszen ez folyamatos jelen­létet kíván. Voltak persze nehéz időszakok, amikor legszíve­sebben mindent otthagytam volna, de remek tanáraim vol­tak, akik átsegítettek ezeken a helyzeteken. Keményen tanítot­tak, nem pátyolgattak. Sok ku­darcélményem volt, de mindig visszataláltam. Harmadikban úgy döntött az osztály, hogy gyakorlatra megyünk a Víg­színházba. Azért oda, mert ott osztályfőnökünk, Marton László az igazgató. Én azonban egyik tanárom, Bálint András hívására a Radnótiba mentem, s egy darabba elhívtak a Játék­színbe is. Az idén pedig már a Vígszínházban is játszom.-Miért váltál külön az osz­tályodtól?-Azt hiszem, valami belső különállás vezetett, hogy ne menjek a többiekkel. Egyedül akartam megvívni a harcot. Az első alakításom a Játékszínben volt, ahol Neil Simon: Hotel Plaza című, háromszor egy fel- vonásos művében két szerepet kaptam. Ekkor ismerkedhettem meg Gálvölgyi Jánossal is, akit nagyon nagy művésznek tartok. Szeretem ezt a darabot, és nem fogom elfelejteni, hogy ebben léptem először színpadra. Ezenkívül Barta Lajos: Szere­lem című alkotásában egy pos­tást alakítok. Furcsa, hogy az ember kap egy pici szerepet, és meg kell vele birkóznia. Olyat kell belőle csinálni, hogy arra emlékezzenek. Mindenki tudja majd a végén: jött ott be valaki, aki nemcsak úgy belépett és kiment, hanem egy kis életet, világot hozott magával annak ellenére, hogy csak három-négy mondata van.- Hogyan fogadtak be a szí­nészek?- Természetesen van egy kis nyomás felőlük, ha megjelenik a fiatalabb generáció. Fontos mindenkinél az alázattal való közeledés. Az embernek tudnia kell főiskolásként, hogy hol tart, és ezt nagyon megbecsülik. Kicsit be kell simulni, de ezt nem szabad túlzásba vinni.- Közeledik a tanév vége...- Igen, már csak másfél hó­nap van hátra. Két vizsgaelő­adásunk már le is ment, a har­madikon dolgozunk. Az én dip­lomamunkám Schiller: Hara­miák című darabjában volt. Per­sze hátravan még a szakdolgo­zat is, ami az elméleti része a vizsgának.- Mivel telik egy színész nyara?-Szerencsére mindig sokat dolgozom, ezért jólesik a pihe­nés, elfelejteni kicsit a színhá­zat. Veszélye ennek a szakmá­nak, hogy a nap 24 órájából hú­szat színészekkel, színházi em­berekkel vagyok körülvéve, s így a barátaim is ebből a réteg­ből kerülnek ki. Nem tudok el- ugrani az ELTE-re egy nagy buli kedvéért. Egy kicsit belter­jessé válik a világ emiatt. Per­sze, minden alkalmat meg kel­lene ragadni, hogy mással is ta­lálkozzam. A magánéletben is maradok magamnak, amikor csak lehet. Az életnek az Élet részét szeretem a színpadon ki­tölteni, ami energiám és játé­kosságom van, azt oda tartoga­tom. Mint ember, nem kedve­lem az extrém helyzeteket, de mint színész, szeretek olyan ki­hívások elé állni, mint például ejtőernyővel leereszkedni.- Ezzel el is jutottunk a Csi­nibabához. Hogyan kerültél Ede szerepébe?- A múlt év augusztusában kaptam egy hívást, hogy men­jek be próbafelvételre. Töb- bedmagammal mentem el a vá­logatásra Tímár Péter rendező­höz, aki kereste a fejeket, ka­raktereket, s vizsgálta a humor­érzéket. Nagy szerencsémre engem választott ki Ede szere­pére. A forgatás szeptembertől október végéig tartott. Megtisz­teltetés, hogy főiskolásként ke­rültem egy olyan játékfilmbe, ami sikeres, amit az emberek nagy örömmel néznek, és hogy tudom: végzett, sok éve a pá­lyán lévő embereknek sem ada­tik meg sokszor, hogy egy most készülő vígjátékban szerepelje­nek. Ez is, mint minden első do­log az életben, különös élmény. Ismerkedés a helyzettel, a ka­merával. Először - mi fiatalok - nem is tudtuk pontosan, mit jelent ez, csak remekül szóra­koztunk. Élveztük a jelmeze­ket, a szituációt, és csak a vége felé jöttünk rá, milyen nagy fe­lelősség is ez. Utólag látjuk: jót tett, hogy nem foglalkoztunk a „teherrel”, mert így sok játé­kosság maradt benne, nem ha­talmasodott el rajta az izgalom, a feszültség.- Egy film sikere sokban múlik a csapatmunkán...- A közismert színészekkel öröm volt együtt dolgozni. Egy­részt, mert sziporkázó egyéni­ségek, másrészt, mert nagyon sokat lehet tőlük tanulni. Egy- egy jelenetet persze többször is felvettünk. Ami egy kicsit rá­nyomta bélyegét a filmezésre, az az, hogy a Csinibaba nyári film, és jól belelógtunk az októ­beri hidegbe. Van egy jelenet, amikor Etelkával a pádon ülünk egy „fülledt nyári estén”, és lát­szik a leheletünk. Ez után a be­állítás után az öltöztetők szalad­tak ránk dobni egy kabátot, ne­hogy megfagyjunk. A belépő­met is nagyon szórakoztatónak találtam. Hiszen ha kell, ugrik egy színész. Mulatságos volt, hogy az Orczy-kert egyik fáján lógok kisdobos-szerelésben egy ejtőernyővel, amit egy csörlő segítségével mozgatnak fel-le, és közben jópofákat beszélek.- Nehéz volt belebújnod egy ’60-as években élt fiatal bő­rébe?- Ez nem jelentett gondot. Egy kicsit még én is benne vol­tam az úttörős korszakban, ezért nem esik távol a szerep. Igazából Ede olyan volt, mint én. Kicsit rám hasonlít. Azért is, mert én játszom, és belevit­tem önmagamat, és picit azért is, mert az az egyéniség közel áll hozzám. Kellemesen talál­koztam e sráccal. Bennem is van butaság, humor, és Ede úgy néz ki, mint én.- A régóta dédelgetett álom valóra vált, színésznek mond­hatod magad. Mi a következő cél az életedben?-A következő távlat, hogy fiatal színészként a Vígszín­házba befogadjanak, és azokat a szerepeket, amiket kapok, a lehető legnagyobb pontosság­gal és következetességgel ala­kítsam. Az alkatomból adódóan nem vagyok egy szerelmeshős­típus, nem is vágyom erre. Úgy gondolom, vámom kell addig, míg beleöregszem saját szere­pembe. Egyelőre természetesen kisebb alakításokra számítok, de ezt nem is bánom. Legalább tanulhatok.- Visszatérsz-e valaha is Egerbe?- Kialakult bennem egy fur­csa dolog Egerrel kapcsolatban. Már nyolc éve nem élek ott, csak nyaranként járok haza. Van egy régi kötődés, vonzódás hozzá, de egy kicsit mindig ide­genként megyek haza. Mintha egy ismerős nyaralóhelyre tér­nék vissza. Borzasztóan szere­tek Egerbe menni, sohasem fe­lejtem el, hogy mit jelent szá­momra. Valamikor a pályám vége felé szívesen térnék vissza szülővárosomba. Addig azon­ban még kemény munka követ­kezik. Elek Eszter ^4r^ K yfaf 30U H A hőszigetelés Baumittal annyi mint,... ...környezetvédelem energiatakarékossággal Elképzelhetetlen mennyiségű energia kerül felhasználásra az épületek fűtésénél és hűtésénél. A hőszigetelés csökkenti az energiafelhasználást. A kisebb energiafelhasználás kisebb károsanyag kibocsátást jelent és egyben az értékes nyersanyagtartalékok felelősségteljes felhasználását. 1103 Budapest, Noszlopy u. 2. Tel.: 260-6312 Fax: 261-8838 ...életszínvonalnövelés A hőszigetelés hatékonyan járni hozzá a lakáson belüli komfortérzethez. ...ésszerű költségcsökkentés Az okos ember jól számol, mert a szakszerű hőszigetelés hatékonyan csökkenti a kiadásokat. VácáreQen műtrágyát és növényvédő szert ax Agrotranzlt Kft. Vécsey-völgy u. 99.sz. A alatti raktárából. [ j| Nyitva: H-P 7.00-17.00-lg W Szombaton: 7.00-12.00-lg Telefon: 310-290 (83138) | Megérkeztek búza gyomirtó szereink GRANSTAR MECOMORN DESORMON "343" KFT. Heves | Raktárbázis 36/346-013 íme a Renault tavaszi ár-adata TWINGO 1 628 400 Ft helyett x 499 999 Ft-tói CLIO 1 774 300 Ft helyett 1 625 OOO Ft-tói MÉGANE 2 143 900 Ft helyett X 999 999 Ft-tói MÉGANE CLASSIC 2 444 400 Ft helyett 2 250 OOO Ft-töi MÉGANE COUPÉ 3 146 400 Ft helyett 2 555 555 Ft-tói A TÖBBI RENAULT MODELL IS HASONLÓAN FANTASZTIKUS ÁRAKKAL VÁRJA, AKÁR KAMATMENTES FINANSZÍROZÁSSAL IS TOP-CAR KFT. Eger, Kisasszony u. 34. Tel/fax: 36/413-550. 413-808 ^ „SH1CK-R” KFT. Gyöngyös, Róbert K. u. 2-4. Tel/fax: 37/313-188 “““

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom