Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-30 / 100. szám
Magyarország bemutatkozik Frankhonban (3.) Egri muzeológusok Burgundiában A Hotel-Dieu múzeum épületének részlete A Dobó István Vármúzeum delegációja „Magyar népviseletek és textilek” címmel rendez nagyszabású kiállítást Francia- országban, a burgundiai Cha- teau-Chinonban. A küldöttség tagja volt dr. Csiffáryné dr. Schwalm Edit néprajzkutató, múzeumigazgató, Zay Zoltán tanár, idegenvezető és Sütő Miklós gépkocsivezető. A tárlat készítése előtt és után volt alkalmunk megismerni Burgundia tájait, múzeumait. Burgundia - Bourgogne - Dijon székhellyel Franciaország egyik régiója. A Párizsimedence déli részéhez csatlakozik. Északról a síkság fokozatosan megy át a dombvidékbe. Délen a Massif Central csúcsai uralják a vidéket. Keleten a Saone, nyugaton a Loire folyó határolja. Területén át vezet az út a Rajna-völgy és a tengerpart felé. A vidék története igen mozgalmas. A kelta törzseket a rómaiak igázták le, őket viszont az ellenük felkelt, más tájakról ide érkezett germán eredetű burgundok szorították ki e tájról. Jártak itt a kalandozó magyarok is. Az önálló burgund királyság a VI. század elején alakult ki, de később a frank birodalom része lett. Ugyanakkor létrejött később egy burgund hercegség is, amelynek hercegei 1363-ig a francia királyság vazallusai voltak. A burgundiai hercegség hamarosan Európa egyik vezető hatalma lett. Elzász és Lotharingia bekebelezésével Merész Károly hatalmas birodalmat hozott létre. A francia és szövetséges seregektől döntő vereséget szenvedett Nancynál, ahol ő is elesett, így szerezték vissza a francia királyok Burgundia nagy részét, amely a XVI-XVII. századtól Franciaország egyik legfontosabb körzete lett. Az Egerből Burgundiába látogatók számára kedves táj a Dijontól délre Beaune városáig húzódó 60 km hosszúságú bortermő vidék, az „Aranypart” (Cote-d’Or). A leghíresebb burgundiai borok a domboldalakra felhúzódó szőlőkből származnak. Zay Zoltán szakavatott kalauzolásával és helyismerete révén volt alkalmunk megtekinteni a Clos de Vougeot cisztercita rendházat (XII-XVI. század), amely ma a leghíresebb francia borrend, a Confrérie des chevaliers du Tastevin székhelye. A kolostorral egybeépült gazdasági szárnyban négy hatalmas szőlőprés, erjesztőkádak, hordók és a jellegzetes kétkerekű szőlőhordó szekerek érzékeltetik a bortermelés volumenét e tájon. A közeli Pommard településen nagy szeretettel fogadott bennünket a Tartois család, hiszen az egri mezőgazda- sági szakközépiskola diákjai, Zay tanár úr vezetésével, az ő szőlejét is szüretelték tavaly ősszel. A Cote-d’or fővárosa, Beaune ősi település. Laktak itt gallok, rómaiak, és a középkorban egy ideig ez volt a burgundiai hercegek székvárosa. A valóságos műemlék városka csodás épületei őrzik a középkor emlékét. A burgundiai építészet remeke az 1443-ban alapított kórház, a Hotel-Dieu. Jó Éülöp burgundiai herceg kancellárja, Nicolas Rolin létesítette a város szegényeinek. A remekművű épületben 1971-ig működött kórház. Egy része ma is szociális otthon, a zöme viszont múzeumként látogatható. A hatalmas belső udvarról teljes pompájában bontakozik ki az épület különleges tornyokkal, ablakokkal ékes, szabályos mintákba rendezett majolika cseréppel fedett színes tetőzete. Az egykori kórházból elsőként a szegények kórterme tekinthető meg. Az 50 méter hosszú és 14 méter széles, 1452-ben készült terem mai bútorzata jól tükrözi az eredeti elrendezést. Csodálatra méltó a festett és képekkel ékesített fagerendás, felfordított hajóra emlékeztető mennyezet. A gazdag, fizető betegeknek külön négyágyas kórterem volt. A konyha turisztikai attrakció. Az eredeti berendezések között egy 1698-ból származó nyársforgató automata is látható. Az élethű figurákkal teli konyha bizonyos időközönként „megelevenedik”. Harangzúgás jelzi a reggelt, felgyullad a tűz, füstöl, párolog az étel, szinte érezzük a forralt tej illatát. Egészen más élményt nyújtanak a Sállá St. Louis hatalmas méretű, XVI. századi faliszőnyegei. Befejezésül a Polyptyque terem XV. századi szárnyas oltárát tekinthetjük meg. A kor egyik legjelentősebb flamand festője, Roger van der Weyden készítette a kórházalapító megrendelésére, és az Utolsó ítéletet ábrázolja. Burgundiai látogatásunk nagy élménye volt a beaune-i Hotel- Dieu megtekintése. Egriek nem jöhetnek el úgy Beaune-ból, hogy legalább egy rövid látogatást nem tesznek az egri társintézménnyel szoros kapcsolatot tartó Lycée’Viticole iskolában. Yves Baudinat igazgató úr nemcsak az intézményt mutatta meg, de a több tíz hektáros szőlővel rendelkező iskola pincéjében a saját termésű boraikat is megkóstolhattuk. Néhány palackot elhoztunk az Egerben rendezendő nemzetközi borversenyre. Petercsák Tivadar Ünnepi Magazin Hölgyek, urak, bemutatom: Lisztóczki Pétert Lisztóczki Péterrel a színház zeneszobájában találkoztam, egy esti előadás előtt. Ebben az alagsori, alulvilágított, kis, ablaktalan helyiségben szokták tartani a hangképzéseket és az ének-korrepetíciós órákat. kedvelem az asztalosmunkákat - bár eredeti szakmám vendéglátós -, a fához fűződő kapcsolatom régebbi, mint bármely más hobbim. Részlet az Örkény-müsorból: „Ilyen a groteszk!” A SZERZŐ FELVÉTELE-Annak ellenére, hogy nagyon nehezen beszélsz magadról, mégis szeretném tudni, téged mi késztetett és mikor erre a pályára?- Ezerkilencszáznyolcvan- kilencben volt egy nyári játékom, az Ördögölő Józsiás, amiben „táncoskodtam”. Akkor szerettem meg a jó hangulatot, a színházasdit. így mikor olvastam a színház hirdetését a stúdió indításáról, azonnal jelentkeztem. Legnagyobb meglepetésemre felvettek. Mivel azelőtt igazából nem érdekelt az előadó-művészet, erre nem is számítottam.- Említetted, táncosként vettél részt az Agria Játékokon. Mióta foglalkoztál vagy foglalkozol tánccal?- Táncos környezetben nőttem fel. A családomban testvéreim vitték ezt a vonalat. Én tizennyolc évesen lettem tagja az Énekes István vezette egri Lajtha László Néptáncegyüttesnek. Ma már kevesebbet dolgozom velük, részben a színház, részben egyéb elfoglaltságom miatt.-Az aktív táncolás után jött a stúdió, szereted?-Nagyon jól éreztem magam. A tanáraimtól sokat tudtam tanulni, és ehhez a korszakhoz kötődik egyik emlékezetes beugrásom is: Kassán A régi nyár című operettben táncoskomikusként léptem fel. A későbbiekben érdekes módon főbb szerepeim a stúdió- színpadhoz kötődtek - minden bizonnyal a karakterem miatt.-Most szintén a háziszínpadon találkozhattunk veled egy olyan stúdió-előadásban, amit te állítottál össze.- Március elsején és negyedikén volt a háziszínpadon Egy percek címmel egy önálló Örkény-estem, amit Fehér István barátommal készítettünk.- Honnan jött az ötlet?-Már több éve foglalkozom Örkénnyel, a műsor terve nem új keletű. A válogatás nagyon nehéz volt, ngyanis Örkény István - kedvenc íróm lévén - minden mondatával „belém lopta” magát. Ebbe az egy órába olyan írásait választottam, amelyek a lehető legközelebb állnak hozzám. Ebből a hatvan percből nem tudnék semmit kihagyni, így is fájt a szívem a többi kihagyott mondatért.- Mi az, ami még a színházon és Örkényen kívül leköti a figyelmedet?-Szeretek fával dolgozni,-Szereted a népies dolgokat? Gondolok itt a fára vagy a táncra.- Igen. Volt egy időszak, amikor gyűjtöttem a néptáncelemeket, dalokat, táncos és folklorista ismerőseimmel utaztunk, jegyzeteltünk és hangfelvételeket készítettünk. Amit sikerült rögzítenem, azt megtanultam, később pedig tanítottam is az általam szervezett táncházakban.-Nem árulok el nagy titkot, ha leírom: nemrég nősültél.-Ágival nagyon szerencsés vagyok, mert nemcsak hogy szereti a színházat, de értő szemekkel figyeli is. Szigorú kritikusom. Baráth Zoltán A kutyák már nem ugatták meg a végrehajtót A juhásznak még sincs jó dolga Pár éve óriásit buktam... T örténetünk hőse mesébe illő figura. Egy ezredvégi Magyarország tipikus hőse. Nagy László Egerben, a Baktai út végén található juhfarmon gazdálkodik. A középkorú férfi kalandos utat járt végig, míg megállapodott. De hallgassuk őt magát!- Sárospatakon születtem, ott végeztem el a gimnáziumot is. 1978-ban Hódmezővásárhelyen kaptam meg az állattenyésztő üzemmérnöki diplomát. A feleségemmel - aki szakmabeli volt - a füzesabonyi Petőfi téeszben dolgoztam tíz évig ágazatvezetőként. Két gyermekünk született, a fiam leukémiával. A házasságunk tönkrement, a bíróság nekem ítélte a fiút. Ezt követően kerültem Mezőtárkányba, szintén ágazatvezetőnek. Ekkor már a ’90-es éveket írjuk, a kezdő vállalkozások időszakát. Két egri tanárember juhtartással kezdett foglalkozni a környéken. Gondoltam, ha valaki, akkor én alkalmas lehetek e feladatra, hiszen ez a szakmám, és megszállottja vagyok. Megvettem hát a téesztől a 700 darabos juhállományt, kibéreltem a tanyát. Mindez kétmillió forintba került, amit hitelből fizettem ki. Eleinte tartottam hízóbikákat, sertést, szarvasmarhát, de szép lassan minden befuccsolt. A piac már akkor is bizonytalan volt, a költségek viszont folyamatosan emelkedtek. Az igazi csőd 1993-ban következett be. A húsembargó miatt 500 juhtól kellett megszabadulnom. Óriásit buktam. Darabonként 1200 forintért vették meg a remek állományt. Már két és fél millió forintra rúgott a tartozásom. Perre vittem a dolgot a téesszel, amin megint csak veszítettem 330 ezer forintot. S akkor jött az árverezés. Először a bútorokat, a berendezési tárgyakat, végül a házat is lefoglalták. Abban az időben egyetlen éjszakát sem tudtunk végigaludni. A végén már a kutyák sem ugatták meg a végrehajtókat, annyira hozzászoktak a jelenlétükhöz.- 1993-ban a baktai juhászok is csődöt mondtak. Eladták a falkát, és itt maradt ez a tanya. Mivel saját vagyonom nem volt, bérbe vettem az Egri Csillagok téesztől újabb hétszáz juhot. Azon a télen újabb hiteleket vettem fel takarmányra. Egyetlen szerencsém, hogy szakmai körökben elismertek, így viszonylag köny- nyen tudtam kölcsönhöz jutni, a bankinál kedvezőbb feltételekkel. A következő év hozta meg a fordulatot. A juhtartás- nak is vannak fortélyai. Én is ehhez folyamodtam, hogy megpróbáljak kilábalni a kátyúból. Mindenki tudja, hogy a bárány szezonális állat. A természet rendje szerint a buta juhásznak is van húsvétra báránya. Ez az őszi ivarzásnak köszönhető. A tudomány ott kezdődik, amikor karácsonykor is tudok eladni. Tavasszal hormonkezelést végeztem az állatokon, szakszóval ivarzás- szinkronizálást. Ennek hatására két éve a környéken egyedül én tudtam 200 bárányt karácsonykor értékesíteni, méghozzá nagyon jó áron. A dolog bejött. Olyannyira, hogy rövid idő alatt visszafizettem minden adósságomat.- Csak a tény kedvéért említem, hogy az én juhaim mind exportra kerülnek, kemény dollárok ellenében. S mindez a semmiből. Állami támogatást soha nem vettem igénybe, bankkölcsön pedig szóba sem jöhetett, hiszen a magas kamatok miatt öngyilkosság lett volna ehhez folyamodni.- Úgy tűnik, a saját erejéből a csodával határos módon ki- evickélt a legkilátástalanabh helyzetből is. Ez azt is jelenti, hogy most már jöhet egy felhőtlenebb periódus?- Ezt azért nem mondanám. Az biztos, hogy rengeteget köszönhetek a második feleségemnek, aki türelmesen mindig mellettem állt. A gimnazista fiam is egyre nagyobb segítség. De ettől még akad gond épp elég, ami megkeseríti az életünket. Itt van például a legelő. A privatizáció során eladtak a környéken minden négyzetméter területet. így a honvédségtől bérelt legelőre csak a műúton keresztül tudom az állatokat áthajtani. Tavaly két birkám veszett így oda. Szerettem volna a tulajdonossal megállapodni, hogy adjanak bármilyen feltétellel egy keskeny sávot, de nem tárgyaltak velem.- A másik, amiről még nem szóltam: a múltkoriban olvastam az újságban, hogy a kanadai fagyasztott juhhúst 650 forintért kínálták az üzletekben. Én garantáltan jobb minőségű, friss húst tudnék adni, jóval olcsóbban. Kilincseltem eleget. Ajánlottam a portékát vágóhídon, hentesüzletekben, de itt Egerben és a környéken nem kell senkinek. Szolnok megyébe kell szállítanom, mert itt nem tudom eladni.- A megyében valamikor több téeszben is jelentős juhállományt tartottak számon. Ma azonban más a helyzet...- Ez a megye földrajzilag is kiválóan alkalmas a tartásukra, hiszen egymást érik a lankás domboldalak. Évekkel ezelőtt többezres állományok voltak itt, mára mindössze 5-6 maradt meg, ahol ötszáznál több juhot tartanak. Számomra érthetetlen, hogy kerülhetett az állattartás ilyen iszonyatos helyzetbe az országban. Mert még egyszer mondom: aki ezzel foglalkozik, az a semmiből teremt keményvalutát. J elenleg egymillió juh van az országban, s ezzel nem tudjuk kitölteni a ránk szabott európai kvótát. Attól tartok, nem is fogjuk, amíg csak az ilyen megszállott, kiszolgáltatott „bolondok” maradnak meg a szakmában, mint én... Barta Katalin
