Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-26 / 97. szám

3-án 9-13 óráig tartunk nyitva. * centrifuga 13.900 Ft, mosógép 14,900 Ft. * Többféle illatszer akciós áron. W Az új olasz Cappopera farmerok bő szín- és fazonvt Lev endel Ádám: „A közvélemény-kutatás olyan, mint egy orvosi laboratórium...” „Az eredmény nem megvásárolható” 11 ií i' nr: i 1-Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke a közelmúltban Egerben járva arról beszélt, hogy az MDF ké­szítette közvélemény-kutatás jóval kedvezőbb eredményt mutat, mint azok az elemzések, amelyek a sajtóban róluk meg­jelennek. Mennyire lehet egy közvélemény-kutatás megren­delő-függő?- Nem szívesen mondok vé­leményt olyan kutatásról, ame­lyet nem ismerek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a vizsgá­lat rossz lett volna, ám egy ku­tatásnak vannak olyan formális követelményei, amelyek alap­ján megítélhető, és hivatkozni lehet rá. Nem teljesen korrekt azokra a kutatásokra hivat­kozni, amelyek a nyilvánosság számára nem hozzáférhetőek. Nem árt közzétenni, hogy mi­kor készült, kiknek a körében, ki csinálta. Ami a kérdés lényegét illeti: a bárki által kért kutatás nem az eredményt befolyásolja, hanem az eredmény nyilvános­ságra hozatalát. Ha valaki megrendel egy piac- vagy mé­diakutatást, akkor a szakszerű munka alapján egy tanulmányt kap. A megrendelőnek - azon túl, hegy elolvashatja ezt az anyagot - joga van nyilvános­ságra hoznia az adatokat. Ez olyan, mint egy egyszerű vál­lalkozási szerződés. Az már más kérdés, hogy kinek a tulaj­donát képezik ezek az adatok. A Szonda Ipsos például a párt­preferencia-vizsgálatoknál sem a tulajdonjogot, sem a nyilvá- nosságrahozatal jogát nem adja el. Egy pártnak viszont joga van megvásárolni azt, hogy részletesen megismerje az adott időszak állapotait. Az új­ságban csak a felszín, egy rövi- debb adatsor lát napvilágot, emögött azonban ott van egy 100-120 oldalas részletes elemzés is. Ëzeket a vizsgála­tokat a kormánypártok, ellen­zékiek egyaránt megrendelik, de az adatokat mi hozzuk nyil­vánosságra. Olyat nem adha­tunk el, hogy a megrendelő jo­gosulttá váljon arra: ha mi 82-t mértünk, azt ő 28-nak olvassa, ehhez ugyanis hozzáteszik a vizsgálatot végző cég nevét. Mi olyanok vagyunk, mint egy or­vosi laboratórium. Egy törött csontról készült kép lehet vala­kinek a tulajdona, de az akkor is azt mutatja, hogy az a csont törött. Nemcsak a Szonda Ip- sosra, minden professzionális közvélemény-kutató intézetre igaz: csak a kutatási technika használata megvásárolható, az eredmény nem.- Noha még egy év van hátra a következő országgyű­lési választásokig, úgy tűnik, hogy a pártokkal kapcsolatos közvélemény-kutatások sze­repe egyre inkább felértékelő­dik: sorra látnak napvilágot a különböző elemzések, grafiko­nok. Mennyire tekinthető tör­vényszerűnek ez a jelenség?-Szoktam is mondani, a Szonda Ipsos hétéves történeté­ben volt már fideszes, szabad demokrata, MSZP-s, mostanra pedig kezdünk kisgazdák lenni. Attól függ mindez, hogy a nép­szerűségi listán melyik pártnak „megy”, azaz: amelyikük elő­rébb kerül, annak kisebb, ame­lyikük hátrább, annak nagyobb baja szokott támadni a tükörrel, amit mi tartunk eléjük. Persze, mindannyian elmondhatjuk, hogy amikor kopaszodunk vagy hízásnak indulunk, egyre kevésbé tetszik nekünk a tü­kör... A tréfát félretéve, azt hi­szem, hogy a választások felé közeledve érezhetően élesebbé válik a kritika hangja. Nem szabad a közvélemény-kutatá­sok szerepét túlértékelni, ám enélkül honnan tudnánk, hogy az előző választásokhoz képest a kisgazdapártnak vagy a Fi­desznek megnőtt a támogatott­sága? Persze, minden pártve­zető el szokta mondani, hogy nekik nagyon megnőtt a társa­dalmi bázisuk. Ha viszont csak a parlamenti pártok vezetőinek a ’94-es választás előtti hetek­ben tett jóslását összeadjuk, ak­kor legalább kétszer-három- szor el kellett volna mennünk szavazni, hogy kielégítsük az igényeiket... Megfigyelhető az is, hogy minél nagyobb egy párt elrugaszkodása a valóság­tól, annál indulatosabban szo­kott viselkedni a közvélemény­kutatásokkal szemben. Ezek a pártok a választások után egy időre elhallgatnak, miután az eredmények végül mégis a ku­tatásokat, s nem őket szokta volt igazolni. Azért mondom, hogy szokta volt, mert a közvé­lemény-kutatás szokott tévedni. Téved egy, két, három százalé­kot, de volt arra is példa az el­múlt évtizedben, hogy négy szá­zalékot tévedett. Olyanra vi­szont, hogy négyszeresét mondta volna, még nem volt példa. Ez legfeljebb a pártveze­tőkkel fordul elő. A lakosság­nak viszont folyamatosan kell visszajelzés arról, hogy egy po­litikai erőnek körülbelül mek­kora a súlya. Nem állítom, hogy az a „műszer”, amit mi használunk, hibátlan, csak nem tudok jobbat. Nem hiszem, hogy a fehér gömb meg a zacc jobban működne. Az MDF is - furcsa mód - a közvélemény­kutatási eredményekkel szem­ben egy másik közvélemény­kutatási vizsgálat eredményeire hivatkozik. Erről azonban nem tudjuk, hogy professzionális szervezet csinálta-e, s azt sem, hogy szakszerű mérésekkel ké­szült-e. Az összes parlamenti és a nagyobb Parlamenten kívüli párt aktív tagságát együttesen 200-300 ezer főre becsülik a nyilvántartások alapján. így még ha mindannyian is egy pártra szavaznának, az a politi­kai erő ettől még nem kerül­hetne be a Tisztelt Házba, hi­szen ez alig 3~4 százalékot je­lentene, míg a küszöb 5 száza­lék. Röviden: ezt a kérdést nem a párttagok száma dönti el, nem lehet a taglétszám alapján kife­jezni egy adott párt szavazási súlyát. Vannak például olya­nok, amelyeknek nagyon kicsi a tagsága, viszont magas a nép­szerűsége. Ilyen a Fidesz. Má­soknál ugyan viszonylag magas a taglétszám, de közel annyi a szavazat is: a Munkáspárt ezzel nem is tud bekerülni a Parla­mentbe.- Előadásában Ön azt mondta: ma lehetetlen lenne modellezni, hogy mennyien mennek majd el szavazni ’98- ban. Ez azt is jelenti, hogy - az utóbbi idők tendenciáit alapul véve - hasonlóan képtelenség lenne egy évvel a választások előtt megjósolni a majdani erőviszonyokat?- Ez több mint bátorság lenne, mert ezzel azt feltételez­ném, hogy az előttünk álló idő­szakban a belpolitikai életben nem történik semmi változás, nem derül ki semmi a pártok háza tájáról, s ezek az erők nem váltanak arcot. Emlékezhetünk rá: ’90-ben és ’94-ben is milyen nagy átrendeződések voltak az utolsó évben, sőt még az utolsó hónapokban is. Azt viszont elég jól meg lehet becsülni, hogy a különböző politikai erőknek ma milyen tartalékai vannak. Lehet beszélni a rokonszenvről, ami ugyan nem esik egybe a szava­zattal, de hadd higgyem azt, hogy rokonszenvből könnyebb szavazatot csinálni, mint ellen­szenvből. Ugyanakkor vigyázni kell ezzel is, mert a rokonszenv elolvadhat, az ellenszenv pedig csökkenhet. A pattintott kökor- szakban készült eszközöket megszámolva aligha érthetnénk meg, hogy ma miként tud a Föld hatmilliárd embert eltar­tani. Ehhez nyilván az kellett, hogy ne a pattintott kőkorszak folyjék tovább, hanem más kor­szakok jöjjenek, jelenjen meg az ipar, a modem gazdaság. Ennek az analógiának a kap­csán mondom: nagyon sok minden módosul még a követ­kező hónapokban. Bár tény: le­lassultak a magyarországi vál­tozások, már nem várhatók a korábbiakhoz hasonló dramati- kus átrendeződések a gazda­sági szférában, mint amilye­neknek az elmúlt nyolc évben tanúi lehettünk.-A pártoknál maradva el­hangzott: bár a Szabad De­mokraták Szövetségének nép­szerűségi mutatói mostanában nem túl hízelgöek a politikai tömörülésre nézve, botorság lenne azt hinni, hogy az SZDSZ-t komolyan fenyegetné a Parlamentből való kiesés réme ’98-ban...-Úgy vélem, a különböző pártoknak eltérő a társada­lomba való beágyazottsága. Ebből fakadóan eltérő a rájuk szavazók egzisztenciális, sze­mélyes, anyagi és érzelmi kötő­dése is. Ami az SZDSZ-t illeti: valóban 2-3 százalékot veszí­tett az elmúlt egy évben, ám ért már el rosszabb eredményt: 1992-93 körül is ilyen mély­ponton volt. Ugyanakkor kicsi annak a valószínűsége, hogy olyan főnixmadárként újból fel­támad, mint tette azt a '94-es választások előtt. Akkor sike­rült újrafogalmaznia magát, de ezt ellenzéki szerepkörben tette, ami lényegesen köny- nyebb, mint kormánypárti po­zícióból. A számok alapján ugyanakkor azt kell monda­nom: szó sincs arról, hogy az SZDSZ most azért „kapar”, hogy benn maradhasson a Par­lamentben. Ha most lennének a választások, a szabad demokra­ták valahol a 10-12 százalékos tartományban végezhetne. A választások azonban nem most, hanem bő egy év múlva lesz nek, ezért ez az eredmén) plusz-mínusz néhány százalék kai elmozdulhat. Ha a többiek nél is jelentős dolgok történnek - bár most elég stabilnak tűnik a pártrendszer -, akár komo­lyabb mozgás is elképzelhető. Négy párt nagy valószínűséggel bent marad az Országgyű­lésben. „Megváltott jegye” van a kisgazdáknak, a Fidesznek, az MSZP-nek és az SZDSZ- nek. Az első háromnál biz­tosnak tűnik a tíz százalék fölötti, míg az SZDSZ-nél tíz százalék kö­rüli ered­mény.- Elemezni kívánja-e a Szonda Ipsos Pető Iván le­mondásának hatásait?- A poli­tika iránt kü­lönböző mélységben tájékozottak az emberek. Van, akinél gyorsab­ban, másoknál lassabban indul meg a változás. A népességnek csak a kisebbik fele olvas újsá­got, illetve „fogyasztja” rend­szeresen a televízió és a rádió hírműsorait úgy, hogy meg is hallja, miről szólnak benne. A politikától távolabb állók több­ségében lassabban indul meg a változás: Pető Iván lemondása az ö életükre, napi problémá­jukra nagyon kicsi befolyással van. Hetek, hónapok kérdése, míg egy politikai eseményt - épp a médiák segítségével - be tudnak építeni a saját életükbe. Mi viszont ezt az időbeni válto­zást is megmérjük.- Szóba került a Magyar Demokrata Néppárt is, mely­nek a jelenlegi állapotok sze­rint igen csekélyek a Parla­mentbe jutási esélyei, noha Szabó Iván minap 9-11 száza­lékot jósolt pártjának. Másfe­lől az is elhangzott, hogy a je­lenlegi Parlamenten kívüli pártok bejutási esélyei szintén minimálisak...- Ezeknek a pártoknak egyik legnagyobb problémájuk az önmegismertetésük. Az a párt ugyanis, amely nincs bent az Országgyűlésben, kevésbé ké­pes magára vonni a figyelmet, legfeljebb nagyon erős utcai politizálással tudna feltűnni. A magyar társadalom azonban ezzel szemben elég negatív ma­gatartást tanúsít. Az emberek nem szeretik, ha azon a bizo­nyos tű fokán a teve és a gaz­dája is befelé jön... Az MDNP- nél egy igen furcsa jelenséggel találkozunk. Az általuk képvi­selt szakszerű, szélsőségektől mentes, nyugodt politikai stílus ugyanis nagyon is közel áll ah­hoz, ami a polgároknak rokon­szenves. Nem tudja viszont jól elhatárolni magát az MDF-töl, a múlttól, nem tudta magát jól megmutatni, mint lehetséges al­ternatívát. Pedig közben jelen­tős médiatámogatást is kapott: a ' 96-os szakadást követően az MDNP szerepeltetése nagyon is magas szintű volt. Jfogy ebben mennyi a szerepe a pártban lé­vők szakszerű, halk szavának, és mennyi annak a szerencsét­len konstellációnak, amikor a pártalapítás egybeesett a jobb­oldalon tapasztalt, s a válasz­tóknál a bizonytalanság érzetét keltő tömeges átrendeződéssel, nem tudni. A szavazók általá­ban azt támogatják, aki valami­lyen erőt is fel tud mutatni. Bár az MDNP több önkormányzati választást is megnyert, ebből nem lehet messzemenő követ­keztetést levonni, hiszen míg az előbbiek esetében a személyes ismertség döntő lehet, addig az utóbbinál ez sokkal kisebb sze­repet játszik.-Mire számíthat a Magyar Demokrata Fórum és a Ke­reszténydemokrata Néppárt?- Ők jelenleg valóban a par­lamenti küszöb környékén áll­nak. Megítélésem szerint az MDF - amelyik a közvélemény­kutatások első képe szerint nem kerülne be - ’98-ban is ott lesz a Tisztelt Házban, mert a bi­zonytalanok és a pártot nem vá­lasztók körében nagyobb tarta­lékuk van. Ami a KDNP-t illeti: mindig is. ebben a 6-7 százalé­kos tartományban mozgott. Ve­lük kapcsolatban inkább azt mondom: szatelitpárt-helyzetbe kerülnek, azaz: valakivel koalí­cióba kellene menniük. Ennek meg is vannak a jelei: az MDF a Fidesszel, a KDNP a kisgaz­dákkal igyekszik szorosabbra vonni az együttműködést. Az utóbbiak esetében ugyanakkor úgy tűnik, az FKGP inkább csak a második fordulóra tarto­gatja ezt a fajta szövetséget, ami a kereszténydemokraták­nak nem igazán jó.- A Fidesz-Magyar Polgári Kik most a legnépszerűbbek? ~ s a A Szonda Ipsos márciusi felmérése I népszerűség (%) népszerűség (%) a keleti országosan országrészben Kovács László Demszky Gábor 64 65 64 61 59 58 59 58 59 57-1 +2 +i +2 +1 + 1 +1 0-2 ) ismertség (%) ismertség (%) a keleti országosan országrészben m m n m m Baja Ferenc Medgyessy Páter Kósáné Kovács M. Szájer József Pető Iván Gál Zoltán Maczó Ágnes 52 EH 51 0151 Kuncze Gábor 150 1 m 47 ç .,j| 47 PÇ1 46 FÇ1 46 ZljM 44 Latorczai János Giczy György 46 ni 41 +3 -dl +2 51 49 50 50 50 49 49 46 +1 0 +2 +1 +2-1-2-2 77 84 Ijépy limés Szekeres Imre Fûzess» Tibor Borosé Péter Demeter Ervin HornGyuln I 40 Q3U1 Q 39 g 37 g 39 ETS 37 El o m -1 +3 Q -1 Q o 45 87 37 96 Az adatfelvétel ideje: 1997 március. Módja: személyes, kérdőíves meg­kérdezés. A megkérdezettek száma: 1000, akik az egész országot képvise­lik; közülük 489 a keleti országrész la­kója. Alapsokaság: 18 éves és idő­sebb állandó kelet-magyarországi lakóhelyű magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a la­kóhely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig terjedhet; a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelez. A -4 és a +4 közötti különbségek statisz­tikailag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politikusokat a tizedpont- számoknak megfelelő sorrendben adjuk meg. Párt az utóbbi időben megerő­sítette pozícióit, ám a ’94-es vá­lasztások gyenge szereplését megelőzően is remek mutatók­kal dicsekedhettek. Elképzel­hető-e, hogy most újból ha­sonló helyzetbe kerülnek? Ez azért is érdekes lehet, mert a közvéleményben a kormány­zati alkalmasságról kialakított kép szerint a jelenleg legerő­sebbnek tetsző három párt - így az FKGP, az MSZP és a Fidesz - közül Orbán Viktorék az utolsó helyen állnak.- A választói magatartás jö­vőbeni alakulásának nagyon sok tényezője van. Ezek közül az egyik a választói aktivitás, a másik, hogy mennyire tekintik a polgárok kormányzóképes erőnek az adott pártot. Például a kisgazdák kormányzóképes­ségébe vetett hit sokkal erőseb­ben nőtt, mint a párt népszerű­sége, azaz: ma már cselekvőké­pesebb pártnak tekintik. A Fi­desznek - ha megőrizni vagy növelni akarja a választói ro­konszenvet - valóban a kor- mányzóképésségébe vetett hitet kell erősítenie. Ha ezt nem tudja megtenni, úgy akár jelen­tős mértékben is csökkenhet a mostani népszerűségi szintje. Ugyanakkor ma az is elmond­ható, az emberek általában sok­kal komolyabb érőnek gondol­ják a pártot, mint négy éve. Ez még akkor is igaz, ha a rokon- szenvtábora kisebb, mint volt ’93-ban. A ’92-93 fordulóján csúcson lévő Fidesz egyik ro- konszenv-faktora az volt, hogy sok mindenben nem pártsze- rüen viselkedett. A választáso­kon azonban pártokra adjuk le a szavazatot.- Említette: többé-kevésbé stabilnak tekinthető a honi pártrendszer. Torgyán doktor emlékezetes ,Jéregirtós” be­széde azonban mégis látványos mozgást idézett elő a pártok rokonszenv-listáján, noha az FKGP elnökétől nem is volt olyan szokatlan felszólalás.- Az, hogy a beszédet köve­tően Torgyán József pár hét alatt egy nagyon erős média­nyomás hatására elveszített tíz százalékot, majd néhány hónap leforgása alatt visszaszerezte - ma nagyjából ott tart népszerű­sége, mint tartott a „féregirtó” nagygyűlése előtt -, épp a pártstruktúra stabilitását iga­zolja. Nem állítom, hogy nin­csen változás, de ez a mozgás nem olyan, hogy a kormánykoa­líció szavazója az ellenzékhez áll át, vagy fordítva: működik egyfajta „purgatórium”. Azaz, aki csalódik a pártjában, nem megy egyből át egy másikba, hanem először hosszabb-rövi- debb időre a bizonytalanokat erősíti. Ezek egy része vissza­megy az eredeti helyére. Ezért is mondtam, hogy itt az MDF- nek nagyobb tartalékai vannak: amelyikőjük ugyanis nem lett azóta Fidesz-, kisgazda- vagy KDNP-szavazó, hanem a bi­zonytalanok között maradt, na­gyobb valószínűséggel mégis elmegy majd szavazni. Azt is meg kell jegyezni, hogy ma a pártok és a politikusok átlag- népszerűsége alacsonyabb, mint volt négy vagy öt évvel ez­előtt. Ami az utóbbiakat illeti: két évvel ezelőtt hatan—heten is voltak 60 pont fölött, ma már csak hárman vannak. A Parla­ment népszerűségének csökke­nése azonban nem jelenti a par­lamenti demokráciába vetett hitben való csalatkozást. Bár ma már kevésbé tetszenek ne­künk ezek a pártok, éppúgy kö­zülük választunk majd, mint tettük korábban, miután érde­kes módon, hét esztendeje nem tudta új párt megvetni a lábát a közéletben. Tekintve, hogy igen jelentős változásokon mentünk keresztül az elmúlt nyolc év­ben, ez komoly stabilitásra utal. Kühne Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom