Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-24 / 95. szám

4. oldal Gondolatébresztő 1997. április 24., csütörtök „Hosszú távú prioritásokra lenne szükség” Beszélgetés dr. Demeter Andrással, az Egri Közgazdasági Szakközépiskola igazgatójával, volt főiskolai docenssel Szabó Iván az MDNP-ről, az öko-szociális piacgazdaságról és az egri uszodáról Hazánk nem egy csoda Európa térképén-Elnök úr! A Magyar De­mokrata Néppárt programis­mertető kőrútjának utolsó ál­lomása volt az egri nagygyű­lés. Milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb a pártvezetés az eltelt időszakban?- Igen kellemes meglepe­tésként tapasztaltuk, hogy mindenütt nagy érdeklődés kí­sérte a rendezvényünket. Egy­felől úgy tűnik: a társadalom egy része valóban érdeklődést mutat a politika irántm és tá­jékozódni kíván, másfelől a je­lek szerint az a réteg is meg­mozdulni látszik, amely eddig fölöttébb passzívan viszonyult a közélet iránt. Ha háromszáz ember eljön egy gyűlésünkre, abból alig tíz MDNP-tag. A helybeliek szerint van egy-két más pártból való „megfi­gyelő” is, ám a többség olyan pártonkívüliekből áll, akik most szerzik be azokat az in­formációkat, amelyek majd döntési helyzetbe hozzák őket a választásokon. Ilyen érte­lemben rendkívül jók a be­nyomásaink, ráadásul a ta­pasztalatok szerint a nagygyű­léseket követően a helyi médi­ákban megjelenő tudósítások, értékelések megmozgatják a közvélemény fantáziáját.-Nem lehet megkerülni a kérdést: a közvélemény-kuta­tási adatok szerint az MDNP támogatottsága még mindig csak alig egy százalék körüli mozog. On ugyanakkor a kö­zelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a ’98-as választásokon a párt joggal számíthat 9-11 százalék körüli eredményre...-Ebben én nem látok el­lentmondást, hiszen az egy százalék a jelenleg pártot vá­lasztók és biztos szavazók kö­zül értendő. Ők viszont az ösz- szes szavazónak csupán a 40 százalékát teszik ki: tehát a 40 százalék egy százalékáról van ez esetben szó. A másik 60 százalékból 25-30 százalék elmegy majd választani, ez a mi „aranytartalékunk”, mi in­nen várjuk a szavazatokat. Biztosak vagyunk ugyanis ab­ban, hogy többen mennek majd el voksolni, mint amennyien ezt ma mondják. Ezek az emberek legfeljebb azt nem döntötték el, hogy hová adják le szavazatukat, mert ma még nem látnak vilá­gosan és tisztán. A program- ismertető sorozat révén az MDNP — nem titkoltan - ko­moly nyomást igyekezett gya­korolni a közvéleményre és a közvélemény-formáló erőkre. A következő esztendő ennek a munkának a beérlelési idő­szaka lesz, s biztos vagyok benne, hogy sikerül megszólí­tanunk azt a közeget, amely most még nem tud dönteni a kormánypártok és az ellenzék jelentős része között: az egyik politikáját ugyan a bőrén érzi, ám fél a másik retorikájától.-Rossz előjel lehet azon­ban az a tény, hogy eddig a Néppárt megalakulásához hasonló utat bejárt politikai formációk egyikének sem si­került megkapaszkodnia a honi közéletben, mindegyikő­jük eltűnt a süllyesztőben...-Ebben a kérdésben meg­lehetősen egységesnek mutat­Szabó Iván fotó: juhász kozik a párt, s ellenáll minden kísértésnek: nem titok, volt rá kísérlet, hogy néhány képvise­lőnket „kivásárolva”, össze­omlasszák a Néppárt parla­menti frakcióját. Meg kell ugyanakkor azt is mondani: a politizálás számunkra nem eg­zisztenciális kérdés. Miután mindenkinek van olyan pozí­ciója, amiből a képviselői fize­tésénél jobban meg tudna élni - s meg is élt azelőtt. Nem az a célunk, hogy mi itt úgymond „fölmenedzseljük” magunkat. Egy politikai mondanivalót és egy jövőképet igyekszünk föl­vázolni, amiben - reményeink szerint - a társadalom is föl­fedezi saját érdekeit. Ha nem, akkor azt is tudomásul kell vennünk, legfeljebb abban az esetben elmondhatjuk ma­gunkról: túl korán jöttünk. Biztosak vagyunk benne, hogy Magyarország nem egy csoda Európa térképén, s előbb- utóbb itt is úgy mennek majd a dolgok, mint a kontinensünkön általában. Legfeljebb túl ko­rán ismertük fel ezt. Nem vé­letlen, hogy a legtöbb közvé­lemény-kutató szerint a mi nagy korszakunk 2002-ben jön el... Mindemellett persze örül­nénk, ha a Parlamentben most is meghatározó erő tudna ma­radni az MDNP, mert nem biz­tos, hogy túl kívánatos, hogy 30 év távlatából még négy évet 90 vagy 180 fokban ellen­tétes irányba menne az ország.-Az „Alkotó ember, emel­kedő nemzet” címet viselő program egyik eleme az öko­szociális piacgazdaság. Mit kell ez alatt érteni?- A szociális piacgazdasá­got a második világháborút követően a német és francia kereszténydemokrácia valósí­totta meg. Ezen rendszerben a piaci játékszabályok érvénye­sek, ám azon belül a szociális védelem az egyes személyek számára biztosított. Ez nem csupán a különböző segé­lyekre vonatkozik, hanem az egész gazdasági-jogi rendszer védi az esélytelen kisembert. Mindez 1945-50 között ala­kult ki, ám azóta a társadalom és az egész világ egy újabb ki­hívással találta magát szembe: a környezetvédelmi problémák olyan méreteket öltöttek, hogy már a bolygónk hosszú távú létét is veszélyeztetik. Nyil­vánvalóan a piacgazdaság erre a kihívásra nem tud feleletet adni, mert éves mérlegben gondolkodik. A környezeti problémák viszont 20-30 éves távlatúak, így aligha lehet el­várni a gazdaság szereplőitől, hogy ezeket a kérdéseket saját piaci viszonyaik között oldják meg. Ez már nem is az ál­lamra, hanem az államok nagy csoportjaira tartozik. A piac- gazdaságnak tudomásul kell vennie, hogy az emberiség lé­tét veszélyeztető környezeti kérdések tekintetében nem a profit az irányadó, hanem ott be kell avatkoznia az adott ál­lamnak vagy az integrációs szervezetnek.- Ön pénzügyminisztersé­gének vége felé Egerben járva ígéretet tett: amennyi­ben elindul az uszodaberuhá­zás, úgy a hitelt felvevő város állami garanciákra számít­hat. E kérdésben azonban ér­demi elmozdulás azóta sem történt. Lát-e esélyt arra, hogy e beruházás ’98 után végre zöld utat kaphasson?- Ennek a világon semmi akadályát nem látom, sőt ma­gam inkább azon csodálko­zom, hogy miért nem történt meg eddig. Az önkormányzat ugyanis rendelkezik vagyon­nal, rendelkezik bevételekkel, így nem igazán értem, ezek mögé miért nem lehet az ál­lami garanciát felsorakoz­tatni. Ez - meggyőződésem - már nem is annyira gazdasági, mint inkább akarati kérdés. Ma is úgy látom: amit akkor ígértem, az ma is megadható lenne, méghozzá igazán ko­moly állami érdeksérelem nélkül, hiszen azon túl, hogy egy igazán jó ügyet szolgál, gazdaságilag is biztosítottnak látszó projectről van szó. Kühne Gábor A hagyományok szerint ma hajtják először ki az állatokat a rétre Miért ölt sárkányt Szent György? Ma, György napján, számos népi hagyományt eleveníthetnek fel azok, akik a népi kultúra elemeit őrzik. Sárkányölő Szent György napján először hajtják ki az állatokat legelni, s e nap alkalmas a rontás elkerülésének ceremóniájára is. Császi Irén néprajzkutatóval e nap hagyományairól beszélgettünk.- „Érdekes időket adjanak ne­ked az istenek” - mondja egy kínai jókívánság. A XX. századi történelmet nézve nem panasz­kodhatunk. Volt itt minden: Habsburg-császárság, német birodalom, szovjet rendszer, amerikai világrend. Vajon mi­lyen tanulságokkal szolgál a számodra ez a joggal észbontó­nak és abszurdnak tekinthető század?- Először is köszönöm a be­szélgetési lehetőséget, megtisz­telő számomra - válaszolja dr. Demeter András. - Az eddigi életem során valamilyen módon az ötössel kezdődő évszámokkal kerültem kapcsolatba. A háború után öt évvel már egyértelműen bizonyossá vált, hogy orszá­gunk nem kíván az „imperia­lizmus zsarnoksága alatt” élni..., én persze, mit sem sejtve, megszülettem. Ha betöl­tőm az ötvenedik életévemet, átlépünk a XXI. századba, amely - mint tudjuk - a modem demokráciák kialakításának gyötrelmes korszakát követően az értelmes emberi létet jelentő „fényes jövőt” kínálja ne­künk!?... Természetesen gon­dolatilag sem érdemes felvetni, hogy mi lenne, ha megérném a száz esztendőt - nem is hiszem, hogy vágynék ilyesmire -, ak­kor ugye kihasíthatnék az in­formáció és technika társadal­mának „sajtjából” is egy jókora darabot. Egyelőre megeléged­nék azzal, hogy végre saját bő­römön is érezzem, milyen is az a világ, amely azt megelőzően létezett.-Nem tartod-e különösnek, hogy - miközben millecentená- riumot ültünk itt Európa szívé­ben - szünet nélkül bizonygat­nunk kell, hogy az Európa-ház- ban van a helyünk?- Azt tartom különösnek, hogy éppen azok próbálnak va­lamiféle „standard értékeket" megfogalmazni irányunkban, akik ezekkel sohasem rendel­keznének nélkülünk... Talán már elfelejtették, hogy az évszáza­dok során több alkalommal mi nem valamiféle „svájci mintájú demokratikus népszavazás” módján döntöttük el, mely poli­tikai-gazdasági hatalmi ténye­zőhöz kívánunk tartozni!? Úgy gondolom, nem mi rajzoltuk át a térképeket és „hitelesítettük a telekkönyvi bejegyzést” a Ke­let- és Nyugat-Európa közötti „átjáróházban”! Igenis ab­szurdnak tartom, hogy például Portugáliánál kell „ga- zsulálnunk” a felvétel ügyében- annál az országnál, amely 1986 óta az Európai Unió ren­des tagja, és így már potenciális konkurens a térség agrárpiacán. A társadalmi-gazdasági rend­szerváltás „heurisztikus” han­gulatában még a „vállunkat is megveregették” az 1989-es ki­állításunkért (lásd: NDK-sok átengedése), és gyorsan kez­deményezték a társult tagsági viszony létrehozását. Az 1993- as társulás gazdasági haszna számunkra eddig enyhén szólva ellentmondásos. Egyre több probléma merül fel újabban, amióta a Baltikumtól számítva- például Románián át - Hor­vátországig eléggé sok a pá­lyázó. Ennyiféle „kultúra”, ennyiféle gazdaság hogyan csatlakozzon Európához?! Vagy talán az Európai Uniónak kellene inkább Európához visz- szacsatlakoznia?-A költő szerint „nem soka­ság, lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”. Ennek kap­csán érdekelne, hogyan ítéled meg a kortárs magyar valósá­got, milyennek látod az ország mentális állapotát?-Én azt gondolom, hogy a demokrácia lényegét nem a demagóg kirohanások, mások­kal szembeni mocskolódások avagy gőgös kioktatások jelen­tik. Azt sem hiszem, hogy a leg­több embernek a múltban va­lami hamis, illuzórikus felfo­gása lett volna erről. A nyugati sajtó is deklarálja, miszerint a „szabad piacgazdasághoz” való visszaeséstől az emberek azt várták, hogy minden egy csapásra jó lesz. Miért várták volna? Nem kellett sokat töp­rengeni azon, hogy azt a bizo­nyos tervutasításos rendszert bizony manipulálták. De a mai piacgazdaság esetében sem fel­tétlenül az igazságos elosztás­ról van szó. A piac nem igazsá­gos, de mozgásformát biztosít a gazdasági kibontakozáshoz. Aki másokkal szemben többet kockáztat, szükségképpen na­gyobb haszonhoz juthat. A kér­désre adott válasz a fentiekből szükségképpen adódik. Sorol­hatnám azokat a válságponto­kat, amelyek most egyszerre je­lennek meg a magyar gazda­ságban. Ilyennek tekintendő a még mindig két számjegyű inf­láció, a magas munkanélküli­ség, az államháztartás egyensú­lyának hiánya, a konvertibilis valutában történő eladósodás stb. Ezen problémák orvoslása nélkül nincs esélyünk arra, hogy csatlakozzunk az európai vagy más kontinensen létrejött regionális integrációhoz. Egyedül meg nyilván nem megy. A felsorolt problémák - persze, eltérő dimenziókban - mindenütt megjelennek. A mi esetünkben viszont arról van szó, hogy számos lehetőséget szalasztottunk el a közép-kelet- európai országokhoz viszo­nyítva. Nekünk nem a térségben zajló társadalmi-gazdasági rendszerváltás adott csupán esélyt a modernizálódás feltéte­leinek kialakításához. Elképesztő előnnyel rendel­keztünk szomszédainkhoz ké­pest a piacgazdaságra való átté­rés tekintetében. Honnan bújt elő ez a rengeteg vállalkozó? — kérdezhetik sokan. Nincs pedig ebben semmi titok. A szovjet befolyás ellenére szerintem a piaci mechanizmus feltétel- rendszerét már a nyolcvanas évek közepére k\’ázi kiépítettük. Akkor hol rontottuk el? Nem rontottunk el mi semmit, csak lehetővé vált, hogy a magyar­ság évszázados vélt és valós sé­relmeit az ország és a világ nyilvánossága előtt megfogal­mazhassuk. Kárpótolni próbál­tuk a múlt sérelmeit, de tulaj­donunk, értelmünk, lelkünk re­habilitációjához szükséges for­rásokkal nem rendelkeztünk. Kormányok jönnek-mennek, ígérnek kibontakozást, s pró­bálgatják a társadalom tűrőké­pességét. Én még nem láttam az utóbbi évek demokratikusan vá­lasztott kormányai egyikétől sem valamiféle koncepciót - amelyet „megbeszélt” volna a társadalom egészével. Nincs a kibontakozáshoz elég tőkénk - elfogadom! A pénz viszont nem szereti a bizonytalanságot. Oda fog áramlani, ahol világo­san megfogalmazott felhaszná­lási lehetőségek adódnak. Tu­dom, hogy gazdasági kényszer- pályán haladunk, s még a kö­zelmúlt megszorító intézkedé­seinek szükségességét sem vita­tom. Kívánatos lenne viszont a rövid távú lépések mellett olyan, hosszú távra vonatkozó prioritásokat megfogalmazni, amelyek a társadalom számára reményt, a külföldi tökének pe­dig reális befektetési lehetősé­geket jelentenének. Melyek ezek - soroljam én is (mindenki tudja...)?! Oktatás-képzés, köz­lekedésfejlesztés, agrárgazda­ság, falusi turizmus, gyógyvi­zek hasznosítása stb.-A napjainkban zajló para­digmaváltás mindannyiunk számára óriási kihívást jelent. Figyelemre méltó vélemények szerint a modernizációnak nem a bankokban, hanem előbb az emberek tudatában kellene végbemennie. Nem kizárt tehát, hogy a XXL század távlatából a tanárok fontosabbnak fognak bizonyulni, mint a politikusok vagy a bankárok. Pro vagy kontra mit fűzné! ehhez hozzá?- Bankok nélkül nem létezik modem gazdaság, hiszen ők mozgatják a pénzt. Az embe­reknek talán az szúr szemet, hogy a magasabb beosztású munkatársak - persze, hazai vi­szonylatban - az átlaghoz ké­pest túlzó mértékű jövedelem­mel rendelkeznek. Nem is a ma­gas fizetések, hanem más szakmák irreális alulértékelése miatt háborog a józan többség. A politikusok egy részének „tudathasadásos” állapotát il­lusztrálva: még „sajnálni” is tudnám őket, amikor mondjuk egy dél-kelet-ázsiai fárasztó körutazásról visszatérve gyere­kes naivsággal csodálkoznak rá a Japán „oldalvize mentén” fel­jött ún. „kis tigrisek” (pl. Dél- Korea) elképesztő ütemű gaz­dasági sikerére, miután másnap unottan ásítozva szavazzák meg valamely, az oktatási felté­telrendszerünket ismét megkur­tító törvényt.-A század- és az ezredvég­hez közeledve feltehetően ben­ned is megfogalmazódnak bi­zonyos remények és várakozá­sok. Ha nem túl privát jellegű a dolog, kérlek, oszd meg velünk, milyen világról szoktál ál­modni, milyen országot kíván­nál gyermekeidnek, esetleg unokáidnak?- Visszatérve az előző kér­dések gondolati sugallatára, igenis például Japánban a leg­tiszteletreméltóbb szavak egyike a tanító, nálunk meg va­lami „közpréda”, akit olyan jólesik - különösen költségve­tési viták idején — pellengérre állítani... „Nem szeretjük tehát a pedagógust, csak a pénzt vi­szi...” Elárulok egy titkot: a két fiamat arra ambicionálom, hogy ne válasszák a pedagógus hivatást, viszont mi a felesé­gemmel már „így maradunk”, nem hiszem, hogy bármi mást képesek lennénk ilyen „lelket mozgató módon” csinálni. Nem könnyű dolog az ellentmondá­sos társadalom egyik „leképe­ződéseként” megjelenő fiatal korosztályt befolyásolni - kü­lönösen a mai „információrob­banásos” világunkban. Min­denesetre úgy érzem, komoly eredmény, ha a tanítványt hoz­zásegítjük a szakmájához vagy a felsőoktatási felvételhez. Ezek nagyon nagy örömök - próbál­kozom tehát én is. Egy francia szerzőtől olvastam valahol: „A szép dolgokat a tehetség kezdi el, de a munka fejezi be...". Megpróbálom életem során ezeket a tehetségeket „felfe­dezni”, s ha még ráadásul ezt meg is becsülik...?! Na, ilyen országról álmodom. Ködöböcz Gábor-György Perzsiából szárma­zott, s Diocletianus császár emelte állami hivatali rangba - tudtuk meg a néprajzkutatótól. - Később áttért a keresztény hitre, ezért börtönbe vetették, majd Krisztus után 304-ben vértanúhalált halt. Kultusza már a középkorban is elevenen élt, Angliának 1222-től hivata­los patrónusa lett, az ország címerében ma is ott találjuk a György-keresztet.-Hogyan keletkezett a sár- kányölés legendája?- A sárkány a középkorban a pogányság jelképe volt. Mivel Szent György keresztény vér­tanúként halt meg; így a nevét összekapcsolták a hitetlenek el­leni küzdelemmel. Hazánkban Károly Róbert 1326-ban alapítja meg a szent nevét viselő lovagrendet, ké­sőbb Zsigmond király 1408-ban felújítja ezt a Sárkányos rend szervezésével. A kései közép­korban főnemesi családok is vi­selik a mártír jelképét (fehér alapon vörös kereszt), mint például a Báthoryak.-Milyen hazai népi hagyo­mányok őrzik eme nap emlékét?- A római pásztorünnepből alakult ki a hazai állattartó, gazdálkodó parasztság babona­világa. Amikor az állatokat elő­ször hajtották ki, akkor a csor­dát fejszén vagy a gazdaasz- szony kifordított kötényén terel­ték át, hogy megóvják őket a rontástól. Hajnalban a búzatáb­láról harmatot gyűjtöttek, amit lepedővel „takarítottak be”. De ennek a napnak az éjszakája al­kalmas a földbe rejtett kincs ke­resésére is, hiszen lángot vet és láthatóvá válik. S ha ma már nem is hiszünk abban, hogy a föld elásott ara­nyat rejt, azért nézzünk szét, hátha mégis találunk magunk körül kincset... (szúrom!)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom