Heves Megyei Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-17 / 89. szám

Családi Tükör 1997. április 17., csütörtök MONDJ EGY IGAZ MESÉT! Kifosztva és elhagyatva Amikor megírtam - a kevéssé tapasztalt fiatalasszonyok oku­lására - Viktória történetét, nem számítottam rá, hogy valaki felhív majd telefonon: hadd meséljen ö is. Semmi közös sincs bennük (Viki egy kétgyermekes, 26 éves nö, akit terhesen ha­gyott magára élettársa, Erika viszont egy ötvenes évei közepén járó asszony). Valahol mégiscsak találkozik a sorsuk. Mind­ketten csalódtak abban, akit feltételek nélkül szerettek. Mitől jó egy kapcsolat? Erre aligha találunk receptet. Abban sem hiszek, hogy mások példáján okulhatunk. De talán nem érez­zük magunkat oly végtelenül egyedül, ha mesélhetünk valaki­nek a szomorúságunkról. Ha olvashatunk arról: másnak se fenékig tejfel. Szívesen meghallgatom és közreadom igaz me­séiket, ha úgy érzik: megkönnyebbül a lelkűk. Erika esete Tengizben dolgoztunk együtt. Ő nehézgépkezelő volt, én taka­rítottam. A barátnőm kért meg, próbáljam meg észhez téríteni azt a fiatalembert a másodikon, mert férfi létére egyebet sem tqsz, mint bőg. Öcsi egy héttel azelőtt kapta meg a felesége levelét, amiben azt írta az asszony, beadta a válókeresetet. Már utazás előtt rosszul éltek, azért is jött a férfi Tengizbe, hátha a távoliét segít a bajokon. Ebben is maradtak indulás előtt, aztán az asszony mégiscsak megírta azt a levelet. Úgy közelítettem Öcsihez, mint egy igazi öcsikéhez, hiszen tizenkét évvel fiatalabb volt nálam. Aztán addig-addig dajkál- gattam őt heteken át, míg végül az ágyában találtam magam. Másnap reggel szégyent éreztem, de a barátnőm lehülyézett, azt mondta, inkább legyek büszke, hogy belém esett egy jó kandúr. Öcsi tényleg egy jóképű férfi. Hihetetlen szerencsénk volt. Hamarosan felszabadult egy szoba, s összeköltözhettünk. Boldogság volt minden percünk. Azt mondta: „jóban, rosszban együtt leszünk, kezet rá!”. Ko­molyan vettem, többet jelentett ez nekem, ez a négyszemközt tett eskü minden pecsétes papírnál. Fél évre rá telex érkezett: egy autóbalesetnél meghalt a fele­sége. Öcsi azonnal hazautazott, hogy intézze a gyerekei sorsát. Rokonokhoz kerültek a kicsik, de Öcsi már nem jött vissza, fel­bontotta a munkaszerződést. Arra kért, én maradjak. Szívesen dolgoztam tovább kettőnk helyett is. Százötvenezer forintot kaptam kézhez, amikor nekem is letelt az időm. Közben Öcsi vett egy házat a falujában, amihez hitelre volt szüksége. Persze, hogy odaadtam neki a pénzem, még kölcsö­nöket is kértem a rokonaimtól. Itthon tudtam meg, azért akart elválni a felesége Öcsitől, mert nagyon ivott. Gondoltam, ez nem akkora tragédia. Mellettem nem iszik majd, hiszen szeret. Munkanélküliek lettünk mind a ketten. Ebbe én nem törőd­tem bele, addig keresgéltem, míg végül találtam magamnak he­lyet. Öcsi nem különösebben izgatta magát, szépen elvolt ott­hon. Később a kocsmában. Amikor megérkeztem a munkából, úgy kellett őt hazacsalogatni. Még ezt sem bántam. Akármilyen volt is, szerettem. Megbetegedett az édesanyám. Nem tehettem mást, elköltöz­tem Öcsitől, s ápoltam anyukámat. Csak a hétvégékre mentem vissza, akkor megfőztem, kitakarítottam, mostam, vasaltam. Egyszer megkérdeztem tőle: „azért iszol, hogy elhagyjalak?” Gúnyos mosoly volt a válasz. Nem akartam hinni a szemem­nek. Annyira szerettem őt, csak azt néztem, mi jó neki. Dolgoz­tam rá, de csak fogyott a pénz. Már mindenemet eladtam. A varrógépemet, a fülbevalómat. Mindent megivott. Emeletes marha voltam. Hittem benne, hogy megváltoztathatom. Végül feladtam, összecsomagoltam a holmimat. Huszonöt évig éltem egyedül, úgy neveltem fel a gyerekei­met. Öcsi volt az utolsó lehetőségem. Hogy ne maradjak ma­gamra. Hívogattam telefonon. Kérleltem, kezdjük elölről. Azt mondta, már nem lehet, barátnője van. Könyörögtem, legalább egyszer találkozzunk. A bazilikánál vártam rá. Amikor megér­kezett, s közölte velem, minden erőlködésem hiábavaló, akkor felnéztem a toronyra, és azt kívántam magamban: soha ne le­gyen boldog. Éjjel aludni sem bírtam. Másnap elmentem a mi­sére, és kértem az Istent, ne engedje, hogy bosszúálló legyek. Eddig mindenkin csak segítettem. Ne engedje, hogy vénsé- gemre gonosszá váljak. Igazán szerettem Öcsit, bíztam benne, és mindent megbocsá­tottam. S mi a hála? A végén annyit se mondott nekem: „Isten veled, Ribizli”. Négyessy Zita Előbb a lélek betegszik meg, aztán a szív... Pszichoszomatikus hajaink és mivel orvosolandók- Magyarországon a legtöbb ember szív- és érrendszeri be­tegségekben hal meg — mondja már elöljáróban dr. Ignácz Pi­roska klinikus szakpszicholó­gus. A szakember a megyei kór­ház intenzív belgyógyászati osztályán szerzett ötéves kuta­tási tapasztalatait osztotta meg velünk.- A szívizominfarktusnak testi és pszichés okai vannak. Előbbihez a dohányzás, a zsíros táplálkozás, az elhízás, a sok sófogyasztás, a kevés mozgás és az örökletes érrendszeri hajla­mosító tényezők tartoznak. Utóbbi a hajszoltság, az egyéni lelki nyomás megléte. A pszi­chés okok elősegítik még a kü­lönféle fekély- és bőrbetegsége­ket, bizonyos fajta asztmát, sze­xuális és nőgyógyászati zava­rokat. Ilyenkor a test nem úgy működik, ahogy kellene, a lel­kiállapot hatással van az im­munrendszerre is.-A '80-as évek óta az élet- színvonal megtartása miatt kel­lett az embereknek a főállású munkahelyük mellett külön­munkát vállalni...- Nagy az olló nyílása a ka­pitalista szintű kínálat és a szo­cialista szintű kereset között. Óriási a szakadék a meggazda­Azok az óvodáskorú gyere­kek, akik naponta és rendsze­resen nagyon sok gyümölcs­levet isznak meg, alacsonyab­bak és kövérebbek társaiknál - olvasható egy új amerikai felmérésben, mely alátámasz­tani látszik a gyerekorvosok fő aggodalmát: az „üres” ka­lóriák fogyasztása különösen veszélyes gyerekkorban. A legfrissebb felmérés kere­tében csak teljesen egészséges ovisokat figyeltek meg, és fi­gyelembe vették a kicsik élet­korából, neméből, illetve az öröklött tulajdonságokból adódó eltéréseket. Mégis a „nagy gyümölcslé-fogyasztó" kétévesek(í) csoportjában már godott milliárdosok és a szegé­nyek között. Az „egyenlősé­gen" nevelkedetteknek ez kü­lönösen nagy kihívás: miért ne adhatnám meg én is a gyere­kemnek azt, amit a másik szülő megad? - vélik, és egyik mun­kahelyről a másikra hajszolják magukat. Saját magukat kerge­tik, forog a mókuskerék, amiből nem tudnak kiszállni. Pedig lej­jebb is lehetne adni az eddigi életszínvonalból.- Azok az emberek is rohan­nak egyik munkahelyről a má­sikra, akik elegendőnek tartják a pénzüket a megélhetésükhöz...-Ők olyan személyiségűek, akik egyéni lelki nyomást gya­korolnak magukra. Nagyon magasra állítják a mércét, nem akarnak, mernek, tudnak lazí­tani akkor sem, ha módjuk lenne rá. Túlzásba viszik a munkát.- A mai világban sok bizony­talansági tényező nyugtalanítja az embereket...-A politikai feszültségek is emelik a vérnyomást. A belső idegesség, a csalódottság, a nagyfokú bizonytalanság, a visszafojtott düh, a családi, párkapcsolati problémák, a szülő-gyermek konfliktus, a te­hetetlenség érzése, a szeretett személy, a munka, az eddigi átlagosan 2-3 cm-es magassági elmaradást regisztráltak, míg az ötéveseknél ez a különbség már 4 cm-re nőtt. A kövérségre jel­lemző testtömegindexük (a testmagasság és a testsúly egy­bevetésével kialakított arány­szám) pedig több mint a kétsze­rese volt, mint azoknál a gyere­keknél, akik nem vedelik liter­szám és naponta a gyümölcslét. A félreértések elkerülése vé­gett a kutatók leszögezték: az eltérésekért önmagában nem a gyümölcslé a felelős. Nem a narancsban, az almában van olyan anyag, ami lassítja a gye­rekek növekedését, s gyarapítja a súlyukat. A baj az, hogy a gyümölcslével „jóllakott" ap­társaság elvesztése mind-mind a nem én uralom a helyzetet ér­zést szülheti. Aki nem tudja megoldani problémáit, annak emelkedhet a szorongásszintje. Ha eluralkodik rajta ez az élet­érzés, összecsaphatnak a hul­lámok a feje felett, kialakulhat egy kóros testi folyamat. A gimnáziumokban végzett fel­mérésünk is nagyon sok magas vémyomású fiatalt szűrt ki. Már ott kezdődik a szorongás.-Sokszor egy-egy esemény­hez kötik az emberek az infark­tusukat...- Előfordul, hogy éppen ak­kor esnek össze, amikor tárgya­lásra indulnak egy kellemetlen ügyben. Pedig ez meglehet, hogy csak az utolsó csepp a po­hárban. A folyamat már hóna­pokkal azelőtt megkezdődött. De sokan annyira beplántálják magukba, hogy lám, ez és ez a rokonuk is infarktust kapott, hogy végül a saját félelmük ve­zeti őket oda. Pedig ez nem tör­vényszerű.- Mely nemet és korosztályt érinti leginkább a betegség?- Kétharmad arányban a fér­fiakat, egyharmad részben a nőket. A 45-50 éves korosztály betegsége. Pedig a felesleges fájdalom, a munkából való ki­esés megelőzhető. róságok nem táplálkoznak ren­desen, s emiatt szervezetük nem jut elegendő zsírhoz, fe­hérjéhez és ásványi anyagok­hoz. Ezt be is tudták bizonyí­tani a kutatók, amikor a gyere­keknél új étkezési rendet vezet­tek be, és csak evés után kaptak (normális mennyiségű) gyü­mölcslevet - mindegyikük nö­vekedési üteme visszaállt az el­fogadható szintre. Az amerikai gyümölcslé­gyártók szóvivője már bejelen­tette tiltakozását a felmérés el­len, amely szerinte nem mutat ki valós ok-okozati összefüg­gést. Különben is, „minden hiz­lal, ha túl sokat fogyasztanak belőle!" FEB- Mit tehetünk ellene?-Sokan az otthonuk ajtajá­nak becsukásával kizárják a munkahelyi gondokat. Ez talán kényelmesebb a családnak, de megzavarhatja az egyén szervi működését. Ezért jobb megosz­tani a gondokat. De mozgással is levezethető a feszültség. Más a szőnyeg alá söpri a bajokat, a homokba dugja a fejét. Pedig aki a fejében idegeskedik, ke­vesebb bajt csinál, mintha le­nyelné a problémáit, és azok a testében dolgoznának tovább. És nagyon fontos, hogy min­denki a saját teherbírásának megfelelően vállaljon munkát.-Aki szakemberhez szeretne fordulni, kit keressen?- Infarktusmegelőző csopor­tot szerveznénk az Arany János utca 20/A alatt, de nagyon ke­vés a jelentkező. Szeretnénk, ha minél többen jönnének. Hat al­kalommal, heti két órában ta­lálkoznánk, beszélgetnénk. Megtanulnánk, hogyan lehet a nehéz élethelyzeteket átvé­szelni, a feszültségeket leve­zetni. Elsajátíttatnánk az auto­gén tréninget. Ezzel a vegetatív idegrendszert megnyugtatnánk, az ember kiegyensúlyozottá válnék. A 310-758-as számon is várjuk az érdeklődőket. Császi Erzsébet Szülés után növekszik az agy Gyakori tapasztalat, hogy a terhes nők koncentráló képessége gyengébb, mint amilyen terhességük előtt volt. Sőt, egyesek memóri­ája is ki-kihagy. E jelensé­gek okait vizsgálták brit tudósok Londonban a „Royal Postgraduate Me­dical School”-ban. Aneszteziológusok és radio­lógusok tíz egészséges nőt vizsgáltak meg terhességük végén és hat hónappal ké­sőbb. Meghökkentő felfe­dezésük, hogy a leendő anyáknak zsugorodott az agyuk, majd a szülést kö­vető időszakban nemcsak a testsúlyuk normalizálódott, hanem egyidejűleg az agyuk is növekedett. A tudósok azt feltétele­zik, hogy az agy - természe­tesen nem kóros - zsugoro­dása okozhat átmeneti kon­centráció-csökkenést és memóriazavart. A szülés után a csecsemőt óvó, körül­tekintő gondoskodás, a csa­ládra irányuló nagy figye­lem azzal függ össze, hogy az agy növekedésnek indul. Tudja-e, ...hogy a tej megmentheti a fogát? Aki baleset folytán kiütötte a fogát, tegye azonnal (tisztítatlanul) tejbe, és menjen vele a legközelebbi fogorvoshoz. Mivel a tej sok vi­tamint, ásványokat, fehérjét és cukrot tartal­maz, benne a foggyökér körülbelül kétórányi időtartamot kibír. A fogat aztán újra be lehet ül­tetni a helyére. Vízben vagy a szájban viszont a foggyökér gyorsan elhal. ■ ■■hogy vírusok leselkednek a telefonkagyló­ban? Telefonáláskor a nyilvános telefonfülkékben a szánkat és a fülünket ne tartsuk túl közel a kagylóhoz! Tudósok a kagylókban vírusok és csírák százait találták, melyek ott napokon át elélnek, és fertőző betegségeket vagy bőrgyul­ladást terjesztenek. Gyümölcslét - mértékkel Ot nagy válság a nők életében Életünkben több sorsforduló van. Válságos időszak is bő­ven. Törvényszerűen azon­ban - a szakemberek szerint - a nők életében öt minden­képpen megtörténik. Kislányból nagylány Az első már korán jelentkezik: amikor önállóvá válik a kis­lány, és az élet értelmét keresi. Ez a húszévesek válsága. Sokan ekkor költöznek el otthonról, dolgozni kezdenek, külön la­kásban élnek. Eleinte szabad­nak és boldognak érzik magu­kat. Aztán hamar elmúlik az első eufória, mert nem képesek hirtelen minden feladattal meg­birkózni. Gyakran magányo­sak, új barátokat keresnek, anyagi gondjaik vannak. Sze­retnének jól öltözködni, de nincs rá pénzük, nem tudják beosztani a fizetésüket. Ekkor pedig jönnek a kétségek: képes vagyok egyáltalán valamire? Sybille Weber hamburgi pszichológusnő szerint ez a helyzet akkor válik válságossá, ha az elégedetlenség eluralja az egész életet. Ilyenkor azokra a területekre kell koncentrálni, amelyeken az illető a legjobb teljesítményt tudja nyújtani. Család, munka... A második válság harminc­éves korban köszönt be. Ilyen­kor a legtöbb nő már évek óta férjnél van, szült egy-két gye­reket, esetleg ismét visszatér a munkahelyére, hiszen a kicsik már óvodába járnak. Aztán ösz- szecsapnak a hullámok a feje fölött. Törődni kell a férjjel, a gyerekekkel, a háztartással, de a munkahelyen is tökéleteset kell nyújtani. Hajtás, rohanás, idegeskedés egész nap. Arra pedig végképp nem marad idő, hogy önmagával törődjön, fod­rászhoz, kozmetikushoz járjon, rendszeresen ússzon, tornáz­zon. A pszichológusnő szerint ilyenkor az a legfontosabb, hogy a család változtasson a helyzeten. Először a nőnek kell átgondolnia, ki miben tud segí­teni neki, majd együtt meg kell beszélni, ki mit vállal - éppen a család jövője, a harmonikus együttlét kedvéért. Vonzó vagyok-e? A harmadik válság a negy­venéveseké. Megjelennek a ráncok, az első ősz hajszálak. Az illető kritikusan nézegeti magát a tükörben, órákat tölt a fürdőszobában. Különösen ne­héz helyzetbe kerül az a vonzó negyvenéves asszony, akinek már tizenéves gyerekei vannak. Fontos, hogy ilyenkor is tuda­tosan öltözködjön a mama: ha jól áll neki a miniszoknya, ve­gye meg! És hordja nyugodtan! Természetesen nem kell olyan ruhákba bújnia, amelye­ket a tizenévesek viselnek. De öltözködjön bátran, úgy, hogy vonzónak érezhesse magát! Pótolható, ami kimaradt A negyedik válság ötvenéves kor körül köszönt be. A gyere­kek kirepültek a házból, a mama a férjével marad. Jó esetben. Mert ha egyedülálló, akkor hirtelen rászakad a ma­gány. Azt hiszi ugyan, hogy végre marad ideje a saját kedv­teléseire, a valóság azonban más képet fest. Nincs kedve semmihez. Legföljebb késő éj­szakáig dolgozik, hogy lekösse magát, s ne gyötörje a magány. A pszichológusnő úgy véli: természetes, hogy a legtöbb nő nem éppen örömként éli meg az öregedést. Különösen, amikor a gyerekek elköltöznek otthon­ról. Át kell gondolnia, miként lehet értelmesen eltölteni az időt. Gondoljon olyasmire, amit kislányként szívesen csi­nált. hátha most is kedve van hozzá! Csak nem feladni! Az ötödik válság hatvanéves korban jön. A nő gyakran elve­szíti a partnerét. A gyerekek pedig már rég a saját család­jukkal élnek. Most végképp magára marad, és úgy véli: már úgysem talál magának társat. A pszichológusnő szerint fontos, hogy a magára maradt nő aktívan irányítsa az életét. Sokáig tart, míg az ember elfe­lejti a társát, akivel esetleg évti­zedeken át élt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy soha többé nem találhat megértő partnerre. Csak nem föladni! Mert az biz­tosan magányos is marad. Olvasóink közül bizonyára sokan egyetértenek a fentiek­kel. Szeretnénk, ha hozzá­szólnának a cikkben foglal­takhoz. írnának rovatunknak arról, hogy a válságokat sike- rúlt-e legyőzniük, s ha igen, mit javasolnak azoknak, akik keresik a megoldásokat. Vár­juk leveleiket! Nemcsak a nő­két. A férfiak történeteit is. A nők és a saját válságaikat ho­gyan élik meg?

Next

/
Oldalképek
Tartalom