Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
EGRi ÁRUHÁZ (81622) I O peracsillagokat nevelt a magánének-tanárnő Ida néni száz élete Élete nagyobb részét Egerben töltötte, s ezért ma már lokál- patriótának számít. Dombóváron született, az Orsolyáknál kezdte tanulmányait, majd kijárta a polgári iskolát. Ami különcségnek számított: lány létére a Katolikus Fiú Reálgimnáziumban érettségizett 1942-ben. Továbbra sem mondott le a férfipróbáló feladatokról, mert ami akkor szintén nem volt még szokványos, orvosi egyetemre ment. Aztán mégsem a testet, hanem a lelkeket gyógyította egész életében, a muzsikán keresztül. Pusztai Jánosné, Ida néni magánének-tanárnő lett, s nemzetközi operacsillagokat nevelt. Vendégváró emeleti kis lakásában példás rend és otthonosság fogad. Noha mind a mai napig oktat magánéneket az Egri Zeneiskolában, ide, hozzá is járnak tanítványok, s amint meséli, nemcsak skálázni. Az évek során egy-egy ígéretes tehetségű lányt vagy fiút már-már a saját gyerekévé is fogadott. Volt köztük olyan, aki mindegyik udvarlóját be is mutatta tanárnőjének, s ha az kávéfelszolgálás közben cinkosan intett a fejével, kiadta a lovag útját. Az is megesett, hogy a tanárnő helyeslőén bólintott, s bizonyára nem a véletlen műve, hogy az illető még ma is boldog férj az azóta már sikeressé lett énekesnő oldalán.- Ida néni! A közelmúltban tüntették ki, sokadszorra köszönte meg a város, hogy any- nyi hírességet nevelt. Tíz éven át igazgatta a zeneiskolát, s majd másfél évtizeden át a főiskolán a tanárjelölteket oktatta énekre. Vajon híres tanítványai kikérik még ma is a véleményét?- Örülnek, ha megnézem őket, s talán el is várják. Pászthy Júlia, Lugossy Melinda, Pánczél Éva, Kovács Brigitta, Szüle Tamás, s még sokan mások. Mind-mind egy külön történet. Másfajta egyéniségek voltak tanítványként. Az egyikük szárnyalt, mint a madár, a másikuk elbütykölő- dött egy-egy dallamon. Akad olyan tehetség, ami rögtön látszik, a másik csak később érik be. Általában négy-öt évet dolgoztunk együtt. A harmadik esztendő után - tapasztalatom szerint - a tehetség megmutatja magát. Addig nagyon sok időt töltöttünk együtt. Előfordult, hogy a pályaválasztásról kellett közösen döntenünk, sokszor a szülők ellenében. Egyiküknél például a felvételi alkalmával megállapították, hogy kicsi a szája. Ő - talán ráismernek erről - ma már nemzetközileg elismert basz- szista. A másik viszont megbukott matekból, vagy éppen énez-zenéből kapott szekun- dát, a harmadikat egyszerre vették fel az egyetemre és a zeneművészetire. Sok sors, sok kedves emlék.-Ma is rendületlenül tanít. Nemrégiben egy városi ünnepségen a legfiatalabbak bűvöltek el bennünket: Kovács Emese és Denk Viktória.- Végtelen sok örömem van ezekben a gyermekekben. Ez ad nekem erőt, ez az oka, hogy minden nehézség ellenére még jól megvagyok. Csordás Melinda, Denk Viki az idén felvételizik, Emese jövőre. Most is tíz tanítványom van. S bár egyedül élek, nem vagyok magányos. Négy éve vesztettem el a férjem. A fiam, Szakács György a Vasas tőrvívóedzője. Amint belemelegedünk a beszélgetésbe, feltűnik, hogy a lakásban itt is, ott is terrakotta szobrok. Szabadidejében ezeket formázza, szinte valamennyi zsűrizett termék. Kiállítása is volt az egri szakmunkásképző galériájában. Kedvtelve nézegetem őket, ezért elővesz néhányat: az egyik egy szemérmes parasztasz- szony, akivel a kórházban találkozott, a másik egy hibátlan fiatal lány, vagy épp egy pár.-Ha ennyi érzékenység és alkotnivágyás van Önben, miért nem kívánkozott sohasem színpadra?- Nem szerettem szerepelni, de az alkotás mindig bennem volt. így adtam tovább a tanítványoknak, s egyáltalán nem bántam meg. Jámbor Ildikó Az ország, amelyet fel kell fedezni Kanada: „A vadsag mindenütt ott van Gigantikus méretek, biztosan ez mindenkinek az első gondolata, amikor megérkezik Kanadába. Akárhol is vagy, British Columbiában, Albertában, Manitobában vagy Québecben, mindenhol a határtalanság érzésé fog el. Québecböl, Kanada egyik keleti tartományából jöttem. Az ország legrégebbi városában lakom, a gyönyörű Québec Cityben. Bizonyos értelemben a városaink nagyon hasonlóak egymáshoz. Québec City belvárosát nagyon sok turista keresi fel, mivel építészete európai stílusú, itt található egy nagy kastély, ami előtt a Szent Lörinc-folyó hömpölyög. Az utcák szűkek és a házak szorosan egymás mellett állnak. De ha elhagyod ezt a sajátos hangulatú belvárost, akkor egy teljesen más világba csöppensz. Az utcák kiszélesednek, és minden házhoz nagy kert tartozik, a természet mindenüttjelen van. A várost hegyek veszik körül, amelyek télen nagyon jó sí- elési lehetőséget nyújtanak, az év többi részében kirándulásra és túrabiciklizésre adnak alkalmat. Ezek a hegyek mindenkinek nagy örömére szolgálnak. Québec híres sok taváról és folyójárói is, így a vízisportok kedvelőinek paradicsoma, ahol a kajakozástól a horgászatig minden hobbijuknak hódolhatnak az ide ellátogatók. Az étkezésünk szintén különbözik a magyarországitól. A kanadai menü nagyon sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmaz. Ha valaki meglátogatja Kanadát, vétek lenne elutaznia anélkül, hogy meg ne kóstolta volna a tökpitét és a répatortát. Nálunk este van a főétkezés. Bőséges és energiában gazdag reggelit fogyasztunk (juharszi- rupos palacsinta, dzsemes pirí- tós), ebédre szendvicset az iskolákban és a munkahelyeken egyaránt, este pedig 5 és 6 óra között egy nagy vacsorát a családdal, ami az itteni ebéddel egyenértékű. Ezenkívül a vasárnapok is kicsit másak, mint Magyarországon. A legtöbb családban a reggelit és az ebédet 10 körül egyszerre fogyasztják. A kanadaiak szeretnek sok időt eltölteni az asztalnál, sokszor étkezés közben beszélik meg a család ügyes-bajos dolgait. Természetesen az eltérő étkezési szokásokon és a tájon kívül még millió dologról lehetne beszélni Kanadával kapcsolatban. Most, hogy távol vagyok saját országomtól, tudom csak meg igazán, hogy mi is teszi hazámat olyan különlegessé és mássá a világ más részeihez képest. Most már értem, hogy Greg Gatery miért választotta A vadság mindenütt ott van címet a Kanadáról szóló könyvének. Mert ez egy annyira nagy és fiatal ország, hogy mindig lesz olyan része, amit érdemes felfedezni. Isabelle Lepine Miben mások a nők, mint a férfiak? A nők bore vékonyabb és szárazabb. A kötőszövet felépítése és a progeszteron nevű női hormon okolható, hogy a nők bőre hamarabb megnyúlik. A férfiaké feszesebb. A nők szíve kisebb, és ezért gyorsabban ver. Míg a férfiaké percenként átlagosan 72-szer ver, a nőké többnyire 90-szer. A nők bal szívkamrájának vékonyabb a fala és rugalmasabb, mint a férfiaké. Ezért kevésbé árt nekik, ha magasabb a vérnyomásuk. A nők európai átlagban mintegy 6 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Ennek állítólag az az oka, hogy a nők hormonálisán hamarabb túlteszik magukat a stresszhelyzeteken, kevésbé zsírosán étkeznek, jóval kevesebben gyújtanak rá, s a női alkoholisták aránya is csekélyebb. A nők hajhagymái mintegy két milliméterrel mélyebben ülnek a fejbőr alatt, mint a férfiaké: nehezebben hullanak ki. A férfiak agyának a súlya mintegy 14 százalékkal nehezebb, de a a nőknél a két agyféltekét kétszer olyan erős idegszálak kötik össze. Ezért a nők gondolkodása gyorsabb: merészebben és könnyebben kombinálnak. A nők szervezetében csak mintegy 50-60 százalék a víztartalom, szemben a férfiak szervezetében levő 60-70 százalékkal. A férfiak szervezetében átlagosan 4,5 liter vér kering, ezzel szemben a nőkben csak 3,6 liter. A férfiak többek között azért kapnak hamarabb agyvérzést és infarktust, mert a vérük jóval sűrűbb a nőkénél. A laboratóriumi eredmények szerint cseppenkent egymillió vérsejttel van több a férfiak vérében! A nők a két vagy három műszakos életmódjuk ellenére átlagosan - Nyugat-Európá- ban - csak 40 nappal többet betegek, mint a férfiak. A migrén, az alacsony vérnyomás, az alvászavar viszont jellegzetesen női betegség. Az alkohol a nőknek hamarabb árt, mint a férfiaknak. Részben azért, mert a nők súlya kevesebb, részben azért, mert hiányzik egy jellegzetes emésztő enzimjük, ami az alkoholt közömbösíti. Ezért a nőkre ugyanaz az alkoholmennyiség mintegy 30 százalékkal erősebb hatást gyakorol, mint a férfiakra. A szexet a férfiak mindig akarják, de a nők azok, akik mindig képesek rá. MIKES MÁRTA Téli csillagok A z egész oly váratlanul történt, mint amikor a derült égen hirtelen villám cikázik át. Anna kocsija leblokkolt a város szélén, fogalma sem volt, miért e hirtelen megállás. Kiszállt, felnyitotta a motorház tetejét, kutatott, de semmi hibát nem lelt. Tanácstalanul álldogált, de az autók elsuhantak mellette. Aztán az egyik fékezett, középkorú férfi szállt ki belőle, hajában már ősz szálak. Kö- nyékig feltűrte felöltője ujját, belekotort a műszerek közé, keze csupa olajos lett, mire a motor újra felberregett. Míg Ánna egy marmonkan- nából vizet öntött a fehér rongyra, hogy a másik sebtiben tisztálkodhasson, a mákos hajú egyfolytában beszélt. Kiderült, egy városban laknak. Halk szavú, mély hangú volt az új, váratlan ismerős, meleg szemekkel felmérte az asszonyt. Inkább zavarban volt, semmint tolakodó, mikor megkérdezte, találkozhatnának-e egy presz- szóban. Anna már több mint húsz éve élt házasságban, a két fiú közül az egyik egyetemre járt, a kisebb katonaidejét töltötte. Megszokta már, hogy jóformán mindig egyedül van otthon: férje ügynökként járta az országot, ha haza is jött, késő este volt már. Mindeddig észre sem vette, mennyire magányos, és Endrével szürke az élete. Ha a hivatalból hazajött, várta a mosás, a főzés, a férje szótlanul ette a vacsorát, átlapozta az újságot, szinte némán éltek egymás mellett. Annának ez már oly természetes volt, az együttlétet sem kívánta, mégsem volt soha egy kalandja sem. Az autós férfi tetszett neki, megragadta annak érdeklődése. Beszélgetni egy presszóban még nem a világ - gondolta, így ráállt a felkínált időpontra. Hosszú, vöröses haját sokáig kefélte, de egyszerű ruhába bújt a megbeszélt találka előtt. Régi ismerősként üdvözölték egymást, s míg habos kávéját itta, szinte kézzel tapinthatóan érezte a kettőjük közti vonzódást. Még a férfi neve is tetszett neki: Ferenc - ízlelgette magában, ahogy egymással szemben ültek a kerek asztalnál, s hallgatta, amint az életéről mesél. Ferenc több éve elvált, lánya a volt feleségével élt, a kapcsolat laza volt apa és gyerek között. Egyszobás lakásában mindent egyedül elvégzett, főzni is megtanult. Annának tetszett, hogy makulátlan az inggallérja, fényesre sikált a cipője. Mérnökként dolgozott, szerette munkáját, s bár igyekezett nem panaszkodni, érződött hangjából a végtelen árvaság, az egyedüllét miatti elhagyatottság. A nő furcsa mód mégsem érzett sajnálatot iránta. Inkább valami sorsközösség ébredt föl benne. Szárnyra kelt az idő, s Annának eszébe sem jutott, hogy valamelyes anyaságot érezzen Ferenc iránt - ellenkezőleg, mintha tőle vágyott volna gondoskodásra. A találkozások egyre sűrűbbé váltak. Úgy ismerték már egymást, mint a tenyerüket, s a külön töltött idők egyre üresebbé váltak. Hetek teltek el, de a kézfogásnál tovább nem jutottak. Egy nap Anna kolléganője viccből felolvasta a horoszkópját: „Új szerelem jelentkezik az életedben”. Ezen mindketten jót nevettek. Két nagy fiú anyjaként, középkorú asszony lévén meg sem fordult a fejében, hogy jöhet még az életében a mindent elsöprő érzés - Ferencet jó barátnak tekintette. Áznap enyhe volt a téli este, a tiszta égbolton látszottak a csillagok. Kiültek a térre egy padra: Ferenc az égboltot nézte, míg bevallotta érzéseit: nem tud az asszony nélkül élni, arra vágyik, csak az övé legyen. Az ölelésnél tudatosult Annában: igen, ez már több mint barátság, teljes szívvel vágyik a másikra. Nem bírja már a szürkeséget a férje mellett, ezt a kihűlt kapcsolatot. A férfi lakására magától értetődően ment fel, élvezte a kislámpafényű suttogást, ahogy megfordult a széles ágyon, Ferenc betakarta a puha paplannal. Törődnek velem, végre valaki, ennyi év után - nyújtózott el jólesően a makulátlan lepedőn. Egyre gyakrabban ment föl a garzonba, együtt készítettek ennivalót, olykor felbontottak egy üveg bort, és éveket fiatalodtak. Anna nem érzett lelkiisme- ret-furdalást, bár azt is tudta, nincs jövője kapcsolatuknak, sohasem lehetnek egymáséi. Mégis boldog volt. Közeledett Ferenc születésnapja. Napokig törte a fejét, mivel lepje meg. Munka után járta a boltokat, s amint épp az egyikbe belépett volna, földbe gyökerezett a lába. A férfit látta meg, karcsú, fiatal nő karolt belé. A z ajándékvásárlásról letett. Sötétedett, kiült a térre, megszokott padjukra. Tiszta este volt, marasztalta a hely. Sokáig nézte a téli csillagokat.
