Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01 / 51. szám

[ luveve: a nyerő aras es akciós lermenen. T esthez simuló, enyhén kacér hacukák L eszámítva Éva anyánkat - akinek egy fügefalevélen túl tényleg nem volt egy gönce sem, amit magára vehetett volna -, minden nőt érdekel a divat. Van persze, aki ezt ta­gadja, s szentül állítja: egy a fontos, kényelmes legyen, amit magára húz. De aligha hihetjük, hogy ezt valóban komolyan gon­dolja, s a komfortérzés ked­véért hajlandó egy nyomott dzsörzéből készült hacuká- ban megjelenni. Ha nem is engedhetjük meg magunknak, hogy egy dögdrága szalonból öltöz­ködjünk, azért a turkálók­ban azokra a cuccokra ve­tődünk, amelyek mintha emlékeztetnének a kifutón látottakhoz­De miben vonultak fel a XII. Budapesti Divatnapok Nemzetközi Szakkiállításon a lányok? Akkor gondolj a télre, amikor tűz a nap Hercig kalap és kurta szoknya Még el sem búcsúzkodtunk a téltől, de a divattervezők már kisütötték, mit kell viselnünk ahhoz, hogy decemberben is elmondhassuk: haladunk a kor­ral. Érthető az iparkodásuk, hi­szen ahhoz, hogy a gyártók és a kereskedők ne maradjanak le az iramban, tudniuk kell a majdan hódító irányzatokat, színeket és anyagokat. Ezt szolgálja a Bu­dapesti Divatnapok Nemzetközi Szakkiállítás, amit a hét elejére szervezett immár a 12. alka­lommal a Magyar Divat Intézet. Lányok a kifutón Mint minden szezonban, ’97 őszén-telén is három stílus kö­zül választhatnak a hölgyek. A Masculine nevezetűre az egy­szerűség jellemző. Majdhogy- ; nem férfias. A színek: kék, fe- ! ke te, barna, toob, a kiegészítő J törtfehér. Az anyag: tweed, tü- \ csíkos és kockás gyapjúszövet, i krepp, kord és dublé. A kabátok háromnegyedesek, hétnyolca- dosak és bokáig érők, hangsú­lyos gallérral és reverrel. A blé­zerek hosszítottak, és karcsú­sítva követik az alakot. A szok­nyából ki villan a térd, de (hál’ Istennek) megengedett a bokáig érő rokolya is. A nadrág szűk, cigaretta formájú. A blúz a fér­fiinget utánozza. A Soft stílusban a nőies nők érezhetik jól magukat. A puha, omló anyagok, a moher, a sző­rös kevert szövet, a bársony, a csipke, a bükié, a műszőrme és a kötött anyagok márványos felü- letűek. Fontosak a szecessziós és az art-deco mintaelemek. A meleg sárgától a levenduláig, a siennai vöröstől a kacsakéken át a teveszínig terjed a színskála. A kabátok hosszúak és ké­nyelmes bőségűek. A gallérok nagyméretűek, sok a szőrmedí­szítés. A blézerek követik a test vonalát, gyakran öv is kerül a derékra. A szoknyák hosszúak, enyhén vagy erősebben bővül­nek. A Techno a sportos lányokat szolgálja. Amit ők magukra húznak, annak égetett narancs, tinta, sárga, vízkék, levélzöld vagy aszfaltszürkének illik len­nie. Az anyagok között sok a szintetikus. Viselik a műszőr­mét, mi több, a ’70-es évek jer­sey-jét. A kabátok combközé­pig vagy csípő alá érnek, és magasan záródnak. Az overá- lok szűkek, testre szabottak, a derék vagy a csípő vonalát öv­vel díszítik. Bármely stílust mutatták is be a lányok a kifutón, nem jöt­tek elő kalap nélkül. A sütéstől a franciásig mindenfélét láthat­tunk. A fejfedőt a ruha anyagá­val egyező vagy a színével azonos széles szalag tette még mutatósabbá. Vagyis nyugod­tan levonhatjuk a következte­tést: kalap nélkül egy tapodtat sem. Persze, nem tudni, hogy a gyerekért az óvodába futó, vagy a piacról tömött cekke- rekkel szuszogó nőkön is ugyanolyan igéző-e, mint a manökeneken. A teremtés koronája talpig számítógépben Űzzön urunk és parancsolónk bármily foglalkozást, ha ele­gáns akar lenni, fessen úgy, mint egy számítógép belseje. Legalábbis anyagában és színe­iben hasson úgy az öltönye, mintha egy leszedett hátú ma­sina tárulna szemeink elé. Kö­vetkezésképp hordjon szürkét, feketét, s nyakkendőjén jelen­jen meg egy pontnyi piros, tür­kizkék vagy sárga. Megdobogtatja a női . szíve­ket, ha az ötvenes évek nyak­kendőit látják viszont - ígérik a férfiaknak a divattervezők. Vagyis az eper- vagy padli­zsánszínű zakókat nyugodt lé­lekkel kínálják fel ezüsttálcán a molyoknak. De előbb még jön a nyár Fekete geometrikus mintával díszített törtfehér, testhez si­muló lenge öltözékben a leg­káprázatosabbak a nők. De he­lyesek az apró virágos ruhács­kákban, esetleg matróznak ál­cázva magukat. Az egyetlen, ami megnyugvással töltheti el a tudósítót: bármi hordható, ami­ben jól érezzük magunkat. Négyessy Zita A figefalevéltől a rafinált ruciig Azért olyan nagyon messzire mégse menjünk, amikor csak a természet kínálta növényekkel, ál­latbőrökkel boríthatta be habtestét a nő. Időgé­pünkön akkor húzzuk be a kéziféket, amikor az ókori Egyiptomba érkezünk. Időszámításunk előtt 3000-ben egy­szerű vászonkendőt kanyarított dereka köré Éva, ezzel lep­lezte a szemnek látha­tatlant. Felsőteste fe­detlen maradt, csupán az úriasszonyok visel­tek könyékig érő kö­penyt. Másfél évezreddel később a görög leány­zók lenből, gyapjúból, pamutból szőtt anyagokat hordtak. Öltözékük bő volt, művészien redőződött a textília, övvel hang­súlyozták a derekukat. Bizáncban, a korai középkorban már fény­űzővé vált a ruházat. Alaposan beburkolta a tes­tet, még a természetes alakját is igyekezett el­kendőzni. Az uralkodó réteg rajongott a sú­lyos, tarka selyemért, brokátért, amit nemes­fémekkel, gyöngyök­kel hímeztek gazda­gabbá. Ugyanebben a kor­ban, i. sz. 1250-ig a Frank Birodalomban a vidám színű bársony, a nemes posztó és az arannyal átszőtt se- Bizáncban lyem hódított. A ruhá­kat drága szalagokkal szegélyezték. Már ami a gazdagabbak öltözködését illeti. Ám a szegények kizárólag sötét színű, durva anyagokat használ­hattak, s még ha telt volna is rá, nem engedhették meg maguknak az ékszer, a szegélydísz viselését, ugyanis ezt rendelet tiltotta. Bezzeg a tehetősek. Ok még egy földet söprő, járásukat nehezítő fel­sőköntöst is viseltek. Az építészetben csúcsíves, kőcsipkés gótika (1500-ig) egybeszabott, derékig szűk, lejjebb dú­san redőzött szoknyarészű ruhákat hozott a höl­gyeknek. A karhoz simuló ujjak a csuklónál töl- cséresen kibővültek, de divatba jött a rövid ujj is. A férjes asszonyok fedetlen fővel nem merész­kedhettek a bámész szemek elé. Különösen jel­lemző volt a magas, kúp alakú kalap lo­bogó fátyollal, vala­mint a szarvfőkötő és a merevített fodros fő­kötő. Ugyancsak diva­tos volt a csuklya, és amit már csak a szín­padon, az udvari bo­hócokon láthatunk, a csörgősipka. Az idő tájt még senki. sem Burgundiában utazott tömött autóbu­szokon, így nem kellett attól tartania, hogy valaki rálép a hosszú, csőrös cipellőre. A reneszánsz (kb. 1500-1640-ig) fűző­höz hasonló szűk fel­sőrészbe kényszerí­tette a nőket. A bő, uszályos szoknya iz­galmas hatást keltett, amikor a hölgy fel­emelte azt, s látni en­gedte a gazdagon re­dőzött alsószoknyát. Ekkor jelent meg .- Német polgárok Spanyolhonban - a malomkőgallér, amit fehér lenvászonból, illetve csipkéből készítettek. Skóciában legyezőformában ölelte körül viselője hattyúnyakát. Jaj volt annak a nő­nek, aki a barokk kor­ban jól akart lakni. A derékrészt akkoriban is szorosra fűzték, só­hajtani is csak kínnal lehetett. Viszont az urak végre legeltethet­ték szemeiket. Mélyült a dekoltázs, kivillant a keblek halma. A kar­csú bokákból azonban továbbra sem láthattak Rajnai viselet semmit, lévén a szok­nya a földet súrolta. S amit a rokolya alja nem ért el, azt összesöpörte a hosszú uszály. Talán a rokokó idején voltak a legmegközelít- hetetlenebbek a hölgyek. Kupola alakú abroncs került a szoknya alá, fából, vasból. Amikor ráéb­redtek, mily kényelmetlen is tud ez lenni, elöl és hátul lelapították. így legalább oldalazva, de be­léphettek a szűkebb ajtókon is. Megelégelve a krinolint, a XIX. század végére a szűk ruhákért bom­lott a szebbik nem. A felső rész csípőig a test vonalát követte. A felső szoknyát meg­emelték, fenékrészen egy váz fölé redőzték. Ezt a fardagályt drága paszományok, fodrok ékítették. Megjelent a blúzzal kiegészített kosztüm, s már bátran variálták ükanyáink a színeket, anyagokat. Századunk első negyedében hüledezhettek az urak, amikor a modem kisasszony végre megmu­tatta térdig a lábait. Ráfoghatjuk az I. világhábo­rúra, az anyagtakarékosságra, de az is lehet, hogy máshol kell keresnünk az igazi okot. Például, hogy akkor is - éppúgy, mint évezre­dekkel ezelőtt és ma - tetszeni akartak a nők. (Időbeli kalandozásunkban a Magyar Divat Intézet öltözködéstörténeti füzete segített.) Egyiptomban SZUROMI RITA: Egy mosoly a múltból Hat etűd egy nő életéből 1. A z asszony sohasem állt még ilyen meztelenül ön­maga előtt. Tanácstalanul bá­multa az arcát a tükörben. Pe­dig ha valakire, hát rá végképp nem volt jellemző a hiúság. Azt szeretném, ha nem a kül­sőmért becsülnének - hajto­gatta magában, s hitt is benne. Am a tavaszi napfény most kérlelhetetlenül rásütött az ódon, fakeretes fésülködőasz­tal tükrére, és bármerre is pró­bálta fordítani arcát, a sugarak könyörtelenül megvilágították alig látható ráncait. Picur komolyan gondolta, hogy őt sosem érheti el az öregség. Nem gondolkodott azon: milyen lesz, ha egyszer az idő nyomai az ő arcára is ba­rázdákat vésnek. Minél jobban szemlélte önmagát, annál vas­tagabbnak látszott rajta a máz. Szemhéját nehezítette a festék, érezte, amint pillái összera­gadnak a vastag krémtől. Órákat állt a ruhásszekrény előtt. Hanyag eleganciája el­hagyta, sehogy sem tudta ösz- szeválogatni holmiját. A szok­nya derékban vastagította, a testhez tapadó blúz kidomborí­totta asszonyos alakját. Csak férje unszolására fe­jezte be a készülődést, aki szóvá is tette: még soha ilyen hosszasan nem öltözködött. 2. P icur azok közé a ritka te­remtések közé tartozott, akik vajmi keveset adnak kül­sejükre. Egyetemista korában kialakult az a szokása, hogy tíz perc alatt indulásra készen állt. Férjének ez imponált, s Picur ezt jól tudta. Lányos könnyed­ségének tovatűnésével csupán akkor szembesült, amikor azon kapta magát: elalvás előtt vé­giggondolja holnapi ruházatát. Am a tovaröppenő évek elle­nére sem érezte, hogy változik. De ezek a szarkalábak most sehogy sem illettek a képbe. 3. A piros Opel hangtalanul su­hant a város utcáin. Az asszony, amint az évek során megszokta, kicsit oldalra for­dult, és férje arcát nézte. A férfi - ahogy vendégségek előtt mindig - diplomatikusan csevegett, teljesen semleges témákról. Picur nyugtázta, hogy Kál­mán még mindig olyan udva­rias. mint ismeret- ük kezde­tén. Hirtelen az arc kezdte fi­gyelni. Semmit sem változott - futott át agyán. - Ugyanolyan jóképű, mint volt. Vonásait az idő nem mélyítette. Ebben a pillanatban érezte, hogy Kálmánt sokkal jobban tudná szeretni, ha legalább egy cseppet öregedett volna. De nem. A férfi vonásai feszesek. Ebben a percben nagyon utálta, s rádöbbent, hogy elszállt évei­ért ő a hibás. 4. E gyetemista korában ismerte meg Kálmánt. A férfi nem titkolta, hogy a lány fiatalsága, könnyedsége mindig is von­zotta. Picur pedig rajongásig szerette. Hitte, hogy a férfi megadja neki mindazt, amire vágyik: engedi, hogy számára ő legyen a világ közepe. Megpróbált alkalmazkodni az elvárásokhoz, néha még en­gedett is. Azon igyekezett, hogy vonzó legyen, s kislányos vonásait - amelyeket férje sze­retett - megőrizze. Az asszo­nyok többségétől eltérően so­sem akart gyereket. Úgy vélte, abban a pillanatban veszít férje szeretetéből, s ez elviselhetet­len volt számára. Szülei még mindig el tudták hitetni vele, hogy ő egy szépen kipámázott üvegburokban él, amire most már nem ők, hanem férje vi­gyáz. Elégedett volt helyzeté­vel, s elfogadta ezt az állapo­tot. 5. A z Opel megállt, s Kálmán kinyitotta az ajtót. Picur ekkor ráébredt, hogy megér­keztek. Rettegett ettől az esté­től. Tudta, hogy rég látott em­berekkel kell találkoznia, s félt attól, talán úgy múlt el felette az idő, hogy ezt most mások is észreveszik. Görcsösen ka­paszkodott Kálmán karjába, s igyekezett egy percig sem el­maradni mellőle. A férfi most biztonságot adott neki, úgy érezte, ezernyi támadásnak van kitéve, ha ne­tán elveszíti őt az ismerős ar­cok között. Most sem csalódott benne. Kálmán oldalán elegánsan lé­pett be a szalonba. Egy pilla­natra még azt is elfelejtette, hogy szemhéját húzza a szo­kottnál vastagabb festék, ru­hája kényelmetlenül feszül rajta. Egy pillanatra azt a régi eleganciát érezte, ami miatt oly sokszor megcsodálták őket. De azt is tudta, hogy nem menekülhet a régi arcok elől. Szorongva gondolt arra, hogy most ezernyi szem kíséri a tár­saságban. Lassan megvilágo­sodott előtte: Gotti elől fut. A régi gyerekkori jó pajtástól, akit évek óta nem látott, de annyit tudott róla, hogy azóta két gyereket szült.-Biztos kövér és lomha - nyugtázta Picur jólesően. Le­het, hogy meg sem ismerem. De hirtelen eszébe jutottak a szarkalábak, s a gonoszkodás önsajnálatba csapott át. Kálmán egyszer csak elen­gedte Picur kezét. Az asszony védtelenül állt a szétnyíló tö­megben, ahonnan Gotti suhant elő. A régi barátnő szinte semmit sem változott. Maga­biztosan, fiatalságuk könnyed­ségét idézve, légiesen ölelte át barátnőjét. Picur érezte a bol­dogság illatát. Szeretett volna valamit mondani neki, utalni két gyerekére, az elmúlt évekre, vagy legalább egy szarkalábra, ami csalhatatlan jelen az időnek. De Gotti gyor­sabb volt:-Szokás szerint gyönyörű vagy - s engedte, hogy barát­nője kibontakozzon öleléséből. Picur némán állt előtte. Érezte, hogy ez a bók most hamis volt. Kereste Kálmán kezét, ám sehol nem találta. 6. H osszasan nézte magát a tü­körben. A szeme körül megbúvó ráncokat már rég nem látta. Helyette egy távoli arc mosolygott vissza rá. Azé a fiatal kislányé, aki úgy érezte, ő a világ közepe, és hitte, hogy ez sohasem válto­zik. Annak a kislánynak az ar­cát látta, aki még saját szüle­tendő gyerekében is riválisát látta, aki biztos volt abbjin. hogy őt Kálmán mellett sqjüa nem érheti el az öregség. Sokáig állt a tükör előtt. Ar­cán a festék elmosódott, köny- nyei festék-árkokat mostak a szarkalábak köré.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom