Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-05 / 54. szám

12. oldal SporTTüköR 1997. március 5., szerda Férfi vízilabda OB I. - Ma Szentesen az ÚVMK-Egervin A rájátszásra feltétlen esélyes az Eger Végtelenül sajnálom, ha em­lítése bárkinek is fájdalmat okoz, de képtelen vagyok felháborodás nélkül szembe­sülni a ténnyel: Egerben nincs fedett uszoda. S ami persze köztudott: nincs, de volt, és a legszörnyübb, hogy fel kellett robbantani. Vala­hányszor valamilyen célból - ez részemről kifejezetten toliforgatás - a Bárány­uszoda felé tartok, főleg téli időszakban gerjeszt bennem tehetetlen dühöt. Nem va­gyok bosszúálló, de az egy­kori fedett uszoda története megérdemelt volna legalább egy nyilvános ejnye-bejnyét. Nem tudok ilyenről. Kedden is átfutott rajtam előbbi gondolat, amikor igye­keztem a nagy múltú létesít­mény felé, hogy ott Szilágyi Péterrel, a vízilabdázók veze­tőedzőjével elbeszélgessek. Az uszodai körökben „Szi- las”-nak becézett fiatal szak­embert hat hónappal ezelőtt ál­lította felelős posztjára a klub­vezetés. Időszerűnek láttuk megkérdezni: milyenek az ed­digi tapasztalatai?-Nagy várakozással tekin­tettem a feladat elé, hiszen ko­rábban csak utánpótlás csapa­tokkal foglalkoztam. Most nemcsak az OB /.-es férficsa­pat munkáját kell ugyanis irá­nyítani, hanem minden to­vábbi együttesre is ügyelni szükséges. Hajdan én is min­den problémával a vezető­edzőhöz fordultam, most pe­dig mindenki engem kérdez, ha segítségre van szüksége. Pócsik Dénes szerepét kell be­tölteni, ami önmagában jelenti a feladat nagyságát. Amit tőle láttam, azt igyekszem hasznosítani a munkámban. Rengeteg tech­nikai kérdést kell megoldani a működés érdekében, egyéni és közösségi problémák bőven adódnak. Előbbiek munkám harmadrészét jelentik, további hányad az OB I.-es férfigárda minél jobb felkészítése.-A személycsere idején a klubvezetés számolt egy eset­leges visszaeséssel is, ami a helyezést illetően eddig sze­rencsére elmaradt, hiszen pil­lanatnyilag a hetedik helyen áll a csapat.- Azt a célt fogalmazták meg az UVMK-Egervin veze­tői, hogy egri alapokon nyugvó középcsapatot épít­sünk ki hosszabb távon. Két­ségtelenül számoltak a vissza­lépéssel is, attól azonban egy­előre nem kell tartani, noha bőven vannak nehézségeink. Nagyon bízok abban, hogy az alapszakasz végén ott leszünk az első nyolc között, és részt vehetünk a rájátszásban.- Ősszel a vártnál jóval MAGYAR EXPORT-IMPORT B/^> Szilágyi Péter, az egri póló szakvezetője FOTÓ: majoros tamás kedvezőbben alakult a csapat helyezése.- A bajnokságot megelő­zően három rangos tornán sze­repelt a csapat, 23 tétmérkő­zést játszott felvezetésül, ami jó hatással volt az eredmé­nyekre. Csak erősítette ked­vező pozíciónkat, hogy a Hódmezővásárhely elleni elő­rehozott győztes meccsel az élmezőnybe kerültünk, ami esetleg sokakat megté­vesztett. A tél felé közeledve egyre több gondunk akadt. Ka­tona betegség, Tűzkő, Kovács R., Csányi, majd Ukhal súlyos sérülés, illetve szintén beteg­ség miatt nem állhatott a csa­pat rendelkezésére. Minden mérkőzést idegenben játszunk a téli hónapokban, ami lélek­tani teherként is nehezedik a csapatra.- Amennyiben nincs az OSC-től elszenvedett vereség, talán elégedettek is lehetnénk az eddigiekkel, hiszen sokkal többet várni a csapattól csak illúzió lehetett.-Ősszel Egerben is csak egy góllal vertük meg az or­vosegyetemistákat, akik azóta folyamatosan erősödtek. A magyar vízilabda van olyan jó az utánpótlás vonalon, hogy viszonylag gyorsan lehet eredményt felmutatni. Egy példa az utánpótlásra: az el­múlt hét végén a magyar ifjú­sági válogatott rangos nem­zetközi tornát nyert Szlovéni­ában. Számomra külön öröm, hogy előtte évekig én készítet­tem fel azt a csapatot. Vissza­térve az OSC-től elszenvedett egygólos vereségre, ha az ele­jén jobban összpontosítanak a játékosok és teljes erőbedo­bással küzdenek, akkor nem kerültünk volna nagy hát­rányba. Azt ugyan még ledol­goztuk, de felőrlődtek az erő­ink, így végül kikaptunk.- Életkorukat tekintve meg­lehetősen széles skálán mozog az egri gárda, bizonyára nem lehet könnyű a megfelelő han­got mindenkivel megtalálni.- Egyénileg kell többet fog­lalkozni a játékosokkal. Fele­más helyzetben vagyunk, hi­szen csak részben tekinthetők profiknak a játékosok. Legfon­tosabb viszont, hogy szeretik a vízilabdát, és érzik a felelős­ségét, amit Eger színeiért vál­lalnak. Természetes, hogy vol­tak, akik fenntartással fogad­tak, de folyamatosan jó irányba megyünk.-Az elmúlt héten becseji táborozáson vett részt az együttese, ahol több mérkőzést is játszottak. A hírek szerint parázs találkozó is akadt.-Szükség van az ilyen tá­borozásra, még ha nem is mindenki tudott részt venni rajta. Taktikai elemeket sike­rült gyakorolni a védekezés­ben. A helybeli juniorokkal volt egy összecsapás, amikor dr. Ancsán megsérült, eltört egy csont a kézfejében. Legalább egy hónapig nem játszhat.-Pedig ma igencsak szük­ség lenne rá, hiszem ugyan­csak fontos mérkőzésre kerül sor Szentesen.- A csapatkapitányon kívül Tóth K-ra sem számíthatok, aki napokig volt lázas. Nagy szerepe lesz a mai mérkőzésen a válogatott kerettag Petiknek és Birosnak, persze, a többiek­től is teljes odaadást várok. Tóth P. kedden intézte a kül­földi szerződését, amennyiben megszerezte a szükséges ira­tokat, a következő mérkőzését már Svájcban játszhatja. Jó lenne, ha győztes meccsen bú­csúzhatna. A tapasztalt hiány­zók miatt nagyobb feladat há­rul a fiatalokra, remélem, hogy nem okoznak csalódást. F. B. MLSZ-döntés: Egycsoportos lesz az NB U. Kedden ülést tartott a Magyar Labdarúgó Szövetség elnök­sége. Az NB //.-es sportegye­sületek ismételt kérésére az elnökség újból foglalkozott az idei versenykiírással. Meg­hallgatta a Hivatásos Labda­rúgó Liga NB //.-es szekció képviselőinek véleményét, majd vita után az eredeti, tehát az egycsoportos, 20 csapatos NB II.-es versenykiírást hagyta jóvá az 1997-98-as bajnoki évadra. Az elnökség a Szolnoki MÁV SE és a Tiszafüredi Vá­rosi SE kérelme alapján a né­zőteret és a pályát elválasztó kerítés szabályzat szerinti el­készítésére három hónap hala­dékot biztosít részükre. Az NB II.-es labdarúgás szükséges feltételeiben: Tiszakécske - Eger = ég és föld... Az FC Eger-Egertej számára a labdarúgó NB II. tavaszi első fordulójában a Tiszakécske FC-Eurobusz jutott ellenfélként, amely csapat nemcsak azért érett az egycsoportos NB II.-re, mert jelenleg második a bajnoki táblázaton, hanem mert nyíltan NB I.-es álmokat is szövögetnek, élvonalbeli húrokat is pengetnek a klub táján. Működik egy vállalkozás, amelyik megengedheti, hogy több tízmilliót fordíthat a futballra, ez­által a lakosság szórakoztatására, ami ottani körökben rendre hangsúlyozott és kiemelt szempont. A klubvezetés nagyon jól tudja, hogy akikre a fedett le­látó széksoraiban számíthat, azok többnyire mezőgazda- sági munkából élő emberek, s nem érnek rá napközben meccsre menni, bár nagyon szeretnének, ezért kiépítették részükre a világítást. A Tiszakécske mindig szombaton este, villanyfényes találkozón fogadja vendégeit, gondoskodva a teljes kiszolgá­lásról, és ez alatt nemcsak a napraforgó-árust értjük. Az elmúlt szombati, Eger elleni mérkőzés előtt már melegítet­tek a csapatok, de a kezdőkör­ben még ott masírozott a ma- jorett-csoport, félidőben más kosztümben pomponos lányok gondoskodták arról, hogy a vendég egy percig se unatkoz­hasson. Mérkőzés után az edzőnek azonnal nyilatkozni kell a hangosítón keresztül, így az örvendező, esetleg csa­lódott (ősszel nem kaptak ki otthon) szurkoló azonnal szakszerű magyarázatot kap­hat a történtekre, noha a csapa­tok jószerivel még be sem vo­nultak az öltözőbe. A kécskei játékosoknak formaruhájuk van, mérkőzésre abban jön­nek, nyilván a klub kötelezi őket annak a viselésére. Vázlatosan, kifelé is jól lát­hatóan ilyenek a feltételek a 13 ezer lakosú Tiszakécskén, most ne soroljuk, hiszen tud­juk: Egerben, egy 63 ezres lé­lekszámú történelmi megye- székhelyen labdarúgás terén egészen más a helyzet. Még szerencse, hogy a pályára per­sze nem léphet azért több kécskei labdarúgó, mert nekik vastagabb a pénztárcájuk, mint az egri focistáknak, akik szerény lehetőségeik ellenére a tavaszi első fordulóban be­csületes igyekezettel próbáltak felnőni a feladathoz. Részben sikerült is. Jó emlékekkel érkeztünk egyébként a Twza-parti telepü­lésre, hiszen 1995 őszén, az előző bajnokságban Bezzegh (2) és Kormos góljai alaposan beárnyékolták a pompát (3-2- re nyert az Eger), noha azzal nem változtattak az átlagon, nem módosítottak egyik vagy másik fél anyagi hátterén az egri futballisták. Szombaton is volt bennünk némi bizakodás, az esélytelenség nyugalma is Bereczék mellett szólt, igaz, attól is tarthattak a mieink, hogy rájuk is szabnak egy mé­retes „zakót” a kék-sárgák. A játék úgy alakult, hogy a kopottas klubnak nem kellett szégyenkeznie. A mindig tár­gyilagos Szurgent Lajos, a kécskeiek edzője is sokkal in­kább az Egert dicsérte első nyilatkozatában a meccs után, mint anyagi biztonságukban időnként láthatóan elbizako­dott - Görögországban edző­táborozott - „fiait”. Eger csa­patától talán az említett 1995- ös mérkőzés óta nem látott ilyen jó játékot a sorok írója, mint most Tiszakécskén, a ve­reség és persze a nagyon sok hiányosság ellenére. Erőnlét­ben és gyorsaságban (ez volt a legszembetűnőbb) egyértel­műenfelvette a harcot profi el­lenfelével szemben az Eger. Időnként úgy hozták ki a vé­dősorban megszerzett labdát Unyatinszkiék, hogy szelle­mességüket még az elfogult hazai szurkolók is elismerték, amit hallhattunk, mert köztük álltunk. Valóban tudta, hogy mit akar játszani a csapat, mint ígérte Vígh Tibor edző, más dolog, hogy képességek miatt mit nem tudott mégsem meg­valósítani. Ám valahogy ezúttal nem a tudásbeli különbség okozta a vereséget. Igazi helyzet nélkül rúgott három gólt a Kécske, a harmadik a sérülten védő Bak Roland ritkán látható potya­gólja volt, de szerintünk a má­sodik gólt is háríthatta volna, ha előtte nem kap ütést a bal vállára, és nem mozdul nehe­zen a továbbiakban a keze. Jó taktikát választott az Eger, bosszantó, hogy a góllal ke­csegtető ellentámadásokból képtelen volt betalálni bárme­lyikük a hazai hálóba. Egy pontra rászolgált volna az Eger Tiszakécskén, de nem volt hozzá szerencséje. A kécs- keieknek talán még arra is jut a bukszájukból. (fesztbaum) Gyermek-labdarúgótorna Az Unió-kupáért a körcsarnokban A két hónapos múlttal rendel­kező Unió-Egér FC gyermek- labdarúgótornát rendez az Eger Városi Alsófokú Diáksport Bi­zottság támogatásával. Március 9-én, 9 órától az egri körcsarnokban hat megye- székhelyi (2-es, 4-es, 5-ös, 6- os, /0-es, /2-es), a hevesi kör­zeti és a bélapátfalvi általános iskola 1986. január 1. után szü­letett játékosokból álló csapatai mérkőznek egymással. SZIJPEREXPRESSZ Birkózás, Kozma-emlékverseny Komáromi és Csépány dobogós A várakozás szerint nagy mezőny, 185 sportoló vett részt az országos Kozma István elnevezésű serdülő II. korcsoportos kötöttfogású birkózó-emlékversenyen Budapesten. Mint azt Dobi István, az Egri Vasas-Berva birkózó szakosz­tályának egyik edzője el­mondta, rendkívül színvona­las versenyen találkozott a korábbi diák /.-nek nevezett korosztály. Az elmúlt szom­bati erőpróbáról az egriek két értékes 3. helyezéssel térhet­tek haza. A 35 kg-os súlycsoportban 20-an indultak, Komáromi Ede első mérkőzését elvesz­tette, utána ötször győzött, majd a bronzéremért azzal a társával birkózott, akitől az első fordulóban kikapott. Komáromi tusgyőzelemmel (!) lett végül harmadik. Bronzérmet nyert az 59 kg- os Csépány Gergő is (18 in­duló között), ami ugyancsak bravúr. Csépány hasonlóan kiugró tehetség, mint Komá­romi, a szorgalma azonban nem éri el klubtársáét. Ha­sonló esetben akár a magyar bajnoki címre is lenne esélye. Az egriek közül két győze­lemmel és két vereséggel bú­csúzott a versenytől - így he­lyezetten tett - Lakatos Z. és Mező. Mátrai nem szerzett győzelmet. Szeletek egy 0-0-ás meccsről Részlet az FC Hatvan - Kecskeméti TE NB II.-es labda­rúgó-mérkőzés tudósításából. 76. perc: Győri a lesgyanús helyzetben kilépő Nagylakihoz játszott, aki egyedül vezet­hette kapura a labdát, de 13 méterről rosszul célzott. A felvetés költői - és mint jól tudjuk: ha és amennyiben nemcsak a sportban, de az étet más területein sem létezik -, de ha „Ricsi” pontosan lő, alighanem első tavaszi győzelmét ün­nepelhette volna a hatvani csapat. Igaz ez azért is, mert a tavaszi idénynyitó 90 percben egyéb említésre méltó esemény nem akadt, amiből gólt érhettek volna el a csapatok, így a kellemes, tavaszias időben lejátszott meccsen az hiányzott leginkább, ami a játék sava-borsa: a gól, elsősorban persze a hazai találat. Ettől függetlenül érdemes volt megtekinteni a találkozót, mert: 1. Megerősítést nyert az a sajnos szomorú tény, hogy a 12. helyen álló KJE is jóval több pénzből gazdálkodhat, mint az FC Hatvan. Bizonyítja ezt a téten igazolt játékosok sora (Sinescu, Gubucz, Kovács József, Széli, Gligorovics, Czipper) és az a kö­rítés (formaruha, segítői stáb, energia-ital egyéni flakonban stb.), ami szerves része egy-egy magára valamit is adó NB-s gárdának. Más kérdés, hogy a kecskemétiek mutatott teljesít­ménye nem igazolta bizakodó várakozásaikat, de az is tehet, hogy ők döntetlenért jöttek. 2. A nehéz helyzetben lévő hatvaniak tanúbizonyságot tettek arról, hogy ha fegyelmezetten és odaadóan játszanak, az ered­mény sem marad el, ami ez esetben egy pont begyűjtésében tes­tesült meg. Nem sok ugyan, ám legalább a reményt tovább él­teti, és tartást ad a folytatáshoz. 3. Láthattuk, hogy a Gephardot és Szabadost is nélkülöző védetem Nagy György Tamás irányításával megállta a helyét, úgy is, hogy az a Szedlacsek játszott - nem is rosszul - az egyik emberfogó poszton, aki csatárként szerzett nevet magának. Ez is valami. Az értékelés természetesen egyéni véleményt tükröz, má­soknak - és ez is magától értődik - egyéb történések jelentettek érdekességet. A lényegen azonban egyik sem változtat, hiszen Nagylaki helyzetével együtt is a végeredmény 0-0 tett, és - újabb részlet a tudósításból — „a döntetlen összességében meg­felelt a játék képének”. Folytatás vasárnap - remélhetőleg gó­lokkal - Egerben. Csak mi kinek szurkoljunk? (bódi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom