Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

Ünnepi Magazin 3 Ahol mindig tudják, merről fuj a szél ✓ Á llítólag ez egészen jo módszer, ám hiába nyá- lazom meg a mutatóuj­jam hegyét, s tartom fel jó ma­gasra a fejem fölé, nem tudok dönteni.- Most éppen merről fúj? - adom fel, s rábízom magam a szakemberre. Mészáros István meteoroló­gus megmosolyogja próbálko­zásomat, majd az épület tetejére mutat, ahol - stílszerűen - szél­sebesen forognak a hosszú fém- rűdra erősített mérőműszer fél­gömbjei. Akárcsak a szélmal­mok vitorlái, könnyed játéksze­rei a légmozgásnak.- Itt általában északi, észak- nyugati az uralkodó szélirány — erősíti meg be nem vallott sej­tésemet a Központi Meteoroló­giai Intézet kékestetői állomá­sának ügyeletese. - Most csen­des idő van - teszi hozzá, s ezt bizonyítandó elmeséli, hogy nyargalászott már itt a szél má­sodpercenként 38 méteres se­bességgel is. Ami testvérek kö­zött is olyan 140-150 kilométe­res széllökéseknek felelt meg. Szép lehetett, gondolok bele, mert idefenn, az állomás to­ronyban végződő pontján, ahonnan rálátni az ország tete­jére, most sem valami hízel­gőén bújik be a kabátom alá egy-egy fuvallat. Mire a meteo­rológus:- Ebben nem vagyunk csúcs­tartók - vallja meg az örök vesztes hangján -, Szentgott- hárd van az élen, ahol az Alpok nyúlványai igazán figyelemre méltó széljár ást produkálnak... Van azért itt is valami, ami tiszteletet parancsol. Például az az egyméteres huzaldarab, ame­lyet egy 750 ezer kilovoltos távvezetékből nyisszantottak ki, s feszítettek egy állvány két tartópillére közé. Ezen mérik, hogy egy-egy téli napon a köd, az ónos eső hatására mennyi zúzmara rakódik rá az adott szakaszra.- Ez általában ötkilónyi szo­kott lenni, de mértünk már 25- öt is ezen az egy méteren. Szik­rázó rojtként függött a huzalon - bízza a képzeletemre a szép­séges teher látványát a szakem­ber, mivelhogy most süt a nap. Bágyadtan ugyan, de már érez­hetően, illetve érzékelhetően, mert kísérőmet a dolognak in­kább ez az oldala érdekli. Egy csiszolt üveggömb csillan meg a korlátnál.-A napfényes órák számát mérjük vele - mutat a félkörív­ben elhelyezett speciális papír­csíkra, amelyen - lám, milyen egyszerű - égett nyomokat ha­gyott az üvegpocak által össze­gyűjtött napsugár. Mint ahogy önként vállalt munkát végez itt az ultraibolya­sugárzás is: ennek hatását szá­mos, üveglap alá zárt víruste­nyészet pusztulása, illetve gya­rapodása érzékelteti a Magyar Tudományos Akadémia kutatói számára. * Az ország legmagasabb pontján a ’30-as évek elejétől végeznek meteorológiai észleléseket. Nem sokkal azután, hogy Csonka János 1932-ben meg­építette a tbc-szanatóriumot, a maradék anyagból félhúzták a nagyszállót, majd annak köze­lében a figyelőállomást. Egy ideig szünetelt a kutatómunka, az ’50-es években újra benépe­sedett az apró bázis, amely az­tán állandó épületet kapott. Mészáros István immár 28 esztendeje dolgozik itt, jelenleg hárman váltják egymást a 24 órás szolgálatban. Egyikeként az országban működő harminc- három meteorológiai állomás­nak, óránként továbbítják a Ké­kestetőn észlelt időjárási in­formációkat először a honi fel­dolgozó központba, azon ke­resztül pedig a prágai regionális intézetbe. Innen kerülnek aztán tovább minden harmadik órá­ban a Moszkvában, a Mel- boume-ben, illetve a Washing­tonban székelő világközpon­tokba, ahol az egész földgo­lyóra érvényes előrejelzéseket készítik. S bár mindez monotonnak tűnik - mondja kalauzom -, nincs két egyforma nap... * Fürkészem, már amennyire eb­ben a párás időben lehet, a messzi tájat. Megpróbálom a szakember szemével szemlélni a környezetet: megítélni a látás­távolságot, amely optimális esetben - hallom - akár 20-25 kilométer is lehet. Most csupán néhány, a közeli völgyekben megbúvó település elmosódott körvonalai látszódnak. A csupasz erdő felett bánatos felhőket hajszol a szél, mozgá­suk irányát, formájuk változá­sát, nagyságukat állandóan kö­vetni kell: az így összegyűjtött információ elengedhetetlen például a repülésirányítók munkájához. A hozzám hasonló, egyszerű földi halandó számára szinte hihetetlen, hogy az égen úsz­káló felhőkből mintegy kilenc - venfélét - a gomolyfelhőtől a zivatarfelhőig - különböztet meg az avatott szem. S magára az időjárásra is - az évszaknak megfelelően - hozzávetőlege­sen százféle szakkifejezést használnak. Ezek közül'néhány immár a laikusok szótárában is megta­lálható, köszönhetően annak, hogy a műholdas televíziós me­teorológiai jelentések hol ilyen, hol olyan front hatásától óvnak bennünket. — Apropó! Mitől függ a Kár­pát-medence időjárása?- Az Európát érintő ciklonok zöme Izlandtól északra, a Spitzbergák környékén alakul ki, s 7-10 napos periódusokban onnan indulnak útjukra. Ez egy olyan fontos hely, hogy a II. vi­lágháború végén a németek ezt adták fel utoljára, mert aki azt a körzetet uralta, az előre tud­hatta: milyen időjárás lesz az öreg kontinensem... Ami a Kárpát-medencét il­leti: nehéz az előrejelzés, mert mi éppen az óceáni és a konti­nentális időjárási vonal hatá­rán vagyunk. Van olyan hely­zet, hogy a Kárpátoktól északra megreked a hideg, ám mind­össze egy fél Celsius-fokos hőmérsékleti változás kell ah­hoz, hogy átbillenjen a hegyek fölött, illetve besurranjon a Sdal-i völgyön keresztül. De befolyásolhatja időjárásunkat az orosz síkság fölött kialakuló légtömeg is, ez ritkábban ér el bennünket, ám ha jön, akkor száraz, úgynevezett szibériai hideget hoz. Az Afrikában, il­letve a Biscayai-öböl fölött ke­letkező melegfrontok görbülete viszont délnyugat felől érinti térségünket. * Hosszú lépcsősoron ereszke­dünk le a műszerekkel zsúfolt tetőről. Épp idejében lépünk be az ügyeleti szobába, a számító; gép tompa búgással jelzi, hogy rögzíteni kell a mért adatokat.- Óra 45 van - pillant a csuk­lójára a meteorológus, s egy­más után írja be a számokat a hosszúkás naplóba. - Ez az úgynevezett „kulcs”, vagyis az a nemzetközi kód, amely a világ minden táján egyforma. Ha erre ránéz egy szakember, azonnal le tudja olvasni, hogy milyen időjárási képet mutatott az adott pillanatban.- Mennyire megbízhatóak az előrejelzések?-Attól függ, melyik... A szuper-rövidtávú, amely a dél­utáni helyzetből vetíti előre az esti prognózist, úgy hetvenszá­zalékos. A legjobb, kilencven százalék fölötti megbízható­sággal, a televízióban is látható 48 órás előrejelzés, ezt követi a tíz napra szóló középtávú jelen­tés a 60-70 százalék közötti arányával. Aztán van a hosszú távú, amely sokkal inkább a számítógépes variánsokhoz van közelebb, mint a meteorológiá­hoz. „Jóslásainak” mindössze 50-55 százaléka jön be.-S mi a helyzet a száz-, il­letve a sokévi átlaggal...?- Ez már a múlté. Egy számí­tógépes meteorológus megal­kotta az úgynevezett káosz-el­méletet, amelynek modelljéhez 1900-tól használt fel bizonyos alapadatokat. S amint valahol fél fokot változtatott, teljesen más eredmény jött ki, mint az a valóságban várható lett volna... Vannak viszont olyan népi megfigyelések, amelyeket a meteorológusok is figyelembe vesznek.-...Csak nem a medvére gondol?-Á, dehogy. Az nem mérv­adó, mert a medvének februárra elfogy a téli tartaléka, s ezért mindenképpen kijön a barlang­jából. Ott van viszpnt január 25., a pálfordulás napja, ami­kortól az átlaghőmérséklet emelkedni kezd. Vagy a gyer- tyaszentelő-napi váltás, a böjti szelek, netán a Medárd-napi esőzések, amikor a meleg ten­geri áramlás hatására kialakul fölöttünk egy csapadékos zóna. Persze, ezekben az időszakok­ban is lehetnek eltérések, a ko­rábbitól eltérő időjárási viszo­nyok.- Mi a véleménye arról, hogy ezeknek - mint egyre többen vé­lik - az ilyen-olyan kísérleti robbantások az okozói?-Az kétségtelen, hogy egy- egy atomkísérletnek vagy -bal­esetnek lehetnek lokális hatá­sai, lásd Csernobil esetét, ami­kor olyan nagyságrendű adato­kat mértünk, hogy nem tudtuk „kulcsba” foglalni. Ám ez, s az ehhez fogható kísérletek nem befolyásolják az egész világ időjárását. Az ózonlyuk is ve­szélyt jelent a maga módján: korábban volt az már nagyobb méretű is, ám a Föld mindig túlélte, mert a természet törvé­nyei alapján regenerálja ön­magát. Védekezik a szennyezés ellen, bizonyos öntisztuláson megy keresztül, akárcsak a ten­gerek. Pesze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell vigyáznunk rá. * A z ügyeletest ismét az asztalhoz parancsolja az adatrögzítés ideje. Amíg készül a „kulcs”, kipillantok a nyitott ablakon: a Mátra kezdi lerázni magáról a tél szennye­sét. Megtörik a hideg csend is, az itt áttelelő madár, a csuszka egyre vidámabb.-Aki ismeri az énekét, kö­vetkeztethet belőle, hogy vég­érvényesen itt a tavasz - jegyzi meg a magas, szemüveges férfi, s a kérdést megelőzve mondja a következő évszak prognózisát: - Április második felére kel­lemesen felmelegszik az idő, májustól már igazi nyár lesz, jú­liusban viszont sok tsapadék várható. Majd meglátjuk... Szilvás István Az üveggömbbel a napsugaras órákat mérik Jámbor Ildikó A Szerecsen Örs A nnyi bizonyos, hogy nem mi, gyerekek találtuk ki a Szerecsen nevet. Jószerivel azt sem tudtuk, az Egyenlítőn in­nen vagy túl kik azok a szere- csenek. Meg voltunk győ­ződve, kisvárosi kisiskolások, hogy ezzel a névválasztással lázadunk. Visszaidézve a tör­téntekét, az egyik apuka volt a sugalmazó, amit ártatlan le­ánykája nagy hévvel az osztály jobbik felének javasolt. Mindenben benne voltunk, mint a többi felső tagozatos, de az nem tetszett, ha direkt megmondták, mit csináljunk. Az osztály „jó tanulós” része a Szovjet-Magyar Barátság őrsbe tömörült. Vezetőjük, Kis Irén önérzetes, törekvő pa­rasztcsaládból származott, ő volt az úttörőtanács titkára. Mindig az élbolyban járt, min­den tanulmányi versenyt meg­nyert, oroszból kiváló lett az országos versenyen. A többiek mentek utána: ha ő az irányító, abból baj nem lehet. Mi sehogy sem akartunk ehhez igazodni. A kisdobos-korból örökölt Gagarin őrs nevet már megun­tuk, akkorra már megkopott az űrutazás sikereinek újdonsága, már Tyereskova is meghódí­totta a mindenséget, utána még sokan. Új nevet akartunk, másmi lyet, szabadabbat. Ábrahám-hegy Az osztály falára jókora pál­mafát ragasztottunk, egy fekete fejű, kerek, csodálkozó szemű, fülbevalós, göndör hajú szere- csennel (így képzeltük, néger­nek a mórt.) Én lettem az őrs­vezető, a többiek megválasz­tottak. Elég jó tanuló lévén, ebbe nem szólt bele senki. Ne­vettük a többieket, mit kínlód­tak a Szovjet-Magyar Barátság rajzos megjelenítésével. Mindenben a másodikok let­tünk, pedig az olimpiai albu­munk szebb lett, több papírt gyűjtöttünk, jó jegyeket is. A csapattitkár mégis máso­diknak hozott ki bennünket, pedig az utolsó nyáron nagyon el szerettünk volna menni Áb- rahám-hegyre, az úttörőtá­borba. Aztán felvillant a remény. Suttogó hírek között terjedt, hogy Kis Irént le akarják vál­tani az úttörőtitkárságról, mert konfirmált.- Mit csinált? - kérdeztem értetlenül a titok tudójától a számomra homályos kifejezés hátterét.-Hát, tuúdod, kön... fir­máit - mondta tagolva. - Azért ment el a templomba, mert a nagymamája azt mondta: ha nem megy, kitagadja. És most tessék! Irén később maga is sírva mesélte el nekem, mikor rá­kérdeztem, hogy mi történt. Egy-két napig úgy volt, hogy mi megyünk Ábrahám­hegyre. Aztán tényleg leváltot­ták a titkárságról, azzal a nyil­vános indokkal, hogy úgyis nyolcadikos. Az ügy elsimult. Mi Szerecsenek pedig azon a nyáron is otthon maradtunk. Riadólánc Három tavaszt ünnepeltünk abban az esztendőben is, így mosva össze március 15-ét, 21- ét és április 4-ét. A fiatalabbak kedvéért a ’48-as forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság és a Felszabadulásként emlegetett szovjet megszállás dátumait. Lám, még most is nagybetűvel írom ez „ünnepeket”, s ez már a mi emlékeinkben így is lesz mindvégig. Az igazság sokarcú. Mert valahogy a lelkünk mélyén tudtuk, hogy gyerekbutítás ez a rádiós riadólánc, de mégis benne voltunk, lelkesedtünk is. Az utasítás szerint a megjelölt márciusi estén a Magyar Rádió egy bizonyos műsorában várni kellett a jelszót, s mikor az el­hangzott, „életbe lépett” a ria­dólánc. A Szerecsen őrs tagjai vág­tázva keresték fel egymást, hogy aztán egy kupacban ün­nepeljük a három tavaszt, az utasítás szerint. Az egész akciót Réth Feri mentette meg. Jó svádájú pesti fiatalember, aki akkor került a városká nevelőintézetébe ta­nárnak. Mi akkor tőszomszé­dok voltunk, mert az intézeti dolgozók egy régi, F alakú is­kola osztálytermeiből kialakí­tott szolgálati lakásában laktak, így mi is. A város szélén, a te­mető, az MHSZ-lőtér meg a szabad mező háromszögében laktunk. Mikor nálunk véget ért a ri­adólánc, Feri épp a teraszon üldögélt fanyar feleségével meg a gitárjával. Nem is kellett nagyon noszogatni, jött ve­lünk. A három tavaszból egy sza­bad ég alatti csillagnézős tá­bortűz lett, ahol Metró-, Illés-, Ómega-slágereket énekeltünk. Tulajdonképpen még hálá­sak is voltunk a Magyar Rá­diónak. Aranyesős történet Elkészült az új ház, festék- szagú tavaszon költözködtünk, minden új volt; tiszta, ünnepi. Az új falakat még nehezen tud­tuk felfűteni (kellett hozzá egy-két esztendő), jobbára a kisebbik szobában gyűltünk össze, ott néztük a Futrinka ut­cát. Azon a húsvéton is, me­lyen illett várni a locsolókat. Kamaszka lányként kicsit hú­zódoztam a népszokástól, fő­képp attól a mozzanattól, ami­kor pénzt kellett (illett) adni a fiúknak. Aztán eltelt a délelőtt. Az apró szomszéd legénykék már elmentek, a nagyobbak meg nem akarták lenyomni a kilincset. Aztán megjött Mó- cán Frici. Vékony szemű, szót- lan fiú volt, tartózkodó osztály­társi modorral, lángoló ka­maszszerelemmel. Már több mint fél órája szorongott a hi­deg nappaliban, a lányos mama fürkésző szemétől kísérve. El­mondta a locsolóverset, a sü­teményből nem evett, inni nem mert. Legalább egy titkos kéz­fogás szerét szerette volna ej­teni.- Átmehetünk a tévéte­rembe? - indítványozta. Átmentünk a melegebb kis szobába, egyedül maradtunk. Szorongása tovább sem old# dott, ■ a kézfogás is elmaradj Nagyon zsenge volt a tavasz: az aranyeső behajlott az abla­kon. Könnyes-mosolygós emlék ma is, hogy az én lányszobá­mat tévéteremnek titulálták. Mészáros István a korabeli meteorológiai térképekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom