Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
ünnepi Magazin 1997. március 29., szombat 7. oldal I ’ I A feltámadásról, a megújulásról, a hitről és a jövőbe vetett bizalomról Magasabb rendű kötelességeink A húsvét története és a kereszténység tanítása ismert és köny- nyen megérthető: Jézus Krisztus nagypénteken meghalt a kereszten, hogy harmadnapon feltámadva megváltsa a világot. Feltámadásával bebizonyította, hogy a halál után van megújulás. De meg tud-e újulni földi életében napjaink embere, és körülötte a világ? - erről beszélgettünk dr. Gál Ferenccel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorával. egyház mindig is hirdette az igazságosságot, a szeretetet, és meggyőződésem szerint ezt teszi a körlevéllel is. Az élet — a társadalom — köznapi megnyilvánulásait és gondjait számba véve olyan követelményeket önt szavakba, hogy: emberek, Az egyháznak az a feladata, hogy hirdesse tanítását, és eljuttassa azt az emberekhez - mondja a teológia professzora.- A lehetséges befogadók azonban annyifélék, ahányan vannak, és az eredményt a legkülönbözőbb hatások befolyásolják. De mindez immáron kétezer éve van így, s mindig voltak - és lesznek - hitvallók, a hit tagadói és közömbösök. Az „igen” optimizmusa- Milyen arányban él ez a három embercsoport hazánkban?- A hatásokról szólva nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon több mint negyven évig hirdették hivatalosan, az állampolitika szintjén a materializmust, tagadták Isten létét. Két generáció nőtt fel ebben a szellemben, és úgy, hogy a vallásról, az egyházról, a papokról csak rosszat hallott. Mindez természetesen nem maradt hatás nélkül, az egyház azonban megmaradt, és hívei sem hagyták el. — A Szentírásban olvashatók Jézus Krisztus szavai: „Ha majd a világ végén eljön az Ember Fia, talál-e hitet a Földön?” A kérdés tehát nem új keletű, s bár szó nincs a világ végéről, a válasz — az igen — kimondható. Az „igen” pedig csakis optimizmust fejezhet ki. Egyben azonban realisták is vagyunk. Mert amíg búza van, mellette a konkoly is megtalálható. Például a körlevél- Mi a történelmi tendencia? Erősödnek és sokasodnak a hitben élők?-A földi élet kísértésekkel teli. A magyarországi materializmushoz hasonló következményekkel járt egyes nyugateurópai országokban az anyagi jólét. Rendszerint könnyen jár- hatóak azok az utak, amelyeken félrefut az ember élete. A húsvét azonban a többi között arra figyelmeztet - hadd emlékeztessek a Krisztussal keresztre feszített két lator példájára -, hogy a tévesztett útról vissza lehet fordulni. Bűnbánattal és még inkább cselekedettel. Az egyháznak az is feladata, hogy figyelmeztesse az embereket magasabb rendű kötelességeikre. Ennek egyik megnyilvánulási formája a katolikus püspöki kar tavaly kiadott körlevele, amely a hívekhez, s velük együtt minden jóakaraté emberhez szól a magyar társadalomról, helyzetéről.- Ezzel a meglehetősen nagy visszhangot kiváltott dokumentummal a napi politika színterére lépett az egyház?- Nem erről van szó. Az ne használjuk ki egymást, próbáljunk ítéleteinkben és a javak társadalmi elosztásában igazságosak lenni.- Napjainkban immár köz- használatú kifejezések a piac, a tőzsde, a nyereség és hasonlók, s ezek törvényekbe ágyazódnak, törvények szerint működnek. Szükséges emlékeztetni az embereket ezekre, de ugyanakkor az örök erkölcsi parancsolatokra is. Hívők a templomokban-Az egyház közösségi életének és párbeszédének elsőrendű színhelyei a templomok. Megtelnek-e Isten hajlékai vasárnaponként?- Akkor sem szabad elveszíteni a reményünket, ha nem telnek meg. Az egyház - megalakulásának kezdetekor - nem templomokat épített elsőként. „Hol kell imádni az Istent?” - kérdezték tanítványai Jézustól, az evangélisták írásai szerint. „Lélekben és igazságban kell imádni” - válaszolta. A templom persze fontos a számunkra, mert az imádság, és egyben a gyülekezés a közösség helye is, egyfajta szociális helyszín is, de ma már számos formája van annak, hogy eljussunk híveinkhez. És - ismétlem - minden jóakaratú emberhez.-Azt is gondoljuk, hogy a hívők száma sokszorosa a rendszeresen templomba járókénak. Ezt látszanak bizonyítani a nagy ünnepek - például a karácsonyi éjféli misék, a húsvéti feltámadási körmenetek - valóságos tömegei is. Gondoljunk bele, a húsvét a világon hány ember számára jelenti a feltámadást, a megújulást, hány ember lelkében erősíti a jövőbe vetett hitet! Cselekedni kell- Professzor úr egyetemi oktatóként, rektorként napjai nagy részét fiatalok között tölti. Gondolkodásukban, erkölcseikben, céljaikban milyennek látja őket?-Ahány ifjú ember, annyi egyéniség, az azonban különösen örvendetes, hogy megtalálható köztük az a szociológiai értelemben vett pozitív mag, amely képes maga köré tömöríteni és magával húzni a többieket is. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy nagyon sok olyan család van Magyarországon, amelyre sem az imént említett keleti, sem a nyugati befolyás nem volt képes hatni. Ők tudatosan élik a maguk életét, teszik a dolgukat, és hatásuk kisugárzik. Nincs okunk a borúlátásra, az igazságot, a szeretetet és a hitet azonban mindig hirdetni kell.- Egyetemünkre különben tavaly ötször annyian jelentkeztek, mint ahány elsőévest fel tudtunk venni. Korántsem csak hívők. Tanul például nálunk olyan diák is, aki megkeresztelve sincs. Jól érzi köztünk magát, többek között a számára vonzó erkölcsi környezet miatt. Deregán Gábor (Ferenczy Europress) Aki magyar akar lenni nálunk. S-~ C.Szubjektív NEM TUDOM, észrevette-e valaki, hogy hiányoztam március idusán a fővárosi „nemzetgyűlésről”, amit a Parlamentből kiszorult, de a megmozdulásait előtte és azóta is mindig igen nagy érdeklődéssel kísért párt rendezett. Mindenesetre röstellem távolmaradásomat, hiszen azon máshová tartozók is részt vettek. Volt olyan egyéb pártállású honanya, aki egész családjával megjelent, gyermekeit sem engedte kódorogni az esemény miatt. Noha azok minden bizonnyal nógatás nélkül is mentek volna derék szüleik után, mert tudják, hogy hol a helyük. S minden kétséget kizáróan magyarok. Mivel arra a demonstrációra csupa magyar törekedett rendületlenül. Meg is mondta, oda is kiáltotta a vezérük a többieknek a miheztartás végett. S ezért pironkodom most én is. A hiányzó ugyanis nem lehet magyar.. Legfeljebb Magyarországon él. Itt született, tanult, bővíti még az ismereteit, dolgozik. Ám ezzel együtt is kevesebb amazoknál. Bánt a dolog. Roppant kellemetlen számomra, hogy úgymond csak hazudtam magyarságomat, anyanyelvemet, valójában idegenként laktam e földdarabkát. Fogalmam sincs, hogy kikhez is tartozhattam személyi adataimmal, milyen állampolgárként tettem a dolgomat, maradtam hazám határain belül akkor is, amikor kívüle sokkal jobban mehetett volna a sorom. S ugyan, miért iparkodom még mindig hasznossá válni nemcsak saját számomra..? Nagyon félreérthettem, ismerhettem mi voltomat! Fogalmam sincs, hogyan merészeltem azt hinni, hogy szintén magyar vagyok. Hiszen nekem eszembe sem jutna a nemzeti ünnepen, hogy a kegyelet, a tiszteletadás helyett acsar- kodni, gyűlölködni, mocsko- lódni, fenyegetőzni is lehet. Gondolatban sem tekergőznék trikolórba, bármennyire tet•• szenek, lelkesítenek a színei, dehogy kutatnék őseim divatjamúlt öltözékei után, hogy beléjük bújva próbáljak hitelesebben megjelenni honfitársaim között. Nem verem a mellemet féltéglával, hogy nagyobb nyomatékot is adjak annak, amiről az anyakönyvi adataim, személyi igazolvá- ~vom bejegyzései zászlólenge- i„s, hangoskodás nélkül is vallanak helyettem. Rég rájöhettem volna gyarló tévedésemre. S akkor most nem tőlük, a pesti térről hallanám a lesújtó hírt, ítéletet. Nélkülük is tudnám, hogy csak ők a magyarok. SZÁZEZREN, vagy valamivel többen abból a tízmillióból... Gy. Gy. Jeruzsálem ’97 Az idén is áradnak a zarándokok a Szentföldre. A nagyhét, húsvét hívja őket. A katonai-politikai feszültség - ki tudja, miért - most is csak keveseket riaszt el. Talán mert biztosak benne: Jeruzsálemben - s ezen a tájon - mennyei védelemre számíthatnak. Vannak, akik maguk ácsolta keresztfával vonulnak végig az óvárosban, a Via Dolorosa stációin, mások a különös alakú dombon emlékeznek, amely a Golgotha nevet viseli. Húsvét idején egyszerre jelentkezik itt múlt, jelen és jövő, a feltámadás gondolatvilága áthidalja az időt. A keserű kérdés - nem csappant-e meg az idén a zarándokok száma? - mégsem ünneprontás. Hiszen nem bensőséges hitek megrendüléséről, hanem a világ és egy válságtérség kemény realitásairól van szó. Szigorú biztonsági intézkedések, mindent átvizslató fémkereső detektorok jelzik a már bekövetkezett merényletek és gyakran hangzó fenyegetőzések árnyékát. Ézen a tájon különben is ritka vendég a hosszú nyugalom, s amikor már úgy látszott, hogy a békefolyamat egyenesbe juthatott, a három világvallás bölcsőjét ismét döntötték a napi politika szenvedélyei. Mintha Jeremiás könyvéből kelt volna életre a siralom: „Jaj neked, Jeruzsálem, nem akarsz megtisztulni, mikor lesz ennek vége?” Márk evangéliuma szemléletesen írja le azt a napot, amikor a keresztre feszítés után rengett a föld, a templom kárpitja „felülről az aljáig kettészakadt”, holtak keltek ki sírjaikból. Feltámad-e a béke, hiszen erre várnak a históriai földön és mindenütt másutt... Nesze hát, rózsavíz, gyöngyöm... Tréfás versikék, mondókák — húsvéti locsolkodóknak Régi hagyomány, hogy húsvéthétfőn felkerekedik a férfinépség apraja és nagyja, hogy meglocsolja a szebbik nemet. A kölnivíz mellé azonban locsolóversike is jár. Alábbi összeállításunkban az ország különböző tájain született, s napjainkban is gyakran idézett népi rigmusokból válogattunk egy csokorra valót. Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladoztál, Napsütésben nyiladoztál, Meglocsollak, illatozzál! Jó reggelt, jó reggelt, Kedves Liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam. Nesze hát, rózsavíz Gyöngyöm, gyöngyvirágom Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom! * * * * Rigmust mondok, Tojást várok, Ha nem adnak, Odébb állok. * * * * E szép házba nyitottam, Nefelejcset találtam, Nem hagyhatom hervadni, Meg szabad-e locsolni? * * * * Rózsavíz a kezembe, Hadd öntsem a fejedre! Váljon egészségedre! * * * * Birka, borka, berkenye, Eljött húsvét reggele. Rózsavizet Erzsóknak, Piros tojást Ferkónak! * * * * Húsvét napja ma vagyon, Tyúkot üssenek agyon, Bor legyen az asztalon, Hogy a vendég ihasson. Kalács ide, mákos, Forint ide, páros! Szabad-e locsolni? * * * * Én vagyok a török, Locsolkodni jövök, Ha nem adnak piros tojást, Mindent összetörök! * * * * Erdő mélyén jártam, Bivalyokat láttam. Meg akartak döfni, Szabad-e öntözni? * * * * Van nekem egy locsolóm, Nem kölni van benne, Hogyha én azt elővenném, Nagy sikoltás lenne. * * * * Húsvét van már, mosolyog a nap is Adsz egy ezrest, mosolygok majd én is. * * * * Zöld a moha, zöld a páfrány Meglocsollak, házi sárkány! * * * * Egy tök, két tök - öntök. Meglocsolom Önt, Ha valamit önt. * * * * E szép ajtón bekopogék, Ha nem bánják, _ locsolkodnék. Öntők asszonyt lányával, Várok tojást párjával. Ha pedig sajnáljatok, Mindjárt porrá áztok Mert kölni helyett Vizet öntök rátok!
