Heves Megyei Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-04 / 53. szám
4. oldal Gondolatébresztő 1997. március 4., kedd Az orosz vihar Utcai forradalmi tűzharc „A drágaság növekedése, valamint... a kormányintézkedések ismétlődő kudarcai miatt az elégedetlenség hullámai már karácsony előtt magasra csaptak... a lakosság nyíltan (utcán, villamoson, színházban, üzletekben) és megengedhetetlenül éles hangon bírálja a kormány minden intézkedését.” Tévedés ne essék, nem napjaink magyar belpolitikai helyzetelemzéséből idéztünk, hanem az OHRANKA, a cári titkosrendőrség parancsnokának, Globacsov tábornoknak egy 1917 januárjában kelt szigorúan bizalmas jelentéséből. A jelentés arról is tudósít, hogy: „a drágaság sújtotta kisember felbőszült hangulata véres he- katombákat követel miniszterek, tábornokok hullámaiból... Olyan személyek családjában, akiket egy kicsit is megérintett a politika, szabadon és nyíltan beszédek hallatszanak, melyek MÉG IMPERÁTORUNK SZENT SZEMÉLYÉT IS ÉRINTIK. ...a társadalom mohón kiutat keres a kialakult, politikailag abnormális helyzetből, amely napról napra abnor- málisabbá és feszültebbé válik... Az újságírók a lapokban hasztalan intenek türelemre... még sohasem volt ennyi szitko- zódás, verekedés, botrány, mint most, amikor mindenki sértve érzi magát, és sérelmét a szomszédon igyekszik megtorolni... ha a lakosság egyelőre nem rendez éhséglázadásokat, ez még nem jelenti azt, hogy a legközelebbi jövőben sem fog rendezni: az elkeseredettség nő, s növekedésének nem látni a végét... És hogy az éhes tömegek ilyetén ösztönös megnyilvánulásai az első és az utolsó állomások azon az úton, amely a legrettenetesebb, az anarchikus forradalom értelmetlen és kíméletlen túlkapásaihoz vezet, ebben nem kételkedünk.” Tehát tudták! Az orosz birodalom vezetői értesültek a készülő viharról. Az 1917. február 23-án Szentpéterváron kirobbant forradalom nem érhette váratlanul a cári udvart. Mégis, mit tettek az őket fenyegető veszély elhárítására? Jószerével semmit! Nem tudtak vagy nem akartak? Esetleg a fegyverek erejében, a hatalmas hadseregben bíztak? A hatalom hű támaszaiban, a feltétlenül engedelmes és vad kozákokban? Minden bizonnyal, hiszen a „hozzák haza férjeinket, kenyeret és békét” jelszavak alatt felvonuló és tüntető szentpétervári asszonyok menetébe a rendőrség belelőtt. Az orosz főváros munkásnöinek nőnapi tüntetése vérfürdőbe torkollott. Másnap, február 24-én már „vesszen a cár”, „kenyeret és békét” kiáltásoktól voltak hangosak Szentpétervár utcái. És megtörtént a csoda. A katonaruhába bújtatott orosz muzsik megtagadta a cár atyuska parancsát, és ellene fordította a fegyvert! A kozákoknak elegük lett az állandó rendcsinálásból. Oroszországon végigsöpört a forradalom. Paléologue, szentpétervári francia nagykövet a következőket írta február 26-án naplójában: „...a kazányi Boldogasszonyszékesegyház és a Gosztyinnij Dvor előtt tovább folynak a tüntetések. Ezért a nagykövetségre hazatérőben, óvatosságból a Fontanka felé kerülök. Ahogy a kocsim a rakpartra ér, ragyogóan kivilágított házat pillantok meg, előttük kocsik hosszú sora. Most zajlik Ra- dziwill hercegné estélye; az autók közt felismerem Borisz nagyhercegét, Senac de Meil- han írja, hogy Párizsban is víg mulatozás folyt 1789. október 5-e estéjén.” A februári forradalom értékelésének új megközelítését Vadász Sándor, az egri főiskola vendégtanára, az ELTE professzora villantja fel olvasóink előtt itt következő cikkében. Kratochwill József A februári orosz forradalom évfordulóján „Orosz cár! Tudd, ha engem a rokonaid gyilkolnak meg, akkor a családod egyetlen tagja, rokonaid és gyermekeid egyike sem él két évnél tovább.” Ezeket a szavakat Gri- gorij Raszputyin, az ördöngös és csodatévő hírében álló kalandor vetette papírra végrendeletében, aki az első világháború éveiben szinte hihetetlen befolyásra tett szert a babonás cámé és udvarhölgyei körében. Feliksz Juszupov herceg, gyilkosa (a merényletre 1916. december 16-án került sor) a cári család tagja volt. Raszpu- tyinnak ez a jóslata igaznak bizonyult. A dinasztiák forradalom által megdöntött utolsó uralkodói általában nem tűntek ki tehetségükkel. II. Miklós jól ismerte XVI. Lajos francia király életét, az 1789-es forradalomban játszott szerepét és halálát, de semmit sem okult belőle. Sőt, 1916-ban, amikor a rendszer belső gyengeségei már mindenki számára nyilvánvalóvá váltak, őszintén megvallotta külügyminiszterének, Raszputyin hogy „igyekszik el sem gondolkodni semmin, mert úgy találja, hogy csak így lehet Oroszországot kormányozni.” Az egyik kortárs erre úgy reagált, hogy „annak, aki csak a saját egészségének megőrzésére gondol, ennél jobb természetet kívánni sem lehetne. De egy uralkodótól, akinek vállán egy 180 milliós nép kormányzásának a gondja nyugszik, az ilyen felfogás vészjósló.” Egy háborúba lépett országnak csak egy célja lehet: győzni! II. Miklós és kormányzata azonban képtelen volt megbirkózni a frontok és a városok ellátásával, pedig a gabonatermés 1914 után jelentősen nőtt. A kormány nem tudta megszervezni a gabona felvásárlását és a városokba való eljuttatását. A közvélemény a vasutat okolta, mondván, hogy nem képes megoldani a szállítást. Ahogy az már lenni szokott hasonló történelmi helyzetekben, megkezdődött a bűnösök keresése. Minisztereket váltottak le, szabotázsról, kémkedésről suttogtak, rebesgették, hogy összeesküvés készül a gyengekezű cár eltávolítására. Az a bizonyos nap - 1917. február 23. - pontosan úgy kezdődött, mint bármelyik másik. Még nem pirkadt, amikor már hosszú sorok kígyóztak a péküzletek előtt, főként asszonyok: munkásnők, kispolgárok, a kisemberek feleségei és lányai. Másnap 200 ezer munkás sztrájkolt a fővárosban, amely február 25-én általános sztrájkba torkollott. 27-én bekövetkezett az, amitől minden önkényuralom retteg: a katonaság jelentős része, mintegy 25 ezren, nem teljesítették a tűzparancsot, lefelé fordították puskáik csövét, majd átálltak a felkelőkhöz. Ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a lázadás forradalommá változott át. A cár német származású felesége, Alexandra Fjodorova levelet írt a mogiljevi főhadiszálláson tartózkodó férjének a szentpétervári eseményekről. „Utcabetyárok mozgalma ez, kölykök és kisleányok szaladgálnak. Azt kiabálják, hogy nincs kenyerük, egyszerűen azért, hogy izgalmat keltsenek.” E sorokban tetten érhető a végvonaglásukat élő uralmi rendszerek egyik tipikusnak mondható jelensége: a hatalom csúcsán lévők elvesztik tisztánlátásukat, nem tudják jelentőségüknek megfelelően értékelni a szemük láttára lejátszódó eseményeket. A cámé nem értette meg, hogy az utca- kölykök február titkát kiáltották világgá: az első 1917-es forradalom kenyértüntetéssel, éhséglázadással kezdődött. II. Miklós cár teljes pompában Február 27-28-án megalakult az Ideiglenes Kormány Georgij Lvov vezetésével, valamint a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje. Március 2-án lemondott a trónról II. Miklós, minden oroszok cárja. Amikor a világsajtóba eljutott a győztes forradalom híre, ujjongás tört ki Párizsban és Londonban. „Oroszországban győzött a demokrácia!” „Oroszország belépett az európai demokráciák nagy családjába!” - így lelkendezett a pólgári sajtó, de valójában az az önző számítás húzódott meg lelkesedésük mögött, hogy az új, immár cselekvőkéLetaszítják a cári sast a Kremlről pes Oroszország folytatni fogja a háborút az antant oldalán. Tény viszont, hogy ezekben a napokban megszületett az orosz történelem első demokratikus köztársasága, amely megvalósította a klasz- szikus szabadságjogokat, így a szólás-, sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadságot. Pontosan ez utóbbiakat használták fel szervezkedésre a bolsevikok - legalábbis a nyári, diktatórikus fordulatig -, a februári forradalom nélkül nem törhetett volna ki az októberi sem, a két forradalom szerves egységet képez. A februári forradalom nyomán kialakult politikai helyzet ismérve a két hatalmi központ: az Ideiglenes Kormány és a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjének szembenállása volt, amely napról napra élesedett. („Kettős hatalom”.) Történelmi tapasztalatok alapján is nyilvánvaló volt (1848-ban Franciaországban lényegében ugyanilyen helyzet alakult ki), hogy ez a kettősség nem sokáig maradhat fenn. Eléggé közismert, hogy április 3-án Lenin megérkezett svájci emigrációjából, és azonnal meghirdette a forradalom továbbfejlesztését. A bolsevikok sikeres előnyomulása a politikai életben azonban már a következő fejezete 1917 orosz krónikájának. Vadász Sándor EGER BELVÁROSÁBAN 320 nf-es 13 irodából és kiegészítő helyiségekből álló összefüggő helyiségcsoport és önálló irodák BÉRBE ADÓK Érdeklődni: Tel./Fax.: 36/413-213 I TETŐTÉR-BEÉPÍTÉSHEZ kell deszka, nád, homok, mész, cement ..................................................................................vagy R IGIPS gipszkarton a PILON-AGRIA kft-től, Egerben, a Berva-lpartelepen. Telefon: 412-751. Teljes választék, szaktanácsadás, kedvező árak Sulák Húsvéti szőnyegvásár a Suláknál! Készpénzfizetés esetén minden szőnyeg fél áron! Gumis hátoldalú nyomottmintás filc padlószőnyeg 290.- Ft/m2-től Velúr padlószőnyeg 690.- Ft/m2-től Szobai 2x3 m-es szőnyeg 9.990.- Ft/db-tól Csak a Suláknál! az óriási sikerre való tekintettel kárpótlási jegyét továbbra is beszámítjuk! Húsvéti meglepetés: 20.000.- Ft feletti készpénzfizetés esetén karórát kap ajándékba! Eger, Pacsirta u. 2. Tel.: 36/311-699 Nyitva: k-p: 9-17, szó.: 9-12. Ve feledje: a Sutákkal jól jár! A kiskörei szeméttelep mellett nyúlkergetés miatt kis tacskó kutya elveszett! Megtalálható: Kisköre, Tiszanána, Kömlő és Átány körzetében. Neve: AMI Színe: szürkés-fekete és fehér keskeny nyakörvet hord. A megtaláló 50.000 Ft azaz ötvenezer forint jutalomban részesül. Cím: Jagdfeld-Hungária Kft - Heves Tel.: 346-408, 346-407,484-128 1
