Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-25 / 47. szám

4. oldal Horizont 1997. február 25., kedd Az irigységtől a szemenszedett hazugságig- avagy az „anonim” majoréit csúfondáros búcsúja ­Kedves csoporttársam, Zachar Györgyi! Azt állítva hazudnék, hogy a papírra vetett gondolataid nem esnek rosszul, de jobban fájla­lom, hogy nem tudtál becsület­tel, emelt fővel, egy majorett büszkeségével visszavonulni. Valamennyien tudjuk, hogy a szép éveknek, csillogásnak, tapsnak egyszer vége szakad. Egyszer búcsúzni kell, de nem mindegy, hogyan. Mi öt éve összefogtunk, kínoztuk, gyötör­tük egymást és magunkat, sír­tunk, de hál’ Istennek, többet nevettünk. Keményen dolgoztunk, olykor megszállot­tak voltunk, és közben megal­kottunk valamit. Valamit, amire már nemcsak mi lehe­tünk büszkék. A siker, az aranydiploma közös gyerme­künk! Azt remélem, hogy job­ban vigyázol rá! Igazán sajnálom, hogy ennyi rágalom napvilágot láthatott, hiszen minden közösségben vannak ellentétek, de ezek a csoport belügyei. Én a magán­ügyeket mindig is magánügy­ként kezeltem, de személyem és csoportjaim lejáratásának kí­sérletével a belügy közüggyé vált. így, kedves Györgyi - mert ha valakit rágalmazol, legalább a nevedet vállald -, nem maradt más, mint hogy vádpontjaidat tételesen vissza­utasítsam. A címben: majorett-vég?; nincs vég, hiszen egyetlen tag kiválása miatt az egyesület négy csoportja folyamatosan próbál, és készül a nyárra. Nem tudom, hogy kiválásod hátteré­ben mi állt, hiszen a három hó­nappal ezelőtti megbeszélésen azt nyilatkoztad, ez évben is szeretnél a csoport munkájában részt venni. Hacsaknem a? a tény, hogy - a hátam mögött - barátoddal és nagy ígéretekkel megpróbáltad elcsábítani fel­nőttcsoportunk tagjait, így személyem lejáratása nagyon is jó apropónak tűnt. A iányok ebben nem bizonyultak part­nernek, s ezúton is köszönöm nekik a mellettem való kiállást. Nem tudom, mit értesz azon, hogy a szponzorok szerzése a vezetőség feladata. Az alapító okiratót - amit szerinted nem mutattam meg neked - bizonyí­tottan mint vezetőségi tag írtad alá. Ha gondolod, aláírásodat kinagyítva ezt küldöm. A fellépési díjakról és a könyvelésről: mi lennénk a legboldogabb egyesület, ha fel­lépéseinkért - melyeknek fele egyébként jótékonysági - 20 és 100 ezer forint közötti összege­ket vennénk fel, hiszen akkor nem menne el a fele erőm, erőnk a szponzorok megnyeré­sére. Visszautasítom a rágal­makat, hiszen a tiszteletdíjak összegéről minden alkalommal beszámoltam, könyvelésünket és adóbevallásunkat évek óta profi könyvelő készíti. Több­ször felajánlottam - még külön neked is -, hogy a könyvelést megmutatom, de erre senki nem tartott igényt. A nyári franciaországi utazás előtt két­szer tartottam a szülőknek megbeszélést a pontos anyagi helyzetről, ahová szüléidét egy­szer sem hoztad el. A lelki elnyomásról: a cso­porttagság önkéntes, bárki ki­léphet, Ka úgy érzi, hogy lelki teher nehezedik rá. A kezdet kezdetén eldöntöttem, hogy egy sokra hivatott, aranyérmes együttest akarok létrehozni. Ezért a célért, bevallom, kőke­ményen kellett dolgozni, olykor fáradtan, nyűgösen, de folyton csak előre. Ha lehetett, szép szóval, ha kellett, keményebb biztatással. Ha ez lelki elnyo­más, vállalom! A próbákon és a fellépéseken való pontos és fe­gyelmezett részvétel, a közön­ség öröme, és sem a moso­lyogva táncoló lányok, sem az esküvőmre készített fergeteges ajándékműsorok nem arról ta­núskodnak, hogy a lányok lelki­leg szenvednének az együttes­ben. Kedves Györgyi! Igazán meghatóak, de nem túl hatáso­sak voltak mondataid, mert a mai világban még a szülő sem tudja „lelki elnyomás” alatt tartani a gyermekét, nemhogy egy veled egyidős huszonéves nő. Szakmai munkámról és ér­demeimről: szakmai hozzáérté­semről nem kívánok vitát nyitni, ezt megteszi majd az a testület, aki a diplomát odaítéli. Megállapítod, hogy a csoport tagjai nélkülem érték el, amire most büszkék. Akkor kérdezem én: ki tanítja meg a továbbkép­zéseken tanultakat (mert létez­nek ilyenek, amiken részt is ve­szek), ki tanította a csoportokat botot pörgetni, menetelni, tán­colni, ki készíti a koreográfiá­kat, ki szervezi a külföldi uta­kat, a ruhavarratást, ki intézi a próbalehetőségeket, ki dol­gozza ki a zenekarral a műso­rokat, és ki irányítja mind a négy együttest? Györgyi, sze­rinted tényleg nincs közöm a sikerhez? Akkor ezeket a fel­adatokat ki oldotta és oldja meg? Akkor . a minősítéskor miért köszönted meg te is a munkámat? Szívből remélem, hogy ezt a kijelentésedet mély­ségesen megbántad. Én igenis magaménak is érzem a sikere­inket, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az I. kér. alpol­gármestere szerződést is aján­lott ottani csoport indítására. Részemről mi sem bizonyítja jobban a hozzád való bizalma­mat, mint az, hogy három éve veled indítottam be gyermek- csoportunkat. Te néhány próba után otthagytál engem 35 lelkes kisgyerekkel, s akkor én nem vagyok alkalmas erre a posztra! A tűző napon való próbáról csak annyi jut eszembe, mintha a pólós arra panaszkodna, hogy vízben kell edzenie. S arról a bizonyos inzultus­ról, mellyel kapcsolatban né­hány dolgot nem értek: pénte­ken a barátod még azzal rágal­mazott, hogy megrugdostunk és megvertünk, hétfőn már csak verésről, kedden már csak le­rántásról volt szó. Ha várunk néhány napot, talán az igazság is kiderült volna, mely szerint nem erőszak, hanem megegye­zés született. Bár mindegyik csoportunk fel volt háborodva, hogy az egyesület tulajdonát képező ruhákért pénzt kérsz, felszámolva kétezer forint inf­lációt is, a vita befejezése érde­kében kaptál 3000 forintot, il­letve a többi ruhádért még fel­ajánlottunk kétezret. A ruhákat - olyanokat is, amelyekre te egy fillért sem fordítottál - a pénz zsebretételével magad ad­tad át. Ügye, ez csak véletlenül maradt ki a keddi cikkedből? Megdöbbentem mondatodon, mely szerint „vegye úgy a cso­port, hogy ingyen dolgoztam évekig”. Igazán sajnálom, hogy te ezt munkának tekintetted, s azt is, hogy az Ifjúsági Ház az évek folyamán csak egy „sem­leges helyet” jelentett neked. Nekem nem. Ugyanis ők adnak helyet mind a négy együttes­nek, segítenek a pályázatokban, szervezik a nyári fesztiválunkat és készítik el zenekarunk hang- felvételeit. Igazán sajnálom, hogy ilyen rágalomhadjáratba az intézmény neve belekevere­dett, s ezúton kérem elnézésü­ket-helyetted.is. Az újságírónő kérdésére vá­laszolva: hogyan pótoljuk a ta­gokat? Tényszerűen. A felnőtt­csoporton kívül - amely egy héthetes franciaországi körútra készül - 19 ügyes lány tanul a juniorcsoportban, illetve 32 lel­kes kisgyerek készül, hogy méltó utódjaink legyenek. Igazán sajnállak, kedves Györgyi, hogy nem voltál ké­pes a problémákat csoporton belül tisztázni, s méltóan tá­vozni. Ezzel a rágalomhadjárat­tal sem az együttesek, sem az én munkámat nem szüntetted meg, hiszen a rengeteg telefon és biztatás arra ösztönöz, hogy folytassam az általam felelős­séggel vállaltakat, még na­gyobb lendülettel. Látlelet és bíróság? Ám le­gyen, mert nekem tiszta a lelki­ismeretem. Én is perelhetnék rágalmazásért és hitelrontásért, de nem áll szándékomban. Mert vannak, akiket a mocskolódás éltet, s vannak, akiket a munka. Én az utóbbiak közé tartozom, s változatlanul állítom, hogy az egyesület munkáját nem az ilyen újságcikkek, hanem a fel­lépések alapján kell megítélni. Mi továbbra is nagy szeretettel várjuk a kedves 'közönséget bemutatóinkon, és ígérjük, hogy látványos és hangulatos műsorainkkal, jókedvű lányok­kal a következő években is részt fogunk venni a város kul­turális életében. Kovácsné Bretus Éva művészeti vezető Tisztelt Szerkesztőség! A majorettek szülei nevében sze­retnénk reagálni az 1997. február 18-án megjelent „Inzultálás, fel­jelentés: majorett-vég?” című cikkre. A magát megnevezni nem kívánó személy, a gyerekek sza­vával: „Györgyi néni”, aki a cso­port indulásakor 1-3 alkalommal még részt vett a kicsik oktatásá­ban is, majd kitartás híján meglé­pett innen is, e feladat elől is. Minden csoportnál vannak mozgások, természetesen hosz- szú távon nem biztos, hogy mindenkinek lesz vagy van ki­tartása, erre nem is kötelezi őket senki. Azt a legkisebb gye­rekek is tudják: a ruhák a cso­port tulajdonát képezik, termé­szetesen amikor kilép valaki, a ruhát átadja egy következő tag­nak. Nem tudjuk, „Györgyike” mit akart velük kezdeni, mivel ő már nemigen vette volna fel őket, a csoport pedig átadja an­nak, aki a helyébe lép. Mi úgy érezzük, jó kezekben vannak a gyerekek. Imádják Évát, jól tud bánni velük. Türelemmel és nagyon sok munkával próbál utánpótlást nevelni, hogy jelen­legi sikereik a jövőben is meg­maradhassanak az egész város számára, akkor is, ha a majdani „Györgyikék” emelt fővel - mocskolódás és vádaskodás nélkül - befejezik az eddigi szereplésüket. Minden csoportos produkci­ónál szükség van arra, hogy va­laki összefogja és irányítja a csoportot, mindenkinek lehet véleménye más munkájáról, de az egyéni véleményt senki ne közölje a csoporttársai nevé­ben, pláne akkor, ha mindezek­hez gyáva a nevét is adni. Le­hetne külön szakembert drága pénzért hozni a csoport élére, annak biztosan anyagi vonzata is lenne. Az pedig egyáltalán nem mondható el Bretus Évá­ról, hogy anyagi érdekből vál­lalja saját társai és ennyi ap­rócska gyermek tanítását a jövő számára. Igenis az ő érdeme, hogy a lányok táncolnak, velük együtt a vezető is, és kié az alapötlet? Ki foglalkozik nap mint nap a kidolgozáson, a ter­vezésen, a zene összevágásán, ezt ugye, majorettes berkekben nem kell ecsetelnünk, hogyan végzi kicsiknél-nagyoknál egy­aránt. Szabadidejét ő is eltölt- hetné valami mással, dicsére­tes, hogy tanulás mellett végzi ezt, mivel másodéves fő­iskolás. A végzettségről csak annyit, hogy iskolákban is tanítanak képesítés nélküli tanárok, és ez ugye nem egy iskola, amire persze nem is kötelező járni, ez szabadon választott. Ami a csoport anyagi helyze­tét illeti: szigorúan belügy, te­hát sem a sajtóra, sem az olva­sóközönségre nem tartozik, egyedül a csoport tagjai és a kiscsoportos szülők kérhetik számon vezetőjükön, és nem más! Ha valaki el kíván menni a csoportból, az tudjon emelt fővel távozni, ne a másikban keresse a hibát. A mi gyermekeink számára nagyon sokat jelent, amit Éva nyújtani tud számukra, a fellé­pések, ahová büszkén és örömmel mennek, a próbák, ahol néha elfáradnak. Azt azért elmondjuk majd nekik, ha már nem akarnak tovább dolgozni a csoportban, távozásukat ne ilyen módon tegyék. Amennyiben a tisztelt újság­író hölgy hitelesen kívánja tá­jékoztatni az olvasóközönséget, szívesen látjuk a próbákon. A szülők nevében kérjük, a fentieket újságjukban megje­lentetni szíveskedjenek. Antalné Varga Mária, Vágó Lászlóné és 17 aláírás Tisztelt Szerkesztőség! Igaz, felmerültek apróbb prob­lémák (sminkalakítás, ruha- és hajviselet) a csoport életében, de ez természetes egy lányok­kal teli közösségben. Minden lány örökre emlé­kezni fog az együtt eltöltött évekre, a feszültségmentes pró­bákra és az örömteli fellépé­sekre egyaránt. Minket nem­csak a tánc, hanem a barátság is összefűz. A történtek elkeserítettek bennünket, úgy érezzük, nem ezt érdemelte sem a csoportve­zető, sem pedig mi. A felnőttcsoport lányai (hét aláírás, nevek a szerkesztőségben) *** Tisztelt Bretus Éva! Látod, sokkal egyszerűbb lett volna mindezeket elmondani akkor, amikor a cikk megjele­nése előtt leültünk beszélgetni, de Te ragaszkodtál ahhoz, hogy ez a csoport belügye. Nem az! Nem az azért, mert szponzorok támogatásából él­tek, akiknek joguk van bepil­lantani a majorettek életébe. S azért sem, mert egy város nevét viselitek, amelyhez méltón kell élni, s időnként számot adni az úgymond belső ügyekről. Azzal viszont, hogy leveledet egy ké­sőbbi időpontban juttattad el szerkesztőségünkbe, ismét a szóbeszéd tárgyának tetted ki az együttest. Mivel ennek az írásnak tar­talma alapvetően nem nekünk szól, így csak néhány gondola­tot fűznék hozzá: a cikk megje­lenése után két kivált csoport­tag is megkeresett bennünket, s távozásuk okairól szólva ha­sonló elnyomásról, a szpon­zorkeresés „megalázó” for­máiról, a sikerhez, a tapshoz való ragaszkodásról és távozá­suk szintén csúfos körülmé­nyeiről panaszkodtak. Nyilat­kozatukat nevükkel, címükkel együtt a szerkesztőségben őriz­zük. Ahogyan azt a látleletet is, amelyet eredeti nyilatkozónk juttatott el hozzánk. (Ez iga­zolja az általa felidézett inzul­tus körülményeit.) Felesleges lenne ezeket most hosszasan fejtegetni, hiszen tartalmuk nyilatkozónk kifogásait erősíti. S hogy miért engedtük, hogy anonimként nyilatkozzon? Mert megértettük, hogy egy közintézményben történt inzul­tus után egy fiatal lánynak kel­lemetlenségeket okozhat ké­sőbb a városban ez a tény. Egy dolog bizonyára tanul­ságként szolgál mindannyió- toknak: egy egyesületnek van­nak alapszabályai. Ott lehető­ség nyílik a , játékszabályok” tisztázására, hogy később sen­kinek ne legyenek indokolat­lankifogásai vagy kérdései. Én szívből kívánom, hogy az egri majorettek a város büsz­keségei lehessenek, de ahhoz az kell, hogy a konfliktusokat tudjátok kezelni - már felnőtt emberek vagytok és nem gimis csapat -, s ne fajuljon a dolog odáig, hogy valaki szerkesztő­ségünkben keresse igazát. Mi a magunk részéről eredményes munkát kívánunk a továbbiakban, bár úgy érez­zük,- ehhez a szervezet műkö­désében, a szabályok tisztázá­sában, a félreértésre okot adó ügyekben nem ártana, ha ren­det teremtenétek. További sok sikert kívánva: Szuromi Rita [ËJTJÂJf] PARját ritkító ajánlatok február 28-ig* Ac akció ideje alatt garantáljuk árainkat! 200.000 BRAVA Ingven extrák Ft-ért! 1. Ha Fiat Brava 1.4S modellt vásárol: • szabadon választhat a rendelkezésre álló extrákból, • illetve autós kiegészítőkből • 200.000 Ft értékben! Ft-ért! 3. Használt autó beszámítása esetén a beszámítandó gépkocsi műszaki átvizsgálása és értékbecslése ingyenes. 5 Az ajánlat csak a magyarországi készlet erejéig érvényes. BRAVO Ingyen extrák 150.000 Ft-ért! 2, Ha Fiat Bravo 1.4S modellt vásárol: • szabadon választhat a rendelkezésre álló extrákból, • illetve autós kiegészítőkből • 150.000 Ft értékben! 0 FINANSZÍROZÁSI 4. Ajánlatainkat egy hihetetlenül kedvező pénzügyi konstrukcióval is kiegészítjük, amely mindenki számára testreszabott fizetési feltételeket biztosít. V és V Autó Kft., 3202 Gyöngyös, Atkári u. 2., tel./fax: (37) 317 464

Next

/
Oldalképek
Tartalom