Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-03 / 28. szám
2. oldal 1997. február 3., hétfő Megyei Körkép Szabad egy táncra, Kiskegyed? Szoka Juli dalban „mesélt” a szerelemről fotó: perl Márton Indulás előtt harmadszor is át- vasaltatom a nadrágom. Apró gyűrődés az egyik él mentén; márpedig így nem mehetek, hisz - ahogy mondják - mindenki ott lesz, aki számít. Nagyon sokan vagyunk a Hotel Flóra elegáns éttermében. Este hét körül az alkalomhoz illő öltözetben, hosszú sorokban vonulnak a ruhatárhoz a hölgyek. Hosszú és rövid estélyi toalettek, megannyi selyem, bársony. A pászta a törékeny cipősarkaknál kezdődik, s tart a magasig, a barnára szoláriumozott vállakig. Olykor feljebb is, ha sikerül elkerülni a szemezés látszatát. A bejáratnál Miskolczi Miklóssal parolázhatok: az ország legolvasottabb lapjának fő- szerkesztője köszönt, Kis Szabó Ervinnek, az AS-M Heves megyei irodavezetőjének társaságában. Minden egyes vendéggel kézfogás, barátságos mondatok. Kétszáznyolc- vanszor, egymás után. Szárnyasmáj, jércemeU Bosszantó, hogy a tőlünk legtávolabb eső asztalnál kezdik felszolgálni. Addig is; sör, vagy amit akartok. Nem akarok mást, a Holsten prímán megteszi. A mögöttem ülő társaság ol- lézik, tapsol. Hátranézek. Irigylem az apró embert a mandolinjával, aki pillanatok alatt képes a középpontba kerülni. Úgy forgatja egzotikus hangszerét, ahogy Hendrix tehette a gitárjával: pengeti a vállán, a hátán, a füle mögött. Székre állva muzsikál, majd az asztal tetején, ahol ügyesen kerülgeti a terítéket. A siker már- már fokozhatatlan, a taps extázisba hajló. Bumbi pedig, a profi hangulatfelelős nemcsak a húrokon képes játszani. Érkezik a szárnyasmájjal töltött jércemell, a gyümölcsök. Maximum a narancsot tudom azonosítani. Meg tán a kiwit, de a csillag alakúval nem boldogulok. Azóta se tudom, mit ettem. Többen táncolni mennek, majd elhalkul a rock and roll. Ez már itt a műsor ideje. Szoka Juli operett-slágereket ad elő. Szép melódiák, többnyire a szerelemről szólnak... Jön Sas. Dalolja, akár a tévében. Sikere van. Miskolczi- nak is, amikor néhány percre Mikroszkóp Színpaddá válik a bálterem, s beszökik a Kiske- gyed-kabaré. Párolt borjiLsült ••• ... meg krémmártás, meg rakottzöldségek burgonyafánkkal, zsemlegombóccal. Amerikai árverés következik. Hatalmas üveg pezsgő a tét. Százasokat kell adott időn belül az ibrikbe dobni, s az utolsó „licit” a nyerő. Senki nem tudja, mikor csörög a vekker. Szórják a zsetont rendületlenül, a hostessek meg kiabálnak: Száz! Száz! Annyi a száz, hogy óhatatlan a konklúzió: nem véletlenül Amerikában találták ki a módszert. Portyázni indulok noteszommal. A közelben két tini ücsörög. Elsőbálozók. Kérdem is, miért a petrezselyemárulás... Nincs olyan fiú, sajnálkozik Ági és Zsuzsa, akik korban hozzánk il lenének. De azért remekül érezzük magunkat. Maradunk, amíg lehet. Begördítik a születésnapi tortát, amellyel a Hírlap köszönti az ötéves Kiskegyedet. (Micsoda öt év volt!) Amerikai árverés újra. Ezúttal aranygyűrűt lehet nyerni: 25 ezret ér, körbeviszik, mutatják, csak néhány van belőle az országban. Persze, hogy tumultus az aukción. Száz! Száz! - hangzik ismerősen, s a győztesnek, Czégei Kálmánnak is száz. Tizenhatszor (!), mire az övé lett. Jó befektetés, némi szerencsével. Valóban szép a gyűrű, s egy ujjon még jobban mutatna. Van már jelölt? - szólítom meg a fiút, aki mellett ott a barátnője is. Nyomban átadja neki, vélem, de nem. Csak annyit mond: talán. A bevétel felett a fővédnök rendelkezik. Legyen a gyermekvárosé, jelenti ki némi töprengés után Eger polgármesterének neje. Körte Kiskegyed módra... ... meg puding, meg cifra édességek. Megesszük. Aztán meg iszunk. Majd kígyózó zakatolás az asztalok körül. A szerelemvonatból nincs kiszállás erősíti meg az egyetlen tánckarrá alakult tömeg a zenekarral együtt. Biztosan így van, ha ennyien állítják egyöntetűen. Kimegyek pihenni egy kicsit. Valószínűleg ezért tartózkodik az előtérben Bagi István doktor úr is, aki szeret bálozni, szögezi le nyomatékkai, aztán a zenét és a hölgyeket dicsérjük. Ha valaki a táncban jól kijön a partnerével, egyéb területeken sem számíthat problémára. Akár még következtetni is lehet a többit illetően - állapítjuk meg. Czifráné, vagy ahogy bemutatkozik, Kati viszont egyedül maradt. A férje belázasodott, haza kellett vinni, de ő visszajött. Szerencsére társaságában akadnak olyan barátok, akik nem engedik sokáig pihenni. Hajnali három után kezdünk fogyatkozni. Magam is leguntok még néhány pilsenit, aztán szedelőzködünk. Elvégre már holnap van, dolgozni kell. Dél körül az utcán ismerős társaságba botiok. Valameny- nyiük fején Kiskegyed-sapka. Nem kérdés, honnan jöttek... Tari Ottó Ha tudná Bumbi, micsoda fülekbe pengetett...! Gyermekével közös halált tervezett a kerecsendi apa (Folytatás az 1. oldalról) Z. ekkor megkérdezte a gyermeket: akarja-e, hogy egy olyan helyre menjenek, ahol csak ketten lesznek? Mivel Andrea - aki nem is igen érthette a kérdés mögött megbúvó szándékot - igennel felelt, a vádlott a konyhából a szobába cipelt be egy tele propán-bután gázpalackot, amelyet aztán ki is nyitott, s ugyanezt tette a konyhában lévő másik palackkal is. A férfi egyébiránt egy rövid levélkét is írt („Ha én legyek átkozott, legyetek ti is!!”), valamint telefonon felhívta a feleségét, akivel közölte: megöli magát és a kislányt is. Amikor a megnyitott palackokból már szivárogni kezdett a gáz, a férfi az ágyra feküdt, s maga mellé ültette a kislányt is. Este hat óra tájban - Z.-né korábbi telefonhívására - a házhoz érkezett a helyi körzeti megbízott, aki aztán (mások segítségével) betörte a bejárati ajtó üvegét, s behatolt a lakásba. Ekkor már a vádlott az eszméletvesztés határán volt, a gyermek azonban - mivel az ágyon állt - szemcsére nem szenvedett gázmérgezést. Tény - szögezi le a vádirat -, hogy a vádlott szándéka az ölésre irányult, miként az is, hogy a mentést végrehajtó személyek közbelépése nélkül Andrea meghalt volna, hiszen a kislány az életkoránál, a vádlott pedig az állapotánál fogva nem lett volna képes mindezt megakadályozni. Z. cselekménye nem csupán kettejük életét, továbbá az általa lakott ingatlant veszélyeztette, hanem alkalmas volt arra is, hogy ilyenfomán pontosan meg nem határozható számú személy testi épsége, illetve jelentős értékű anyagi javak kerüljenek közvetlen veszélybe. Az elmeszakértői vélemény szerint Z. a cselekmény idején kórosan beszűkült tudatállapotban volt, ami súlyos fokban korlátozta öt tette következményeinek felismerésében, valamint az ennek megfelelő magatartás tanúsításában. A szabadlábon lévő Z. István ügyében első fokon a Heves Megyei Bíróság büntetőtanács hoz majd ítéletet. (s. i.) Ki mondjon le, ki fizessen? (Folytatás az 1. oldalról)- „Ezúton közöljük, hogy képviselői mandátumunkról nem mondunk le. Nem szegtük meg szavunkat, amivel azt vállaltuk, hogy a választásokon ismét megméretjük magunkat. Minket Tiszanána lakossága választott meg képviselőnek, ha Ön (azaz Tréfás Miklós - A Szerk.) erkölcsileg nem tekint bennünket testületi tagnak, úgy a ránk szavazó választókat tekinti erkölcstelennek. Mivel Tréfás úr nemigen jártas az ön- kormányzati törvényekben, felvilágosítjuk, hogy az önkormányzati képviselők törvény adta joga a testület feloszlatása, s mivel az indokok jórészt Ónt terhelik, fizesse meg Ón a választások teljes költségét. Ez idáig Ön hat embert szólított fel lemondásra. Bizonyára ismeri a költő szavait: a hetedik te magad légy!” Tréfás Miklós az alábbiak szerint reagált a távozását sürgető felszólítására:-Válaszuk nem lepett meg, hiszen előre tudtam, hogy ez csak trükk - mondj'a. - Felszólításomnak morális oka volt, be akartam bizonyítani, hogy blöffölnek. Arra hivatkoznak, hogy jogosan oszlatták fel a testületet, pedig pont a törvény adta lehetőségekkel éltek vissza. Erkölcstelennek tartom, hogy táboruk választási veresége ellenére sem akarják a falu költségeit megfizetni. Bár a nyílt szópárbaj (testületi tagok hiányzása miatt) a februári ülésre tolódott - a költségvetés végleges elfogadásával, a rendeletek módosításával együtt -, egyetlen dologban sikerült előrelépni: a község vezetői a decemberben leszavazott Kakukk Béla képviselő alpolgármesteri megbízatását megsiavazták. (sz. r.) A közéleti klub vendégei A város költségvetéséről Holnap délután 5 órakor a közéleti problémák iránt érdeklődők ismét találkozhatnak Egerben, a Kallómalom út 88. szám alatti Családsegítő és Információs Irodában. A lakótelepi közéleti klub keddi vendégei (Zay Ferenc, a gazdasági iroda vezetője, valamint dr. Nagy Imre, a pénzügyi bizottság elnöke) a megyeszékhely költségvetésének alakulásáról beszélnek majd a megjelenteknek. „Jobban indulunk, de ez semmire nem garancia” Képlékeny költségvetés Kömlőn Reggeltől késő estig tartott Kömlőn az idei első képviselő- testületi ülés, amelynek témája a költségvetés első fordulós tárgyalása volt. Habár az ülés végeztével is minden képlékeny volt, azért az már bizonyos: ez az év jobban kezdődik, mint a tavalyi. A történteket ifj. Sztankovits Béla polgármester összegezte:- Nincsenek fizetési gondjaink, s intézményeink helyzete is biztosított - mondja. - Arra van remény, hogy dolgozóink 17 százalékos, inflációkövető bérrendezésére sor kerüljön. Lényegesen jobban állunk, mint egy évvel ezelőtt, ugyanakkor- ez már az én véleményen - nem tartom kizártnak, hogy év közben még jöhet olyan fordulat, amely miatt hitelfelvételre szorulunk, függetlenül attól, hogy kondícióink egyáltalán nem rosszak. Felvetődött az adók kérdése is. Mivel Kömlőn a munkanélküliek száma jelentős, így már több éve húzódik az adózás. Ennek meghatározására ebben az évben sem kerül sor, de a februári közmeghallgatáson már a lakosok elé terjesztik a javaslatot, s az esztendő második felében konkrét véleményt is kémek majd. A községi egyensúlyi helyzet kialakítása végett felvetődött néhány ingatlan eladása, ám még ez sem stabilizálná a büdzsét. A munkanélküliek helyzetéről és a közhasznúak foglalkoztatásáról csak a munkaügyi központtal történő egyeztetés után lesz szó. Időutazás a haláltánc birodalmába Izgalmas feladat e siker- és nézőorientált színházi Világban az irodalmi színpad rendezése. De hogy érdemes, azt szombaton este a gyöngyösi Stúdió vagy amit akartok szín- társulat „Villon és mi" című bemutatója bizonyította. A kétéves társulat - amelyet az előadás előtt Szívós József, a művelődési ház hajdani igazgatója köszöntött - a zenés darabok után először mutatta meg: nem csupán a szórakoztatás világában van otthon, hanem képes magas szinten irodalomtörténeti helyzeteket, gondolatokat is tükrözni. Sőt, ha kell, időutazásra is magával viszi közönségét, mégpedig a XV. századi Franciahonba, egy homályosan megvilágított kocsmába, ahol a százéves háború haláltáncát járó különféle társadalmi rétegek szólalnak meg - Francois Villon versein keresztül. A rendező, Balogh András színpadilag jól megkomponált darabot szerkesztett. A vízió álomszerűén elevenedik meg Orff Carmina Burana-jának zenéjére. Az ivó megtelik élettel, a mozgás - melynek verselválasztó és kifejező szerepe van - tagolja Faludy György fordításait. A Turpi által megzenésített versek változatosságot visznek a színjátszók monológjaiba. A csoport merész ötlete és Kiss Zoltán zenei vezető megoldása - a hangulatot Mike Oldfield zenéje adja-jól illeszkedik az est sodrásába. Jankovits Mária koreográfiája sok-sok ötletességről tanúskodik. A szereplők beszéd- és hangtechnikája szinte cáfolja, hogy a csoport „csupán" két éve dolgozik. Ám az is igaz, hogy a kor hangulatának teljes átélése némileg hiányzik, hiszen a szenvedés, a düh, a fájdalom, a kilátástalanság és az ezzel párosuló élet ösztön, a humor csak mérsékelten fejeződik ki a színpadon. Az előadás fináléja azonban feledteti ezt - csak árgus szemekkel vizsgálódóknak feltűnő - a hibát. A díszlet szakítása, azaz a kocsmafal ledöntése, amely aztán véres lepellé változva borítja be a színpadot - természetesen újra Orff zenéjére -, drámai hangulatot teremt, ezúttal tökéletesen szimbolizálva a korszakot. Kár, hogy mindezt - az önazonosulás kifejezése végett - egy könnyed kis dallal oldják fel, ami megszünteti a döbbenetét, s visszahozza a nézőt a XX. századba. Bár a rendező szándéka (a mai színjátszók és Villon összetartozásának kifejezése) érthető, mégis feloldotta azt az időutazást, amit az előadás 50 perce alatt megteremtettek. Összességében azonban a Stúdió bebizonyította: a két év elég volt a fiatal tehetségek számára, hogy ne csak zenés darabokkal, hanem elmélyült, némi ismeretet és élettapasztalatot követelő előadással is tudnak babérokat szerezni. Szuromi Rita
