Heves Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-19 / 42. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1997. február 19., szerda A Don-kanyari harcokból - és hadifogságból haza­tért id. Kiss Lajos százados 50. házassági évfordulóját ün­nepelte kedves felesége és családja körében. Gratulálunk. FOTÓ; MAJOROS TAMAS Zaklatás az egri kórház piac felőli bejáratánál 1996. december 18-án, éjfél után olyan fejfájást kaptam, hogy fél éjszaka nem tudtam aludni, csak ordítottam. Félve, hogy agyvérzést kapok próbál­tam az ügyeletet hívni, de nem sikerült. 19-én reggel a párom hívta a körzeti orvost, amely megvizsgált, és rögtön beutalt a kórház neurológiai osztályára. A fájdalommal együtt elveszett a hangom is, nem tudtam nyelni, csak vizet. Megvizsgál­tak, megállapították, hogy a hangszálak megbénultak. A fej­fájás okát csak CT-vel lehetett volna megállapítani. Ezért fel­hívták azt, de a választ az volt, hogy csak január 10-én tudnak fogadni. így az orvos leírta, hogy mit észlelt és kétfajta fáj­dalomcsillapítót. ezekkel éltem január 10-ig. A főorvos meg­kért, hogy 9-én menjek be, ír beutalót a CT-re. így is történt. A portán senki nem kérdezte, hogy hová megyek. így 10-én bementem az SZTK-ban lévő CT-be, ahol 20 percig vizsgál­tak, de eredményt nem adtak. Azt mondták, hogy átküldik 14- én a neurológiára, ott megka­pom. Ezért aznap felhívtam Ve­réb főorvost, hogy megkapták-e már az eredményemet, ő azt vá­laszolta. hogy nem. de lemegy érte. és 11 órakor jelentkezzek. Féltem, hogy nem-e daganat van az agyamban, mert akkor műteni kell. Amikor a portához értem, elég sokan mentek be­felé. A portás, tőlem kérdezte, hová megyek. Mondtam, a neu­rológiai osztályra az eredmé­nyemért. Érdeklődött, beutaló van-e? Én mondtam, hogy nincs, mert ott van az orvosnál. Nem szólt semmit, de odébb állt egy általam ismeretlen férfi, aki megkapta a karom és ki akart lökni, mivel nincs beuta­lóm. Mondtam, hogy amikor a mentő bevitt, a beutalót elvet­ték, így csak az eredményért kell mennem. Őt ez nem érde­kelte, ráncigáit, lökdösött, mint egy rablót. Mondtam, hogy nem szégyelli magát. így visel­kedni egy 77 éves beteg ember­rel, ha nekem nem hisz, hívja fel a Veréb főorvost, és kérdezze meg, hogy miért kell bemen­nem. Amikor a főorvos bizo­nyította, hogy ők rendeltek be az eredmény átvételére, akkor engedték meg, hogy bemehes­sek. Erre akadt egy társa, akivel ketten megkapták a karom, úgy, hogy megkékült a fogás helye, így vittek a neurológiáig. Ott az egyik eltűnt, a másik, ahogy később megtudtam, Be- recz István, vagyonkezelő volt. Az helyes, ha félti a kórház va­gyonát, de ne a betegtől, aki 42 évig fizette a tb-t, amiből ez a kórház épült. Bekísért az orvo­sig, s amikor meglátta az át­adott eredményt, eltűnt. Még annyi udvariasság volt benne, hogy elnézést kért a szemtelen viselkedéséért. Akik látták, azt hitték, hogy tolvajt visznek a kórházba. Művelt ember ilyet nem tesz. Az ilyen viselkedés mélységesen elítélendő. Nem jelentem fel, ítélje el a nép. A kórház igazgatóságát arra ké­rem, hogy jobban válogassa meg az alkalmazottjait, az ilyet pedig távolítsa el. A gyalázatos viselkedés miatt négy napig kellett feküdnöm. Ignácz Géza, Eger „Azok az „ügyeskedő” hivatalnokok...” „Ők” azok, akik azt hiszik, „mifelettünk állnak”, és nem a szolgálatainkért vannak. Kioktatnak minket, hogy mit kell tennünk! Ez a „zárt kör” romboló, agresszív egyetértésben működik! Visszaélnek tájékozatlanságunkkal és bizalmunk­kal. Mindezt felelősségre vonás nélkül teszik, határoznak, cselekszenek, tőlünk elhatárolódva visszaélnek! Nem vádolhatok, mert sokan közülük tíz-tizenöt évvel ez­előtt is így csinálták! Nekünk, polgároknak csak „viselnünk” kell őket! Ha rákérdezünk, ak­kor „néznek”, és „rosszulesik” nekik! Nem is értik, mit aka­runk! Önmagukat is félreértő „emberek”. Például csak né­hány apró eset, íme: 1. Egyszer volt városunknak három szép öreg, 50 éves fe­nyőfája a belvárosban, amiket ellenjegyzés dacára sikerült kipusztílani „cselesen” oly módon, hogy a gyökereken keresztül vezették, illetve épí­tették a gerincközművet! „Csodálatos” módon ezek a derék fenyők nem állták ezt, így meghaltak. Ma már nem láthatók! 2. A Líceum előtti közpark­ban városi fontosságú „átlós” gyalogosirányt építettek, ami­nek járófelülete már építése­kor súlyos szakmai hibákkal valósult meg! így nem lehetett rajta gyalogosan járni! A la­kosság ezért a zöld gyepen közlekedett! A mai napig is így van ez! A felelősöknek kéne oda-vissza járniuk rajta a városi cipőben, tízszer! Ami után hátha rájönnek, mi a hiba! De nem! Mi, városi pol­gárok vagyunk a hülyék! Égyébként egyszerűbb lenne megszüntetni és elkeríteni! Az okos hivatalnokok úgy gon­dolják: ahelyett, hogy a lakos­ságot segítő, valóban járható burkolatot tennének rá, mi csak járjunk rajta. Van ám ne­künk városi főkertészünk is, de minek? Kikért? De volt cifrább törődés is a városi lakossággal a Dobó téren! (Igaz, harminc évvel ezelőtt!) írásban is tiltakoztak a város Dobó terét féltő polgá­rai, de hiába! Az úgynevezett „törökverő kurucok” odahe- lyezése ellen. Stróbl Zsigmond születésnapi ajándékaként, az akkor H. M. szándékaként a város vezetői oda helyezték, ahol ma is virul ez a „gyö­nyörű” szoborcsoport! Zsiga bácsi elvtárs saját kívánsá­gára! Mert még névrokonával. Stróbl Alajossal is szembe akart szállni az elvtárs! Ezt így ma is élvezhetjük, mint művé­szeti agressziót. Szép és törté­nelmi főterünk tönkretételét! Igaz, volna jobb helye a vá­rosban ennek a szoborcso­portnak, a volt szovjet hősi emlékmű helyén. így váro­sunk híres központi helye megőrizhetné méltóságát! Nem fordulhatna elő még egy­szer, hogy a svéd királyi pár a lovak hátulját látja majd a vá­rosháza díszterméből. Az is lehetséges, hogy a most helyrehozott városháza visszakapja a környezetébe illő reprezentatív méltóságát, amit elvettek tőle „annak” ide­jén, a reprezentatív megközelí­tést! Van másik „minta” is! Vá­rosunkban egy „kiváló szak­értő” kivitelező, mondjuk „be­csületes” vállalkozó megkáro­sítja az építtető városi polgá­rokat, minősíthetetlenül rossz építési módszereivel! És tudja, hogyan lehet visszaélni a biza­lommal! Miután ő vis major főépítész, vezető volt „régen”, jogot élvez erre ma is. Hát nem csodálatos? És ma is a polgárok pénzén! Hadd fussa­nak a pénzük után, ők, a hü­lyék! Evek is eltelnek (közben tönkremennek), míg bírósági úton „kártalanítva lesznek”! A városi polgárok hülyének nézésére az új társasházi kö­zösségek (lakótelepek) eseté­ben is van példa. A „vélt” bi­zalom és tájékozatlansággal való visszaélés által mulatsá­gos trükköknek vannak kitéve a társasházi tulajdonosok. Vannak kiskirályok (néha a lakásszövetkezetekben is), ezek az „urak” bizony min­denre szövetkeztek, anyagi haszonra, csak félrevezettek, erre is akad példa elég, így polgári jogaink és javaink el­lenére törnek, az új vagy régi tulajdonosok érdekei ellen! Megalázó városunk polgá­rai részére az a „packázás” is, ami az előzetes tájékoztatás hiáhyával kezdődik. így kény­szerhelyzetbe hozzák a városi polgárokat. Ennek végrehajtá­sára a személyi felelősséget nem vállaló, úgynevezett szak- tanácsadók, „szakértők” mun­kájának rá való hivatkozással városunk jóhiszemű, pozitív vezetőit viszik rossz vagy té­ves határozatok hozatalára! Ezek a hivatalnokok „segg- nyalóly”, és nem a városunk érdekeit tekintik elsőrangú feladatuknak, mert egyéni ér­dekeik szerint „szakértők”! Ártalmasok városunknak! így történhetett, hogy nagy külföldi háttérrel sem sikerült pontos és fontos, a város érde­keit szolgáló beruházásokat „nyélbe ütni” a városunk ja­vára! Mint például ezelőtt hat évvel a „nagyi aposi terület” hasznosítására a várossal kö­zös érdekképviseletben, ami eredménytelen lett! Vagy az Eger és Noszvaj közötti „ős­gyepes” terület hasznosítása. Ez egész Eger forgalmát segí­tette volna! De az egri úgyne­vezett „szakértők” nem voltak képesek, mert nem is értettek hozzá. Szomorú továbbá, hogy a nemzetközi versenyekre is al­kalmas fedett uszoda megva­lósítására pillanatnyilag nincs sok remény. De az elköltött milliókat városunktól vették el, így a pénzt, amit a kataszt­rofális szennyvíz- és egyéb várakozó feladatok megoldá­sára városunk fordíthatott volna! Elsősorban! Kétségbe­ejtő a városunk polgárai ré­szére az is, hogy a világhírű úszósport lassan elpárolog, és erre nem válaszol senki! (Anyagilag!) Ezzel szemben úgy néz ki, hogy a városi strand korszerűsítése kapcsán az úszó élsport céljait is ki fogja szolgálni. Ez az idegen- forgalom szempontjából „non seans”, nem segít a városun­kon! így a Bárány-uszoda re­konstrukcióját is (nemcsak ál­lagmegóvását) késlelteti! A „szakértők” így szolgálják vá­rosunk érdekeit! Időben visszaugorva a múlt rendszerre, a labdarúgó él­sport akkor egyszerűen magá­évá tette az Északi-lakótelep közös zöldterületét! Ez az ott élők és gyermekeik részére volt törvényesen fenntartva! De az akkori ügyeskedő dikta­tórikus elvtársakat ez nem ér­dekelte, nem kérdezték az ott élő városi polgárokat! Ez ma is így van, ezen nem változtat­nak! 17 ezer lakos véleménye nem számít ezek szerint! A hülye városi polgároknak ezt tudomásul kell venniük, egész egyszerűen! Hát nem csodála­tos? Hát ez van! De hála Is­tennek, a gyerekek megtalál­ják a módját, hogy mikor jus­sanak be a 3 méter magas kerí­tés alatt. De ez megalázó! Hát mi ez, ha nem csalás és erő­szak a városi polgársággal szemben! Ennyire hülyék va­gyunk! Most már csak az van hátra, hogy a fentiekben leírt mérték­telen, a városi polgárságra ható negatív elburjánzásoknak gátat vethessenek â polgárok. Saját jó szándékukból, szelí­den és demokratikus módon, a fiataloknak a dolga ez, és csak bízni lehet abban, hogy ők ezt nem ismétlik meg és nem en­gedik majd meg, remélem. Ez van! Csak reményünk van, hogy a jövő generációja ezt meg is érti! F. M. Á. (teljes név és cím a szerkesztőségben) Köszönet a batyusbálért M-t A SINOSZ Siketek és Nagyot­hallók Országos Szövetségének egri szervezete február 8-án Va- lentin-napi batyusbált rendezett a TESZ székházában. Ezúton is szeretnék köszönetüket kife­jezni a rendezvény támogatói­nak: Árvái László húskészítő kisiparos Kerecsend, Váradi és Fiai Kft. Bortermelés INTER- WET, Varga Gyula Jopedo ABC, Borsodi Sörkereskedelmi Kft. Eger, Társadalmi Egyesüle­tek Szövetsége. o Q P=í c Rácbúcsúra ajándék... Két évvel ezelőtt olvastam, hogy rövid időn belül felújítják a gyalogutat Egerben, amely a Kisasszony utcától vezet fel a templom kapujáig. Ezt a gya­logutat képzeljék el télen vízle­fagyásokkal, ónos esőben, mi­lyen lehet közlekedni. Ezen tört ki nem a nyakam, csak a lábam. Májusban pünkösd vasárnap­ján lesz itt a búcsú, ami Eger­ben idegenforgalmi nevezetes­ségnek is számít egyúttal. Na­gyon jó lenne, ha az ünnepre ez az útfelújítás befejeződne! így balesetmentes úton közleked­hetnének a hívők, a vendégek, a turisták és a környékbeliek! Ha a templomtoronyba még órát is szerelnének, akkor a négysávos úton közlekedő autósok is lát­hatnák az időt, mert keresztül­vezetnek a városon úgy, hogy láthatnának órát valahol is a 25- ös út mentén. Szép búcsúi aján­dék lenne ez sok embernek, és a városnak is. G. K. (teljes név és cím a szerkesztőségben) Kedves olvasóink, előfizetőink! Továbbra is várjuk leve­leiket. Örü­lünk, hogy eddig is megtisztel­ték kiadón­kat, szer­kesztősé­günket, és elmondták véleménye­iket ügyes-bajos dolgaikról, megosztották velünk öröme­iket is. Bízunk abban, hogy ez a kapcsolat a jövőben is megmarad. Ezért kérjük, küldjenek leveleket. A cí­münk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztő­sége 3001 Eger, Pf. 23. K H h­h < h =C K h í­Mogi méi új k fo ke K bí Wi Hál' fc Szai h . ( 36) Ka al A pedellus emlékére Az iskola tisztessége Ezúton szeretném megköszönni a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium igazgatóságának és kollektívájának, hogy férjem elhalálozásakor őt 52 évi pedel­lusi szolgálata jutalmául az in­tézel saját halottjának tekin­tette. Temetésének intézésével se­gített mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ez a segítség akkor, a problémák idején nagyon jól­esett. hiszen férjem, Soti Sán­dor valóban szinte egész élete, munkássága révén rászolgált a megkülönböztetett megtisztel­tetésre. Sőti Sándorné Gyöngyös, Kossuth u. 33. Meddig tart még a nemzeti vagyon elherdálása? „Gondolják végig, kinek volt igaza” Az utóbbi hetekben egyre több szó esik a Magyar Villamos Művek privatizációjáról, s fő­leg annak külföldi kézbe adá­sáról. Az illetékesek ilyen szán­dékát megerősíti Csiha Judit miniszterasszony néhány nyi­latkozata, s több, e tárgyban lezajlott tanácskozás. Mit je­lent ez? Újabb öncsonkítást akarunk elkövetni? - tehetjük fel a kérdést. Az energiaszektor neves szakemberei több ízben felhív­ták a figyelmet a Magyar Vil­lamos Művek privatizációjá­nak - főleg a külföldi tulaj­donba adásának - veszélyeire. Külön is kiemelték a Paksi Erőmű esetleges eladásának negatív hatását. (Lásd: Lévai András akadémikus, Lengyel Gyula, Járosi Márton stb.) Kérem tisztelettel, számít valamit a szakemberek véle­ménye, vagy más érdekek ve­zetik az illetékeseket? Milyen érdekek? Mikor veszik már észre, hogy a nyugati bankok, pénzügyi csoportok nem ha­zánk érdekeit, hanem a min­denható profit növelését tart­ják elsődlegesnek? Számítanak Önök arra, hogy mekkora veszélyeket rejt a Magyar Villamos Művek * külföldi kézbe adása a magyar gazdaság, a magyar ipar szá­mára? (Itt a lakosságot, a tíz­millió embert nem is emlí­tem.) Tisztelt Illetékesek! Kérve kérem Önöket - míg nem késő-, az ország hosszú távú érde­keit tekintsék elsődlegesnek! Nem szívesen teszem, de ki­mondom: akik a Magyar Vil­lamos Műveket (az erőműve­ket) külföldi kézbe adják, ki­szolgáltatják ezt a már amúgy is kiárusított országot, s min­den más szándékuk ellenére HAZAÁRULÓK! „Kezében óriás rostával/ Áll az Idő és rostál egyre.” (Ady) Á fent leírtakat vállalom, s így T. Illetékesek feljelenthet­nek, ahogyan néhai miniszter­elnökünk feljelentette Lengyel Lászlót. De előtte gondolják végig: kinek is volt akkor igaza? Miklós Endre nyugdíjas Egerből (teljes cím a szerkesztőségben) '(L or Február 15-én - ünnepelte 50. házassági évfordulóját Egerben Tóth Dezső és neje, Horváth Erzsébet. Három gyer­mekük és öt unokájuk köszöntötte őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom