Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-02 / 1. szám
1997. január 2., csütörtök 5. oldal Hatvan És Lőrinci Körzete Mit kíván településének az új esztendőre? Megkértük körzetünk polgármestereit és jegyzőit, röviden foglalják össze, mit várnak 1997-től. Mit kellene megvalósítaniuk, jobb lesz-e ez az év, mint a korábbi? (Összeállításunk második részét a jövő héten olvashatják.) Szinyei András polgármester, Hatvan:- Mindenekelőtt boldog új esztendőt kívánok. Békés alkotómunkát, hogy elkezdett programjaink megvalósulhassanak. Ezek közül kiemelném az ipar- telepítést, a közlekedési hálózat korszerűsítését, a buszpályaudvar áthelyezését, és egy ipari park létesítését. * Fónagy László jegyző, Lőrinci:- Az ideihez hasonló eredményességgel működjön intézményhálózatunk. Valósuljon meg az erőműi beruházás, elkezdődjön a szennyvízhálózat építése, s Petöfibányával békésen rendeződjön a külterületi vita. * Záhonyi György polgármester, Boldog:- A legfontosabb belső útjaink felújítása, ami az elmúlt évek egyéb fejlesztései miatt elmaradt. Emellett befejezzük a csatornázás második ütemét, ami községünk egynegyedét érinti. Bízom benne, hogy hiteleink jelentős részét visszafizetjük 1997-ben, továbbá építhetünk egy kézilabdapályát is... Komendáné Nagy Márta jegyző, Rózsaszentmárton:-Legalább annyit várok az új évtől, mint ’96-tól. Rosszabb ne legyen! Ha pedig a részvények értékesítéséből pluszpénzhez jutnánk, lenne mire költenünk. Javítani kellene az ivóvíz minőségén, a közutak állagán, s jó lenne csatornahálózatot is építeni. Azonban - sajnos - sok még a kérdőjel. * Kulcsár Károly polgármester, Szűcsi:- A legfontosabb: talpon maradni. Érvényes ez az ön- kormányzatra és a családokra egyaránt. Jó lenne, ha az államtól megkapnánk végre azokat az anyagiakat, amelyekre két éve jogosan várunk, ám egyelőre be kell érnünk ígérgetésekkel. A sikerpropaganda ellenére pesszimista vagyok. * Temesvári József polgármester, Heréd:-Továbbra is szeretnénk a lakosság érdekében munkálkodni. Lehetőségeinkhez képest javítani a szociális helyzetet, hogy mindenki jól érezze magát településünkön. (t. o.) Pásztorjáték Lőrinciben Az elmúlt karácsony meglehetősen szorgalmas és lelkes gyerekeket talált a lőrinci római katolikus templomban. Szentestén, az éjféli mise előtt a fiatalok betlehemi pásztorjátékkal örvendeztették meg a híveket, köztük szüleiket. A szereplők a templom pincéjében izgatottan vártak a fellépésre. Korábban hetekig próbáltak itt, s az utolsó napokon már a „színpadra”, azaz a szentélybe is felmerészkedtek. Aztán elkezdődött a darab. Hogy minden remekül sikerült, az egész kollektíva munkáját dicséri. így a rendezőét, Szita Katalinét, a Szent Józsefet alakító Oroián Sándorét, a Szűz Mária szerepét játszó Víg Szandiét és a narrátor Papp Mátéét. Nem szabad megfeledkezni az epizodistákról és az énekkar tagjairól sem. Előfordultak ugyan kisebb bakik, ám ezek semmit nem vontak le a produkció értékéből. A gyerekek templomi karácsonya ezzel még nem ért véget: a pincében sorsolással osztották szét egymás között az apró ajándékokat. Tari Örs Helyi népdalok és Székely fohász Erdélyi vendégek Boldogon A közelmúltban - Ferencz Alajos polgármester vezetésével - nyolctagú küldöttség kereste fel Boldogot az erdélyi Csíkszent- domokosról. Az önkormányzat vendégei - miután megismerkedtek az itteni közigazgatással - ellátogattak a tájházba is, ahol az asz- szonykórus boldogi népdalok és a Székely fohász eléneklésével fogadta őket. A hagyományőrzők előadása olyan sikert aratott, hogy azon helyben átvehettek egy székelyföldi meghívást. A szentdomokosiak annak reményében búcsúztak házigazdáiktól, hogy pünkösdkor a csíksomlyói búcsún talán újra találkozhatnak... Új ipari „nagyhatalom” Selypen Még több magasan képzett szakemberre lenne szükség A nyolcvanas évek végéig a regionális ipar fellegvárának mondható Selypi-medencét sem kerülte el a gazdasági recesz- szió. Az összességében több ezer dolgozót foglalkoztató cégek, vállalatok vagy bezárták kapuikat, vagy vegetálnak, a ma is jól működő üzemek pedig optimális létszámmal folytatják tevékenységüket. Ennek elérése csaknem minden esetben a foglalkoztatottság csökkentésével járt együtt. A munkanélküliség a környéken számottevő, s remény sincs arra, hogy belátható időn belül kedvezőbbre forduljon a helyzet. Vagy mégis? A Vörösmajorban termelő belga Sidem Kft. vezetői például hamarosan szinte megkétszerezik munkatársaik számát. A tengerparti királyságban közepes méretűnek számító családi vállalkozás vezetői már a rendszerváltás első időszakában „szemet vetettek” Kelet-Közép-Európára. A lehetőségek elemzését hosszadalmas keresés követte: a tulajdonos, Walter Verfaillie úr feltérképezte Lengyelországot és az egykori Csehszlovákiát is, míg végül - 1993-ban - Magyarországra érkezett. Hazánk munkaerő-háttér szempontjából megfelelő választásnak tűnt. Elkezdődött az alkalmas telephely felkutatása; mintegy harminc bázist jártak végig, mire rábukkantak Selypre, az éppen felszámolás alatt álló Csőszer-objektumra.- Itt ragadtunk - mutat körbe Verfaillie úr „birodalmán”, az egyik csarnok feletti irodából. Szavait Lehoczky Tibor műszaki ügyvezető fordítja magyarra. - Az adottságok kedvezőek: közel a 21-es főút, az autópálya, s utóbbinak köszönhetően a főváros is. Igaz, nyugat-európaiként eleinte nehéz volt megszokni az itteni gondolkodásmódot, a szemléletet, de mindent egybevetve elégedettek vagyunk. Érthető. Amikór megérkeztek, mindössze egy tolmács segítette munkájukat, de rövidesen „beindult” a bolt. 1993 szeptemberében elkezdődött a gépek telepítése; külföldről - többek között a Távol-Keletről - szállították át a korszerű berendezéseket, hogy a következő év áprilisában indulhasson a termelés.- Gyors munka volt - jelentik ki vendéglátóim. Éhhez képest ma már igencsak van mivel büszkélkedniük. Elég, ha körülnéz az ember: mindenfelé serényen dolgozó munkások, bonyolult gépek, digitális kijelzők. A készülő munkadarab a zárt szerkezetben nem is látszik. Kérésemre a házigazda bemutatja termékeiket: gömbcsuklókat és kormányösszekötőket személy- és teherautókba, kamionokba. Mindenféle típushoz gyártanak itt alkatrészeket, amelyeket nyugati forgalmazókon keresztül értékesítenek. SzáWalter Verfaillie úr, a tu- 1 lajdonos munkra például szokatlan lehet, hogy a hazai piacra szánt gyártmány is előbb Belgiumba, az ottani kereskedelmi elosztóközpontba kerül, majd ezt követően szállítják vissza Magyarországra. De a Sidem termékei megtalálhatók Skandináviától Dél-Afrilcáig, Ausztráliától Argentínáig a világ szinte összes pontján. Az egykori szovjet tömb országaiban is kitűnő pozíciókat szereztek. Két és fél esztendőnyi itt- tartózkodásuk egyik legfontosabb eredménye a látványos fejlődés: jelenleg havi 70 ezer darab késztermék kerül ki az üzemből. Januárra már 100 ezer fölé emelkedik a szám, júliusra pedig 150 ezer darab az előirányzat. Mindez úgy érhető el, hogy Belgiumból áttelepítik a kinti szerelőüzemet. Összesen 150 millió forintos beruházást terveznek erre az évre, ami magában foglalja egy új, minden igényt kielégítő munkacsarnok felépítését is. Noha a környékbeli lehetőségekkel összehasonlítva az itteni dolgozók fizetése magasan versenyképesnek minősíthető, a megfelelően képzett szakember-utánpótlás mégis gondot jelent. Ki hinné ezt napjaink viszonyai közepette!- Nyárig 30-50 dolgozóval szeretnénk bővíteni létszámunkat - tájékoztat a tulajdonos. - Ebből 8-10 magasan kvalifikált szakember lenne, aki CNC-programozói és technológiai ismeretekkel is rendelkezik, és persze fiatal, maximum 40 éves. Utóbbi vonatkozik az egyéb szakmákban foglalkoztatottakra is. Sajnos, a megfelelő szintű termelésvezetés kialakítása nagyon nehéz. Az emberek szorgalmasak, ügyesek, de az irányítás területén kevés a magasan kvalifikált, fiatal munkaerő. Nem sokan ismerik a nyugati elveket, az ottani gyakorlatot. A jelenlegi bázisunkat olyanokra építettük, akik korábban már dolgoztak odakint. Mindenesetre nem adják fel. Márciustól Selypre „költözik” a belgiumi műszaki irányító is, aki segít a helyi vezetők szakmai továbbképzésében. Ezzel - reményeik szerint - közelebb kerülhetnek távolabbi, 1998-as céljukhoz: akkorra ugyanis szeretnék profiljukat „egyenes ági’’ kapcsolatba hozni a hazánkban épült autógyárak egyéb alkatrészüzemeivel is. (tari) Lehoczky Tibor műszaki ügyvezető az egyik korszerű berendezésnél FOTÓ: T. O. Készül a névjegyzék Lőrinciben - a február 16-i népszavazásra készülve - megrendelték a kérdőíveket, amelyeken a petőfibányai külterületi kérelemmel kapcsolatosan kell állást foglalniuk a helybelieknek. Az értesítőket 13-án kezdik kézbesíteni. A választói névjegyzék ettől az időponttól 10 napig tekinthető meg a polgármesteri hivatalban. Emléktúz Boldogon Január 12-én emléktüzet gyújtanak Boldogon, a Hős-kertben. A kegyelet lángjai az első és a második világháború áldozataiért lobbannak fel. Kölcsön Heréden A herédi községi önkormányzat egyedi kérelem alapján 10 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújt mindazoknak, akik 1997. március 1-jéig portájukra vezetik az ivóvizet. Feltétel, hogy az egyéni jövedelem ne haladja meg a 17 ezer forintot. „Talpraesettek” Az idei „Életrevaló Plusssz” vetélkedőre a hatvani Baross Gábor Általános Iskola óla osztályából a „Talpraesettek” csapata is benevezett. Az egyik feladat a másodikosok megajándékozása volt, egybekötve verses-zenés műsorral. A vidám előadás közös énekléssel ért véget. Fiókkönyvtári órák A téli szünet után legközelebb január 8-án várja olvasóit a selypi - a cukorgyári művelődési házban található - fiókkönyvtár. Ezt követően minden szerdán és pénteken 14-től 18 óráig kereshetik fel az intézményt az irodalombarátok. Horti egyenleg Horton eredményesen zárult az iskola megsegítésére rendezett jótékonysági bál és adománygyűjtési akció: 616 ezer forint folyt be a számlára, ám az átutalások lezárását követően az ösz- szeg növekedhet. A szervezők egyformán örültek az idős nénik kétszáz, és a neves cég 50 ezer forintos ajándékának is. Egy anyuka pedig a nyugdíj megérkezése után adott 3000 forintot, mondván: ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi gyermeke után lerója „járandóságát”. A pénzből négy számítógépet vásároltak, s megoldják az Internet-hálózatra történő csatlakozást. Önkormányzati segítséggel videovetítöt is szeretnének beszerezni. Művésztanárok a gyerekekért - A térség pedagógusainak időszakos kiállításai „Folyosógaléria” a Kodály-iskolában A hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnáziumban hagyomány, hogy a környék képzőművész pedagógusai az intézményben közszemlére teszik alkotásaikat. A látogató immár ötödik alkalommal találkozhat a „folyosógalériában” bemutatott művekkel. Mátyássy Gábor tanár úr - maga is a Hatvani Műhely tagja - örömmel újságolja: a zagyva- szántói Kiss László, a boldogi Szpisják Pál, a törökbálinti Széchényi Péter és a saját tárlatát követően ezúttal Bálint Sándor boldogi festőművész munkáiban gyönyörködhet a nagyérdemű. Következő vendégüknek a horti Piroska Csabát szeretnék megnyerni. A gyerekek érdeklődéssel szemlélik az alkotásokat Kép és szöveg: T. O. Mikulásnak öltözött honatya: idős emberek öröme Ecséden Ecséden a szeretet ünnepének közeledtével még a szokásosnál is nagyobb volt az adakozókedv. A helyi óvodások megsegítéséért létrehozott alapítvány például jótékonysági bált rendezett a Kedves vendéglőben. Az eseményre ellátogatott Érsek Zsolt országgyűlési képviselő is, aki nagy tetszést aratva, igazi Mikulás-jelmezben köszöntötte a mulatozókat. A nyitótáncot az ovisok ropták, majd hajnalig tartó vigalom következett. A bevételt a gyermekintézmény munkájának jobbítására fordítják. A korosabb nyugdíjasok szintén szép élménnyel lettek gazdagabbak karácsonykor: az önkormányzat ünneplésre hívta a település valamennyi 70 éven felüli lakóját, mégpedig ugyancsak a Kedves vendéglőbe. Ez alkalommal is az óvodások adtak műsort, majd ízletes ebéd következett. A mintegy százhúsz megjelent átvehette ajándékcsomagját, amelyet már napokkal korábban lázas szorgalommal készítettek a képviselő-testület tagjai és az intézmények dolgozói. Bóta Lajosné polgármester asszony érdeklődésünkre elmondta: az a kétszáznyolcvan idős ember, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni az eseményen, másnap otthonukban kapták meg az ajándékot.