Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997. január 2., csütörtök 5. oldal Hatvan És Lőrinci Körzete Mit kíván településének az új esztendőre? Megkértük körzetünk polgármestereit és jegyzőit, röviden fog­lalják össze, mit várnak 1997-től. Mit kellene megvalósítaniuk, jobb lesz-e ez az év, mint a korábbi? (Összeállításunk második részét a jövő héten olvashatják.) Szinyei András polgármester, Hatvan:- Mindenekelőtt boldog új esztendőt kívánok. Békés alko­tómunkát, hogy elkezdett prog­ramjaink megvalósulhassanak. Ezek közül kiemelném az ipar- telepítést, a közlekedési hálózat korszerűsítését, a buszpályaud­var áthelyezését, és egy ipari park létesítését. * Fónagy László jegyző, Lőrinci:- Az ideihez hasonló ered­ményességgel működjön intéz­ményhálózatunk. Valósuljon meg az erőműi beruházás, el­kezdődjön a szennyvízhálózat építése, s Petöfibányával béké­sen rendeződjön a külterületi vita. * Záhonyi György polgármester, Boldog:- A legfontosabb belső útja­ink felújítása, ami az elmúlt évek egyéb fejlesztései miatt elmaradt. Emellett befejezzük a csatornázás második ütemét, ami községünk egynegyedét érinti. Bízom benne, hogy hite­leink jelentős részét visszafizet­jük 1997-ben, továbbá építhe­tünk egy kézilabdapályát is... Komendáné Nagy Márta jegyző, Rózsaszentmárton:-Legalább annyit várok az új évtől, mint ’96-tól. Rosszabb ne legyen! Ha pedig a részvé­nyek értékesítéséből plusz­pénzhez jutnánk, lenne mire költenünk. Javítani kellene az ivóvíz minőségén, a közutak ál­lagán, s jó lenne csatornaháló­zatot is építeni. Azonban - saj­nos - sok még a kérdőjel. * Kulcsár Károly polgármester, Szűcsi:- A legfontosabb: talpon maradni. Érvényes ez az ön- kormányzatra és a családokra egyaránt. Jó lenne, ha az állam­tól megkapnánk végre azokat az anyagiakat, amelyekre két éve jogosan várunk, ám egy­előre be kell érnünk ígérgeté­sekkel. A sikerpropaganda elle­nére pesszimista vagyok. * Temesvári József polgármes­ter, Heréd:-Továbbra is szeretnénk a lakosság érdekében munkál­kodni. Lehetőségeinkhez ké­pest javítani a szociális helyze­tet, hogy mindenki jól érezze magát településünkön. (t. o.) Pásztorjáték Lőrinciben Az elmúlt karácsony meglehetősen szorgalmas és lelkes gyere­keket talált a lőrinci római katolikus templomban. Szentestén, az éjféli mise előtt a fiatalok betlehemi pásztorjátékkal örven­deztették meg a híveket, köztük szüleiket. A szereplők a templom pincéjében izgatottan vártak a fellé­pésre. Korábban hetekig próbáltak itt, s az utolsó napokon már a „színpadra”, azaz a szentélybe is felmerészkedtek. Aztán elkezdődött a darab. Hogy minden remekül sikerült, az egész kollektíva munkáját dicséri. így a rendezőét, Szita Kata­linét, a Szent Józsefet alakító Oroián Sándorét, a Szűz Mária szerepét játszó Víg Szandiét és a narrátor Papp Mátéét. Nem szabad megfeledkezni az epizodistákról és az énekkar tagjairól sem. Előfordultak ugyan kisebb bakik, ám ezek semmit nem vontak le a produkció értékéből. A gyerekek templomi karácsonya ezzel még nem ért véget: a pincében sorsolással osztották szét egymás között az apró aján­dékokat. Tari Örs Helyi népdalok és Székely fohász Erdélyi vendégek Boldogon A közelmúltban - Ferencz Ala­jos polgármester vezetésével - nyolctagú küldöttség kereste fel Boldogot az erdélyi Csíkszent- domokosról. Az önkormányzat vendégei - miután megismerkedtek az it­teni közigazgatással - ellátogat­tak a tájházba is, ahol az asz- szonykórus boldogi népdalok és a Székely fohász eléneklésével fogadta őket. A hagyományőr­zők előadása olyan sikert ara­tott, hogy azon helyben átvehet­tek egy székelyföldi meghívást. A szentdomokosiak annak reményében búcsúztak házi­gazdáiktól, hogy pünkösdkor a csíksomlyói búcsún talán újra találkozhatnak... Új ipari „nagyhatalom” Selypen Még több magasan képzett szakemberre lenne szükség A nyolcvanas évek végéig a regionális ipar fellegvárának mondható Selypi-medencét sem kerülte el a gazdasági recesz- szió. Az összességében több ezer dolgozót foglalkoztató cégek, vállalatok vagy bezárták kapuikat, vagy vegetálnak, a ma is jól működő üzemek pedig optimális létszámmal folytatják tevé­kenységüket. Ennek elérése csaknem minden esetben a foglal­koztatottság csökkentésével járt együtt. A munkanélküliség a környéken számottevő, s remény sincs arra, hogy belátható időn belül kedvezőbbre forduljon a helyzet. Vagy mégis? A Vö­rösmajorban termelő belga Sidem Kft. vezetői például hamaro­san szinte megkétszerezik munkatársaik számát. A tengerparti királyságban közepes méretűnek számító családi vállalkozás vezetői már a rendszerváltás első idő­szakában „szemet vetettek” Kelet-Közép-Európára. A le­hetőségek elemzését hossza­dalmas keresés követte: a tu­lajdonos, Walter Verfaillie úr feltérképezte Lengyelországot és az egykori Csehszlovákiát is, míg végül - 1993-ban - Magyarországra érkezett. Hazánk munkaerő-háttér szempontjából megfelelő vá­lasztásnak tűnt. Elkezdődött az alkalmas telephely felkuta­tása; mintegy harminc bázist jártak végig, mire rábukkan­tak Selypre, az éppen felszá­molás alatt álló Csőszer-ob­jektumra.- Itt ragadtunk - mutat körbe Verfaillie úr „birodal­mán”, az egyik csarnok feletti irodából. Szavait Lehoczky Ti­bor műszaki ügyvezető for­dítja magyarra. - Az adottsá­gok kedvezőek: közel a 21-es főút, az autópálya, s utóbbinak köszönhetően a főváros is. Igaz, nyugat-európaiként ele­inte nehéz volt megszokni az itteni gondolkodásmódot, a szemléletet, de mindent egy­bevetve elégedettek vagyunk. Érthető. Amikór megérkez­tek, mindössze egy tolmács segítette munkájukat, de rövi­desen „beindult” a bolt. 1993 szeptemberében elkezdődött a gépek telepítése; külföldről - többek között a Távol-Keletről - szállították át a korszerű be­rendezéseket, hogy a követ­kező év áprilisában indulhas­son a termelés.- Gyors munka volt - jelen­tik ki vendéglátóim. Éhhez képest ma már igencsak van mivel büszkélkedniük. Elég, ha körülnéz az ember: min­denfelé serényen dolgozó munkások, bonyolult gépek, digitális kijelzők. A készülő munkadarab a zárt szerkezet­ben nem is látszik. Kérésemre a házigazda bemutatja termé­keiket: gömbcsuklókat és kormányösszekötőket személy- és teherautókba, kamionokba. Mindenféle típushoz gyárta­nak itt alkatrészeket, amelye­ket nyugati forgalmazókon ke­resztül értékesítenek. Szá­Walter Verfaillie úr, a tu- 1 lajdonos munkra például szokatlan le­het, hogy a hazai piacra szánt gyártmány is előbb Belgi­umba, az ottani kereskedelmi elosztóközpontba kerül, majd ezt követően szállítják vissza Magyarországra. De a Sidem termékei megtalálhatók Skan­dináviától Dél-Afrilcáig, Ausztráliától Argentínáig a vi­lág szinte összes pontján. Az egykori szovjet tömb országa­iban is kitűnő pozíciókat sze­reztek. Két és fél esztendőnyi itt- tartózkodásuk egyik legfonto­sabb eredménye a látványos fejlődés: jelenleg havi 70 ezer darab késztermék kerül ki az üzemből. Januárra már 100 ezer fölé emelkedik a szám, júliusra pedig 150 ezer darab az előirányzat. Mindez úgy érhető el, hogy Belgiumból át­telepítik a kinti szerelőüzemet. Összesen 150 millió forintos beruházást terveznek erre az évre, ami magában foglalja egy új, minden igényt kielégítő munkacsarnok felépítését is. Noha a környékbeli lehető­ségekkel összehasonlítva az it­teni dolgozók fizetése maga­san versenyképesnek minősít­hető, a megfelelően képzett szakember-utánpótlás mégis gondot jelent. Ki hinné ezt napjaink vi­szonyai közepette!- Nyárig 30-50 dolgozóval szeretnénk bővíteni létszá­munkat - tájékoztat a tulajdo­nos. - Ebből 8-10 magasan kvalifikált szakember lenne, aki CNC-programozói és technológiai ismeretekkel is rendelkezik, és persze fiatal, maximum 40 éves. Utóbbi vo­natkozik az egyéb szakmák­ban foglalkoztatottakra is. Sajnos, a megfelelő szintű termelésvezetés kialakítása nagyon nehéz. Az emberek szorgalmasak, ügyesek, de az irányítás területén kevés a magasan kvalifikált, fiatal munkaerő. Nem sokan ismerik a nyugati elveket, az ottani gyakorlatot. A jelenlegi bázi­sunkat olyanokra építettük, akik korábban már dolgoztak odakint. Mindenesetre nem adják fel. Márciustól Selypre „köl­tözik” a belgiumi műszaki irá­nyító is, aki segít a helyi veze­tők szakmai továbbképzésé­ben. Ezzel - reményeik szerint - közelebb kerülhetnek távo­labbi, 1998-as céljukhoz: ak­korra ugyanis szeretnék profil­jukat „egyenes ági’’ kapcso­latba hozni a hazánkban épült autógyárak egyéb alkatrész­üzemeivel is. (tari) Lehoczky Tibor műszaki ügyvezető az egyik korszerű be­rendezésnél FOTÓ: T. O. Készül a névjegyzék Lőrinciben - a február 16-i népszavazásra készülve - meg­rendelték a kérdőíveket, ame­lyeken a petőfibányai külterü­leti kérelemmel kapcsolatosan kell állást foglalniuk a helybe­lieknek. Az értesítőket 13-án kezdik kézbesíteni. A választói névjegyzék ettől az időponttól 10 napig tekinthető meg a pol­gármesteri hivatalban. Emléktúz Boldogon Január 12-én emléktüzet gyújta­nak Boldogon, a Hős-kertben. A kegyelet lángjai az első és a második világháború áldozata­iért lobbannak fel. Kölcsön Heréden A herédi községi önkormányzat egyedi kérelem alapján 10 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújt mindazoknak, akik 1997. március 1-jéig portájukra veze­tik az ivóvizet. Feltétel, hogy az egyéni jövedelem ne haladja meg a 17 ezer forintot. „Talpraesettek” Az idei „Életrevaló Plusssz” vetélkedőre a hatvani Baross Gábor Általános Iskola óla osz­tályából a „Talpraesettek” csa­pata is benevezett. Az egyik feladat a másodikosok meg­ajándékozása volt, egybekötve verses-zenés műsorral. A vi­dám előadás közös énekléssel ért véget. Fiókkönyvtári órák A téli szünet után legközelebb január 8-án várja olvasóit a selypi - a cukorgyári művelő­dési házban található - fió­kkönyvtár. Ezt követően min­den szerdán és pénteken 14-től 18 óráig kereshetik fel az in­tézményt az irodalombarátok. Horti egyenleg Horton eredményesen zárult az iskola megsegítésére rendezett jótékonysági bál és adománygyűjtési akció: 616 ezer forint folyt be a számlára, ám az átutalások lezárását követően az ösz- szeg növekedhet. A szervezők egyformán örültek az idős nénik két­száz, és a neves cég 50 ezer forintos ajándékának is. Egy anyuka pedig a nyugdíj megérkezése után adott 3000 forintot, mondván: ra­gaszkodik ahhoz, hogy va­lamennyi gyermeke után le­rója „járandóságát”. A pénzből négy számítógépet vásároltak, s megoldják az Internet-hálózatra történő csatlakozást. Önkormány­zati segítséggel videovetítöt is szeretnének beszerezni. Művésztanárok a gyerekekért - A térség pedagógusainak időszakos kiállításai „Folyosógaléria” a Kodály-iskolában A hatvani Kodály Zoltán Álta­lános Iskola és Gimnáziumban hagyomány, hogy a környék képzőművész pedagógusai az intézményben közszemlére te­szik alkotásaikat. A látogató immár ötödik alkalommal talál­kozhat a „folyosógalériában” bemutatott művekkel. Mátyássy Gábor tanár úr - maga is a Hatvani Műhely tagja - örömmel újságolja: a zagyva- szántói Kiss László, a boldogi Szpisják Pál, a törökbálinti Széchényi Péter és a saját tárla­tát követően ezúttal Bálint Sán­dor boldogi festőművész mun­káiban gyönyörködhet a nagy­érdemű. Következő vendégük­nek a horti Piroska Csabát sze­retnék megnyerni. A gyerekek érdeklődéssel szemlélik az alkotásokat Kép és szöveg: T. O. Mikulásnak öltözött honatya: idős emberek öröme Ecséden Ecséden a szeretet ünnepének közeledtével még a szokásosnál is nagyobb volt az adakozókedv. A helyi óvodások megsegítéséért létrehozott alapítvány pél­dául jótékonysági bált rendezett a Kedves vendéglőben. Az eseményre ellátogatott Érsek Zsolt országgyűlési képviselő is, aki nagy tetszést aratva, igazi Mikulás-jelmezben köszöntötte a mulatozókat. A nyitótáncot az ovisok ropták, majd hajnalig tartó vigalom következett. A bevételt a gyermekintézmény munkájának jobbítására fordítják. A korosabb nyugdíjasok szintén szép élménnyel lettek gaz­dagabbak karácsonykor: az önkormányzat ünneplésre hívta a település valamennyi 70 éven felüli lakóját, mégpedig ugyan­csak a Kedves vendéglőbe. Ez alkalommal is az óvodások adtak műsort, majd ízletes ebéd következett. A mintegy százhúsz megjelent átvehette ajándékcsomagját, amelyet már napokkal korábban lázas szorgalommal készítettek a képviselő-testület tagjai és az intézmények dolgozói. Bóta Lajosné polgármester asszony érdeklődésünkre el­mondta: az a kétszáznyolcvan idős ember, akik valamilyen ok­nál fogva nem tudtak részt venni az eseményen, másnap ottho­nukban kapták meg az ajándékot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom