Heves Megyei Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 24. szám

1997. január 29., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Poroszló: A lehető legtöbbet az utakra Bornemisza János polgármes­ter:- Mindannyian halljuk a mé­diákból a reklám- és propagan­daszöveget, amiből a falun élők arra következtethetnek: több pénzt adnak, a falu is fejlődhet. Ez nem így van. Nemhogy töb­bet juttatnának, inkább csök­kennek a támogatások. Keve­sebb például a települési kom­munális feladatok ellátására tervezhető pénzösszeg, csök­ken a társadalmilag és gazdasá­gilag elmaradt települések tá­mogatása. Poroszló sajnos nem tartozik ide, de ennél még saj­nálatosabb, hogy nemcsak a statisztika szerint, hanem pén­zekben is, mely alapja lehetett volna egy komolyabb útkorsze­rűsítési programnak a faluban. Képviselő-testületünk már a költségvetési koncepció tárgya­lásakor úgy fogalmazott, hogy a lehető legtöbb pénzt útépítésre és -javításra kell fordítani a jö­vőben. Rengeteg a kiadásunk a nagyarányú munkanélküliség miatt. Az önkormányzat részé­ről vannak ötletek munkahe­lyek teremtésére. Ilyen kezde­ményezés például egy belterü­leti ingatlan díjmentes átadása hosszú távú bérleményben olyan vállalkozónak, aki olyan beruházást hajtana végre, ahol legalább 20 főt foglalkoztatna. A fővárostól, a 3-as úttól való távolság azonban nehezen hozza le a befektetőket. A helybeliek megpróbálják kihasználni a település adottsá­gait. Idegenforgalomból többen próbálnak bevételhez jutni. Persze, nagyobb lenne az esé­lyük, ha sikerülne fejleszteni a Tisza-tó partszakaszát. Vállal­kozók bevonásával próbálnánk valamit lépni ez ügyben. Az önkormányzatnak ugyanis nincs anyagi lehetősége. Egyre több a leosztott teher, feladat, s egyre kevesebb az ezekhez szükséges ellátmány. Intézményeinkben is csak a szinten tartást tudjuk biztosí­tani. Rajtunk kívül álló okokból messze vagyunk egy modem, városi gyerekéhez hasonló kö­rülmény megvalósításától. Ta­pasztalataim szerint a községek még mindig nem kapják meg azt a megbecsülést, ami bárki­nek kijárna. Szihalom: Funkció és közmeghallgatás Farkas József polgármester:- A koncepció el lett fogadva. Az intézményvezetőkkel hétfőn konzultáltam, s most a pénzügyi bizottság előtt van a költségvetési terv. Ott a jövő héten véleményezik, s csak azután kerül az önkor­mányzati testület elé. A számok azt mutatják, hogy 1997-ben kö­rülbelül 95 millió forint áll rendelkezésünkre. Ez az összeg valami­vel több, mint a tavalyi, de reálértékben nem éri el azt. Különös­képp minimális a pénz a fejlesztésekre. A tervezetben az úthálózat javítása, járdaépítés szerepel. Idén valósul meg - főképp önerős beruházásban - Szihalom Zsóri-fürdői részének gázbekötése. Az önkormányzat még tavaly vásárolta meg a Füzesabonyi Áfész egy helyben bezárt egységét. A polgármesteri hivatal szomszédságában lévő, erősen leromlott ál­lagú, 200 négyzetméteres épületnek a hasznosítása még nem eldön­tött. A februári közmeghallgatáson számítanak a lakosság vélemé­nyére is, hogy milyen funkciót kapjon az ingatlan. Egerfarmos: Pótolják a kivágott erdőt Poczok Sándor polgármester:-A falu várhatóan mintegy 30 millió forintból fog gazdál­kodni idén. A költségvetést tár­gyaló testületi ülésünkre január 29-én kerül sor. Az elképzelések között első helyen az intézmények - az óvoda, iskola, idősek napkö­zije, a művelődési ház, az or­vosi rendelő, az anya- és cse­csemővédelmi szolgáltatás és a polgármesteri hivatal - műkö­dőképességének megőrzése sze­repel. Ehhez - hangsúlyozza a település első számú vezetője - év közben szeretnénk elkerülni azt a helyzetet, hogy működési hitelt kelljen felvenni.- Fejlesztésre szűkösek a le­hetőségeink. Ami erre a célra rendelkezésre áll majd, azt va­lószínűleg járdaépítésre fordít­juk. A Dózsa György utca 200-300 méteres szakasza jö­het számításba. A cél érdeké­ben tíz embert akarunk köz­hasznú foglalkoztatás kereté­ben alkalmazni. A falu közvilágítása is meg­érett a korszerűsítésre. Ha adódna erre forrás, ebbe is bele­fognának. Biztos viszont, hogy pótolni fogják az ősszel kivá­gott közeli nyárfást. A 3 hek­táros erdőtelepítéshez talán már tavasszal, de legkésőbb ősszel hozzákezdenek. Jellemző a negatív énkép, kevés a cél, nincs motiváltság / En-erösítés az öneladáshoz Speciális fejlesztő program munkanélküli fiataloknak Azt, hogy munkanélküliség van, senki nem vitatja, mint ahogy azt sem, hogy e táborba jócskán tartoznak olyanok is, akik az iskolapadból éppen kikerültek, kezükben szorongat­ják a szakképesítésről szóló dokumentumokat, s hirdeté­sekre jelentkeznek, naphosszat járnak munka után, ahol többnyire az elutasítás tényével kell szembesülniük. S ők a bátrabbak közé tartoznak, hiszen vannak olyanok is, akik még ezt az „esélyt” sem adják meg maguknak. A kitartóak noha nem adják fel, de azért elgondolkodnak, „miért is nem engem vettek fel, lehetett volna-e valamit jobban csinálni?”. Ki tud olyan módszert, amivel egyszerűbben eladhatjuk ma­gunkat?!- Van ilyen módszer? - kérdezem Berki Éva pszicho- pedagógust, aki a munkanél­küli fiatalok számára egy spe­ciális fejlesztő programot dol­gozott ki.-Száz százalék sikert ga­rantáló nincs. Nem mindegy azonban, hogyan jelenünk meg leendő főnökünk előtt, miként tárgyalunk vele. Ahhoz, hogy jól el tudjuk magunkat adni, fontos, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel, eredménye­inkkel. Márpedig sajnos ez a mai fiatalokra egyáltalán nem jellemző.-Tudják, miben rosszak - ezt az iskola is elősegíti, hi­szen többet hallja a diák, mi az, amit nem tud -, ám azt sokkal kevesebbszer, mi az, amiben jó - magyarázza Berki Éva. - Ennek az lesz az ered­ménye, hogy azzal nagyon is tisztában van, mi a gyenge­sége, de arról fogalma sincs, mik az erősségei. Ez utóbbia­kat feltétlenül tudatosítani kell, szerintem ugyanis a sze­mélyes erőforrások a megha­tározóak. Nagyon kevés a cél, a motiváltság, egyesek ki sem tűzik a célt, mintegy „véde­kezve” a sikertelenség ellen - mondja a szakember. Berki Éva pszichopedagó- gus a budapesti székhelyű Kö­zösség- és Önerőfejlesztő Szolgálat (KOSZI) munkatár­saként ezúttal Feldebrő, Al- dehrő. Tófalu, Verpelét mun­kanélküli fiataljainak olyan programot dolgozott ki, mely­nek lényege az, hogy egy éven át - heti két órában - klub­szerű vagy egyéni foglalkozá­sok keretében személyes erő­feltáró önismeretre tesznek szert. Álláskereső technikákat tanulnak, egyéni pályatervet készítenek. Á program célja, hogy mindén résztvevő a le­hető leggyorsabban elhelyez­kedjen, tehetségének, tudásá­nak, képességeinek megfelelő munkát találjon.-Milyen volt az érdeklő­dés?- Novemberben indítottuk a programot, és egy hónap alatt 30 fiatal jelentkezett. Velük egyéni beszélgetéseket folytat­tunk, képet kaptunk arról, mi­lyen az illető személyes moti­váltsága az elhelyezkedésre, szakképzettségéről, képessé­geiről. Bár a tervek szerint úgy volt, hogy válogatunk, senkit nem utasítottunk el. Levélben mindenkit értesítettünk az első találkozás időpontjáról, ami december végén volt, ám idáig már csak húszán jutottak el. Ők a program résztvevői.- Mik az eddigi tapasztala­tai?- Mind a 20 fő teljesen egyéni bánásmódot igényel. Van, akit be lehet vonni a cso­portos képzésbe - ami egy kü­lön műfaj, hisz sokat lehet ta­nulni a mások tapasztalataiból is -, akiknek viszont ez új do­log, nem mernek csoportba jönni, ők nagyon is egyedi tö­rődést igényelnek. Voltak olyanok is, akik egészen gyor­san értek el eredményt, azaz már dolgoznak. Nekik a saját erejük olyan volt már, hogy kis rásegítéssel sikeres lépése­ket tudtak tenni. Úgy látom, nagyon sok kommunikációs gyakorlatra lesz szükség, ami kapcsolatteremtésre, önel­adásra, önismeretre, saját po­zitív én-erősítésre szolgál. A csoportban lévők többsé­gének van elképzelése arról, milyen munkát szeretne. Va­lamilyen okból azonban „nem jött össze”. Mit várnak ettől a programtól, s hogyan értékelik az eddig eltelt időszakot? Bállá Gyöngyi (Feldebrő) kőolajipari laboráns, s elvég­zett egy gyorsfelszolgálói tan­folyamot:- Korábban voltak munka­helyeim, de néhány hónapja munkanélküli vagyok. Gyes után nem sikerült elhelyez­kednem. Nekem nagyon tet­szenek azok a konkrét felada­tok. amelyek azt éreztetik, mi­ként felelhetünk meg a valós élet elvárásainak. Megtapasz­taljuk azokat az érzéseket, amelyekkel például egy fő­nök-beosztott viszonyban ta­lálkozunk, s ha ezeket ismer­jük, jobban tudjuk kezelni. Fontosnak tartom, hogy az ön­ismeretem fejlődött. A közel­jövőben szeretnék valamilyen tanfolyamot elvégezni, de hogy pontosan mi is lesz az, azt hiszem, itt még „nem va­gyok döntési helyzetben”, egy kis segítségre lesz szükségem. Kiss Orosz Mária (Verpe­lét). Helyzete teljesen egyedi, hiszen csaknem teljesen vak, csupán fényeket lát. 21 éves, érettségi után frissítő masszőr és reflexológus szakképesítést szerzett. Jelenleg a Kaposvári Természetgyógyász Szabad- egyetem elsőéves hallgatója:- Nagyon szeretem a szak­mámat, ám nem sikerült elhe­lyezkednem, s gondolkodom egy saját vállalkozáson is. Eh­hez azonban nincs elegendő pénzem. Szeretem az embere­ket, és ezt a csoportszellemet is, ami itt van. Jó ez a tanfo­lyam-program, tetszik nekem, hogy itt mindenki azonos cé­lért küzd, azaz munkát akar ta­lálni. Érdekel a pszichológia, tanultam már személyiségfej­lesztést is, de legnagyobb örömömre ezen ismereteim itt már e rövid idő elteltével is bővültek. A továbbiakban én inkább több egyéni foglalko­zást szeretnék, nekem például fogalmam sincs arról, hogy milyen egy főnök-beosztott viszony, vagy hogyan kell vál­lalkozást elindítani. Prusszus Henrietta (Verpe­lét):- Azt hiszem, sok olyan fiatal jött el, akik tanácstala­nok, és hiányát érzik egy ilyenfajta „tanulmánynak”. Fontos és hasznos dolgokat lehet elsajátítani, amit az isko­lában nem tanulunk meg, de az életben szükség van rá. Én ezt nagyon komolyan veszem, ezért - bár klubszerű foglal­kozásról van szó - szerintem egy kicsit nagyobb fegyelem kellene időnként. Rudas Lóránt (Feldebrő) élelmiszeripari gépész üzem­mérnök:- A főiskola befejezése után műszaki tanári diplomát is szereztem, jelenleg pedig közgazdasági szakokleveles mérnök másoddiplomát sze­retnék. Időközben rájöttem, hogy ez a terület nem igazán vonz, inkább eredeti szakmám alapján szeretnék munkát ta­lálni. Közben dolgoztam egy évig általános iskolában. Sze­retnék valahol elhelyezkedni, de a hirdetések alapján úgy lá­tom, legalább egy angol kö­zépfokú nyelvvizsgára is szükségem lenne. Mivel eddig tanultam, még nem néztem szét igazán, azt hiszem, többet kellene menni utána. V. Varga Éva Vizes kiválásról döntenek Nagyúton? A múlt heti önkormányzati ülé­sen - Szánkó János polgármes­ter kérésére - újra tárgyalt a tes­tület a vízdíjról. Ezúttal a meg­állapodás köbméterenként 110 forintot rögzített. Február 14-én viszont döntés születhet a He­ves Megyei Vízmű Rt.-vel való szakításról is. A döntéshozók megfontolhatják majd az önálló vizes üzemeltetés lehetőségét. Kompolti fűtés: szén után gázzal Pályázaton nyert pénz felhasz­nálásával korszerűsödik Kom­pokon az iskola és a hozzá tar­tozó tornacsarnok fűtése. A hagyományos széntüzelésű ka­zánokat februártól felváltják a gázzal üzemelők. Az átépített, új rendszer beüzemelését a héten ígéri a Tigáz. Abonyban ismét feltűnt a szélhámos A Füzesabonyi Városi Rendőr- kapitányság bűnügyi osztálya korábban már vádemelési ja­vaslattal foglalkozott az egri Oroszi Róbert viselt dolgaival. Az elromlott autójára való hi­vatkozással pénzt kérő szélhá­mos most ismét feltűnt a tér­ségben. Kérik, hogy a „trükk” károsultjai jelentkezzenek a rendőrségen. Jubileumi gálaműsor lesz Aldebrő-Tófalun A Szélkiáltó együttes, a közös fenntartású aldebrői-tófalusi iskola néptánccsoportja idén ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Ebből az alka­lomból február 1-jén 18 órakor jótékonysági gálaműsort adnak a helyi ÁMK-ban. Rendőrkézen vannak a sarudi betörők A sarudi hétvégi házakra „spe­cializálta” magát két poroszlói bűnöző. A rendőrség sikeres felderítő munkája eredménye­ként őrizetbe, majd letartózta­tásba került B. Csaba és D. Jó­zsef, akik megdézsmálták a pi­henőházakat. A két jómadár eddig hatrendbeli betörést is­mert be. „Szem előtt vagyunk...” Az álom - „szép nagy kemence” - valóra válik Ha valaki Füzesabonyban a vasútállomás közeli ÁBC-be betér, valami érdekes, finoman kellemes illat csapja meg az orrát. Akarva-akaratlan is tesz egy felfedező körutat, kiderí­tendő, honnét ered. Érzékszer­vei a látványkemencéhez vi­szik, melyben ritka kivétellel mindig sül valami. A „Ki süti ezt a ropogós saj­tos croissant?” - érdeklődésre az eladónő mosolyogva feleli: Hát á Misi! Bodnár Mihály pékmester egy éve lassan, hogy az A-Z Topker üzemeltette 36. számú ABC egyik sarkából kiáradó illatokat s a 10-12 féle termé­ket szolgáltatja.-Nagyon bevált a helybeni pékárukészítés — mondja Kozma Sándorné üzletvezető.- négymilliós forgalmat ho­zott. S Misi minden pénzt megér, nagyon lelkiismeretes, fáradhatatlan, tisztességes em­ber. S mindig elégedetlen. A saját munkájával. Ezt már Bodnár Mihály is hallja.- Nem panaszkodni, dol­gozni kell - csapja össze lisz­tes kezét. - Napi kétszáz da­rabról indultunk, ma 800-nál tartunk... - Igény van a csigára- hatfélét is csinálok -, a brió­sokra, a sajtos croissant meg különösen kedvelik. De aki nem szereti, annak a lekvárosat ajánlom. Meg a buktát - ára­dozik a pékmester. Átlag nyolcvan kiló lisztet használ fel naponta. Van, ami­kor többet, hisz hét elején és péntekenként sok a vásárló. Miközben vízzel kenegeti a formás kifliket, megtudom, hogy többször kell pihentetni az anyagot, s minden egyes da­rabot meg kell mérni.- Nem vagyunk gazdagok, mindenki kapja meg, amiért fi­zet - magyarázza. - Adni kell a minőségre, a tiszta munkára, mert itt nagyon szem előtt va­gyunk. Bodnár Mihály vágya, egy szép nagy kemence, a közeljö­vőben valóra válik.- Kalácsra, diabetikus ke­nyérre van igény, s ehhez na­gyobb méretű kemence kell - magyarázza. - Majd megnézi, ha megkapjuk - invitál egy ké­sőbbi látogatásra.- Fejlesztünk - bólint az üz­letvezető. - A mostani kemen­cénk Poroszlóra kerül, február­tól már Misi tanítja be az ottani dolgozót. Legalább kezdetben lesz egy kis segítsége. Igaz, itt is kap egy-egy segítőt maga mellé mindig. Lesz kitől tanulni. Bodnár Mihály harminc éve pékmester. Felesége is az. Gyerökei nem folytatják ugyan a szakmát, lá­nya nyaranta azért beáll az apu mellé.- A fiam villanysze­relő, a lá­nyom gimna­zista, s jól ta­nul. Büszke vagyok rá... - mosolyog, miközben ügyesen szedi fel a sütőlap­ról a sajtost...- Én ezt sze­retem csi­nálni, tegyék ők is azt, amihez ked­vük van. Ak­kor nem csa­lódhatnak... A vásárló sem. Bodnár Mihály nap mint nap ne­kik bizonyít. (rada) Bodnár Mihály előttünk süti ki a csigát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom