Heves Megyei Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
Az Üdvözítő születésnapja Karácsonyi beszélgetés dr. Paskai László bíboros, prímás, érsek atyával Paskai László bíboros, prímás esztergomi-budapesti érsek (Folytatás az 1. oldalról) A hálaadó szentmisét a budavári Mátyás-templomban tartották, amelyet a királyi pár és több közjogi méltóság is megtisztelt jelenlétével. Sokkal több maradandó építészeti és művészeti alkotás született a teremtés jegyében, mint a mostani megemlékezésen. Voltak azonban pozitív eredményei is az idei évnek. II. János Pál pápa magyarországi látogatásán kívül két egyházi eseményt emelnék ki. Elkészült Budapesten a Magyar Szentek temploma, amely a tervezett világkiállításon a vatikáni pavilonnak is otthont adott volna. Bár az Expo elmaradt, az építkezést be tudtuk fejezni. A másik: Esztergomban kiállítást rendeztünk a Szentszék és Magyarország ezeréves kapcsolatáról. Júliustól szeptemberig 15 ezer látogató fordult meg az érseki palota első emeleti termeiben. Tervezzük, hogy a kiállítás kibővített anyagát Rómában, a Vatikánban is bemutatjuk.-A Püspöki Konferencia nemcsak ezzel a rendezvénynyel, hanem körlevelével is hallatott magáról...- Nagyon időszerűvé vált, hogy elemezzük az eseményeket, és megpróbáljunk előremutatni, miután az elmúlt korszakban nem is lehetett hozzászólni a társadalmi kérdésekhez. A rendszerváltással optimizmus hatotta át az embereket: most már minden megváltozik, és rendeződni fog. Azonban nem minden történt így. Súlyos gondok jelentek meg. Ebben a helyzetben a Püspöki Konferencia kötelességének tartotta, hogy elemezze a kialakult helyzetet, és szóljon mindarról, ami az embereket foglalkoztatja, és azokról, amiket fontosnak tartana, ha beépülne az életükbe. — Mit igazol a körlevél fogadtatása?-Annak a méltó elismerését, hogy a katolikus társadalmi tanítás középpontjában az ember áll. Ez élesen különbözik a piacgazdaság gondolkodásmódjától, aminek egyedüli célkitűzése a haszon. Tudom ugyan, hogy a tökéletesség sohasem érhet el, de éppen emiatt kell mind jobban figyelmeztetni a személyi méltóság tiszteletére és az emberi jogok érvényesülésére.- Visszatekintve hogyan látja a pápalátogatás jelentőségét?- Egy napig Magyarországra figyelt a világ. Kiemelte a pannonhalmi kolostor fennállásának ezeréves ünnepét, és még inkább arra ösztönözte az embereket, hogy megismerjék az apátság szerepét a magyarság történetének alakulásában és az oktatásban. Győrben különösen megmutatkozott a Szentatya szeretete és tisztelete népünk iránt. A székesegyházban a győri egyházmegye híveivel találkozott, ahol Apor Vilmos, a vértanú püspök sírjához is elkísérhettük, akinek bízunk boldoggá avatásában. A szabadtéri szentmisére, ahová mindenkit szeretettel hívtunk, 150 ezer ember jött el az ország valamennyi részéből, a mostani nehéz körülmények ellenére is. Ez mindenképpen a hit erősödését jelenti.-A hit sorsfordulóival is összefügg az államalapítás közelgő 2000. évfordulója. Mit tart fontosnak az előkészületek idején?- Az egyik a közéletet érinti. Szent István zsenialitása mutatkozott meg abban, miként kell megszervezni egy államot úgy, hogy az biztonságot nyújtson, és az emberek megtalálhassák boldogulásukat. Olyan kiemelkedő útmutatást adott a magyarságnak, amely századokon át megállta a helyét. Ma is hasonlóan szilárd elemekre kellene építeni a társadalmi életet.- Mi lenne a másik egyházi vonatkozás?- Szent István koronázásának 1000. évfordulójával egybeesik az, hogy 2000 esztendeje született Jézus Krisztus. Ezt szinte gondviselésszerűnek tartom, mert világiassá vált környezetünkben olyan történelmi évforduló kerül előtérbe, amely mindenki figyelmét képes felhívni Jézusra, s vele együtt a kereszténységre. A Szentatya azt szeretné, hogy az egész földkerekségen megünnepeljék a 2000. évfordulót, és ezért hároméves előkészületet hirdetett meg. Minden korban keresik azokra a kérdésekre a választ, amelyek a gondolkodás előterébe jutnak. A hagyományos értelmezésen túl most Jézus Krisztus emberi természetének a kiemelésére esik a hangsúly. Az a fontos, hogy az üdvözítő nagyon is emberi életéhez kerüljünk közelebb. Egyre több tanulságot sugall Jézus segítőkészsége, embertársaink iránti megváltó szeretete. Nemcsak arról van szó, hogy enni adott az éhezőknek, hanem testi-lelki cselekedetei és tanításai közösséget voltak képesek formálni, alakítani.- Milyen főbb tervei vannak a bíboros úrnak az új évre?-Jövőre emlékezünk Szent Adalbert halálának ezredik évfordulójára, akárcsak a szomszédos országok. Olasz származású prágai püspök volt, Németországban Magdeburg környékén is megfordult. Lengyelországért halt vértanúhalált, a lengyelek patrónusává vált, mint nekünk Szent István. Első királyunk nevelője volt. Szent István az esztergomi egyházmegye pártfogójául őt választotta, az Esztergomi Bazilikát Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére szentelték fel. A szentatya kérésére részt veszek a prágai, majd a lengyelországi jubileumon és az eukarisztikus világ- kongresszuson. Mi augusztus 19-20-án emlékezünk. Esztergomból ünnepélyesen Budapestre hozzuk a Szent Adalbert- ereklyét, és Szent István napján a két ereklyével tartunk szentmisét és Szent Jobb-körmene- tet. Emellett október első felében zarándokutat tervezünk Rómába, részben a Szentatya magyarországi látogatásának viszonzásaként.-Kikhez fordul az idei karácsonyi üzenetében?- Mindenkihez. Különösképpen a szegényekhez, akiknek nehéz az életük. Szeretném, ha a karácsony mondanivalója, tanítása vigasztalást nyújtana. Már említettem, hogy a Szentatya hároméves előkészületet kér 2000-re. A jövő év témája: Jézus Krisztus, a világ egyetlen üdvözítője. A magam részéről ezt a tanítást szeretném jobban, többször kiemelni. Karácsony különösképpen is alkalom arra, hogy Jézus emberi életére, személyének az értelmezésére jobban felfigyeljenek az emberek: a hívek és azok, akik távol vannak az egyháztól. Sztrapák Ferenc Egyszerű történet K álmán még nem volt épp az a beiszapolódott agglegény, aki néhány éven belül teljesen slampossá válik, vagy kíméletlen pedantériával tölti ki napjait. Nem. Csak a szélén egyensúlyozott merész kitartással. Mindig döngött körülötte ugyan egykét nő, és ezt így is tartotta rendjén. Szerette a társaságukat, kilazították. Ernyedten ázott közöttük, kiüresedve, mintha a gőzfürdő párás, mozdulatlan levegőjű kamrájában pácolódna. Most viszont élete megszokott, régi szemtanúit várta bejáratott szeánszukra, Frédit és Jánost. Akikkel kimondhatatlanul apró dolgok kötötték össze. Ezek a találkozók megszokott unalmukkal senkinek sem hoztak emlékezetes pillanatokat, süppedősen, szolid nyugalomban teltek, egyre nagyobb idézőjelek között, már-már jóformán csak ezekért a macskakörmökért keresték egymás társaságát. Megvolt, hozzájuk nőtt, hát Istenem. Lassan felkérődzött nevetések, beálló poros csendek. Mindannyian éreztek ugyan némi kísértést arra, hogy a kopott egyhangúságot megszakítva abbahagyják az egészet. De azután maradt a fröccsökben induló nehéz vacsora. Órákkal előtte kész volt az előkészületekkel, bambán forgatta a lapokat, szemei rutinosan futottak a sorokon, de alig jutott el valami fontos a tudatáig. Semmi érdekes, unta az egészet. Népirtás egy távoli, ismeretlen helyen, vonzó nő mosolyog a lencsébe. Gusztálgatta egy darabig, aztán félretette az újságot. Most vette csak észre, hogy a rádióból milyen jó kis lüktető zene szól. A Juharlevél Rag. Fölerősítette, de hamar vége lett, és valami lényegtelen téma bontakozott ki egy homályos csevegésből. Ez már nem érdekelte. Inkább elzárta, és várt. Ilyenkor azért már jönni szoktak. Nem volt túl kétségbe esve. Ahogy múlt az idő, egyre nyugodtabb lett. Frédi biztos megint összejött valakivel, mindig volt valakije Ágin kívül is. Ági mindig sejtette a dolgot, de tudta, hogy Frédinek egyedül csak ő fontos igazán. A többi meg nem érdekes. János meg kapott egy új megrendelést, teljesen eltemeti a munka, se lát, se hall, ő már csak ilyen. Rágyújtott egy cigarettára. Az ablak hideg keretéhez lépett, és kifelé bámult, a parázs majdnem az üveghez ért. Odakinn erősen szürkült. Most a tükörképében látta, hogy fehér villámok hasítanak az arcába, esett a hó. Majdnem függőleges vonalakban hullott az előtte lévő kert rivaldájába, a díszlet bokrokra és fákra. Egészen addig állt ott, amíg teljesen be nem párásodon az üveg, elmaszatolta egy foltban az öklével, de így se látott ki jobban. Furcsa, mégis egy régi nyár cseresznyelopása jutott az eszébe. Ők hárman, gyerekek, szedték a cseresznyét, jött valaki - amikor már mindannyian fönn voltak az ágak között -, megkérdezte, hogy övék-e a fa. Frédi válaszát most is hallja, magabiztosan csengő hang: A bácsikam motorral eltörte a lábát, ő ajánlotta, hogy szedjük csak le nyugodtan. Ezt nagyon komolyan mondta. Úgyhogy az idegen egy darabig megütődve nézett rájuk, azután szó nélkül elment. Most is hallotta Frédi üde gyermekhangját, hogy a bácsikája a motorral, meg minden. Amikor az idegen eltűnt, egyáltalán nem nevettek a dolgon, nem volt a szokásos marháskodás, de jó hecc volt, komolyan és szótlanul mentek hazáig. Nem tudott vacsorázni se, gyorsan lefeküdt. K özben egészen sötét lett, behúzta a függönyt, fölkapcsolta a villanyt. Fogalma se volt, hogy miért jutott most eszébe ez a cseresznyés história, és egyáltalán minek fontos. Egész buta dolog. Újra fölvette az újságot. Hajtogatta a lapokat, megint csak a vonzó nő bámult rá négyszín-nyomású ofszet-pillantással, azután ismét a népirtás. Az ismeretterjesztő oldalon talált egy illusztrált írást az üstökösökről. Nem nagyon érdekelték a tudományos hírek, mégis belekezdett. Valami nagyon távoli égi jelenségről szólt a cikk, amit két éve lehetett igazán pompásan élvezni szabad szemmel is a Földről. Legközelebb kétezer év múlva tér vissza ebbe a földiek számára kedvező helyzetbe. Önkéntelenül is elkezdett számolni, mikor lesz az az év. Azután hirtelen elmosolyodott: hát én nem várom meg. És elindult a nappaliba, hogy ott is behúzza a függönyt. Kovács János Kató néni A nyukához jöttek? - kérdi a 74 éves Irénke néni, miközben a szobába vezet. - Már hajnalban élesztgetett, hogy kelj már fel lányom, mindjárt jönnek az újságtól! Kató néni botja fürgén kop- pan az előszoba kövezetén. Bekukkant a szobába, szeme megélénkül a szemüveg mögött. Komótosan megigazítja a kendőt a fején. Egerszólát legidősebb embere, a 96 esztendős Czudar Sándorné, lánykori nevén Si ke Katalin bátran lete- gadhatna pár évet korából. De nem teszi. Minek is tenné? Látott és tapasztalt egy-két dolgot a közel száz év alatt, s úgy gondolja, hogy ez a hosszú élet inkább büszkén vállalható ajándék a teremtőtől, mintsem szépítésre szoruló adat. Az életéről, az emlékeiről kérdezzük.- Na végre valaki, akivel beszélgethetek! - mondja örömmel. - Nagyon szeretem visszaidézni a múltat, de a családban már mindenki ismeri, a barátokat, a jó ismerősöket pedig rég kikísértük a temetőbe.- Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára?- Öten voltunk testvérek, három lány, két fiú. Nagyon szegényen éltünk, cselédsorban, de édesapám nem nyugodott bele ebbe. Igyekvő, dolgos ember hírében állt, s amikor látta, hogy itthon nem boldogul, elment Amerikába. Négy évig dolgozott kint, aztán nem bírta tovább. Hazajött. Hamar felépítette a házunkat. Csodálták is a szomszédok. Édesanyám szép asszony volt. Apró gyerekként az uradalomban dolgoztunk summásként. A méltóságosék- nál jó világ volt. Volt idő, amikor 10 literes kanna tejet, túrót, vajat, tejfölt kaptunk. Mondogatta is édesanyám: ennyi jót meg sem érdemiünk.-Most is látszik, hogy szép lány lehetett Kató néni. Biztosan sokan udvaroltak...- Három gazdag kérőm is volt, de válogattam. Amikor Berták gazda eljött, hogy megkérjen a fiának, a Miskának, bizony nemet mondtam. Persze hogy kikosaraztam, amikor tánc közben örökké a lábamra lépett! Aztán jött Ki/ János, a kerékgyártó mester. De annak se kellett a fia, mert mindig fájt a lába. így jött el harmadjára Czudar Sándor. Őt már nem utasítottam vissza. Novemberben megesküdtünk, de már májusban elvitték katonának. Amikor az első világháborúból hazajött, bár beteg volt, nem törődött vele. Megverte a kaszát, és beállt dolgozni. Megszületett Sándor és Irén. Gazdálkodtunk a földünkön, és még azt sem bántam, hogy anyóskézre jutottam. De jött megint a háború. Vitték az uramat, megint. Amikor leszerelt és hazajött, szűkös világ következett. Amit termeltünk, java részét be kellett szolgáltatni. De még ennél is rosz- szabb volt, amikor a ’60-as években mindent be kellett adni a téeszbe. Nem volt mit tenni. Sándor aláírt. Akkor már az urak is mind elmentek innen Szólóiról. Pedig de nagyon jó emberek voltak! Soha nem felejtem el, amikor Breznay mél- tóságos összehívott bennünket, gyerekeket, és azt kérte, énekeljük neki a csúfolót. Sorba álltunk, úgy kiabáltuk: „Breznay Andrisnak nagy a bánata,1 Kirúgták a főispáni széket alóla,! Úgy kirúgták alóla, mintha rajta se ült volna./ Azért van az ö fején a gond”. Breznay úr pedig marékszámra szórta a fillért közénk. Itt Kató néni kis szünetet tart. Botjára néz, elmosolyodik: - Istenem, mennyi minden történt! Éjszakánként már nem tudok aludni. Sorra jönnek elém a képek, az arcok. Meglátja, ebből az összevisszaságból maga sem tud mit írni. Ekkor lép be a lánya. — Tudja, anyuka most is nagyon eleven. Állandóan tesz- vesz. Minden reggel lesöpri a járdát, kukoricát morzsolgat. Nyáron még szedi a füvet a csirkéknek, babot, borsót fejt, kötözget a szőlőben. Most tollat fog majd fosztani. Hiába mondjuk neki, hogy ne csináljon semmit. Nem bírná ki. Igaz, délután három órakor már megágyaztat. Lefekszik, aztán este hét órakor megkérdezi, hogy van-e már éjfél. Az éjszakák nagyon hosszúak. A legnagyobb ünnepünk az, amikor a család hazajön. Van úgy, hogy húszán is összejövünk. Itt van a rengeteg unoka, akik imádják a mamát. Megállás nélkül mesél nekik.-Az unokákról van szó? - kapja fel a fejét mama. - Istenem, ha látná a hármas ikreket! Még csak két és fél évesek, de olyanok, akár a grófkisasszonyok!-Kilencvenhat év! De nagy idő! - sóhajt Kató néni. - Úgy vagyok már, ha ezt megadta a teremtő, akkor megadja még azt a négyet is a százhoz. Hála Istennek, egészséges vagyok. Orvosnál nem jártam soha. Nagyon szeretek jókat enni. S amíg a gyomor bírja, nagy baj nem lehet! Barta Katalin
