Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-08 / 235. szám
1996. október 8., kedd PÉTERVÁSÁRA És KÖRZETE 5. oldal Bállá nem adja a részvényeit Automata gépsor varrja a harisnyákat FOTÓ: SUHA PÉTER A harisnyagyár fejlesztésének gátja: az alkalmas munkaerő hiánya A minőségből Leleszen sem engednek- A tavaly év elejei, a megrendelés hiányára visszavezethető nehézségeink után most már elmondhatjuk, hogy sikerült utolérnünk a két évvel ezelőtti önmagunkat. Elértük a korlátáink szabta határokat: naponta 40 ezer harisnya készül az üzemben, melynek háromnegyede Nyugat-Európában talál gazdára, míg a többi a hazai boltokba kerül. Minderről Kóródi Sándor, a 95 százalékban svájci kézben lévő RR Unique tarnaleleszi üzemének vezetője számolt be azon a minapi látogatáson, melyen Csomós László, a pé- tervásárai körzet MSZP-s országgyűlési képviselője is jelen volt. Az üzemvezető szerint a jelenlegi mutatók alapján Tar- nalelesz a legnagyobb gyártó céggé nőtte ki magát, bár tény, hogy a hazai piac hatalmas igényeit zömében importból fedezik. Mindemellett - tette hozzá - a falu határában a térség legnagyobb termelő cégeként működnek, mintegy 180 alkalmazottnak biztos kenyeret adva. A háttérben - adta meg a magyarázatot Kóródi Sándor - a korábbi esztendők minőségi termelést szem előtt tartó intenzív fejlesztései állnak: a termelés az induláshoz képest megháromszorozódott, míg az improduktív létszám megfeleződött. A varroda két, míg a formázó négy műszakban dolgozik.- Elvárjuk dolgozóinktól a minőséget - jegyezte meg -, ebből nem engedünk. Ezt a szintet a jövőben is tartani szeretnénk, ám a további előrelépésnek gátja, hogy híján vagyunk az alkalmas munkaerőnek. Aki a környéken számba jöhet, és nálunk akar dolgozni, az már itt is van, pedig a megrendeléseink alapján naponta mintegy 50 ezer harisnyát kellene gyártanunk. December végére befejeződhet a próbaüzem Egy év után: megállapodás a recski szennyvíztelepről A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a mátraballai önkormányzat tagjai elsőként a gázrészvények értékesítésnek lehetőségeit vitatták meg. Mint Forgó János polgár- mester lapunknak elmondta: a képviselők végül amellett határoztak, hogy sem az osztrák EPIC, sem az OTP ajánlatát nem fogadják el. A többség által hangoztatott indoklás szerint ugyanis a településnek nincs égető szüksége a 6,2 millió forint névértékű részvény eladására, hiszen nincs hitelállományuk, s a település „működtetését” az értékesítés nélkül sem fenyegeti veszély. Ezért döntöttek a kivárás taktikája mellett, a kérdés további részleteit pedig az október 14-re összehívott rendkívüli ülésükön beszélik meg. Következő témaként arról tárgyaltak, hogy nem csupán a helyi általános iskola tanulóinak, hanem a recski, illetve mátraderecskei tanodába járó felső tagozatos ballai diákoknak is biztosítják a hozzájárulást a napközi otthoni étkezés költségeihez. Tavaly október 25-én megtörtént a szennyvíztisztító telep műszaki átadása, azóta a próbaüzem tart a létesítményben, s úgy tűnik, az év végére ez is befejeződhet - tájékoztatott Fekete József, Recsk polgármestere. Mint ismeretes, három település - Recsk, Mátraderecske és Párád - közös beruházása eredményeként épült meg a tisztítótelep, a munkák fővállalkozója az UTB Kft. volt. A műszaki átadást követően elindított próbaüzem keretében az 1300 köbméter napi kapacitású telep mostanság mintegy 500 köbméter szennyvizet dolgoz fel. Mint megtudtuk, az eredetileg hat hónaposra tervezett próbaüzemet később nyolc hónapra módosították, azonban ezt a határidőt sem sikerült tartani. Időközben ugyanis a fő- vállalkozó háza táján bizonyos nehézségek adódtak, így az ön- kormányzatok „részleges elállási bejelentést” tettek, majd a még hátralévő munkák elvégzésére másik céget kerestek. A kiírásra három árajánlat érkezett, ezek közül a három község képviselői az UTB En- virotec Kft.-nek - amely nem jogutódja a „régi” UTB-nek - szavaztak bizalmat. Mint megtudtuk, néhány napon belül aláírják a fővállalkozói szerződést, mely szerint a műszaki átadáson a szakhatóságok által megállapított hiánypótlásokat, illetve a szükséges garanciális javításokat december 31-ig elvégzik az alvállalkozó szolnoki AVM Kft. szakemberei. Ezzel lezárulhat a tervezettnél kissé hosszabbra sikeredett próba. Kérdésünkre azt is elárulta Recsk első embere: arról még nem született döntés, hogy ’97 januárjától milyen formában üzemeltetik a telepet. Mint ismertette, október 28-án tárgyalja a képviselő-testület a lehetőségeket, s vélhetően a másik két érintett önkormányzat is rövidesen napirendre tűzi a kérdést, s a végleges elképzelést közösen alakítják ki. Az azonban jóleső érzéssel töltheti el a települések vezetőit, hogy a december végéig elvégzendő munkák költségei rendelkezésre állnak. (espé) Téli szünetet tart a szárazfürdő Október elejétől téli szünetet tartanak a mátraderecskei mo- fettában. Mint megtudtuk, bár a kezelések szünetelnek, nem telik tétlenül az idő, hiszen az eddig ellátott betegek adatait dolgozzák fel, abban a reményben, hogy az eredmények ismeretében a gyógyhellyé nyilvánítási eljárást hamarosan siker koronázhatja. Ma délután Péterkén, a városi televízióról Ma délután két órakor ül össze Pétervására önkormányzatának művelődési és oktatási bizottsága, valamint a városi kulturális tanács, hogy együttes ülésükön megvitassák a városi televízió közművelődésben betöltött szerepét. Emellett a helyi diákokat segítő Molnár Antal Alapítvány kuratóriuma is tájékoztatást ad az idei támogatásokról. Ivádon novemberig akad közmunka Több mint tíz közhasznú alkalmazottat foglalkoztatott az utóbbi időben Ivád polgármesteri hivatala. Mint megtudtuk, szeptember 30-tól már csupán két közmunkás marad „állományban”, ők november végéig őrködnek a közterületek tisztasága felett. Erdökövesden a szemétszállításról Október 16-án, délután két órakor tartja következő ülését Erdőkövesd önkormányzata. A faluatyák a szemétszállításról tanácskoznak, s várhatóan döntenek egy nyilvános pályázat kiírásáról a kötelező szolgáltatás elvégzésére. Csomós László holnap fogad Szerdán délután két órától négyig a pétervásárai polgármesteri hivatalban tartja fogadóóráját Csomós László, a körzet MSZP-s országgyűlési képviselője. A honatyát ebben az időben felkereshetik ügyes-bajos dolgaikkal a város és környéke választópolgárai. (s. p.) íme, Kőkútpuszta temploma építéséről szóló írásban a pé- tervásárai templom fotója jelent meg. A hibáért ezúton is elnézést kérünk minden érintettől, s a fenti kép közlésével - sajnos utólag - megmutatjuk: milyen is az a többek összefogásával megépített templom, ahol decemberben, a felszentelést követően megtarthatják az első istentiszteletet. (suha) Minek ez a rohanás? Azt mondja Szinetár Miklós, visszaemlékezvén a régi Ki mit tud?-okra: jó ez a vetélkedés, hiszen lám, idén nyáron a hatvanas évek egyik versengésén bemutatkozó zongorista, Schiff András plakátjaival volt tele Salzburg. Ugyanis a hajdani ifjú muzsikus a messze földön híres fesztivál sztárjává cseperedett. Jó szerencsém a múlt héten elvetett az Alpok lábánál megbúvó gyönyörű városkába, s az utcákat járva keresgéltem: hol lehetnek azok a falragaszok, amelyek honfitársunkra hívták fel a zeneszeretők figyelmét. Gondoltam, mivel alig néhány hete ért véget a fesztivál, biztosan akad még - legalább az eldugottabb helyeken - néhány ottfelejteti hirdetmény. Hát kérem, egy darabot sem lehetett látni. Na most ugye, több eset lehetséges. 1. Szinetár hazudott, a hófödte csúcsok árnyékában soha senki nem is hallott Schiff Andrásról. 2. Senki sem hazudott, csak éppen nem Salzburg, hanem Vonyarcvashegy adott otthont az idei fesztiválnak. 3. A fesztivál ott volt, valóban óriási hírveréssel, méltán ünnepelték honfitársunkat, s a rendezvénysorozat után az osztrák „illetékesek” gondosan eltávolították az aktualitásukat vesztett hirdetményeket. Bármily furcsa, alighanem ez utóbbi az igaz. Joggal kérdezhetné az olvasó: mi köze ennek Pétervására és körzetéhez? Tessenek talán így a választások után - vagy előtt, ahogy tetszik - két évvel szétnézni a kevésbé esőverte buszmegállókban, szélárnyékos villanyoszlopok vagy közlekedési táblák hátoldalán, s meglesz a válasz. Persze, tudjuk: hamar (köz)munka ritkán jó. Suha Péter Anti bácsi hatvanévesen tanult meg citerázni „Amíg faragok, legalább nem gondolok a bajokra” A falakon, a vitrinekben sorakoznak az alkotások. Csa- nakok, bütykösök, kígyós botok, ostornyelek, tányérok, ci- terák. Nem néprajzi gyűjtemény ez, hanem Borbás Antal erdőkövesdi otthona. Anti bácsi több mint húsz esztendeje - mint mondja - amatőr fafaragó. Korai rokkantnyugdíjazása után olyan elfoglaltságot talált magának, amely megnyugtatja, feledteti a problémákat. Mert ez a munka nagy odafigyelést és végtelen türelmet kíván- Két esztendeig tétlenül ücsörögtem nap mint nap a kapuban, aztán éreztem, ez így nem mehet tovább. Fogtam egy darab fát meg egy bicskát, s elkezdtem farigcsálni. Egyre jobban sikerülgettek a munkák, hát így kezdődött - idézi Anti bácsi a kezdeteket. Mint mondja, tanult szakmája kőműves és ács, ebben is dolgozott 48 éves koráig a pétervásárai földművesszövetkezetben. Persze, nem volt minden előzmény nélküli, hogy épp fafaragásba fogott - tudom meg később -, hiszen az elemiben minden csütörtökön kézimunka-foglalkozás volt, akkor vagy agyagból formáztak ezt- azt, vagy faragtak. Egyszer jármot kellett készíteni, s olyan jól sikerült, hogy a tanító is megjegyezte: gyerektől ilyen precíz dolgot még nem látott. El is tette, s amikor évek múlva elköltözött, magával vitte a pici alkotást. De a farigcsálásból nem lehetett megélni, tanulni sem volt lehetősége a négy közül legkisebb testvérnek: dolgoznia kellett. Tizenhárom esztendősen már hat hónapos summás volt, s tizenhat évesen már emberrészért dolgozott. Hanem egyszer úgy döntött: csak akkor megy vissza, ha majd mindenkinek mennie kell. Inkább szakmát tanult, hogy boldoguljon.- Amikor '47-ben megnősültem, egy ruhám volt, s ugyanennyi a mamának is - emlékszik ifjúkorára -, de sokat dolgoztunk, felépítettük a házat. Aztán jöttek a gyerekek. Ahogy cseperedtek, toldottunk még egy szobát. így éldegéltünk csendesen, de elégedetten. Mert soha nem voltam nagyravágyó - mosolyodik el -, nem úgy neveltek. S ugyancsak a neveltetésből fakadhat, hogy a tétlenséget nem tűrheti. Szép sorjában megmutatja alkotásait, közben beszélgetünk tovább.- Amíg csak az idő engedi, a kapu előtt a kispadon üldögélve faragok, mert ott az igazi, szobában ezt nem lehet - avat be a titokba. - Jönnek-mennek az emberek, s mindig megnézik, éppen mit csinálok. Mondják is: aranyba kéne foglalni a kezemet. Ezt ugyan lehetne - mutatja csupa ránc jobb kezét, melynek középső ujja „sehogy sem akar kinyújtózni”. Arra azonban kiváló - erről tanúskodnak a gyönyörű minták -, hogy a saját készítésű szerszámokkal formálja a fát. Leginkább a diót és a vadkörtét, mert azok kemények, mint a csont. A citera is ezekből készül. Bizony, Kanadában is van egy az Erdökövesden készült hangszerekből. S ha már a citera szóba került, elő is veszi a legújabbat.- Hatvanévesen tanultam meg citerázni, s aki ismeri a nótákat, az nagyjából meg is érti, mi akar ez lenni - mondja huncut mosollyal. Anti bácsi senkitől sem tanulta a faragást. A régi pásztorok nyomdokán járva mindazt mintázza, ami az erdőben, a mezőn látható. Nem tartja magát művésznek. Az apró mintákat gondosan szépítgeti, hetvenkét esztendősen, „már csak így, szemüveg nélkül". S ha jön a jó idő, újra kiül a kiskapuba, „farigcsálni”. Ha meglátogatják nézelődni vagy tanulni vágyók, mindenkit szívesen fogad. Mert amit tud, azt szívesen megtanítja. Mint mondja: nem pénzért, hanem szórakozásból. Suha Péter Legutóbbi körzeti oldalunkon egy sajnálatos tévedés miatt a sirok-kőkútpusztai templom
