Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-31 / 254. szám
1996. október 31., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete 5. oldal A hatvani képviselő-testület mai tanácskozásán: Ismét napirenden a benzinkút Ma délelőtt 9 órára hívta össze a hatvani képviselő-testület soros ülését Szinyei András polgármester. Az eseményen a város vezetése - egyebek mellett - rendeletet alkot a folyékony hulladék kezeléséről és a szolgáltatás kötelező igénybevételéről, a település természeti emlékeinek védetté nyilvánításáról, határoznak az emlékpark létesítéséhez benyújtandó pályázatról, s döntenek a Megyei Területfejlesztési Tanács által elbírált pályázatokhoz szükséges saját anyagi erőről is. A tanácskozás nyolcadik napirendi pontjaként előterjesztés hangzik el a lakosság körében korábban nagy viharokat kavart kérdésről: a Horváth Mihály úti - a bölcsőde előtti - terület benzinkút céljára történő elidegenítéséről. Túl hangos Petőfibányán a lakótelepi rádióadás? Petőfibányán régi igény vált valóra a „telepi rádió” újbóli beindításával. Legutóbb azonban néhányan felvetették: a háztetőkre helyezett hangszórók segítségével „fogható” adás túlzott hangerejével zavarja a lakosság nyugalmát. Kritikaként fogalmazódott meg az is. hogy lassan már a csapból is a valaki által „futtatott” Körmendi Gábor folyik. A helyi tájékoztatás mindenese, Körmendi Gábor nem lepődik meg a felvetések hallatán. Mint mondja: természetes, hogy ténykedését nem övezi osztatlan elismerés', szerencsére - állítja- lényegesen többen állnak mellette, mint vele szemben.- Amíg nem volt helyi rádió, sokan kérdezték: mire jó a kiépített rendszer? - jelentette ki.- Most pedig egyesek akadékoskodnak. Persze, itt is vannak olyanok, akik mindenben a hibát keresik...-Néhányan azt állítják: ön annyit szerepel, hogy ez másként nem lehetséges, csak ha „futtatja” valaki!-Bosszantó a megközelítés. Ha arra gondolnak, hogy nekem ebből anyagi hasznom származik, tévednek. Az eddigi adásokért soha nem vettem fel egyetlen fillért sem. És hogy sokat beszélek? Én alapoztam meg a rádió újraindítását, és amíg egyedül készítem a műsort, értelemszerűen minden feladat - még a hírolvasás is - rám hárul. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy egy harmincperces közvetítés előkészítéséhez 3—4 órányi intenzív munka szükséges...- ...Továbbá kifogásolják, hogy a hangszórókból áradó program hangereje zavarja a pihenni vágyók nyugalmát...-Mindennap 15 és 16 óra között közvetítjük az adást, alkalmanként 30-60 percig. Az a célunk, hogy mindenki hallja, s így minél szélesebb rétegekhez eljuthassanak az információk. A jelenlegi technikai feltételek mellett ez csak így lehetséges.- A kritikai észrevételek nem szegik kedvét a jövőre nézve?- Mint mondtam, sokkal több a pozitív vélemény, mint a tiltakozás. Éppen ezért eszünk ágában sincs megszüntetni a telepi rádiót. (t. o.) Cseikészek fogadalomtétele Ecséden Hét horti kisdiáknak is felkötötték a zöld nyakkendőt Az emlékezetes nap reggelén, még kibontott nyakbavalóval Az elmúlt vasárnap verőfényes idő köszöntött Ecsédre. Megörültek ennek a faluban élők. Nemcsak azért, mert ekkor tartották a búcsút a településen, s a körmenetnek meg az ezzel együtt járó bazári vigalomnak sem tett volna jót a csapadék. Sokan emlékeztek még a szeptemberi falunapra, amikor az égi áldás csaknem elmosta az amúgy színvonalas programot. Kora délelőtt mintegy negyven kisdiák különös izgalommal sorakozott az iskola udvarán, hogy aztán átvonuljanak a szemközti templomba. Zöld nyakkendőjük ugyan még számyaszegetten lógott a vállukon, ám az ünnepi szentmise után már gyűrű fogta csokorba a szimbólumot. A köztes idő elegendő volt arra, hogy fogadalmat tégye- nek, s immár teljes joggal mondhassák magukról: „Cserkészek vagyunk!” Hogy ez mekkora jelentőségű esemény egy olyan - viszonylag kicsi - település életében, mint Ecséd, csak akkor mérhetjük le igazán, ha tudjuk: az ittenin kívül a környéken mindössze két cserkész- csapat található, mégpedig Hatvanban és Pásztón. Az, hogy itt most harminckét helybéli és hét horti kislány, illetve kisfiú avatásának lehettek tanúi a jelenlévők, nagyrészt Fekete Gábor hitoktatónak köszönhető. A szimpatikus fiatalemberért rajonganak tanítványai, az iskolában alig található olyan osztály, FOTÓ: T. O. amelyből csaknem teljes létszámban ne vennének részt az óráin a gyerekek. Amikor felvetette, hogy jó lenne megalakítani a Szent Sebestyén Cserkészcsapatot, több tucatnyi általános iskolás hallgatott hívó szavára, s ők az avatáson együtt tehettek fogadalmat hitoktatójukkal. Az 1228. Sz. Szent Sebestyén Cserkészcsapat egyébként három - Havasi gyopár, Borostyán, Vadvirág - őrsből áll. A megszólaltak szerint esküjük - amelyet Ormay Jó- zsefné, a Magyar Cserkész Szövetség országos lányvezetőtisztje előtt, Bâta Lajosné polgármester asszony jelenlétében tettek le - egy életre kötelezi őket. (tari) Dinnyésék a szalonban November 5-én - kedden - folytatódik a hatvaniak népszerű sorozata, a Művészetek a szalonban. Az Ady Endre könyvtárban 18 órától zenés irodalmi estre várják az érdeklődőket. A Volt egyszer egy ember... című összeállítás keretében Jónás Zoltán előadó- művész és Dinnyés József daltulajdonos József Attila- versekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt, majd Kocsis Ildikó hárfa- és Kovács Anikó hegedűjátékát élvezhetik a jelenlévők. Arany fokozat a hétköznapokért A kitüntetett Ha szimpla újsághírt írnék, a következőt rögzíteném: a takarékossági világnap alkalmából a Székesfehérváron megtartott ünnepségen a Takarékszövetkezeti Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Erdélyi Ferencnél, a Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatóját. A hivatalos szavak egy életpálya elismerését takarják. Egy életpályáét, amely 32 éve kötődik egyetlen munkahelyhez: a takarékszövetkezethez.- Tősgyökeres horti vagyok, már a dédnagymamám is itt született - mondja Emiké, amikor a kezdetekről kérdezem. 1964-ben az ottani fiókban kezdtem, s fokozatosan végigjártam a ranglétrát: voltam előadó, kirendeltségvezető, főkönyvelő. Ezt követően lettem a megye legnagyobb takarék- szövetkezetének a vezetője. Története egyben a pénzintézet története is: a szövetkezet - amely jövőre ünnepli 40 éves fennállását - a környéken Csányban kezdte ténykedését. Rövidesen egyesültek Horttal, majd - 1977-ben - Hatvannal. Ma már 14 településen állnak a lakosság rendelkezésére, s népszerűségükre jellemző, hogy betétállományuk eléri a 2,1 milliárd forintot.-Természetesen mindez elképzelhetetlen lenne nyolcvan kollégám hozzáértése, szorgalma nélkül - mondja az igazgatónő. - Kirendeltségeinknél főleg helybeliek dolgoznak, akikhez bizalommal fordul a lakosság. Legtöbbjük kitartó, hűséges munkaerő, aki innen megy nyugdíjba. Emiké ma is Horton él. Legnagyobb büszkesége orvostanhallgató nagylánya.- A férjemmel együtt nagyon várjuk a hétvégéket, hogy hazajöjjön - mosolyodik el búcsúzáskor. — Olyankor élet költözik az otthonunkba... T. O. Vas-mangántalanító Szűcsiben néhány nap múlva átadják a községi vas-mangán- talanítót. A saját erőből és cél- támogatásból végzett 20 millió forintos beruházásnak köszönhetően egészségesebb ivóvízhez juthatnak a helybeliek. Nyugdíjasok Horton Táncos Istvánné vezetésével nyugdíjasklub alakult a horti kultúrházban. A tagok csütörtök délutánonként cserélik ki gondolataikat. Közös gondolkodás Kötetlen beszélgetésre várják november 1-jén, pénteken 18 órára a hatvaniakat. Az Ady Endre könyvtárban mindazokra számítanak, akik szeretnék feléleszteni a térség kulturális életét. A rendezők szeretnék, ha a jelenlévők műveikkel is megtisztelnék őket. Koncertbuszok A Hatvani Volán különbuszo- kat indít a november 8-i petőfi- bányai Republic-koncert után Hatvanba és Apcra. A járatokra 22.20-tól lehet felszállni a kul- túrház előtti téren. Búcsú lesz Rózsában Rózsaszentmártonban november 10-én, a következő hét vasárnapján tartják az egyházi és a községi búcsút. Modellezők a Daliban Vasútmodellézö szakkör indul Hatvanban, a MÁV Liszt Ferenc Művelődési Házban. A minden pénteken és szombaton 14 órakor kezdődő foglalkozásra nemcsak a gyerekeket várják. A szükséges anyagokat a művelődési ház biztosítja. A lőrinci sportélet főnixmadara Ma már Lőrinciben is kizárólag a focisták szereplése a téma szurkolóberkekben; az egykor híres selypi tenisz visszasüllyedt a szabadidősport szintjére, arra meg már ki emlékszik, hogy valaha kézi- és röplabdacsapata is volt a cukorgyárnak? Folyamatosan jelen van azonban a sportéletben a Lőrinci Elektromos pingpongcsapata. A klub 1946-ban alakult Cenkvári Lajos, Kiss József, Petró Sándor, Szalontai Árpád, Soós Illés, valamint Bíró József közreműködésével. Először egymás között gyakoroltak, majd a fővárosi, később a megyei bajnokságban szerepeltek. Amikor - hasonlóan a mai helyzethez - utóbbi szünetelt, áttették székhelyüket Nóg- rádba. 1963-ban az osztályozó megnyerésével az NB II.-be kerültek, megelőzve Salgótarján, Debrecen és Miskolc együtteseit. Ezt a sikert a Petró Sándor, Balog István, Petró József, Kiss József, Petró Gyula összetételű gárda érte el. A másodosztályban két évig küzdöttek. A ’70-es években is kétszer nyerték meg a megyei bajnokságot, de az osztályozókon nem sikerült kivívni a felkerülést. Ennek a korszaknak Kiss József és Here András voltak a meghatározó játékosai. A sportkör - vagy ahogy nevezték őket: a Lese - 1990-ben végre sikerrel vette az osztá- lyozót, így az NB II. Márton- csoportjába kerültek, ahol ma is sfçrepplnek. 1994-ben dobo4 " ' gósok, de a következő évben az erőmű átadta a szakosztályt a Selypi Kinizsinek. Ekkor - reménytelennek ítélve a helyzetet- több játékos távozott, de sikerült úrrá lenni a nehézségeken. A bajnokságnak már egységes gárda vágott neki, dobogós célkitűzéssel. A jelenlegi csapatot Here András, Nagy József, Kiss Szabolcs, Csupek Andrej, Molnár Imre, Deme Krisztián, Nagy Béla, Mikula Róbert, Széles Imre és Pető Róbert alkotják. Balog Attila szakosztályvezető- aki szintén asztalhoz áll - úgy látja: anyagi helyzetük távolról sem rózsás, de támogatóik, valamint az anyaegyesület által biztosított összeg talán elégségesnek bizonyul az eredményes folytatjásho^. , (szigeti) Halottak napjára készülnek Szűcsiben Halottak napjára készülnek Szűcsiben is... A település mindkét temetőjében rendbe tették elhunyt hozzátartozóik sírját a helybeliek; takarítottak, gereblyéztek, elhordták a hervadt koszorúkat. Ez utóbbi nem bizonyult egyszerű feladatnak. A „belső” temetőben ugyan elhelyeztek egy konténert, ám az egyház és az önkormányzat nem tud megegyezni, kinek a feladata lenne a kiürítése... A falun kívül eső temetkezési helyen pedig a szétszórt virágok jelzik: lépnie kellene már a terület kezelőjének... Ha máskor nem is - de vajon miért nem? -, legalább ilyenkor, eltávozott földijeik emlékének adózva... (t. o.) A konténer színültig megtelt, s elszállítóira vár... fotó: t. o.
