Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-30 / 253. szám

2. oldal Megyei Körkép 1996. október 30., szerda Nemzetközi szeminárium Egerben Új szemlélettel a környezetbarát vegyiparért Amerikai módszer a megoldás példája ? A kórházi ágyszámcsökkentési egyezség sértetlen marad A megyei megállapodás példamutató Szinte törvényszerű, hogy bi­zalmatlanokká válunk, s akkor is veszélyt sejtünk, ha erre semmi ok. Érthető, hiszen zsebkendőnyi országunkban az adott szó lassan már senkit sem kötelez semmire. Valószínűleg az egészséges kétkedés, az őszinte aggódás, a betegek érdekének követke­zetes képviselete vezérelhette dr. Mánya Kristófot, a Heves Megyei Orvoskamara empáti­ától áthatott elnökét, amikor az elmúlt hét péntekjén felke­reste lapunkat, s tájékoztatott bennünket arról, hogy ismét bizonytalan a kórházi ágy- számcsökkentések ügye sző­kébb pátriánkban, hiszen a megyei egyeztető fórum kon­szenzuson, azaz maradéktalan egyetértésen alapuló ajánla­tának szerződéskötési eljárá­sát a megyei egészségbiztosí­tási pénztár közigazgatási ha­tározatával felfüggesztette. Végül is arra az elhatározásra jutottak - s ezt is jelezte ne­künk -, hogy megfellebbezik ezt a döntést. A hír - mi tagadás - minket is megdöbbentett. E sorok író­ját különösképp, hiszen részt vett az egyes egyezkedéseket követő sajtótájékoztatókon, ahol bepillanthatott az alkudo­zások műhelytitkaiba, s arról is meggyőződhetett, hogy a tárgyaló felek kizárólag a baj­bajutottak javáért kardoskod­tak. Ezért aztán érthető, hogy ismét megkereste az érdekel­teket. A tájékozódás nem volt felesleges, hiszen számos köz­érdekű mozzanatra is fény de­rült. A reklamációból nem lett semmi. Elkészült ugyan, ám az aláírt dokumentum nem jutott el a címzetthez, mert nem volt rá szükség. Ez az, aminek a zivataros rajt után örülnünk kell. Külö­nösképp, ha hozzátesszük azt, amit dr. Zombori Gyula, a HMEP orvosigazgató-helyet- tese hangsúlyozott. Kiemelte: amit szőkébb pátriánk produ­kált, az példaértékű. Ezt tol­dotta meg dr. Rubóczky Béla, a Heves Megyei Önkormányzat Egészségügyi és Szociális Irodájának vezető főorvosa azzal, hogy az OEP első igen­jét mi kaptuk meg. Ezzel elismertetett az, hogy- s erre már utaltunk az előbb- a megbeszéléseken jelenlévő partnerek tudták, mit miért tesznek, nem felejtették el azt, hogy kétféle ember létezik: az egyik már volt, a másik majd lesz beteg. Szerintünk ez a leg­inkább tiszteletre méltó. Per­sze, az se mellékes, hogy köz­ben eleget tettek minden olyan kívánalomnak, amelyet az erre vonatkozó törvény megsza­bott, ráadásul az illetékes szakminisztérium is megértő társul szegődött. Maradt tehát minden a ré­giben, s az előrejelzések sze­rint csütörtökön már postáz­zák is a hivatalos egyetértést. Semmi akadálya nem lesz an­nak, hogy a menetrend szerint bonyolódjék majd az átalaku­lás, az átszervezés. Méghozzá úgy, hogy ebből semmit ne ve­gyenek észre a segítséget vá­rók, remélők... Pécsi István Jackpot: az egri varrónő szerencséje (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon régóta játszom, de so­sem volt szerencsém, s gondol­tam, veszek még egy kaparós sorsjegyet is. Péntek volt, s ez a nap nekem soha nem hozott szerencsét. Jó jelnek véltem, hogy előtte két hétig többször találkoztam kéményseprővel. így a lottó mellé vásároltam egy sorsjegyet, amin nyertem 100 forintot. Azon újabbat vet­tem, s ezen találtam meg a há­rom televíziót, amivel bejutot­tam a stúdióba.-Régóta várt a szerencsére?- Mindig, minden szerencse- játékot kipróbáltam. Szeretek játszani, a televízióban is meg­nézek minden vetélkedőt. Ha új játék kerül piacra, kipróbálom. Ám eddig soha nem nyertem nagyobb összeget.- Milyen volt a televíziós forgatás?- Hasonlított egy színházi előadásra. Nagyon kedvesek, közvetlenek voltak a műsorve­zetők. A forgatás egy óra hosz­száig tartott, a játékok behoza­tala között szórakoztatták a résztvevőket. A próbajátékon is engem hívtak ki, ezért lepőd­tem meg nagyon, hogy a főjá­tékban is én szerepelek.- Kezdetben úgy tűnt: elpár­tolt a szerencse Öntől...-A tölcsérjátékot kaptam, s nagyon féltem tőle. Jobb lett volna a szabadesés. Amikor kétszer is a piros golyó került középre, megfordult a fejem­ben, hogy na ebből sem lesz már semmi. Ha otthon maradok, akkor nyerek húszezret. így csupán tízezer volt kilátásban. Harmadjára jött a fordulat.-A hengert minek alapján tette a 3-as mezőre?- A hármas széken ültem, így jött a szám. Amikor felnyitották a kazettákat, először csak egy J betűt láttam. Akkor már gon­doltam: megvan a fődíj.- Milyen érzés volt?-Hihetetlen boldogság. De igazából ma sem tudom fel­fogni, mennyi pénzt nyertem, pedig a felvétel szombaton volt.- Mire fordítja a pénzt?- Még nem tudom. A lá­nyommal arra gondoltunk, hogy mindenképpen szeretnénk egy alapítványt támogatni. De nincs semmi rejtett vágyam, ami most teljesítendő lenne. Éva nem volt mindig ilyen szerencsés. Bár szakmai téren sikeres volt, magánéletében sorra jöttek a veszteségek, a temetések. Pár éve megfordult a fejében, hogy eladja családi há­zát, s kisebbre cseréli. A lánya már önálló, férje, szülei meg­haltak. Harminchat évig dolgo­zott - mígnem leszázalékolták -, nem volt ismeretlen előtte a hajnali ébredés. Most sem a legfontosabb érték számára a pénz, szívesebben beszél csa­ládjáról:- A lányom nagyon szeret utazni. Talán most már én is el­kísérhetem külföldre - mondja. - Nem hiszem, hogy lényeges változás lesz az életemben, ta­lán csak annyi: ezután nyugod- tabban élhetek. Szuromi Rita (Folytatás az 1. oldalról) -Fontosnak tartjuk - mondta dr. Csurgói Lajos -, hogy a cé­gek jelenlevő képviselői meg­ismerjék azokat az önkéntes kezdeményezéseket, amelyeket az iparágban tesznek a környe­zetvédelemért. Megvitatjuk a szakmával kapcsolatos környe­zetvédelmi és biztonságtechni­kai intézkedéseket. Ezért elen­gedhetetlen, hogy olyan rende­letek szülessenek, amelyek az élet realitásait veszik figye­lembe. Örülünk, hogy immár második éve külföldi vendége­ket is fogadhatunk. Most a Né­met Vegyipari Szövetség két ve­zető képviselőjét köszönthet­jük, akik beszámolnak arról, hogy országukban milyenek a környezetvédelmi előírások, s ezek betartásáról milyen ta­pasztalatokat szereztek. A konferencia tegnapi ven­dége Marc Schaber, az ameri­kai DuPont vegyipari konszern genfi székhelyű európai igazga­tója is, aki bevezető előadást tartott. Leszögezte: a vegyipart világszerte nem nagyon kedveli a közvélemény. Sokan nem is vesznek róla tudomást, noha lé­tezik és fontos. Néhány éve az iparág képviselői összefogtak, hogy ezen változtassanak. Pár­beszédet kezdtek Európa or­78 miUio gazdára vár! A 44. heti Két Lotti (33-ból 3-at) játékban a 3+3-asokra jutó, összesen nettó 77.943.602 forint tovább halmozódik. A háromtalála- tosok nettó nyereménye 37.186, a kéttalálatosoké 265 forint. A Két Lotti nyerőszámai: 33, 45, 61 és 12, 24, 34. A szelvényeket péntekig ve­szik át. Recsken, vasárnap A két világháború hőseire emlékeznek Recsken november 3-án, vasár­nap délelőtt fél tizenegykor ha­lottak napi kegyeleti megemlé­kezést tartanak. A főhajtásra a két világháború hősi halottai­nak és áldozatainak emlékmű­vénél kerül majd sor. Az immár hagyományos községi megemlékező ünnep­ségen először Fekete József polgármester mond beszédet. Ezt követően a jelenlévők elhelyezik az emlékmű talapza­tán a hősök előtt tisztelgő ko­szorúkat. Marc Schriber: - A hulladé­kok értékes anyagok... FOTÓ: PERL MÁRTON szágaiban annak érdekében, hogy csökkentsék a jövő gene­rációjának könyezeti veszé­lyeit. Ebben élen járt a DuPont multinacionális cég, amelyet 1802-ben alapított egy francia emigráns. Tavaly a világ .70 or­szágában tevékenykedtek és több mint százezer embert fog­lalkoztattak. Az árbevételük el­érte a 42 milliárd dollárt. A lő­porgyártással kezdték, és olyan termékeket alakítottak ki, mint a nejlonszál vagy a teflon. (Folytatás az 1. oldalról) Időben elfoglaltam rejtekhe­lyemet. S valóban jöttek, egyre többen. Néhányan kisebb cso­portokban beszélgettek, majd elnyelte őket a helyiség homá­lya. Volt, aki percre pontosan érkezett, s - mintha véletlenül történne - szinte oldalvást lé­pett be az üvegajtón. Ám a be­ígért városatyát hiába vártam. Hétfőn az üzlet zárva volt, így kedden kerestem fel a tulaj­donost. Túlzás lenne azt állí­tani, hogy megörült látogatá­somnak. Először cáfolta, hogy lett volna bármiféle megbeszé­lés; kitaláció az egész - mondta. Később módosított: valóban lezajlott kollégáival egy magánbeszélgetés, amihez azonban senkinek semmi köze. Már belekezdett volna abba, hogy az árrés kérdése különö­sen nem került szóba, amikor felesége közbevágott: nem nyi­latkoznak, de hiába mennék másokhoz is, úgysem tudnék meg többet. Megpróbáltam érvelni, hogy ha mégis a drágulással járó in­tézkedésekről volt szó, az igenis a közvéleményre tartozik - a növekvő terhek végső soron a lakosságra hárulnak -, márpe­dig a félmondatok alapján arra 1989-ben Magyarországon százszázalékos amerikai tulaj­donnal leányvállalatot alapítot­tak. Azt is kifejtette: a ’90-es évek elejétől olyan - az egész iparágat átható - vállalati szem­léletet alakítottak ki, amely a termékfejlesztést a környezet- kímélésnek veti alá. 1994-re kidolgozták és bevezették a DuPont magatartási kódexét. Ez a tartós fejlesztést abban rögzítette, hogy egységbe fog­lalta a biztonságot, az egész­ségügyet és a környezetet, ami hosszú távon a cég fennmara­dását segíti elő. Ma már olyan termékeket fejlesztenek, ame­lyek minimális anyagot tartal­maznak, kevés energiafelhasz­nálással készülnek és kis távol­ságra szállítják, gazdaságosan. Kiemelte: a mérnökeik integ­rálják a környezeti feladatokat, az ötletektől a termékfejleszté­sig. Új technológiát dolgoztak ki az elhasznált műanyag pa­lackok és fóliák újrahasznosítá­sára. A hulladékok értékes anyagokká válnak, e tény pedig fontos üzleti érdekük is. Ä Du- Pont-nál további erőfeszítése­ket tesznek a kutatás, a környe­zetvédelem és a termelés ész­szerű összehangolásáért. Mentusz Károly lehet következtetni, hogy töb­ben akár a jelenlegi árrés két­szeresét sem tartják kizártnak. Válasz híján elballagtam. Szinyei András polgármester nem tőlem hallott először az egyeztetésről. Mint mondta, pletykaszinten már értesült a történtekről, a találkozó állító­lagos céljáról.- Ezt a magasabb haszon ér­dekében kezdeményezett lépést nem tekintem komoly kihívás­nak - mondta a város vezetője. - A húskereskedők elveszíthe­tik vevőiket, hiszen azt úgysem tudják megakadályozni, hogy mások ne jöjjenek ide saját kí­nálatukkal. Az is sajnálatos lenne, ha magasabb áraikkal az itteniek arra kényszerítenék a lakosságot, hogy más települé­sekre járjanak vásárolni, ahogy az egyéb területeken már ta­pasztalható... Szinyei András hozzátette: az önkormányzatnak nincs sza­bályozó szerepe a kérdésben, ám magánemberként nem tart attól, hogy egy esetleges össze­hangolt intézkedés nyomán a kiskereskedők tönkremennek. Biztos abban - zárta szavait -, hogy a piac törvényei megold­ják a problémát. (tari) TDK az egri tanárképző főiskolán Kétévente rendezik meg, a jövő tavasszal immár a 23. alkalommal az országos Tudományos Diák­köri Konferenciát. Ezt megelőzően most tartják Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főis­kolán a házi TDK-t - tudtuk meg dr. Hauser Zol­tán főigazgató-helyettestől. A házi TDK célja a folyamatosan végzett munka megmérése. Itt tesznek javaslatot, hogy az országos találkozón kik képviseljék az egrieket. A hallgatók százhatvan dolgozatot készítettek el. A főigazgató-helyettes szerint legalább hatvan megállja a helyét az országos megméretésen is. Húsértékesítők találkozója Szent Márton tiszteletére - románokkal Nemzetközi lesz a felderítő szakcsapatok egri versenye A helyőrségparancsnok, Sitiéi Géza alezredes és hivatásos ál­lománya szakmai ünnepnapok elébe néz. Egyúttal Eger no­vember 4-11. között a felderí­tők védőszentje, Szent Márton jegyében nemzetközi katonai csapatverseny házigazdája is.- A Katonai Felderítő Hiva­tal meghívására 11 tagú ro­mán delegáció érkezik hoz­zánk - avat a részletekbe Lu- dányi Kálmán százados, pa­rancsnokhelyettes. A két tisztből, két tiszthe­lyettesből és hét sorkatonából álló küldöttség a fegyverbarát­ság ápolását egy programba való aktív bekapcsolódással is megpecsételi. Nyolctagú gár­dájuk indul azon a november 6—7-i kétnapos, hat számból álló viadalon, amelyben az or­szág felderítő szakcsapatai, s a katonai képzési intézetek ösz- szesen több mint tíz együttese szerepel. Változatos küzdel­mekre van kilátás, amelyben lesz járőrözés, kötélen való függeszkedés, gépkarabéllyal lövészet, 8x400 méteres fegy­veres váltó, kézigránáttal célba dobás, fegyver szét- és összeszerelése. A hadsereg átszervezési fo­lyamatából az egri helyőrség felderítő zászlóalja - ismert a felső katonai vezetés terve - megerősödve fog kikerülni. Ez a tény megalapozhatja a jó hangulatát a november 9-i, Helyőrségi Művelődési Ott­honban megrendezendő felde­rítők báljának. Szent Márton, a védőszent előtt november 11-én kikép­zésmentes nappal tiszteleg az állomány. Az ünnep kapcsán elöljárói dicséretek, pénzju­talmak is gazdára találnak. Lesznek a sorkatonák között, akiknek a parancsfelolvasás előléptetésük, jutalomszabad­ságuk hírével szolgál. Sportve­télkedők is várják a laktanya szolgálaton kívüli katonáit. A legjobbak teljesítményét dí­jazzák. Szent Márton napján a hivatásos és sorállomány kö­zös díszebéden vesz részt. A menü már ismert: babgulyás, túrós batyu, üdítő és cukrász- sütemény. (b. s.) V isszatekertük. Ismét rá­szedtük magunkat egy ki­csit. Csupán azért, hogy majd mi mondjuk meg, mikor lesz a vi­lágos, mikor pedig a sötét. Hasznos és kegyes csalás az egész. Megint igazítottunk hát egyet az időn. Ami mindig is kizökkenni látszik, akárhon­nan, akármikor is tekint rá lopva az ember. Mi az idő? Vágy, pénz, élet, a megkent kenyér elcsöppenő mézfonala, melléakasztott kabát, elnyelt fél mosoly... Hát? Ha nem lenne túl nagy értelmetlenség újabb, konkrét értelemmel nem bíró fogalommal jelölni egy ismeretlen valamit, azt mondanám: az idő olyan „izé”. Tartozék. Különben is, úgy hozzánk nőtt már. Egyál­talán, mire elég az az egy óra? Akár az egész világ képes Fél Hét Egy óra felismerhetetlenül elveszni benne. Viszont egy tisztessé­ges mozifilmet sem lehet megnézni ennyi idő alatt. Az igazi varázslat lényege, hogy sosem mérhető, megfog­ható. Nem leplezhető le, bár­mily kitartóan is figyeled a mutatványos kezét. Pedig már pár ezer éve kutatjuk a trük­köt, milyen kulcsra jár ez az egész. Szeretnénk a végére érni egyszer, és sajnálkozva, ajkbiggyesztve felkiáltani: Ja, hát csak ennyi az egész? Á, nem is valami nagy szám! Emiatt volt minden? Hiúság, játék, félelem, halál. Mert a dolog az átélés in­tenzitásán, mélységén múlik. Egy óra a másodperc tört ré­széig jelenlévő részecske számára minden bizonnyal maga az örökkévalóság, egyes, roppantul rövid ideig élő biológiai szerveződések számára is hatalmas távlat. Az óriásfenyők között, melyek több évezrede vetik ugyanoda árnyékukat, lényegtelen, elha­nyagolható körülmény. Egé­szen addig, amíg a fakiterme­lők hatvan perc alatt ki nem döntik ezeket az évezredeket. Csakugyan: játsszunk el a gondolattal! Hogy idő még van. S hogy van még időnk. Egyáltalán mindenre, amivel együtt létezünk, függetlenül attól, hogy igazodni akarunk-e hozzá. A gondolkodás ugyanis függetlenít az időtől. Az egyedüli, ami igazi szabadsá­got ad. Közben egy kicsit már ki is próbáltuk - alig több mint egyhatvanad óra alatt. Kovács János

Next

/
Oldalképek
Tartalom