Heves Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19 / 245. szám

L i ni / n \71> pi |y I p A r7_[7\T .. iL 1 y. di hl 1/ U.V l k V /1. L l 1 __J ____________________________________________________________________________I Pet ő Iván a Tocsik-ügyről, a korrupció melegágyáról, és arról, hogy mennyiben érdekes számára a KDNP-n belüli elnökválasztás „Amíg ilyen a közmorál, csak a jelenségekre lehet reagálni” „Úgy gondolom, egy leváltott miniszterrel nincs is értelme vitatkozni...” Az SZDSZ elnöke a Parlament üléstermében- Elnök úr! Lassan hetek óta a Tocsik-ügytöl hangos az or­szág. Bár sok kérdés még tisz­tázásra vár, a botrány szemmel láthatóan kikezdte a két koalí­ciós partner viszonyát. Ennek egyik jele volt például, amikor a rövid úton eltávolított Such- man Tamás az ügy kivizsgálá­sára hivatott parlamenti bizott­ság meghallgatásán élesen bí­rálta az SZDSZ-t, mondván: a kisebbik koalíciós párt akadá­lyozta a privatizációs munká­ját, ráadásul a magánosítási folyamatot annyira felgyorsí­totta, hogy az szinte kezelhetet­lenné vált.- Nem lehet nem észrevenni, hogy Suchman Tamás nem szí­vesen hagyta ott a miniszteri széket, és nem lehet nem észre­venni azt sem, hogy főként a sértettség érződik ki a hangjá­ból és a megnyilvánulásaiból. A jelek szerint az egyszerűbb utat választva, a történtek miatt- azért, mert hangosan követel­tük a lemondását - most az SZDSZ-re haragszik. Abban, amit mond, viszont nincs sok logika, hiszen a botrány nem a privatizáció körül, hanem egy, a privatizációtól független, de a Suchman Tamás felügyelete alatt álló intézmény egy más tí­pusú ügyében tört ki. Nevezete­sen, hogy miként fizetik meg a belterületi földek után az ön- kormányzatoknak járó pénzt. Úgy gondolom, mindez teljesen független attól, hogy az SZDSZ felgyorsította-e a privatizációt, avagy sem. Másfelől azt sem tudom, a volt miniszternek mi hiányzott ahhoz, hogy fel­ügyelje az ÁPV Rt.-t, hiszen más feladata se volt. Ráadásul a bizottsági meghallgatásokon és a napvilágra kerülő dokumen­tumokból egyértelműen kide­rül: Suchman Tamás naprakész információkkal rendelkezett az rt. ügyeit illetően. Magam eddig mindig jóhiszeműen nyilatkoz­tam a tevékenységéről, és most is csak azt tudom mondani, hogy egyértelműen a politikai felelőssége miatt kellett felmen­teni. Ha pedig ragaszkodik a ki­jelentéséhez, miszerint nem ka­pott megfelelő jogosítványokat az ÁPV Rt. felügyeletéhez, ak­kor most nyilván azt is el kel­lene mondania: mi is hiányzott ehhez. Összességében tehát nem tudom elfogadni az állítá­sait, de nem is szeretnék vele vi­tatkozni, hiszen úgy gondolom, egy leváltott miniszterrel nincs is ennek értelme.- Van-e alapja annak a szó­beszédnek, miszerint a Tocsik- üggyel kapcsolatban a Parla­mentben először elhangzott fi­de szes felszólalás alapjául a Mérleg utcából kiszivárogta­tott információk szolgáltak?- Deutsch Tamás ominózus felszólalása a Figyelő című gazdasági folyóiratban megje­lent tényekre épült. Ahhoz, úgy vélem, nem kellett semmilyen más forrás. Másfelől arról sem szabad elfeledkezni, hogy az SZDSZ és a Fidesz - mint kor­mány-, illetve ellenzéki párt - elég távol áll ma egymástól, és keményen rivalizálnak. így nem is hiszem, hogy a szabad demokratáknak az lenne a leg­fontosabb feladatuk egy ilyen eset kapcsán, hogy éppen egy rivális politikai tömörülést jut­tassanak a leleplezéshez szük­séges komoly helyzeti előny­höz. Ez egyszerűen összeegyez­tethetetlen a két párt mai viszo­nyában. Ha pusztán csak annyit mondok, hogy nem igaz a szó­beszéd, vagy elhiszik vagy nem. Ezzel viszont talán hitele­sebbé teszem azt, hogy ha az SZDSZ már korábban e tények birtokába jut, elemi érdeke azt diktálná: ö maga hozza azokat nyilvánosságra. Ebben az eset­ben nem lett volna szükségünk közvetítőkre, magunk is meg­tehettük volna mindezt.- Bár önök szerint Kuncze Gábor belügyminiszter nincs érintve az ügyben, nem érzik- e: mint kormánypártot, fele­lősség terheli az SZDSZ-t is abban, hogy ekkora botrány­nyal kell szembesülnie az or­szágnak? Mindezt ráadásul úgy, hogy a privatizáció már a kezdetektől fogva szálka volt az emberek szemében.- Szeretném egyértelművé tenni: nem privatizációs, hanem egy más természetű botrányról van szó. Szó sincs ugyanakkor arróí, hogy el akarjuk hárítani a felelősséget: az SZDSZ, mint kormánypárt, kénytelen tudo­másul venni, hogy akármi is lesz a végeredménye a vizsgá­latnak, az ügy őt is érinti. Az MSZP-vel együtt mi is oszto­zunk a kormányzati felelősség­ben. Nem mentségként, hanem csupán a tények pontosítása miatt mondom: az SZDSZ ezt a konstrukciót - nevezetesen, hogy egy tárca nélküli minisz­ter felügyelje az APV Rt.-t - nem tartotta jónak. Ezzel ugyanis ugyanarra a feladatra állított a kormány egy minisz­tert, az ÁPV Rt. elnököt és ve­zérigazgatót. Ebben a hármas­ban pedig - a hatásköri zavarok mellett - igen nehéz megtalálni, ki is felelős egy-egy konkrét ügyért, döntésért. Másrészt tényszerűen igazolható: az SZDSZ az ÁPV Rt. alakulása, a privatizációs törvény elfoga­dása idején olyan javaslatokat is megfogalmazott, amelyek nem kaptak többségi támoga­tást a Parlamentben, s amely javaslatok - véleményünk sze­rint - nem utolsósorban az ÁPV Rt. működésének átláthatósá­gát is biztosították volna. Nem voltunk ugyan tétlenek, de a történtek az SZDSZ számára nyilvánvalóan komoly kérdé­seket vetnek fel. így például a tények pontos ismeretében akár a magam, akár a párt számára fel kell tenni a kérdést: szabad- e hagynunk, hogy ilyenek meg­történhessenek egy olyan koalí­cióban, amelynek tagja az SZDSZ. Ha viszont már megtör­tént, akkor annak következmé­nyeit kell mérlegre tennünk, il­letve el kell gondolkodnunk azon, meg tudjuk-e akadályozni további, hasonló természetű ügyek keletkezését, vagy azzal kell-e számolni, hogy nincs erőnk hozzá. Összegezve: úgy vélem, bár közvetlen felelőssé­günk korlátozott, sajnos, nem elhárítható, és kénytelenek va­gyunk a történtek politikai kö­vetkezményén is eltöprengeni,- Azaz: akár újabb koalíciós feszültség is kerekedhet a To- csik-ügyből?- A feszültség nem döntés kérdése, hanem a körülmények nyomán alakul ki. Azt gondo­lom, van koalíciós feszültség, ha más gyökerű is, mint eddig. Jelen esetben nem egy tervezett intézkedésről oszlik meg ugyanis az SZDSZ és az MSZP véleménye - ahol, ha valaki visszalép az eredeti szándéká­tól, akkor azzal meg is oldódik a probléma -, hanem ennél lé­nyegesen mélyebb gyökerű fe­szültségről van szó. A kérdés így most az, hogy miként zárul le, mit hoz a felszínre a vizsgá­lat, és annak nyomán milyen politikai tanulságokkal kell szembenéznünk.- Visszaüthetnek-e az SZDSZ-re a történtek a ’98-as választásokon?-Természetesen ezen is el kell gondolkodnunk. Úgy vé­lem azonban, ha mindez nem ismétlődik meg, ha több ilyen ügy nem keletkezik, akkor nem kell ettől tartanunk. Ha meg le­het tenni a szükséges megelőző lépéseket, akkor '98-ban ez nem lesz meghatározó. Nem mondom, hogy nem lesz téma, de nem lesz meghatározó. Amennyiben viszont elmarad­nak a szükséges lépések, akkor számolni kell azzal, hogy talál­kozunk még hasonló termé­szetű ügyekkel.- Az ellenzék szinte egyönte­tűen felrója a koalíciónak a korrupció elburjánzását. Vár- ható-e javulás e téren, vagy a mutatók további romlására kell számítanunk? Egy minap közölt felmérés szerint - bár némiképp javult hazánk meg­ítélése - most először mind Csehország, mind pedig Len­gyelország elénk került ezen a listán.-A korrupcióval összefüg­gésben - és ebben a kormány- koalíció sem hibátlan - nagy­hangú kijelentéseket tenni vi­szonylag egyszerű: fellépünk, küzdünk a korrupció ellen; tűr­hetetlen, hogy korrupció van. Ezzel persze nem akarom azt állítani, hogy a koalíciós pártok eddig nem tettek ilyen nagy­hangú kijelentéseket, nem fo­galmaztak meg olyan követel­ményeket, amelyeknek nem tudtak eleget tenni, '^rmésze- tesen nem azt mondom, hogy nem kell tenni semmit a kor­rupció leküzdéséért, de úgy gondolom, az okokat kell meg­szüntetni, a probléma gyökerét kell keresni, és nem a jelensé­gek kezelése a fő feladat. Ma­gyarországon olyan méretű pri­vatizáció folyt és folyik most is, amely nem volt sem Csehor­szágban, sem Lengyelország­ban. Az előbbiben például ilyen jellegű tényleges privatizáció sohasem zajlott, hiszen ott va­gyonjegyes technikát alkalmaz­tak, ami szerintem nem terem­tett valódi tulajdonosi réteget. Igaz, ott az ezzel járó korrup­ciós veszélyeket is elkerülték. Amennyire ismerem a nyugati véleményeket, Csehországban a befektetőket legalább annyi kísértés éri, hogy korrumpálják az állami tisztségviselőket, mint Magyarországon, lévén ott is hatósági döntéseken múlnak jelentős kérdések. Nem emberi rosszaságról van szó, hanem ar­ról a szituációról, amelyben egy-egy hivatalnok döntésétől esetleg milliárdos beruházások, milliárdos vagyonok mozgásai függhetnek. Ez a korrupció igazi melegágya. Másfelől az is tény: Magyarországon olyan adóterhek vannak, amelyek a gazdaság egy részét már eleve a legalitásból az illegalitásba terelik. Persze, az adócsalás önmagában még nem jelent au­tomatikusan korrupciót, ám amennyiben kialakul egy olyan légkör, amelyben a törvények figyelmen kívül hagyása külön­böző gazdasági előnyök meg­szerzéséért megengedhető, az már valóban kedvez a korrup­ciónak. Addig, amíg ilyen a mi­liő, s amíg adó-stikliket elkö­vetni nem bűn, hanem erény, il­letve, amíg a közmorál nem olyan, hogy mindenki magára nézve is kötelezőnek gondolja azokat az elvárásokat, amelye­ket másokkal szemben nagyon szigorúan megfogalmaz, addig akárhány ügyészi szerv, akár­hány nyomozói hivatal alakul, azok csak a felszíni jelensé­gekre tudnak reagálni, és az esetek többségében csupán be­következett ügyeket tudnak - ha egyáltalán tudnak - kezelni. Tehát azt mondom, amikor az adócsökkentés érzékelhető mértéket ér el - remélem, ez ’97-tel csak a kezdetet jelenti -, akkor megindulhat egy ked­vező változás. Szintén kedve­zőbb feltételeket teremthetne, ha átláthatóbbakká válnának az állami hivatalok döntései. Ilyen környezetben természetesen már az illetékes hatóságoknak is sokkal nagyobb esélyei len­nének a rendteremtésre ezen a területen. Bevallom, a koalíció ma­gasra emelte a mércét, olyan magasra, aminek nem tudott megfelelni. Fölkorbácsolta a kedélyeket azzal, amikor azt mondta az előző kormányra, hogy az ö idejében is nagy kor­rupciós ügyek voltak, és majd bebizonyítja ezeket. Azt kell mondanom - bár az állítás első fele feltehetően igaz -, ezt csak akkor lett volna szabad ilyen fennhangon kijelenteni, ha bi­zonyosak vagyunk benne, hogy bizonyítani is tudjuk a vádakat. Ez nem sikerült, amiből viszont komoly problémák adódnak, hi­szen a közvélemény várta, hogy megismerjen ilyen ügyeket. Bár jó néhány dologra fény derült, a felelősségre vonás nincs arány­ban a felkorbácsolt várakozás­sal. Ez történt például az olaj­szőkítők esetében is. Arról nem is beszélve: a hosszadalmas igazságügyi eljárás oda vezet, hogy az ügy kirobbanása és le­zárása közötti idő után az em­berek többsége már alig-alig érzékeli az összefüggést. A To- csik-ügy már csak azért is saj­nálatos, mert miközben a koalí­ció nem tudta a részben általa is felkorbácsolt indulatokat csití- tani, azalatt a Röfinány hatassko-. rébe tartozó szervezetnél ilyesmi megtörténhetett. Ez érthető módon jogos bizalmat­lanságot eredményez, amit ma­gam végtelenül rossz dolognak tartok a kormány egészére nézve.-Alig több, mint egy hónap múlva elnökválasztásra kerül sor az SZDSZ-nél. Csendes megmérettetésre számít, vagy - hasonlóan a fontos esemény előtt álló Kereszténydemokrata Néppárthoz, ahol bár csak ja­nuárban dől el, ki kerülhet a párt élére, már most érezni a két tábor közti feszültséget - kellemetlenebb kísérőzöngéi is lehetnek a november végi pro­cedúrának?- Miután a választásban érin­tett vagyok, talán furcsának hangzik, ha itt valamiféle nor­mákat fogalmazok meg, de azt gondolom, csak képmutatás nélkül érdemes erről a kérdés­ről beszélni. Márpedig nyilván­valóan képmutatás lenne, ha nem azt mondanám, hogy a Szabad Demokraták Szövetsé­gén belül nem konszolidáltak a viszonyok. Nem feltétlenül szükséges, hogy mindig úgy le­gyen, ahogy volt, de ebben a pillanatban én vagyok az egyet­len elnökjelölt, ami a dolgok természetéből fakadóan csön­des elnökválasztást feltételez. Magam sem gondolom persze, hogy az a norma, amikor nincs ellenjelölt. Engem különöseb­ben nem érdekel a KDNP el­nökválasztása, hiszen egy kis, jelentéktelen, vagy szinte jelen­téktelen pártról van szó.-Érdekes, ők is hasonlóan vélekedtek, csak éppen az SZDSZ-ről...- Én csak azt tudom, hogy a KDNP-nek eddig kétszer sike­rült a legkisebb pártként bejut­nia a Parlamentbe, éppen sú­rolva a minimális határt. Ettől persze ők még tényezők a ma­gyar parlamentarizmusban. A lényeg azonban az: nagyon nem jó dolog, ha egy párton belüli küzdelemben olyan eszközökre van szükség, mint amilyeneket a KDNP egyik elnökjelöltje al­kalmaz, nevezetesen: szélsősé­ges, és az ország egészének megítélését ' kedvezőtlen irányba befolyásoló kijelenté­sekre ragadtatja magát - pél­dául határmódosítási követelé­seket fogalmaz meg. Ennyiben nem egy párt belső ügyéről van szó. Az, hogy Giczy György képviselő, jelenlegi pártelnök szokott időnként szélsőséges ki­jelentéseket tenni, és azokra a választókra számít, akik ezeket szeretik, az egy határig termé­szetesen az ö magánügye. Ami­kor azonban a magyar Parla­1Went egy vagy esetleg több pártjának vezetője az ország egészére nézve nem előnyös, akkor ahhoz mindenkinek van köze. Ezek után ugyanis már nehéz azt állítani, hogy Ma­gyarország békét kereső ország, amely az európai normákat el­fogadja. Engem csupán ennyi­ben érint és érdekel a KDNP-n belüli elnökválasztás. Kühne Gábor Pető Iván: A probléma gyökerét kell keresni... fotó: pilisy

Next

/
Oldalképek
Tartalom