Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-21 / 221. szám

Két hétig tart az idén, s mintegy harminc hagyományőrző együttest mozgósít az egri szüreti napok rendezvénysorozata. Noha az időjárás a kezdet kezdetén veszélyeztette a színpompás felvonulást, a megnyitó napján, szeptember 13-án minden a terv szerint zajlott. A parádés menet - élén a borren­dekkel s a fertálymesterekkel - a Dobó téren gyülekezett, ahol a város polgármestere, dr. Ringel- hann György a hegybírónak megadta az engedélyt az idei szüretre. FOTO: MAJOROS TAMÁS SZÜRET * h ¥ í á Egzotikus túra az állampolgárok földjére... Egy utazás, minden nélkül K örözvényünkben már előre fölhívtuk a tisztelt utazó- közönség figyelmét: estik a ka­landvágyók, erős idegzetűek és vastag pénztárcájúak vegyenek részt a meghirdetett idei prog­ramunkon. Az itt töltött idő vi­szont mindenért kárpótol majd. Mélyebb nyomokat hagy önökben, mint a helyi tömeg- közlekedési eszköz fogantyúja, vagy mint bármely ügyfélszol­gálat madzagos tolla. Üdvözöljük a társaságot az ismeretterjesztő túrán, melyre a sors kiszámíthatatlan sze­szélye folytán több mint 60 ezer helyi polgár fizet be nap mint nap. Ok sem tudnak sza­badulni az élménytől. Látoga­tóinkat már a város határában hivatásos fényképészek kö­szöntik, az előhívás minőségét szavatolja, hogy bár rövid ex­pozíciós idővel, de szigorúan csak kék fény mellett dolgoz­nak. Nincs felejthetetlenebb annál az élménynél, amit egy UVB-675-ös csoportkép a ma­radandó alakváltozást szen­vedő pénztárca kíséretében je­lent. A további szerencsések csaknem ingyenes fogszabá­lyozáson vesznek részt a ce­ment- és mészmű támogatásá­val. A jól megalapozott mosoly a legjobb befektetés. Egyúttal élhetnek a fogászati diszkont nyújtotta lehetőséggel: aki ma kettőt húzat, annak a szomszé­dos talponállóban a maradékot ingyen kezelik. A feladatot a helyiségben éppen átképzésen tartózkodó bányász és olvasz­tár összeszokott teamje végzi. Figyelem, minden délben friss csapolás. A látogatás végén ünnepélyesen fölavatják Er­zsébet asszony időközben el­készült hídját, Fejtő doktor fu­gáival. Előre közöljük: a kiegészítő programokért, az étkezésért, a szállásért és azért a meggondo­latlan ötletért, hogy mégis ide­utaznak, a helyszínen kell majd fizetniük. A szabad program keretében általában reggeltől délutánig egy üzem, iroda vagy bolt színes világát térképezhe­tik föl munka címszó alatt. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a munka programpont napjaink­ban elég hamar betelik, aki nem fér be a csoportba, az úgynevezett munkanélküli­ként, cserébe önálló elfoglalt­ságot találhat magának). A munkahely kedvező alkalmat teremt a bennszülöttekkel való közelebbi kapcsolatra, ismer­kedésre stb. Általában könnyű velük kijönni, a nyelvi nehéz­ség nem akadály, igen tanulé­konyak. Azért hasznos, ha van nálunk némi aprópénz, és a tömegben kerüljük a hirtelen mozdulatokat. A bennszülöttek többnyire nappali életmódot folytatnak, de vannak éjszakai típusok, akik a kihűlés ellen megtollasodással és beöntéssel védekeznek. Róluk bővebbet a Fehér Holló Olajipari Közlöny legfrissebb számában olvasha­tunk. Természetesen indokolt némi óvatosság a nyílt térsége­ken, barbár szokásaikat sem egészen vetkezték le, sorban álláskor könnyen ingerelhetők. Ilyenkor hasznos, ha fölmutat­juk az önkéntes tömbházbi- zalmi igazolványunkat. Bizonyos környékeken tel­jes ellátásra számíthatunk, az úgynevezett full servis-re, itt bizton ellátják majd a vendég baját. Vásárlásnál az árakat nem érdemes átszámítani, va­cakolni vagy megdöbbenni, itt minden igen drága. Azonban a tömegközlekedés valódi kalandot ígér. A helyi specialitást gyakran fűszerezik last minute utak: a buszvezető éppen az orrunk előtt csukja be az ajtót, nagyon vidám egy do­log nedvesen szivárgó időben, másfél óra késésnél. A járato­kon várható még időközönként különös lények felbukkanása is. Ez azonban nem képez ön­álló fajt, inkább egy sajátos mutációnak nevezhetnénk, utalva bizonyos, karján lévő anyajegyes elszíneződésekre és a hozzánőtt műbőr briftasni- jára. Dialektusáról tévedhetet- lenül azonosítható: „Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni.” Erős idegzetűeknek ajánl­ható a szemétlevitel, ennek so­rán a kuka körül behatóbb is­meretekre tehetünk szert a ki­sebbségi és nemzetiségi lét alapélményből, valamint köze­lebbi kapcsolatba kerülhetünk az alsóbb néposztályokkal, úgymint mérnökök, pedagógu­sok és újságírók. A folklór-ta- lálkozón csak akkor fotózzunk, ha a delikvens ezt megengedi, különben gyöngéd dorgáló hangnemmel kísért érzelmes jelenet tanúi lehetünk, amely ugyan nem térítésköteles prog­ram, viszont garantáltan nyolc napon túl gyógyul. Jó szándé­kukat célszerű előre, némi üres göngyöleggel, használt porté­kával, levelét hullató fikusszal megnyerni. Érdekes színfoltja a helyi vegetációnak a hátralékos fel­nőtteknek ajánlható díjbeszedő játék. Ez erőteljesen fejleszti a konbinatív készséget, a memó­riát, és pótolja a hiányzó kép­zelőerőt. A vetélkedő lényege, hogy eltaláljuk, mikor jön a gáz-, a víz-, a villanyszámlás. Ha nem sikerül elkerülni a ta­lálkozást - ez már két hibapont -, célszerű készenlétben állni a megfelelő szöveggel, mellyel nyerésre fordítható hanyatló ügyünk. Azonban a díjbeszedő is résen van, tehát olyan lejára­tott trükkök, mint hogy nincs pénz, mert az ingyenes közok­tatásra vagy egészségügyre költöttük az utolsó fillért, és egyébként is, marhavész pusz­tít a konyhában, nem lehet hozzáférni a kredenchez, ne is próbálkozzunk. Két taktika le­begjen a szemünk előtt: vagy elodázzuk a fizetést, vagy tel­jesen megszabadulunk kísértő rémétől. Az utóbbit ne válassza az, aki iszonyodik a vértől, igaz, a zárt helyen lassan röpül az idő, de legalább a rezsire addig sem lesz gondja. Ha azonban már tetemes hibapon­tunk és hátralékunk gyűlt ösz- sze, célszerű mégis befizetni inkább egy újabb menetre. A fentiekben természetesen csak fölvillantani tudtunk né­hány érzékletes képet abból a sajátosan egyéni ízből, amely önre vár a mi városunkban. Reméljük azonban, hogy nem vettük el a kedvét, és a továb­biakban is velünk tart ezen a vadregényes túrán, melyet - akár hiszik, akár nem - itt ne­mes egyszerűséggel csak min­dennapi életnek neveznek. Kovács János

Next

/
Oldalképek
Tartalom