Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

Kamarák: a gazdasági növekedés szószólói Kerekasztal-beszélgetés a múltról, az elfogadtatás erőfeszítéseiről , ... „ ttít-ít An 1 , " ' '1 Eszmecsere a kamarák működésének tapasztalatairól es a jovorol a HÍRLAP szerkesztosegeben Hírlap: - A megalakulást kö­vető első év milyen eredmé­nyeket hozott a megyénkben tevékenykedő három gazda­sági kamara életében? Gyetvai József: - Az éves elemzéskor ágazatonként von­tunk mérleget arról, hogy kiket képviselünk és milyen problé­máik megoldásához igyekez­tünk segítséget adni. Elsősor­ban a megyénk adottságaira jellemző egyik legnagyobb ága­zatot, az élelmiszeripar helyze­tét vizsgáltuk, és a stratégiai lehetőségeire mutattunk rá. Ez a felmérés és helyzetelemzés egyben tanulmánytervként is szolgál. Rámutattunk a gyenge pontokra annak érdekében, hogy még jobban felhívjuk a figyelmet a tennivalókra. Ez különösen azért fontos, mert tavaly lelassult a működőtöké beáramlása Heves megyébe, amely nagyon elgondolkoztató. Az okait folyamatosan vizsgál­juk. Ennek „megfordításáért” - a lehetőségeink alapján - a me­gyei, a települési önkormányza­tokkal, valamint társkamarák­kal folyamatosan egyeztetünk a feladatokról. Elkezdtük a ka­marai tanácsosi szervezet ki­alakítását is. Szeptemberben fo­lyamatosan összehívjuk az ön- kormányzatok képviselőit, a kamarai tagokat annak érdeké­ben, hogy megfelelő szakértői háttérrel lássuk el őket. Herman István: - Az elmúlt évet képletesen az jellemezte, hogy a gazdasági kamarák jo­gosítvány nélkül közlekedtek a pályán... Porszemek vannak a fogaskerekekben, pontosabban a végrehajtásban. A kormány ugyanis nem tett eleget a kama­rai törvényből adódó kötelessé­gének. A kamarák légüres tér­ben mozognak, miközben a vál­lalkozók úgy érzik, újabb adó­nemmel terhelik őket. A kama­ráknak ugyanis továbbra sincs államigazgatási joguk, mivel a kormány ezt nem adta át nekik. Gondok vannak az oktatással is. Az iskolák - a fejkvóták mi­att - abban érdekeltek, hogy minél több tanulót felvegyenek. Nem a valós piaci igények dön­tenek arról, hogy milyen szak­mákra van szükség. Ezáltal „drága” munkanélkülieket ter­melnek, miközben sok tehetsé­ges fiatal nem találja a helyét. Kiölik belőlük a vállalkozói szellemet! Sokan hivatkoznak az államháztartás reformjára is, amelyet egyelőre csak várunk. Hibák vannak a jogharmonizá­cióban is, miközben a kamarai tagság kialakítása csorbát szen­ved. Nos, ilyen körülmények között a Heves Megyei Kézmű­ves Kamara kellő „öntisztulás” után, valós tagsággal rendelke­zik. Pártállástól függetlenül, az erők összefogásával szeretnénk elősegíteni megyénk gazdasá­gának fejlődését. Fontos ez azért, hogy - a megyék sorrend­jében - a nemzeti jövedelem termelésben a jelenlegi 17. helynél előbbre kerülhessünk. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - Azt hiszem, hazánk európai uniós csatlakozásának sarok­köve az agrárkérdés lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar parasztság ugyanazokat a felté­teleket kell hogy megkapja majd, mint például az osztrák. A kamarai munkánk immár két­éves múltra tekint vissza, így a gyerekcipőből a serdülőkorba léptünk. Alapvető gondunk, Gyetvai József hogy a működésünkhöz szük­séges anyagi feltételeket a tag­díjakból biztosítjuk. Példaként említem, hogy az osztrák társ­kamara viszont kap tartományi, illetve a kormánytól költségve­tési támogatást is. Nálunk azonban még nem így van. Ágazatunkban szektorsemlege­sen igyekszünk lépéseket tenni. Megyénkben a mezőgazdaság területén 40 százalék a magán- gazdálkodó és 60 százalék a szövetkezet. A megye adottsá­gainak megfelelően a szőlő- és borágazatban a kistermelők szerepe meghatározó. Ezek a gazdálkodók viszont gyakran információhiánnyal küzdenek. Kamaránknak tehát jelentős feladat jut abban, hogy folya­matosan tájékoztassuk őket - többek között - az állami tá­mogatások lehetőségeiről. A te­lepüléseken 27 gazdajegyző működik, akik az ágazat speciá­lis problémáival foglalkoznak, és fontos tevékenységet látnak el. A finanszírozásukról jelen­leg a Földművelésügyi Minisz­térium gondoskodik, amely 1994 márciusa óta azonban vál­tozatlan. Kamaránk - a szak­emberek véleményének hangot adva — úgy véli, szükség lenne a gazdasági növekedésre a me­zőgazdaság érdekében is. Eb­ben az ágazatban ugyanis - má­sokhoz képest - lassúbb a tő­kemegtérülés. Ott van például a szőlőtelepítés, amely a nem kellő támogatások miatt na­gyon elmaradt az országban, és Heves megyében is. A jövő ér­dekében nemzeti agrár-straté­giát sürgetünk. Szükségesnek tartjuk a kistermelőknél a jelen­legi 1 millió forintos adóhatár megtartását jövőre is, amelyet az EU képviselője sem ellenez. Sokan viszont azt hirdetik, hogy a megszüntetése a tagsá­gunk egyik feltétele lehet. Ugyanakkor szorgalmazzuk az őstermelői igazolványok kiadá­sát, hogy a jövőben ellenőrzött termékpályák lehessenek. Ka­maránk többször is felemelte szavát az ágazatban felgyülem­lett feszültségek megoldásáért. Például az év elején felmértük a túlsúlyos sertésállományt, és javaslatot tettünk a kormánynál az exporttámogatásra. A döntés azonban nagyon lassan, csak fél évvel később született meg... Hírlap: Milyen a kapcsolat a három gazdasági kamara között? Riva­lizálnak-e egymással? Herman István: ­Nincs erről szó, akadnak viszont meg­oldásra váró problémáink, például a tagi kör megítélé­sében. Ezt - a törvény szel­lemében ­december 31- ig közösen át­tekintjük, és az átfedéseket igyekszünk megszüntetni. Közös érde­künk a további eredményes mű­ködés, hiszen egy hajóban eve­zünk. Ezért minden hónapban találkozik a három kamara el­nöke, amikor áttekintjük az ak­tuális teendőket és ezek alapján döntünk. Gyetvai József: - A kamarai törvényből adódó ellentmondá­sok miatt kezdetben voltak vi­tás dolgaink, de nem áthidalha- tatlanok. Ka­maraközi bi­zottságfelállí­tását javasol­tuk a szabá­lyozás érde­kében. Ennek szellemében dolgoztunk eddig is. Akadtak — éppen a szakmai sajá­tosságok mi­att - érdekel­lentétek is, de mindig igye­keztünk meg­oldást találni rájuk. Mi a központi pénzalapok elérhetőségében bí­zunk, és a tagdíjnak az adóból való leírhatóságától nem hátrá­lunk meg. Emellett helyben igyekszünk megtalálni a gond­jaink enyhítését szolgáló mód­szereket. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - Egymás között folyamatosan tárgyalunk a tagsági helyzetről. Kamaránk harcot folytat azért, hogy az állami támogatások nagyobb részét ne a feldolgo­zók és a kereskedők, hanem a termelők kapják. Az EU orszá­gaiban ugyanis ez a jellemző, nálunk viszont még nem. Noha az utóbbi időben van ebben is elmozdulás, de még nem a kí­vánt előrelépés. Természetes­nek tartjuk, hogy a megyei társ­kamarákkal közösen - más me­gyékkel szemben - kiadványo­kat jelentessünk meg, s közre­működtünk az Agria Vásár szervezésében is. Miután a ka­marai és a hegyközségi törvény sok párhuzamosságot takar, ezért az egri és a mátraalji bor­vidéken például külön szakmai osztályt alakítottunk az ütközé­sek elkerülésére. Hírlap: - Lefedik-e me­gyénk gazdaságát a jelenlegi kamarák? Szükség van-e más kamarák szervezésére? Herman István: - Külön kell választani a közjogitól a gazda­sági önkormányzatot, amely­nek megyénkben három kama­rája van. Ám vannak szakmai kamarák is, amelyek önkéntes alapon szerveződtek. Például a gyógyszerészi, az ügyvédi vagy a mérnöki kamarára gondolok. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - A szakmai kamarák megnevezés helyett szerencsésebbnek tarta­nám az egyesületet. Erre jó példa a Heves Megyei Növény­védő Mérnökök Egyesülete, amely korábban kamara volt, és tisztázta sorait. Azt hiszem, a megyei kereskedelmi és ipar-, a kézműves- és az agrárkamara lefedi a gazdaságot, és ehhez a tagsági részvétel kötelező. Természetesen a civil szakmai szerveződésekre szükség lesz a jövőben is. Gyetvai József: - A három gazdasági önkormányzaton túl nincs szükség más kamarákra. Hírlap: - Olvasóinkat ér­dekli, milyenek a külföldi kapcsolatai a három megyei gazdasági kamarának? Dr. Nagy Lajos Ferenc: - Különösen eredményes az sunk Németországban járt szakmai tapasztalatszerzésen. Most készítjük elő autófénye­zők tanulmányútját is. A szel­lemieken túl anyagi segítséget is kaptunk, hiszen a münsteriek révén Egerben, a Bornemissza Gergely Szakképzési Intézetben 20 millió forintért karosszéria­javító műhelyt alakítottunk ki, amelyet országos központtá igyekszünk tenni. Együttmű­ködünk a romániai gyergyó­Herman István együttműködésünk az osztrák burgenlandi és a holland társ­kamarákkal. Tanulmányoztuk a tevékenységüket és sok tapasz­talatot gyűjtöttünk, amelyeket igyekszünk hasznosítani a munkánk során. Gyetvai József: - Külgazda­sági stratégiát dolgoztunk ki, és megyei kamaránk 14 ország­ban létesített kapcsolatokat. Kiemelt a szomszédos nemze­tekkel és az Európai Unió álla­maival való együttműködé­sünk. Ebben a fő pillérek az üz­leti találkozók, amelyeket in­gyenesen szervezünk tagsá­gunknak. Az idén eddig tíz ilyet tartottunk, és örvendetesen nö­vekvő érdeklődés kísérte őket Egeren kívül Hatvanban, Heve­sen és Gyöngyösön is. Herman István: - Szoros szakmai együttműködést alakí­tottunk ki a Münsteri Kézműves Kamarával. Ennek eredménye­ként - többek között - kézmű­veseink közül néhány hentes, restaurátor, kovács szakmunká­Dr. Nagy Lajos Ferenc szentmiklósiakkal is, akik már másodszor vettek részt az Agria Vásáron. Hamarosan kapcsola­tot teremtünk a lengyelországi Krakkói Kézműves Kamarával is. Hírlap: - A jövő útja az utódok képzése. Ebben mi­lyen szerepet vállalnak a gaz­dasági kamarák? Gyetvai József: - A szakmai képzés az egyik legnagyobb be­ruházás, melyért nem kevés pénzt kell áldozni. Kérdés, hogy mennyit és hogy mennyire térül meg. Bizonyos, hogy a szerve­zése sok gonddal jár, hiszen fel kell mérni, a piac milyen szak­embereket igényel. Ebben ka­maránknak fontos szerep jut, miután részt veszünk a mester­vizsga-szabályzat kialakításá­ban. Jelenleg 26 tanfolyamot szervezünk, amelyekhez támo­gatást nyújtunk. Herman István: - Nagy hangsúlyt fektetünk az okta­tásra. Elkészültek a mestervizs­gákra szóló alapkövetelmé­nyek, s várjuk, hogy törvény­erőre emelkedjenek. Pillanat­nyilag 12 szakmát jelöltek ki, amelyet mestervizsgához köt­nek a jövő érdekében. Példa­ként említem, hogy Németor­szágban a szakmai oktatóköz­pontok a kamarák felügyelete alatt állnak, nálunk is meg kell teremteni ennek a feltételeit. Az is sürgető feladat, hogy megvál­tozzék az oktatás finanszírozási rendszere. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - A megyénkben levő szakképzési intézetekkel napi kapcsolatban vagyunk, aminek nagy fontos­ságot tulajdonítunk. Emellett jelentős lépésnek tartom, hogy a Magyar Agrárkamara veze­tése a közelmúltban együttmű­ködési megállapodást írt alá a Munkaügyi Minisztériummal. Ebben rögzítették a szakképzés és az átképzés közös feladatait. Hírlap: - Végezetül szeret­F0TÓ:PIL1SY ELEMÉR nénk megtudni, hogy a kezde­tek után a következő években mire törekszenek megyénk­ben a gazdasági kamarák? Gyetvai József: - A vezér- gondolatunk, hogy olyan gaz­daságpolitikát támogatunk, amely a növekedést segíti elő szűkebb hazánkban is. Ennek érdekében erősítjük a munka- kapcsolatot a társkamarákkal és a megyei önkormányzattal. Mi­után a Parlament hamarosan módosítja a vállalkozói törvényt, így várhatóan a jövő év ja­nuár elsejétől a kamarák adják majd ki a vállalkozói igazolványo­kat. Ezt négy helyen: Eger­ben, Gyön­gyösön, Hat­vanban és egy később kivá­lasztott he­lyen tervez­zük. Nem mondunk le az úgyneve­zett „egyab­lakos” rendszer bevezetéséről sem, amely az Európai Unió or­szágaiban már működik. Ez ügyben folyamatosan tárgya­lunk az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal, és látunk esélyt a megvalósítására. Ezek mellett igyekszünk továbbépí­teni a nemzetközi kapcsolatain­kat is. Lényegében apró lépé­sekkel igyekszünk előreha­ladni. Dr. Nagy Lajos Ferenc: - A gazdasági problémák felvetése és azok megoldása alapvető feladata marad kamaránknak is. Fontosnak tartjuk, hogy a kor­mány biztosítsa - a törvény végrehajtása érdekében - a pénzügyi támogatást a műkö­désünkhöz. A kamarák meg­alakulásakor meghatározták, hogy ingatlanhoz jutunk. Ez vi­szont 1994 óta megoldatlan maradt. Többször is felléptünk annak érdekében, hogy ezen változtassanak, de sajnos, eddig nem sikerült rendezni. Lénye­gesnek tartjuk, hogy az állami költségvetésben - az agrárága­zat támogatásán belül - jelen­jen meg a gazdajegyzői hálózat konkrét támogatása is, mert ér­demben csak így működhet. Herman István: - Komikus, hogy a törvény szellemében lét­rehozott kamarák, mint köztes­tületek, jelenleg nem teljes ha­táskörrel működnek. A kor­mány igazából csak mostaná­ban kezdi felfedezni a szerepü­ket. Gazdasági növekedés ka­marai segítségnyújtás és véle­mény nélkül nem képzelhető el. A valós feladatunknak szeret­nénk megfelelni: szervezni és védeni a gazdaságot, segíteni a kis- és a középvállalkozásokat. A jelenlegi joghézagokat a Par­lamentnek, a kormánynak és a gazdasági kamaráknak közös erőfeszítésekkel kell felolda­niuk. Azért fontos ez, hogy mi­előbb tiszta jogi helyzet lehes­sen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom