Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-14 / 215. szám

Gyöngyös az utóbbi években nemcsak a szüreti napok rendezvénysorozatával, hanem az-évente megtartott Mátrai Veteránautó-találkozóval is hagyományt teremtett. Hazánk határain túlról is jön­nek autósok féltve őrzött, sok-sok ezer órás munkával, nagy anyagi áldozattal eredeti szépségüket idéző, ragyogó vasparipáikkal, s bemutatják: azok még ma is helytállnak a forgalomban. Felvétele­ink az öreg, de nem vén autók parádéján készültek. FOTÓ: PILISY ELEMÉR Petanque: az együttlét élménye Petanque. Ha szigorúan vesszük, nem egyéb, mint egy felszó­lítás: állj vigyázzban, a két lábad mereven és szorosan egy­más mellett legyen! Ha viszont kihívásnak tekintjük, akkor egy végtelenül egyszerű, s ezért igen kedvelt népi játék. Arra feltétlenül jó, hogy - legyőzve a nyelvismeret hiányából fa­kadó akadályokat - összehozzon gallokat és magyarokat, a szórakoztató együttlét lelket simogató élményével. így történt ez millecentenári- umunk ünnepén Egerben, ahol a Heves megyeiek igaz maconi barátja, Serge Maradón csábí­totta versengésre a vállalkozó megyeszékhelybelieket.-Nagy hagyománya van e sportnak nálunk - magyarázta két bemutató verseny között szerkesztőségünkben a szim­patikus francia férfi. - Leg­gyakrabban barátok játsszák egymás között kocsmában, tengerparton, nem aszfaltozott utcákon. Bárhol és bármikor játszható. Megyei, regionális és nemzeti bajnokságot is ren­deznek belőle. Szerveznek Eu­rópa- és világbajnokságot is. Hogy milyen maga a játék? Két méter széles, 12 méter hosszú pályát jelölnek ki a homokos, kavicsos talajon. Két-két játékos dob 3-3 go­lyóval. (A nagy játékban egy csapatnak három tagja van, s mindegyikük 2-2 fémgolyót használ.) A cél a pointeur (a dobó) számára az, hogy minél közelebb hajítsa értékes játék­szerét a pályán korábban már elhelyezett, úgynevezett kis­malacszemhez. A tireur (a lövő) teendője, hogy az ellen­fél már eldobott golyóját minél távolabbra terelje ettől, illetve kilője azt. A golyók, amelyek­kel dobálnak, alumíniumból készülnek. Az átmérőjük 71 és 80 milliméter között változhat, a súlyuk 690-800 gramm kö­zötti. A bajnokság két napon át tart, a végére igencsak elfárad­nak a karizmok.- Az egri Francia Klub égi­sze alatt rendeztük az ünnepen a versenyeket - tájékoztatott vendégünk. - A városban 40 tagú francia közösség él és dolgozik. Ők tanították a ma­gyaroknak a petanque alapis­mereteit. A maconi-egri barátság persze nem csupán a közösen űzött játékon alapszik. A fran­ciaországi testvérvárossal már évekkel korábbra nyúlnak vissza a kapcsolatok. Macon- ban ezt olyannyira komolyan gondolják, hogy külön Ma- con-Eger Baráti Társaság te­vékenykedik. Mellesleg Frankhon eme szép településének lakói rend­kívül nyitottak, szívesen ápol­nak baráti kapcsolatokat más országbeli városokkal. Ezt jelzi együttműködésük a por­tugáliai Santo Tirso, a spa­nyolországi Alcazar San Juan, a finnországi Pori, az osztrák Krems, az angliai Nantwich, a németországi Neustadt városa­ival. Az Egyesült Államokban is van Macon, amely nem ma­radhat ki a sorból. A francia Macon főterén a csodálatos szökőkutat körülölelve vala­mennyi felsorolt állam és hely lobogója ott leng a zászlóru- dakon, köztük Magyarországé és Eger városáé is. Serge Maradan úgy véli, a Maconi - egri közös játék a Bazilika előtt fotó: perl Márton mi megyeszékhelyünket külö­nösen a szívükbe zárták. A szőlő és a bor az igazi össze­kötő kapocs. A mezőgazdasági szakközépiskolából az évek so­rán eddig 300 diák járt kint szüreten, az idén hatvan nebu­lót fogadnak. (Ebben az Eu­rópa Tanács szervezete, az egri Zay Zoltán elnök vezette Eu- rovitiformation jelentős segít­séget nyújt.) Vendégül látták városunk polgármesterét és több más delegációját is. Az augusztusi néptáncfesztiválon a fellépők között volt a maconi együttes is. (Vendégeink azért megjegyezték: a maconi pol­gármester várta az egriek meghívását erre az ese­ményre...)- Már harmadszor voltunk Egerben - foglalta össze él­ményeit, benyomásait Serge -, de még mindig nehezen tu­dunk betelni az itteni látvány­nyal, a helyiek kedvességével. Csak egy nagy baj van a ma­gyarokkal -folyton etetik-itat­ják az embert... (-lay) A röghöz kötött kozmopolita Ferdinandy György: Az amerikai telefon Él egy hatvanéves író a Sas-hegyen, Budapesten (hevesi-borsodi kötődésekkel), miközben honvágya van a Sziget után. Lakott-dol- gozott Franciaországban, Spanyolországban, de legtöbbet Puerto Ricán, ezen a karibi kis, amerikai érdekeltségű trópusi szigeten, ahol európai civilizációtörténetet tanított a San Juan-i egyetemen. Nyolc éve már itthon is megjelennek könyvei, amelyek sajátos elegyei az ’50-es évek keserédes nosztalgiájának (ezek még ma­gyarországi idők) és a külhonban töltött negyven esztendő furcsa, idegen, néhol álomszerű világának. Az örök emigráns a lelke mélyén persze a Sas-hegy lakója. Hi­szen még doktori disszertációját is Remenyik Zsigmond dél-ameri­kai élményvilágából írta (vajon kit érdekelhetett kint Remenyik spanyol nyelvű munkássága?), s legfrissebb kötetének, Az ameri­kai telefon esszészerű történeteinek első fele is az ifjúságot, a gyermekkort, a magyar talajt idézi. Az amerikai telefon novellái az író életének visszfényei. Az ide- genség, a hely- és társkeresés, a hangulatkutatás leporellói. Az örök vendégség képei: „Néha visszalátogatok az Óvilágba, és fel­keresem egyiket-másikat. Megöleljük egymást, pezsgőt bontanak. Ahogy így elnézem őket, boldogok. Házuk van és hazájuk, megva­lósították az álmaikat. Ilyenkor elfelejtem, hogy magamra marad­tam. Régi életem színhelyeit hideg láva borítja. Dermedt emlékek temetőkertje számomra az Óvilág. Azután megyek tovább.” (Ház­őrzők) Az írásokon néhol érződik az idegenség, a távolságtartás. Hiszen közben elszaladt egy emberöltő, s a tarsolyban van már minden­féle. Az itthoni gyökerek azért determinánsak. Mert mi volt a gyermekkorban? „A Jóisten fent trónolt az égben, jutalmazott és büntetett. Rend volt, biztonság és nyugalom. Az emberiség imádko­zott és dolgozott. Mindenki a maga helyén.” A kötet hat tételre tagolódik, ebből két fejezet a múltidézésé. A köztesek - American Dream, Uncle Sam, Csatlakozás - a bolyon­gás éveié. Az utolsó - a Látogatók - pedig a visszatérő, végleg ha­zaérkező író kapcsolatkereső akcióinak lenyomata. Azért ez a kötet is csak arról szól, amiről a többi Ferdinandy-da- rab: a lakható hely kereséséről. Békeszerződések, forradalmak és drótakadályok között. Strasbourg, Barcelona, Párizs, valahol a Lo­ire völgyében vagy az óceán közepén, kicsiny és nagy helyek, mindenhol lerakható névjeggyel. Persze, embertípustól is függ ez. A Föld, ez a nagy emberpiac körbejárható, megtapasztalható, de nem mindenkinek. A hosszú kimaradás, ami az élet nagy részét tette, teszi ki. A ke­retbe foglalt történet, amelynek elején és vége felé ott a haza. Ame­lyért az egész történik, a negyven év, a Western steak house, a nos­talgic dance club. Persze, ez még máig is Kelet. „Keleten a figyelem a pályára irányul. Fanyar, furcsa világ. Gyöngyvirágillat, emberpiac. Itt, a zöld gyepen még játszanak.” Játszanak életesdit. Az amerikai tele­fon az újrajátszás könyve, amelyet jó szívvel ajánlunk az önmagát kereső olvasó figyelmébe. Káló Béla Szeptember 28-ig 2.500 Ft feletti TEXFORG FÜGGÖNY vásárlása esetén ajándékot kap. 1 fi nn Poníimni Iláífni IA1//J

Next

/
Oldalképek
Tartalom