Heves Megyei Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-13 / 214. szám

4. oldal Eger Körzete 1996. szeptember 13., péntek Fotó szakkör Egerben Aki szeretne megismerkedni a fényképezés tudományával, ke­resse fel a Megyei Művelődési Központot. Az intézményben Molnár István Géza vezeti a fotó szakkört, minden pénteken 17-töl 19 óráig. A foglalkozá­sokra a nyugdíjasokat éppúgy várják, mint az iskolás gyere­keket. Választás Balatonban Nagy napra virradnak a balato­niak vasárnap. Ekkor rendezik meg ugyanis a faluban az idő­közi polgármester-választást. A szavazók Kormos Imrére - a je­lenlegi alpolgármesterre - vagy pedig Vas Tiborra adhatják le voksukat 15-én, este 7 óráig. Mindkét jelölt tiszteletdíjért látná el a polgármesteri felada­tokat. Együtt az állatokért Végre megkezdődik az egri ál­latmenhely építése. A program­hoz munkával és adományok­kal is hozzájárulhatnak a segí­teni akarók. Bővebb felvilágo­sítást Szabó Gézáné, az Állat­védők Baráti Köre elnöke ad a 36/317-838-as telefonszámon. A házi betegápolásról Szakápoló, háziorvos, gyógy­tornász, pszichológus és lelkész tartja azokat a foglalkozásokat, amelyeken megismerkedhetünk a házi betegápolással. A 32 órás tanfolyamot a Mentálhigiénés Csoport szervezi Egerben. Az ingyenes előadásokra a 36/310- 758-as telefonszámon lehet je­lentkezni, vagy pedig szemé­lyesen az Arany János utca 20/A-ban. Nem vétkes a hivatal Meghozta ítéletét a Munkaügyi Bíróság a szilvásváradi házior­vos kontra polgármesteri hiva­tal ügyben. Mint ismeretes, dr. Jávori Erik beperelte az ön- kormányzatot, mert kevesebb munkabért kapott, mint ameny- nyi - meglátása szerint - járt volna. A polgármestertől meg­tudtuk: a bíróság nem talált olyan törvényt, amelynek ér­telmében teljesíteniük kellene a doktor úr kérését. Ki a felelős Szabolcs haláláért? Nem vádoljuk a tanárnőt, s aki ismer bennünket, minket sem vádol fiunk haláláért. Aki belelátott az életünkbe, tudja, szere­tettel neveltük Szabolcsot. Odafigyeltünk rá, talán túlságosan is rövidre fogtuk a gyeplőt. Ez volt az első alkalom, hogy elen­gedtük őt táborozni. Bár ne tettük volna... - sír az édesanya. Szalmást Szabolcs augusztus 14-én fulladt bele a bélapátfal- vai tóba. Amikor holttestét fel­kutatták a búvárok, magam is a helyszínen voltam. Beszélget­tem a novaji tanárnővel, aki ki­rándulni vitte végzett nyolcadi­kosait. Szabolcsot is, akit csak látásból ismert, tekintve, hogy a fiú Egerben tanult. A riportban, a pedagógustól hallottakat összegezve - talán szerencsétlenül -, úgy fogal­maztam: Szabolcsék „hozzá­csapódtak az osztályhoz”. A szülőket sértette ez, mert azt sugallja: olyan gyerekről szól a történet, aki minden ellenőrzés nélkül él. Aki úgy csatlakozik egy csapathoz, hogy a csoport vezetőjétől nem kapott erre ko­rábban engedélyt. Holott a tá­borozást megelőzően részt vett a megbeszéléseken, szerepelt a vakációzok listáján.- Különben el sem mehetett volna - mondja az édesanyja. A Szalmási családban három gyerek cseperedett. A 17 éves Niki, a 15 éves Szabolcs és az alig 3 esztendős Krisztián. Az édesanya nemcsak a gyes ide­jén maradt otthon, már koráb­ban is családjának szentelte az életét. Szűkösen jöttek ki a pénzből, hiszen az édesapa ke­reskedői fizetéséből nem telt mindenre. Korábban Egerben laktak 55 négyzetméteren, az­tán három évvel ezelőtt No- vajra költöztek egy régi családi házba. Itt már mindenkinek ju­tott egy külön kuckó, de ritkán vonultak félre a gyerekek, in­kább kimentek anyuhoz az ebédlő-konyhába. Ott találta őket a késő este is, alig lehetett ágyba parancsolni a csemeté­ket, mert olyan jó volt beszél­getni anyával, elmondani min­dent, ami napközben történt. Margó, az édesanya a bizal­masuk volt, minden lépésükről tudott. Ismeri a mai gyerekeket, arról is van fogalma, mi zajlik egy diszkóban, nem is engedte, hogy az övéi kimaradjanak. Legkésőbb tízre otthon volt a helyük. Szabolcs kitűnően úszott, nem felelőtlenkedett, mielőtt bement a vízbe, mindig lelo­csolta felhevült testét. A leg­utolsó alkalommal is így tett, de a bélapátfalvai tóban még so­sem fürdött, nem sejthette, hogy milyen változó a mély­sége, következésképp a hőfoka. Amikor görcsöt kapott, segítsé­gért kiáltott, vele úszó társai megpróbálták kimenteni, de már nem lehetett. A gyerekek azóta is szen­vednek a bűntudattól. Az egyik fiú, Karim levelet tett Szabolcs sírjára, a virágok alá. A sorok csak összeszorult szívvel ol­vashatók. A többiek nagy ívben kerülték Szalmásiék házát, ret­tegtek a találkozástól. Margó kereste fel őket, kérve, látogas­sanak el hozzájuk, hiszen a pici Krisztián örül, ha velük lehet. Ha már Szabolcsot hiába várja.- Amikor elengedtük, az apja kérte, mindennap hívjon minket - meséli az asszony. - Akkor szörnyű rossz érzésem támadt. Huszonkilenc éve az unokatestvérem ugyanezen sza­vakkal engedte el a fiát, aki be­lefulladt a Balatonba. Mond­tam is a férjemnek, csak akkor telefonáljon Szabi, ha baj van. Nemcsak a szülőket foglal­koztatja a kérdések sora: ki a fe­lelős Szabolcs haláláért? A ta­nárnő, aki szabadsága terhére kirándulni vitte az osztályt? A szülök, akik egy 15 éves, majd­nem felnőtt gyereket elenged­tek? A bélapátfalvai önkor­mányzat, amely nem vezényelt ki a tó mellé egy csónakos fel­vigyázót? Lehet-e felelőst ta­lálni? A véletlen számlájára kell írnunk a tragédiát? Inkább gondolkodjunk el, mi a teendő, hogy mások ne válja­nak áldozatokká. Négyessy Zita Mindenre elszánt mar­conákra készültem, ehelyett három fiatal fiúra találok a Dobó István Búvárklubban, miután telefonon értesí­tettek: kutatásra indulnak. Szörnyű tragédiá­hoz kérték a segítségüket, egy életét vesztett gyereket kellett felhozniuk a tó mélyéről. Vállalkozna ilyen feladatra? - kérdezem kis csapatunkat a helyszínre szállító középkorú rendőrtől. Némán csóválja a fejét, pedig mun­kája során már látott ezt-azt. Volt, hogy vacso­rázni sem tudott egy-egy lidércesebb eset után.- Bátor gyerekek ezek - dünnyögi az orra alatt. - Hozzáteszem, ha a fiaim lennének, most nem száguldanék velük Bélapátfalva felé. A mikrobusz vezetői fülkéjében - értelem­szerűen a sofőrön kívül - ketten üldögélünk. Kazi, a búvárakció vezetője, és jómagam. Bor­zalom színhelyére utazunk, lelkünk telve ret­tenettel, alig-alig váltunk szót. Azt azonban megtudom, hogy a rabszállító jármű utasteré­ben helyet foglaló, bevetésre váró Daróczi Bá­lint nem több, mint 16 éves. Ez az első meg­próbáltatása. Hogy miért nem egy idősebbet bíznak meg a kutatással? Mert ő önként jelent­kezett. Amikor kiszállunk a tóparton, alaposan szemügyre vételezem a hősjelöltet. Kisportolt, barna hajú, huncutul csillogó barna szemű, kedves arcú fiú. Szeptembertől másodikos a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépis­kolában. Hat éve minden áldott hajnalban ki­megy az uszodába, s lelkiismeretesen végig­Bálint, a búvár ússza a rá szabott távot. A versenyeken érme­ket szerez, még egy arannyal is büszkél­kedhet. Járt már az Egei-tengerben, megláto­gatta a 20 méter mélyen lakó halakat, sünöket, csillagokat. Mielőtt beöltözne a mentéshez, Kazi még egyszer kérdezi, nem gondolta-e meg magát. Bálint nemet int, szégyen volna a megfutamo- dás. Magára kapja a búvárruhát, derekára csa­tolja az ólomnehezéket, hátára veszi a süntett levegővel teli palackot, s indul a vízhez. Fél óra sem telik el, és. partra segíti az áldo­zatot. „Szerencsés”, mondják társai, előfordult már, hogy egy nap is kevésnek bizonyult a vízbefúlt felkutatásához.- Hogy érzed magad, kispajtás? - faggatom Bálintot, miután elismerésem jeléül megszorí­tom a kezét.- Köszönöm, jól - mosolyodik el. Nem vé­letlen, hogy búvár. Nemcsak hogy úgy úszik, mint a halak, de legalább olyan közlékeny is. Alig merem hinni, hogy valóban jól van. Hihe­tetlen, hogy ne rázta volna meg az iszonytató találkozás ott lenn, a vaksötétben. Néhány nappal később meglátogat a szer­kesztőségben.- Mit szóltak a szüleid? - kíváncsiskodom.- Büszkék rám - feleli lehajtott fejjel, alig hallhatóan. Már csak nem dicsérem szemtől szembe ezt a fiút, még a fejébe találna szállni a dicsőség. Inkább leírom: egy percig sem csodálkozom. (n. z.) Lorencz Péter tanítványaival (fotó: archív) Lorencz tanár úr Mondták rá, hogy impulzív, mondták, hogy nehéz ember. Mondták rá, hogy rapszodikus, de mondták, hogy mindig le­het rá számítani. Az igazság az, hogy a helyét kereste, s az az ötven esztendő nem volt elég arra, hogy anyagilag, művészileg is kellően el­ismerjék. Tanítványai viszont a rajongásig szerették. Tanár­ként is ember volt, emberként is tanított. Lelkesedő és lelkesítő volt, művész. Csupán egy igazán el­fogadó baráti, szakmai közegre lett volna még szüksége. Ki tudja, ha nem él vele a betegség, ha nem a betegség tuda­tával él, még milyen magasságokba szárnyal? Lorencz Pétert tanítványai, az egykori és mostani egri zene­iskolások, az Egri Rézfúvósok zenészei, s még sokan közülünk őrzik emlékezetükben. Augusztus utolsó előtti napján ragadta el a halál. Már nélküle indul a tanév. (jámbor) Vadásztanya és szeszfőzde Szilvásváradon az Eger és Vi­déke Afész a tulajdonát képező kereskedelmi, vendéglátóipari egységek bérlőivel vesz részt a lakosság és az idelátogatók el­látásában. Kérésükre az áfész vezető­sége folyamatba tette a szesz­főzde korszerűsítését. Ezáltal hasznosíthatják majd a táro­lásra alkalmatlan gyümölcsöket is, megtakaríthatják a szállítás költségét. Barta Miklós, az áfész-köz- pont műszaki vezetője elmon­dotta: a település Vadásztanya vendéglőjét 6 millió forintos rá­fordítással újították fel. Bérlői együttműködéssel megszépült az élelmiszer- és zöldség-gyü­mölcs bolt is. Az áfész 1996. évi fejlesztési tervében szerepel az egységek fűtéskorszerűsítése, valamint távlatokban előirányozták az Egri úti ABC-áruház rekonst­rukcióját, hogy az élesedő ver­senyhelyzetben magasabb szin­ten szolgálhassák a fogyasztó­kat. Lukács András Magyar katonazenekarok Csehországban Nemzetközi fesztivált»! az egriek A csehországi Kromerizben rendezték meg a TV. Nemzetközi Katonazenekari Fesztivált, szeptember 6-8. között. A né­met, francia, osztrák, lengyel, szlovák és cseh résztvevők mel­lett Magyarországot az egri és a szolnoki zenekar tagjai képvi­selték. Kovács László karmester mesélt élményeikről. Elmondta: az első napon, a Brnóhoz közeli kisvárosban ze­nés menetet, majorettbemuta- tót, nagyzenekari koncertet és fergeteges tűzijátékot - ahogy a szervezők mondták: monstre programot - láthatott a rendkí­vül lelkes helyi közönség. Szombaton a magyar csapat Rychnov városába utazott, s ott a polgármesternél elfogyasztott ebéd után koncertet adtak. Este meglepetés várta őket egy 80 kilós süldő személyében, amit nyílt tűz fölött, nyársra tűzve készítettek el a küldöttség szá­mára. Kovács úr szerint a rendez­vény fénypontja a vasárnap délutáni program volt, ahol részt vettek a cseh védelmi, szociális és munkaügyi minisz­terek is, valamint több államtit­kár, nagykövet és katonai at­tasé. Az ünnepi vacsorát pedig a vár dísztermében szolgálták fel a résztvevőknek. (elek) Y ® perfekt ezért Kiugróan jónak lenni a pénzügyek világában nem könnyű dolog, mert a tökéletes megoldások csak tökéletes tudással érhetők el, a PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Részvénytársaság az 1996/97-es tanévre is meghirdeti államilag elismert szakképesítést nyújtó kurzusait. Ajánlata: - oktatás felsőfokú szakképesítést nyújtó kurzusok: mérlegképes könyvelő pénzügyi tanácsadó adótanácsadó okleveles könyvvizsgáló kisvállalkozások gazdasági ügyintézője középfokú szakképesítést nyújtó kurzusok: számviteli ügylntáző pénzügyi ügylntáző- tankönyvellátás A PERFEKT -hallgatóinak- tankönyvei árából kedvezményt ad.- vizsgáztatás A PERFEKT - a PM engedélyének birtokában- maga szervezi a vizsgáztatást. A tanfolyami, levelező, intenzív és közvetlen szakvizsgára felkészítő kurzusainkat eltérő óraszámmal és tandíjjal szervezzük. Kirendeltségeink megtalálhatók a megyeszékhelyeken és a fővárosban. Hívja ügyfélszolgálatunkat és kérje ingyenes tájékoztatónkat! £ Telefon: (36)312-242 I 3300 Eger, Grónay u. 3. PERFEKT...JÓ TUDNI Táncol a teste minden porcikája Az Agria Sporttáncklub veze­tője Botond Béla tánctanár - vagy ahogy elődeit nevezték, tánc- és illemtanár - a ’60-as években, gárdonyis korában lé­pett először parkettre. Annyira elragadta a tánc lendülete, hogy beiratkozott Belovics György Emil tánciskolájába. Szüleitől báli cipőt is kért hobbijához. Egy év múlva kapta meg, ami­kor látták, hogy komoly a szán­déka.- Most sem lehet akármilyen cipővel a parkettre lépni. Vé­kony talpú, króm lappal borított, disznóbőrrel bevont talpú dukál a versenytáncosoknak. Höl­gyeknek a báli ruha több tízezer forint, a férfiak megússzák egy frakkal, mint egykor magam is - mondja Botond Béla.- Több ezer embert tanít a tánciskolában, felkészíti az Ag­ria Sporttáncklub tagjait a ver­senyekre, korábban verseny- táncos volt, de már csak a par­kett széléről nézheti tanítvá­nyait. Nem hiányzik a tánc?- Dehogynem! Irigylem is őket, ezért amikor csak tehe­tem, beállók a tánciskolások közé, s úgy magyarázom a lé­péseket.- Mindkét fél lépéseit ismer­nie kell...- Ha tudom, hogy ilyen ne­héz a tánctanári mesterség, el sem kezdem. Tizenkét éve sze­reztem diplomát a Népművelési Intézetben, és azóta a szabályok szerint nem versenyezhetek. De mindenképpen kárpótolnak a tánciskolái órák, az edzések, és az is öröm, hogy pontozóbíró lehetek a versenyeken.-Illemet tanít a tánciskolá­ban?- A felkérés, lekérés, köszö­nés, bemutatkozás, öltözködés szabályait ismertetem.- Melyik táncot szereti?- Nehéz választani. Egyér­telműen nem jelenthetem ki, de a standardok közül az angol ke- ringőt és a tangót kedvelem. Ezek zárt mozgások, mégis táncol a test minden porcikája. A latin-amerikaiaknak más a világa, a csacsacsát és a rumbát nagy örömmel Táncolom.-Népszerűek a tánciskolái?- Telt házzal vezetem a tan­folyamokat. Azt szoktam mon­dani, hogy aki egy rendezvé­nyen meg tud mozdulni, tud táncolni, az tud ismerkedni is. Egy-egy táncfilm hatására di­vatba jönnek a különböző tán­cok, melyeket továbbképzése­ken ismerek meg, s adok to­vább tanítványaimnak. Ha nem teszem, kevesebb a beiratkozó.-Hol ismerte meg jövendő­belijét?- Egy tánciskolába jártunk, később versenypárok lettünk. Három gyermekünk van, mind­annyian örökölték szenvedé­lyünket. A feleségem, Sólyom Mónika szintén tánctanár.- Mit jelent Önnek a tánc?- Gyönyörködtet a harmoni­kus, esztétikus mozgás látványa. Saját stílusommal fejezhetem ki magam, s hogy fiatalít, mint mindenki mást. Császi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom