Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)
1996-08-31 / 203. szám
1100 esztendő okító üzenete (7.) Az Árpádok: sokarcú dinasztia Nemzetközi szempontból is különös dinasztiának számít az Arpád-ház. Talán azért, mert a messzi Keletről sajátos örökséget hoztak. Olyat, ami Nyugaton ismeretlen volt. Tőlünk sok ezer kilométerre egy nép első famíliája nem véletlenül vált azzá, amivé lett. Tagjaira felnéztek a szabad sorsú „alattvalók”. Mindenekelőtt azért, mert közülük jó néhány an rendkívüli képességekkel büszkélkedhettek. Azt is mondhatnánk, hogy tartották a kapcsolatot a második, a szellemi világgal, s emiatt dukált nekik az elismerő főhajtás. Tulajdonképpen sámánok is voltak, vagyis kettős funkciót töltöttek be, s ez szülte a sokáig megtépázha- tatlan nimbuszt. Köztudomású, hogy I. István és I. László kézrátétellel gyógyított. Az utóbbi uralkodó által használt tárgyakhoz, ruhadarabokhoz hozzájuthattak a segítségre szorulók, s a krónikások megjegyzik azt, hogy ezek csodatevő erejűek voltak, hiszen gyógyították a különböző betegségeket. Az effajta szerepkör is hozzátartozott a királyi kötelmekhez. Legalábbis errefelé, a Duna-Tisza táján. Imre herceg még tökéletesebb „parafenomén” volt. Bű- völetes képességeire apja is felfigyelt, s azokat elismerő szavakkal méltatta. Nem mindenkire testálódott ennyi érték, hiszen bőven akadtak köztük majdhogy átlagfigurák is, akik épp olyan kegyetlenek, embertelenek voltak, mint az időben oly sokan. Ellenfeleiket nemcsak elfogták, hanem gondosan fel is szabdaltatták. Megtette ezt az erényekben bővelkedő István is Koppány- nyal. Vászolyt pedig megvakíttatta és megsüketíttette. Különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Ez akkor is igaz, ha a későbbi rajongói mindenáron mentegetik. Az igazság az, hogy a „ne ölj” parancsolata ilyenkor aligha jutott eszébe. A kulturáltnak minősülő III. Béla - végtére is Bizáncban tanult, s a császárságra készült - megrendülés nélkül mérgez- tette meg elődjét, közvetlen rokonát, III. Istvánt. Annyira sóvárgott ugyanis azért a jellem- tipró, fertelmetes uralomért. Ezt az érzést ismerik mai politikusaink is, méghozzá igen jól. Sajnos... Dicséretes vonásuk volt viszont a bátorság, a vakmerőség. Érdemes felidézni I. Imre esetét, aki ellen - ki tudja, hányad- szorra — fellázadt élvhajhász, pazarló, léha öccse, a majdani II. András. Az idősebbek tankönyvből ismerik ezt a sztorit. A seregek szemben álltak egymással. Magyar irtotta volna a magyart. Ekkor az ország ura magára öltötte méltósága díszeit, s fegyvertelenül ment át testvére táborába. A sorok szétnyíltak, mert így érvelt: ki mer kezet emelni a felkent királyra? Továbbengedték. Győzött a magabiztosság, a ritka kurázsi. Felemelő érzés szembesülni azzal a tudattal, hogy ebben a méreg, intrika által fertőzött időszakban is termettek tiszta- szívű, nemesveretű egyéniségek. Olyanok, mint magyarországi Szent Erzsébet, az a lenyűgöző egyéniség, aki több mint 900 esztendeje kijelentette: minden ember egyenlő. Döbbenetes meglátás. Különösképp, ha hozzátesszük, hogy nemcsak vallotta ezt, hanem ekként élt is, mindent meg- téve a szegényekért. Előttünk áll unokahúga, Margit hercegnő, IV. Béla lánya, aki lelkében hozta magával a jót, az ártatlanságot, s nem mocskolta be ezt a kincset a fertelmetes udvari miliő, a kolostori irigykedés, intrika. Korán született. Érthető, hiszen - nagynénjével együtt - még ma is XXII. századi karaktereknek tűnnének. Egyikőjük se ismert semmiféle előítéletet. Nyitottak voltak minden újra. Nem vonzotta őket sem a rang, sem a cím, sem a pompa. Távol állt tőlük mindenféle léhaság, kényelemszeretet. Kizárólag arra törekedtek, hogy használhassanak másoknak. Azoknak, akiket a hozzájuk legközelebb állók semmibe se vettek, lenéztek, megvetettek. Nehezen tolerálták őket, hiszen elütöttek az átlagtól. Ugyanakkor éppen ez adta bűvöletes kisugárzásukat. Az unokahúg minden törékenysége, fizikai gyengesége ellenére is megütközött a családi érdekkel. Ha kellett, kioktatta koronás szüleit, folyvást békét teremtve az egymásra acsarkodók között. A mítoszt, illetve a vele társult irigységet csak fokozta az, hogy különleges jelenségeket produkált. Béla Istennek szánt gyermekét olykor glória övezte, s levitáim is tudott, azaz eltávolodott a földtől. Mindez csak néhány kiragadott példa, s csupán töredékesen érzékelteti egy híres dinasztia sokrétűségét. Arra azonban mindenképpen magyarázatot ad, hogy miért ismerték el kiválasztott voltukat, miért birkóztak meg többnyire igen sikeresen ellenségeikkel. Eredményeiket krónika igazolja. Akkor is, ha olykor eluralkodtak rajtuk negatív tulajdonságaik. Akkor is, ha - ez valószínűleg Vászoly-ági örökség - zömüknek meglehetősen rövid lét adatott. Mintha sejtették volna ezt, s ezért edződtek gyorsakká, célratörőkké. Ösztönösen is megmintázták okító emlékművüket, amely arra emlékeztet bennünket, hogy valódi képességek nélkül nem szabadna babérra pályázni. Mint napjainkban szokásos. Pécsi István A csodaszarvas-monda képi ábrázolása Egri és beregszászi rendőrök közös erőfeszítése vezetett el a gyanúsítotthoz Hamis útlevelével bukott meg a rövid csövű vadászpuskás zsaroló Rács mögött ücsörögve, előzetes letartóztatásban elmélkedhet az egri bv-intézetben egy ukrán állampolgár. Éspedig azon, hogy mivé fejlődött a világ: már az otthoni és a magyar zsaruk is oly gyakran találkoznak, hogy lehetetlen őket kikerülni! Esetére a beregszászi rendőrkapitányság delegációjának mostani látogatásán derült fény. A küldöttség a Rendőrkék Hét idei rendezvénysorozatának a vendége. Kékében a buszok Az ukrajnai bűnüldözők még júniusban a magyarul beszélő rendőrök óhazai találkozója alkalmából töltöttek egy napot megyeszékhelyünkön. Akkor kaptak meghívást dr. Petrovits János r. alezredestől, egri kapitánytól az augusztus végi Heves megyei eseményekre. A beregszászi kapitány, Orosz Gyula r. ezredes szívesen vette az invitálást, hiszen addig csak fővárosi és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei kapcsolatokat mondhattak magukénak. Azzal viszont tisztában van, hogy hazánk más vidékein - így Hevesben - is adódnak gondok az ukrán bűnözők áldásosnak nem nevezhető ügyködése miatt. S ez fordítva is fennáll. Segítettek például a lehetőségeken belül olyan budapesti és mátészalkai emberölési ügyek felderítésében, amelyeknek elkövetői honfitársaik voltak. Ezt Pliszka Jurin r. őrnagytól, beregszászi igazgatásrendészeti osztályvezetőtől tudtuk meg.-Az együttműködés eredménye - fűzte hozzá Orosz ezredes -, hogy a buszmegállítá- sos esetek száma (amikor ukránok ukrán buszok utasait fosztják ki) a tavalyi 17-ről az idén a nullára csökkent. Feltűnt a más fotója Hogy mennyire szükséges az együttműködés, azt jól példázza az alábbi történet is. Az Egerben tartózkodó beregszászi rendőrtisztek hívták fel a helyiek figyelmét : a Gris- csak Vaszilij névre kiállított útlevélben más személynek a fényképe található. Az illető nem más, mint Jogügyin Vaszilij Mihajlovics, akit kitoloncoltak korábbi jogellenes magatartásáért Magyarországról. Azért csináltatta a hamis útlevelet, mert így - Griscsak névre - kishatárátlépésre kapott engedélyt. Mint kiderült, korábban őt gyanúsították alaposan visszaélés lőfegyverrel bűntettével, továbbá kétrendbeli zsarolás kísérlete bűntettével, s kitar- tottság vétségének alapos gyanúja miatt is indult ellene eljárás. Úgy is nevezhető ő, mint a rövid, azaz lefűrészelt csövű vadászpuskás elkövető, aki bűncselekményeinél ezzel fenyegetőzött Egerben az egyik bárban még májusban. Egyszer azt követelte a bártulajdonostól, hogy tulajdoni részét adja neki, máskor 100 ezer forintot kért egy egri polgártól, mondván, az az ő engedélye nélkül futtatott ukrán lányokat. Egyébként 1994 februárjától - a nyomozás adatai szerint - Natalja G. és B. Katalin ukrán állampolgároktól vett el pénzt megélhetésének fedezésére, miközben a hölgyek üzletszerű kéjelgéssel keresték a kenyérrevalót. Jagugyin ellen most a zsarolás és önbíráskodás alapos gyanúja miatt is indult eljárás, amelynek befejezését előzetes letartóztatásban várja. Hay) _______________________Toilyégem_______________________ J ó szándékú agresszivitás Amióta megnyílt a Vásár Agriában, azóta minden évben kint voltam. Jórészt a munkám miatt, de akadtak olyan délutánok, amikor csak az érdeklődés vonzott ki. így aztán volt lehetőségem megszokni a vásár különös hangulatát. A tömeget, a sorok hömpölygését, az állandó hangzavart. Csak egyetlen dologgal nem bírok megbarátkozni: az agresszivitással. A minap vesztemre beálltam a sorba egy csodamasinát megnézni. Két perc után megállapítottam, valóban sok mindent tud a robot. S mivel úgy gondoltam, az első három művelet után már semmi újat nem láthatok, megpróbáltam angolosan lelépni. Ekkor jött az első meglepetés. A hölgy ellentmondást nem tűröen rám szólt: maradjon a helyén! Gondoltam, várok egy kicsit, s majd elosonok - úgy hiszem, értelmetlen lett volna vitát nyitni az emberi szabadságjogokról -, amikor ismét kiszúrt, s ezúttal rafinálton kávékínálással bírt maradásra. Bedőltem a csábításnak. Amikor újra az eljövetellel próbálkoztam, dorgálóan a fejemhez vágta: nem ám eltávozni az itallal! Egyre kényelmetlenebbül álltam. Gondoltam, jobb lesz kivárni a végét, akkor talán elenged. Tévedtem. Végig kellett hallgatnom az árakat, a kedvezményeket, kalapot kellett emelnem a szenzációs akció előtt, s akkor még mindig ott volt egy akadály: vásárolni is kellene. Csak álltam lelombozva, s kényelmetlenül éreztem magam, hogy miért nincs a zsebemben egyhavi fizetésem, talán azt otthagyva, a masinával a szatyromban is jobb lenne már menni, mint itt állni kiszolgáltatottan egy olyan eladó előtt, aki képtelen felfogni: csak érdeklődöm, nem vásárolok. Magam sem tudom, hogy sikerült lelépnem. Csak egy dolog volt biztos: nem kell álmatlan éjszakákon forgolódni az ágyban és azon meditálni, kell-e a gép nekem vagy sem, mert az eladó eldöntötte a választ: nem akarok többet a látószögükbe kerülni! Szuromi Rita Már a Balatont is lopják 4Szubjektív MÉG A GYERMEKKOROMBAN hallottam a már akkor is meglehetősen régi történetet — számos más szélhámossággal együtt emlegetve — az egyik ismert budapesti „utca”, pontosabban a kövezetének szabálytalan eladásáról. Meglepődtem az eseten, majd jót derültem rajta. Aztán a máig sem felejtett fővárosi kaland valahogy a saját fantáziámat is megmozgatta. S amikor láttam, hogy még mi minden előfordulhat ebben az országban, egyre többet gondoltam a magam kitalálta „csínytevésre”. Ami persze, szintén korántsem lett volna egészen játék, nekem is hoz valamennyit a „konyhámra”. Ha belefogok. Eddig azonban soha nem jutottam. Tagadhatatlanul tartottam a következményektől. Bizonyos voltam abban, hogy amilyen peches vagyok, mindjárt észreveszik, amit csinálok. S mert a tisztességnek ebben sincs nyoma, menthetetlenül lebukok. Úgy látszik azonban, hogy rajtam kívül vállalkozóbb kedvűek, bátrabbak is élnek e honban, s meglehetősen nagy számban. Szemrebbenés nélkül elvitték, eltulajdonították a legkülönfélébb javakat évtizedeken át. Ha másra már nem futotta elméjükből, energiájukból - hát lopták a napot. S megfújnak még mindig mást is a sípon, trombitán kívül. Olykor már egészen elképesztő dolgokról is hallok. Olyanokról, amelyek talán álmomban sem jutnának eszembe. Közéjük tartozik az is, aminek a híre a napokban jutott el hozzám, jóllehet, igencsak régi lehet. Hiszen idő kell ahhoz, s nem is kevés, hogy a Balatont csöndben, szépen, körös-körül feltöltögessék... Őszintén szólva majd kiestem a fotelből, amikor ez is a tudomásomra jutott a tévé előtt. Mégoly dús fantáziám s meglehetősen edzett fülem ellenére is sok volt már számomra, hogy ily módon a ma000 gyár tengert is lopják. Ki itt, ki ott csíp el belőle egy-egy darabkát. Aztán f)edig nagyobbacskát is, ha az avatatlanok nem veszik észre. így növeli vele a saját telkét. Akkor is talán, ha figyelik, s felismerik a „turpisságot”. Legfeljebb letagadja. A legrosszabb esetben könnyedén kifizeti a bírságot, mivel még így is jól jár. Mi jöhet még ezután? Fogalmam sincs róla, S attól tartok, hogy előre el sem árulja senki. Nehogy véletlenül esetleg mégis megelőzzem, helyette arassam le a babért, amit ez vagy az természetesen magának szánt! HISZEN UGYAN MI IS LENNE a világból a tőlem leleményesebb emberek nélkül...?! (gyóni) HÍR(TEIEM)KÉK. Megszületett a döntés: szeptemberben feláll a Központi Bűnügyi Igazgatóság. „Ki tudja, vajh hol áll meg, s ki tudja, kit hogyan talál meg..." * A héten érkezett hír szerint megszűnt a moszkvai Pravda, helyette - Pravda 5 címmel - egy bulvárosított lap került az utcai standokra. Az Igazság az utcán hever, csak... * Az augusztus 20-án avatott fiatal honvédtisztek olyan helyeken kapnak beosztást, amelyek belátható időn belül nem szűnnek meg. Mint például az Üdvhadsereg... * A kormány legújabb tervezete szerint vállalkozói igazolvánnyal, számlatömbbel ellátott egyéni vállalkozók lesznek az utcalányok. Az Állam bácsi meg a legnagyobb strici... * Szinte egymáshoz tapadó, titokzatos gabonaköröket fedeztek fel Heréden. Ez aztán a - termékenység...! (szilvás)
