Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-28 / 200. szám

1996. augusztus 28., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Aldebrőn oklevéllel és pénzzel is jutalmaztak: A legszebb az Árpád utca A képviselő-testület még feb­ruárban döntött úgy, hogy szerény jutalommal és okle­véllel ismeri el a falu leg­szebb virágoskertjei tulajdo­nosainak kömyezetszépítő munkáját. A meghirdetésre került faluszépítési, virágosí- tási verseny egyben beépült a helység millecentenáriumi rendezvényei közé. A dijak átadásának keretét is az au­gusztus 18-án megtartott helybeli honfoglalási ünnep­ség adta. Az értékelő bizottság dön­tése alapján oklevelet és ezer- forintos vásárlási utalványt vehetett át Taisz János (Ár­pád út 33.), Jákli Károly (Ár­pád út 71.) és Hargitai And­rásáé (Árpád út 73.). A Legszebb utca büszke cím az Árpád utcában élők dolgosságát dicséri. Az ér­tékelő bizottság - amely nem helybeliekből állt - még to­vábbi 26 porta, lakás előtti kiskert kömyezetszépítő tevé­kenységét jutalmazta. Hangerősítővel, hangtompítóval? Ha csak a körzetünkhöz tartozó településeket nézzük, sok helyütt maradandóan emlékezetest vittek véghez a kiváltképp nevezetes 1100. esztendő jubileumán. Nem kevés helyen épült (megújult) egyházi emlékmű, avattak sírkertet, modern térplasztikát, szobro­kat köböl, fából és fémből. A honalapítás gondolatának jegyében szenteltek fel községzászlókat, címereket. Adakozó összefogással, önkormányzati „tupírral” a múltból merített, jövőnek szóló alko­tásokat. S legalább ennyi gondosság érződött a millecentenári­umi ünnepségek tartalmas, színes megrendezésén, amelyek itt-ott hol kevésbé (?), hol pedig túlontúl (?) magyarosra sikeredtek. Akadt, ahol az ünnepi karéjból jóformán csak a tisztelendő hang­ját lehetett hallani a Himnusznál. Máshol meg a szónok az emel­kedettség pillanatait azzal fokozta: „...ünnepel még egy hazában a 15 milliós magyarság!” (budavári) Az emlékhely igényesen kialakított új formája községi ünnepségek megtartásának alkalmi terepévé emelte az Árpád-várat fotó: perl Márton A láncszembe belekapaszkodtak Szihalmon A látványnak és az emlékezés­nek szóló tisztelet gyűjtötte az Arpád-vár köré az embereket augusztus 19-én. A honalapító vezér legenda szerinti pihenő­dombját az önkormányzat a honfoglalás kiragadott lánc­szemeként terveztette újjá. A kereszt is megszépült, a kör­nyezetet fásították, mellvéd ha­tárolta lépcsősor vezet az em­lékmű tetejére. Az új térforma a falu Tobán részén a jövőben nemcsak egy­házi, de világi ünnepek megtar­tásához is méltó hátteret nyújt­hat. Vannak már elképzelések a további csinosítására... Nagy család Andomaktályán ...avagy: mi tetszett a dánoknak? Két héten keresztül nemzetközi jelleget öltött Andomaktályán a Heves Megyei Önkormányzat Fogyatékosok Otthona és Re­habilitációs Intézete. A külső szemlélőnek is feltűnhetett, hogy a központi épület előtti tér árbocán a szél a magyar mellett a dán zászlót is lobogtatta. Randers városának az andoma- kiakhoz hasonló sorsú gondo­zottjaiból egy 6 fős csoport lá­togatott el ide, nevelői kíséret­tel. Az öt szellemi fogyatékos­ból és egy mozgássérültből álló vendégkör itteni benyomásait Jan Westphael foglalta össze:- Sok érdekes dolgot láttunk, több mindent másként csinál­nak, mint nálunk. Dániában a kis létszámú gondozóházak egymástól távol esnek, itt vi­szont a közelség miatt a rászo­rultak átélhetik a nagy család érzését - fejezte ki tetszését a pedagógus férfi.- Miként választották ki azo­kat, akiket elhoztak Magyaror­szágra?- Nem volt válogatás, ők je­lentkeztek. Dániában forintra átszámítva mintegy 250 ezret keresnek a különböző védő- munkahelyeken a fogyatékos emberek. Jövedelemmel rendelkeznek, amiből például egy ilyen utat is fedezhetnek. Az itteni intézettel csereprogram keretében tartjuk a kapcsolatot, így csak az uta­zás költségeit kellett vállalni.- A sorstársak tapasztalat- cseréjét nem nehezítették a nyelvi nehézségek?- A mi gondozottjaink nem­csak megpróbáltak kommuni­kálni, hanem különböző jelek­kel a közös nyelv hiánya elle­nére is több mindent megtudtak az intézet lakóiról. A három dán nevelő és az andomaki intézet szakemberei hivatalosan is kicserélték a fo­gyatékosok gondozásában szerzett tapasztalataikat, amit filmvetítés is segített. (Külön­ben egyidejűleg egy andomak- tályai csoport is vendégeskedik Randersben - a szerk.) A dán gondozóházak lakói­nak magyarországi vakációér­zetéről - Bőgős László buszos közreműködése mellett - vá­rosnéző, fürdő- és turistaprog­ramokkal gondoskodtak. (b. s.) A dán csoport élvezte a mátrai kirándulást is Nemcsak az aranysas... Besenyőtelek felszentelt zászlaja, amelynek fő motívuma az aranysas fotó: perl Márton A millecentenárium alkalmá­ból, a helyi ünnepség jegyé­ben avatták fel Besenyőtelek új jelképeit. Nemcsak a cí­mert, zászlót szentelték fel, hanem a település egykori központját jelképező emlék­művet is helyreállította az ön- kormányzat. Az ősök tisztele­tének adózva ismét méltó környezetben áll az úgyneve­zett tepélyi részen az a kőke­reszt, amelyet Herczeg József címzetes kanonok szentelt fel. Káliak kirándulása ópusztaszerre Tompa Vilmos polgármester is elismerően szólt arról a szerve­zőmunkáról, amit Katona Jó- zsefné káli pedagógus végez. Augusztus 28-án már a máso­dik, helyiekből álló csoportot viszi kirándulni történelmi em­lékhelyünkre. A mostani ópusz­taszeri látogatás előtt - egy má­sik autóbuszos úttal - a fővá­rosban jártak káliak, s megte­kinthették a millecentenáriumi tűzijátékot is. Népi iparművész kiállítása Besenyőn Az augusztus 20-i ünnepség he­lyi kísérőjeként Besenyőtelken, az ÁMK-ban kiállításokra is sor került. A helyi díszítőművé­szeti szakkör vezetője, Forgács Antalné népi iparművész első önálló tárlatán mutatkozott be. Az alkotó mintegy száz mun­kája, főként hímzések, még most is láthatók az Általános Művelődési Központban. Az AMK festését a tófalusiak végzik A tanévkezdésre megszépül Aldebrő és Tófalu közös fenn­tartású intézménye, az Általá­nos Művelődési Központ. A tó­falusi ellátó szervezet dolgozói közhasznú munkásokkal kiegé­szítve végeznek majd a festés­sel, kőműves-feladatokkal. Galambászok abonyi aktív közreműködése A millecentenárium alkalmából megtartott füzesabonyi városi ünnepség során az egészségház előtti térről 250 galamb is fel­röppent. A díszkút-avatás han­gulatos kiegészítéséről négy te­nyésztő, Fekete István, Kovács József, Országh István és Ko­vács Péter gondoskodott. Új katolikus plébános misézik Makiáron A település római katolikus templomának új papja van Makiáron. Az egyházközösség immár Szegedi György irányí­tása mellett gyakorolja hitét. A plébános beköltözött a temp­lommal szemben lévő paróki­ára. Vízitündér- és manónézóben a Tisza-tavon „A vízitündéreket ne utasítsátok vissza, a vízimanókat pedig irányítsátok a lányokhoz!” - ajánlotta Bárdos Ferenc, az Életfa Környezetvédő Szövetség ügyvezetője a Tisza-tavi ma­dárrezervátumot felkereső kajaktúra résztvevőinek. Az időjá­rás lehetett volna kegyesebb is hozzájuk, ám az élmények kár­pótolták őket a felcsapódó hullámokért, átvizesedett ruhákért. Vállalkozói aliroda Hogyan működik Feldebrőn? A Feldebrői Hírek hatodik évfolyamának augusztusi számában olvasható egye­bek mellett az az írás, amelyben Beszteri István vá­laszai alapján tudható meg, hogy miként működik a fa­luban a vállalkozói aliroda. A millecentenáriumnak is méltó keretet szentel a helyi újság, ennek bizonysága­ként buzdít háromfordulós vetélkedőre a Magyar nép eredete és a honfoglalás címmel. Az aktuális híre-' ken. az iskolások kirándulá­sát megörökítő képriporton, az Egészségügyi híradón túl a szerkesztők a lap színfolt­jának tartják a helybeli Nagy Miklós versét, amely a Még tenni kéne címet kapta.- A vadregényes csatorná­kon, a vízi átjárókban nyíltak a tündérrózsák, libegett a békatu­taj, virított a vízitök és burján­zott a súlyom. Az egykori gyümölcsös he­lyén kifehéredett faágak mere- deztek a vízből, rajta kormorá- nok, kiskócsagok ültek, danka­sirályok köröztek, még egy ezüstsirály is elrebbent a sze­münk előtt. Furcsa, kihalt az el­árasztott táj, a madarak otthona. E menedéken raknak maguk­nak tollal bélelt fészket, keresik táplálékukat, nevelik fiókáikat. Messzelátón nézve ezüstösen csillogott a víz szárnyuk alatt, a felcsapódó permet fátylat vont köréjük. A tündérek és a manók elkerültek bennünket, de egy keszeg beugrott - ragadozótár­sától menekülve - a lábunkhoz, így halászzsákmánnyal térhet­tünk meg táborunkba.- Poroszlói jutalomtábo­runkban aktívan pihennek az ország tájairól összegyűlő, egész évben dolgozó környe­zetvédők - mondta Bárdos Fe­renc. - Kajaktúrákon járjuk be a környéket, megfigyeljük a vizes élőhelyeket. Észrevételeinkről tájékoztatjuk az önkormányza­tot, kidolgozzuk természetvé­delmi programunkat.- Mi a feladatuk?- Lakóhelyünk kultúrájának fejlesztése, szemléletformálás és nevelés, melyet az óvodás­korban kezdünk. A természet óvása.-Mi okozza a legnagyobb gondot a vízivilág vigyázóinak?- Szeretnénk megőrizni, visszaállítani, egészségesen tar­tani a természetes vízivilágot. Őshonos fafajokat ültetni a ki­vágott ártériek helyett, termé­szetes halfajokat honosítani, szabályozni a motorcsónakok közlekedési útvonalát.-Elszomorító tény a békés, csendes zöldben a motorzaj, az olajcsíkok a vízben. Termé­szetbarát rendelkezés lenne, ha csak evezős járművekkel le­hetne barangolni a vizeken. Akkor nem háborítanák az élő­világot.- Vettek észre változásokat az elmúlt évhez képest?- Volt egy gyönyörű tündér­rózsás rész, úgy fehérlett a vízen, mint a hómező. Az idén már egy sem nyílott, ellepte a súlyom, a vízigesztenye, ami szintén védett növény.- Hogyan formálják, a tábo­rozok szemléletét?-Mesterséges fészkeket pa­kolunk ki a fészket nem rakok meghonosítására, gólyákat számolunk, távcsövet, könyve­ket hozunk magunkkal, él­ménybeszámolókat hallgatunk. Ma Mongóliáról vetítenek dia­képeket a gödöllői agráregye­tem hallgatói, holnap pedig az ornitológusok beszélnek a kör­nyék madárvilágáról.-Ma még nem mindenkiben tudatosultak a környezetszeny- nyezés következményei. Ho­gyan lehetne felrázni a társa­dalmat?- A Tisza-tóról beszélek most elsősorban. Kellene egy jó gazda, hogy ne jusson a Bala­ton sorsára. Ha a háborítás mi­att a madarak, az állatok el­hagyják megszokott élőhelyü­ket, szegényebb lesz a környék, s nem lesz érdekes többé az idegenforgalom számára. Császi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom