Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-24 / 197. szám

2. oldal Megyei Körkép 1996. augusztus 24., szombat Hétfőtől, Noszvajon Anyakönywezetők fóruma Az idén 101 éves az állami anyakönyvezés. Hétfőtől két napon át a: ország anya- könyvvezetőinek tartanak szakmai továbbképzést a noszvaji oktatási intézetben, ahol az időszerű kérdések is­mertetése, megoldási gyakor­lata és várható változásai sze­repelnek napirenden. Az anyakönyvvezetők szakmai konferenciájának szemezője a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal, amelynek vezetője, dr. Balás István köszönti hétfőn 10 óra­kor a meghívottakat. A tanácskozásra olyan ne­ves előadókat várnak, amint dr. Madari Edit, a Belügymi­nisztérium állampolgársági főosztályának vezetője, aki az állampolgárság intézésének aktuális kérdéseiről szól. Hét­főn a helyszínre várják dr. Ugróczky Máriát, aki az anyakönyvi ügyintézésről be­szél. majd Bakos-Kisgéczi Éva, a gyöngyösi családi iroda vezetője tart előadást a családi események, szertartá­sok szervezéséről. Másnap a szakmabeliek be­tekintést nyerhetnek a név­adás, az állampolgári eskü és a házasságkötés „forgató- könyveibe” , divatos változata­iba. (szúrom i) Az éhségsztrájknak vége? Halmajugrai fordulatok (Folytatás az 1. oldalról) Rajtuk kívül mindenki tudta, hogy a dolog korántsem ilyen egyszerű, hiszen az ötszázas létszámú cigányság képvisele­tében nyilván ketten nem jár­hatnak el. Ily módon tehát a probléma nem rendezhető. E tény tudomásul vétele után esett Schmidt Magdolna - ahogy mondani szokás - csö­börből vödörbe: betegsége mi­att be kellett szállítani Gyön­gyösre, a Bugát Pál Kórház I. számú belgyógyászati osztá­lyára. Miután ambulánsán semmilyen egészségügyi gon­dot nem találtak nála az orvo­sok, egyre bizonyosabbá vált, hogy a páciensnek nem a gyomrával vagy a szívével van baja, hanem a Magyar Köztár­saság törvényeivel. így a hisz- tériázó asszonyt a pszichiátriai osztályra utalták. Ott viszont azt kifogásolta, hogy az öt vizs­gáló orvos bőrszíne nem fehér, így őt az ne gyógyítsa. Végül, az osztályon belül, egy másik kezelési módot javasoltak neki, mire közölte: ő nem beteg, saját felelősségére engedjék ki! Ő nem bolond. Kiengedték. Közben Hal- majugrán is zajlottak az esemé­nyek. A sajtóban megjelent tu­dósítások révén több szervezet felfigyelt a történetre, így a szociális gondozóhálózat is, amelyet ténylegesen a segítés szándéka vezérelt. Feldebrőről konkrét ajánlattal jelentkezett a magán szociális intézettől a tu­lajdonos, munka- és szállásle­hetőséget kínálva.- Jöjjenek el érte, neki nincs pénze Feldebrőre utazni - je­lentette ki az asszony. Azt is nehezményezte, hogy milyen alapon érdeklődik a leendő munkáltató felőle, miért éppen a községházába ment, miért ad­tak ott egyáltalán róla informá­ciót. A dolgok legújabb állása szerint Schmidt Magdolna au­tóbuszra szállt, és állítólag Fel- debrőfelé vette útját. Csak mel­lékesen jegyzendő meg, min­den következtetés nélkül, hogy nevezett 1995-ben már vett részt pszichiátriai kivizsgálá­son. Akkor is a Magyar Köztár­saság törvényei váltották ki be­tegsége tüneteit. Bágyi Ferenc Ma este héttől a városi tévében Vetélkedő Eger 1100 évéről Ma este héttől adja le az Egri Városi Televízió annak a családi vetélkedőnek a selejtezőit, ame­lyet a város történetének elmúlt évszázadairól hirdetett meg. Az egri televíziósok egy totót adtak közre, amelynek helyes megfej­tőit hívták a pénteki selejte­zőkre. Tíz család mérte össze tudását és ügyességét, s ezeket a vidám és tanulságos órákat a mai adásában fogja össze a stáb. Egyébként sokan járultak hozzá a vetélkedő sikeréhez, minden résztvevő ajándékban részesül, s a fődíj egy 150 ezer forint értékű utazási utalvány, amelyet a polgármesteri hivatal ajánlott fel. A döntőre szep­tember 6-án kerül sor, ahol a legügyesebb és legfelkészül­tebb családok mérik össze tu­dásukat. Az Egri Városi Tele­vízió az új stúdió által kínált le­hetőségeket használja fel ezzel a vetélkedővel, amelynek dön­tőjét már egyenesben közvetíti. Elkeseredésében^) tört-zúzott (Folytatás az 1. oldalról)- Csakhogy a Laci bement a polgármesteri hivatalba vala­mit intézni, s akkortól megvál­tozott minden - meséli immár a történetet Bencsik Urban, a ki­sebbségi önkormányzat elnöke.- A pletyka szerint ott azt mondták neki: Ószajlán senki másnak nem épül fel a háza, csak az övé. O meg ettől meg­ijedt, hogy akkor a többi roma bizonyára bosszút áll majd ezért. Eljött hozzám, panaszko­dott. Én megnyugtattam: semmi baj nem lesz. Aztán másfelé szólítottak a dolgaim - emléke­zik Bencsik, aki az Országos Cigány Kisebbségi Önkor­mányzatnak is tagja -sa vál­lalkozóra bíztam: ügyeljen a dolgok megfelelő menetére. A pletyka szerint ő sokkal többet is járt a romák között, néha még iszogattak is, egyszóval jól ösz- szebarátkoztak. Aztán igencsak követhetet­lenné vált a történet. Mint mondják, a B. család fejét a szomszédos S.-ék megfenyeget­ték: ha felépíti a házat, akkor abból nagy baj lesz. Ugyanis véleményük szerint - s ezt hi­vatalos helyen is megerősítet­ték, mondják ők - az ifjabb S. családját illetné meg az elsőség. Ezen aztán B. úr olyannyira el­keseredett, hogy kapta lelkét, s a falu szélén felállított gépeket egyszerűen összetörte. Mond­ván: ha neki nem lehet háza, akkor senkinek se legyen. *** A történet nagyjából ennyi. A vállalkozó, amikor értesült az esetről, úgy határozott, nem tesz feljelentést B. ellen. Aki időközben - mint mondják -, „megbánva tettét”, vállalta, hogy havi részletekben megté­ríti az okozott kárt. Ám az el­lenségeskedés nem szűnt meg. Ráadásul, a segélyosztást kö­vető napokban több család is jelezte, nem kérnek az építke­zésből. S követelik: amit dol­goztak - mármint a téglaverés­nél -, azt fizessék ki nekik! Mindezek tetejébe a csúfos sorsú masinák néhány értéke­sebb alkatrésze - hidraulika­szivattyú, villanymotor - máris eltűnt valahol „kereskedelem” útvesztőiben. Bencsik - a szó­beszédre alapozva - meg is mondja, O.-ék adták el. Ami furcsa, őket sem kívánják szá­mon kérni. Ellenben azt több­ször is kifejtette: feljelentést tesznek az ellen, aki nyilván­való rossz szándéktól vezérel­tetve bujtogatja egymás ellen a cigányokat. Mert már a roma­vezetőt is többen megfenyeget­ték. De a házépítés megszerve­zésébe, elindításába fektetett energiát, és persze, a pénzt mégsem hagyhatja veszni. *** A szajlai jegyzőnőnél otthoná­ban, telefonon érdeklődtünk ar­ról, jogosan tulajdonítják-e neki azt a kijelentést, miszerint egyedül B. háza épülhet fel. Mint kifejtette: legfeljebb any- nyit mondott - ez pedig tény -, hogy csak erre az egy épületre van beadva érvényes építési engedély-kérelem. Ázt is hoz­zátette: sajnálatos, hogy min­denféle pletykák alapján vá­daskodnak a romák, holott a te­lepülési önkormányzattól min­den segítséget - csak a legna­gyobbat említve: ingyen telket- megkaptak és meg is kapnak a vállalkozásukhoz. Bencsik Urbánnal kimentünk a tett színhelyére. Az agyag­dombok mellett ugyancsak ro­zoga állapotban árválkodnak a gépek. Levágott csövek, kibele­zett elektromos szekrény, hi­ányzó vagy összetört alkatré­szek kusza összevisszaságban. A gondosan letakargatott tég­larakások előtt hatalmas fel­irat hirdeti: „1200 darab vá­lyogtégla eladó.” És egy cím, ahol érdeklődni lehet. Ben- csiknek fogalma sincs, ho­gyan, és mikor került oda a hirdetés. Mint ahogy arról sem- hiába az utca, házszám -, ki és milyen téglákat, s fiiként mi­lyen jogon kíván eladni. De mint mondja: már nem is érdekli. Belefáradt abba, hogy az összetartás helyett egymásra acsarkodó cigányo­kat próbálja segíteni. Suha Péter Nem bocsátanak el ezer oktatót (Folytatás az 1. oldalról)- Jó érzéssel teszem közzé, hogy végre polgárjogot nyert a normatív finanszírozás elve és gyakorlata. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi juttatások odaítélé­sénél figyelembe veszik a diák­létszámot, ám ugyanakkor mér­legelik az egy hallgatóra eső képzési költséget is. Ezekkel együtt nyolc ismérv alapján születik meg a végső döntés. Az előnyök egyértelműek: az arra jogosultak differenciáltan értékelhetnek, s így valósághű, reális végeredmény születhet. Olyan, amellyel pillanatnyilag elégedettek lehetünk mindnyá­jan. A régi metódus aligha pro­dukált ilyen árnyaltságot, ezért megnyugtató a fordulat, a vál­tozás.- Megvalósul az úgynevezett programfinanszírozás is. E megoldásnak kik a győztesei?- Hadd világítsam meg a problémakört példákkal. Köz­tudomású, hogy kevés régészt, csillagászt képeznek. Ez egyébként természetes, hiszen hosszú távon sincs sokra szük­ség. Ugyanakkor az is tény, hogy e területeken a tanárok, a professzorok létszáma bizony meghaladja a tanulókét. Azt hiszem, senkinek sem kell bi­zonygatni, hogy mégsem szá­molhatók fel. Ezt tudomásul véve lehetőségeinkhez mérten mindent megtettünk azért, hogy kiutat leljünk. Jó érzéssel fo­galmazhatom meg: elképzelé­seink valóra váltak, hiszen a kormány, illetve a nagyon megértő művelődési kormány­zat 1,1 milliárd forintot adott pluszként az ilyen jellegű kia­dások fedezésére. À rendkívül jelentős előrelépés igazolására elég, ha csak arra utalok, hogy nem kell megválni mintegy ezer nevelőtől, vagyis senkit sem bocsátanak el a következő tan­évben.- Mit ígér a jövő?-Ezzel a summával az első szemeszterben rendeződtek a dolgok. A megbeszélések foly­tatódnak, hiszen már azt kell vizsgálnunk, hogy mi lesz a kö­vetkező félévben. Az eddigiek alapján bizakodó vagyok. Az együttes gondolkodás meg­hozza majd a maga gyümölcsét. Akárcsak most... Pécsi István Kísérletező betörők kerestetnek Lakásbetörési kísérletek tetteseit keresi a Hat­vani Rendőrkapitányság. Augusztus 22-én, csütörtökön 12-13 óra között ismeretlen elkövető megpróbált behatolni Hat­vanban a Tabán út 25 szám alatti ház földszinti lakásába. Ugyanezen a napon 14 óra táján Hat­vanban, a Horváth Mihály út 22. számú II. eme­leti lakásának ajtaját feszegette valaki. Egyik ak­ció sem járt „sikerrel”. A kapitányság munkatársai kérik a környéken járt szemtanúk segítségét az elkövető(k) kézre kerítéséhez. Jelentkezni érdemi információval a bűnügyi osztályon, vagy a 37/342-244-es tele­fonszám 21-es mellékén lehet. Sziréna Biztonsági őr volt a herédi kábelégető (Folytatás az 1. oldalról) Heréden a rendőrjárőr go­moly gó füstre lett figyelmes. Kiderült: az egyik portán lopásból származó színes­fémkábelről próbálták leé­getni a szigetelést, hogy a huzal értékesíthető legyen. Az elkövető még a tavasszal „szerezte be” zsákmányát, s most látta elérkezettnek az időt a hasznosításra. Helyze­tére nem vet jó fényt, hogy „civilben” biztonsági őr­ként keresi kenyerét. Besenyőtelken ismeretlen tettesek betörtek az óvo­dába. Elvitték a képmagnót, a vasalót és a faliórát. A kár 50 ezer forint. Hevesen nagy fogás remé­nyében keresték fel a tyúk­tolvajok a Kolozsvári utca egyik portáját. Miután az ól­ról lefeszítették a lakatot, 60 darab szárnyassal távoztak. 30 ezer forint a veszteség. Fura gabonakörökre bukkantak Heréden Titokzatos gabonaköröket fede­zett fel Heréd határában egy kö­lestáblában az egyik helybéli gazdálkodó, aki felesége név­napjára akart virágot szedni a mezőn. A nyolc méter átmérőjű körben a gabonaszálak egy­mással teljesen összefonódva fekszenek a földön, a kör kerü­lete mentén pedig a négy világ­táj irányába további egy-egy 1,8 méter átmérőjű gabonakor helyezkedik el. Mind az öt kör száliránya az óramutató járásá­val ellentétes; semmiféle jel nem mutat arra, hogy mindez emberkéz alkotása lenne. A jelenséget felfedező gazda elmondása szerint értesített egy fővárosi ufológust, aki Geiger- Müller számlálóval is megvizs­gálta a helyszínt, ahol a háttér- sugárzás nem a megszokott 16 egységet mutatta, hanem attól erősen eltérve, 9-28 egység kö­zött ingadozik. A titokzatos te­rületen a videokamerák és a fényképezőgépek elektronikája is össze-vissza működött. A szakértő a tapasztaltakról egy­előre nem kívánt nyilatkozni. A területtől mintegy 200 méterre található a legközelebbi lakó­ház, amelynek tulajdonosa semmilyen szokatlan fény-, il­letve hangjelenséget nem ta­pasztalt az utóbbi időben a kör­nyéken. Az idősebb helybeliek szerint azonban több évtizeddel ezelőtt is volt már példa hason­lóra aratás idején, ám akkor nem tulajdonítottak ennek je­lentőséget. (MTI) Sítalpakon, gyalogosan, árkon-bokron át zőke Feri bácsi mátra- szentimrei postást még gyermekkoromból isme­rem, amikor a hegyvidéki fal­vakba hordta a nyaralóknak az otthon maradottak sorait. Negyvennyolcban, a háború után állt be órabéres kézbesí­tőnek. Gyalogosan járta be nap mint nap, társával együtt, a rá­szabott száztíz négyzetkilomé­teres területet, Mátraszentim- rét, -Lászlót, -Istvánt, Bago­lyirtást és Fallóskutat. Hetven­hat évesen jó erőben, egész­ségben, jó kedéllyel beszél ne­künk postáséveiről.-A háború után nem lehe­tett külföldre menni, így aki­nek magaslati levegőre volt szüksége, a Mátrába igyeke­zett. Nem volt ellátás, ezért a vendégek az élelmiszert mind magukkal hozták, vagy cso­magokban küldték nekik.-Hogyan hordták szét a havas hegyek között megbúvó házakba a pakkokat?- A szakszervezet sítalpat vett nekünk, azzal mentünk a gyalogösvényen, vagy árkon- bokron át. Tizenöt kilóig a há­tizsákba pakoltam a csomago­kat, a többinek a szállítóját vit­tem. Levélből öt kiló jutott egy napra. Nekünk nem volt rossz idő, mindig mennünk kellett. Felvettük a malaclopót, ami esőben másfél óráig védett, a táskával együtt. Télire vastag, sötétkék posztóruhát, sapkát kaptunk. Mondják is az embe­rek, hogy már nem dolgozom, minek járok postásruhában. Ledolgoztam én azt, olyan, mintha ennyivel több fizetést kaptam volna, miért ne hord­jam?, felelem nekik.- Emlékszem, régen újsá­got, bélyeget, borítékot is árul­tak, a levelet is elvitték... ■- Nagy forgalmunk volt, az újságokat külön szatyorkában hordtuk, annyi volt a megren­delés, és az áruspéldány. A vendéglátóegységektől is mi vittük be a pénzt. Mozgó fiók­postaként dolgoztunk - mondja nevetve.- Nem félt egyedül járkálni ennyi értékkel?-Feljött Koczka Antal ve­zérigazgató 1957-ben. Mondta nekem: „Szőke szaktárs tele vannak pénzzel. Adunk magá­nak fegyvert.” Én megtagad­tam, hogy van nekem elég ci- pelnivalóm, mindenkinek dol­gozom, én nem félek. Har­mincnégy évig soha semmi problémám nem volt. Még nyugdíjasként is besegítettem öt évig. Ismer a fél ország. A régi vendégek mind örömmel üdvözölnek.-Mennyi volt a munkai­deje.- Ötvenhétig tíz óra, utána nyolc, de szombat-vasárnap is vinni kellett az újságokat, táv­irat érkezésekor pedig mindegy volt, hogy lejárt-e a munkaidő, vagy sem. Könnyítettem a munkámon, vettem egy kis ro­bogót, majd buszbérletet kap­tunk. De ahhoz nagyon kellett hajtani, hogy egy-egy alkalmas járatot elérjünk. Figyelem a rangjelzéseket, a bordó lapon az ezüst színű kür­töt, a csillagokat, a vezető fő­kezelő rangját, és kérdezem: - Miért vállalta ezt a nehéz munkát, a napi 55 kilométert, a cipekedést?- Tizenkétéves koromtól huszonegyig a Károlyi-birtok erdeit pucoltam, faszenet éget­tem. Télen is kint aludtam a kis kunyhóban. Aztán a Horthy- hadsereg katonájaként egy évig a fronton voltam, Német­országban hadifogságba estem. A hosszú évek alatt a hideg a csontjaimba fészkelte magát, reumás lettem. Postásként megbecsültem, hogy éjszaka otthon alszom, az ágyamban. Az elismerések, a kitünteté­sek, jutalmak, a vezérigazgatói FOTÓ: CSÁSZI ERZSÉBET dicséret - mellyel vonat- és buszjegyek is jártak a dísz­ebédhez - mutatják, hogy nem csak az üdülővendégek kö­szönték meg a munkáját. Császi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom