Heves Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 177-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

iviv ? Miiül* mai í..juv i i nan lui IC3Z.IC55H, « t t i ■ |^| Æ M 1 kaphatók. takarítógépekés varrógépek már 1800 Ft havi törlesztéssel. «Z 1. CmClCtCn KapilfllOK. [HáftTfiimiTi I I gaz Magyarország... T\öngö léptekkel nyitott be a szerkesztőségi szobába. Magas Ukora ellenére igen határozottnak, kifejezetten magabiz­tosnak tűnt. Frissen nyírt fehér haját sötétzöld, csillogó ezüst­jelvényekkel telitűzdelt pávatollas vadászkalap fedte. Rozsda­vörös zakója feszesen simult a felsőtestére, büszke tartást köl­csönözve neki. Barna kockás bricsesznadrágjának szárai a vádliknál végződtek, szürke pamutzokni gondos takarásában. Túrabakancsainak és míves faragásokkal ékesített fokosának kopogása türelmetlenségről árulkodott. Talán egy-két héttel lehettünk, ha emlékezetem nem csal, a legutóbbi országgyűlési képviselői választások első fordulója előtt.- Azért vagyok itt - tudatta, be sem várva az udvarias, ám kétségkívül rutinszerű érdeklődést jövetele céljáról -, hogy át­nyújtsam önöknek a pártom programját. Azt akarom, hogy közöljék a lapjukban! Engem úgy tájékoztattak, ez maguknak a kötelességük! Ellentmondást nem tűrő kijelentéseinél már csak az átadott papírlapokon olvasható kissé kusza írás tartalma okozott na­gyobb meglepetést. Az ugyanis a hangzatos „Igaz Magyarok Pártja Alapdokumentuma” cím alatt a bácsi életútját taglalta. Ha úgy tetszik, az önéletrajzát. Sűrűn megszakítva hosszú helyközökkel, gyakori helyesírási hibákkal. Amúgy a szikár mondatok érzékletesen szóltak Horthy fe­hér lováról, a turulmadárról, mint a gyermekkor filmhíradós élményeiről. Az ordítozó karpaszományos katonákról, a keleti fogolytábor dermesztő hidegéről. Az ütemes tapssal kísért él­jenzések gyomorforgató gépiességéről, majd a hegyvidéki er­dészlak békés nyugalmáról. Utána az október végi vérpezsdítő eseményekről, később pedig az álom szertefoszlásáról. Az ezt követő évek számára érthetetlen megaláztatásairól, végül a kurta-furcsa elbocsátó üzenetről, minden bocsánatkérés, jó­vátétel helyett. Beszédesen sorakoztak a szavak gyermekei hányattatásai­ról, iskolában, munkahelyen, családalapításnál - a szülői múlt árnyékában. Gyors váltással aztán a bozótosban csörtető vadakról, a zajos hajtókról, fényképezőgép előtt trófeával pöf- feszkedö testes, vörös arcú férfiúkról. S a lélekápoló pillana­tokról, a téli etetőknél mohón abrakoló, hálás tekintettel fel­fel pillantó erdei jószágokról. Komor gondolatok zárták a dokumentumot a teljes magá- rahagyatottságról, szerettei fájdalmas elvesztéséről. Kinevelt utódjának későbbi otromba és érthetetlen gyűlölködéséről, kíméletlen próbálkozásairól, hogy öt a vadászházból elül­dözze... S végül egy keserű, de igaz megjegyzés az élet és a ha­lál sorrendjének örök kérlelhetetlenségéröl. Ebből követke­zően az egyedül üdvözítő megoldásról: kis népünk lányainak, fiainak összefogásáról.- Szóval ezt akarom közöltetni - jelentette ki újfent szigo­rúan, s tett egy elhárító mozdulatot a jobb kezével, mikor felé nyújtottuk az irományt. - Újra csak mondom, maguknak ez a kötelességük! Még mindig szálfaegyenesen állt, hiába kínáltuk többször is hellyel. Elképedve nézett ránk, amikor soroltuk a választásra készülőkkel közösen kialkudott elveket a szavazócédulák ha­tásáról, a pártok és a jelöltek hasábmilliméterre azonos bemu­tatkozási lehetőségeiről, a sorsolással eldöntött sorrendről a kampánycsend életbe lépéséig. Sehogyan sem értette, miről szónokolunk. Mint ahogy azt is fejét csóválva hallgatta, hogy a különböző szervezetek programjai egymástól merőben eltérően hirdetik a magyarság jövőjét. S a siker, a hatalom megkaparintása, a remélt gyors meggazdagodás érdekében attól sem riadnak vissza, hogy másokat ellenfeleiknek, még inkább ellenségeik­nek tekintsenek, igyekezzenek lejáratni, befeketíteni őket. Akár még valótlanságok révén is. Elmehetnek egyesek odáig is, hangsúlyoztuk, hogy politikai vetélytársaikat hazaárulók­nak, nemzetvesztöknek, nem e hazába illőknek bélyegezzék, s eltávolításukat szorgalmazzák. Úgy gondoltuk, az iméntiek említésével talán még megóv­hatjuk ezt az idős embert az újabb - sokadik - csalódástól, így élete végén, egy számára idegen világban. Hiába. Tántorítha­tatlan maradt.- Engem úgy tájékoztattak - ismételgette mind hangosab­ban -, hogy maguknak kötelességük közölni a programomat! \jem tehettük, hiszen akkor már csak a legtöbb cédulát ösz- 1V szegyüjtött tizenkét párt kaphatott teret a korábbi megál­lapodásunk szerint. így két esztendő távlatából visszapil­lantva, ismerve ennek az időszaknak a történéseit, már igazat adunk akkori különös, de emlékezetes látogatónknak: gondo­latait kötelességünk lett volna ismertetni... \ Szalay Zoltán HUNGAROTABAK Dohányértékesítő Részvénytársaság újonnan nyíló, 2 fős létszámú, hatvani kirendeltségére kirendeltség-vezető és kereskedelmi eladó munkakörbe kereskedelmi gyakorlattal, számítógépkezelői ismeretekkel rendelkező munkatársakat keres. A jelentkezéseket levélben - önéletrajz megküldésével - az alábbi címre várjuk: HUNGAROTABAK RT Egri Kirendeltsége Szabó Csaba területi igazgató 3301 Eger, Rózsa K. u. 17. Sztyeppi emberként indultunk és érkeztünk a Kárpát-medencébe Magy er a beszélő ember Gyönyörű mondák maradtak fenn a magyarok eredetéről, Áímos tetteiről, a fejedelemválasztásról, a vérszerződésről, a fehér lóról, Lehel kürtjéről, Bolondról és a gyászmagyarokról. Anonymus vagy Kézai Simon is sok mindent elmond eleink tet­teiről. A történettudomány napjainkban többet és kevesebbet is ad náluk. Többet, mert már nem keresi sem az uralkodók, sem a politika kegyeit; kevesebbet, mert igyekszik csak a té­nyekre szorítkozni, s azok bizony nem kényeztetik el. A hon­foglalás 1100. évfordulója jó alkalom arra, hogy szembenéz­zünk múltunkkal. írott források nélkül, az ember­tan, a növényföldrajz, a törté­neti állattan és még sok más se­gédtudomány segítségével dol­goznak a történészek, régészek, néprajzosok a magyar nép és nyelv kialakulási folyamatának (etnogenezis) felderítésén. Minden tudós a maga tudo­mányágát veszi igazán komo­lyan, érthetők tehát a nézet- különbségek, amikor a hézagos adatsorokból megkísérlik ösz- szerakni az egészet. A kérdé­sekre Bartha Antal őstörténész­től, a történettudományok dok­torától és Fodor Istvántól, a Magyar Nemzeti Múzeum cím­zetes főigazgatójától, a szegedi egyetem régészeti tanszékének vezetőjétől kértem válaszokat. Szerencsére ők viszonylag ha­sonlóan értékelik a kutatónem­zedékek hosszú során át össze­gyűjtött ismereteket.-Merre keressük az ősha­zát? Az Urál hegységen túl, vagy a mai Baskíria területén, Magna Hungáriában? B. A.: - Jól értékelhető ada­taink csak attól kezdve vannak, amikor a magyarság már el­hagyta az őshazát, s megjelent az írott történelemben. Azt tud­juk, hogy Julianus barát a 13. században Baskorosztánban rá­talált a még ott élő magyarokra. Az obi-ugorok, akiket odahagy­tak, akár élhettek az Uráltól nyugatra is. F. I.: - Bizonyos szempont­ból szinte mindegy, hol volt az őshaza. Amikor a magyarság a korai vaskor, késői rézkor ide­jén kivált az uráli népalakulat­ból és átvette új környezetének nomád életformáját, önálló néppé lett. Ettől kezdve gazda­sági és kulturális kapcsolatai a pusztai nomádokhoz fűzik.-Különválasztható-e a levé- diai és az etelközi szállásterü­let, vagy folyamatosan vándo­roltak az ősmagyar törzsek? B. A.: -Pontosan nem vá­lasztható el, de a szájhagyo­mány úgy tartja, hogy előbb Levédiában, majd később Etel­közben volt a szálláshelyük. Az írásbeliség nélküli népek más­ként őrzik a történelmet. A részletekben lehetnek ugyan el­térések, de a lényeget illetően a hagyományok megegyeznek. F. L: -Levédia külön szál­láshely volt, legfeljebb területi átfedésekkel. A kazár-bolgár háború idején, Kr. u. 850 táján költözhettek Etelközbe, amikor a három kabar törzs csatlako­zott a magyarokhoz. Mivel kö­zelebb kerültek a nyugati terü­letekhez, gyakran vezettek had­járatokat a Kárpát-medencébe.-Ki az első fejedelem: Le- védi, Kurszán, Almos, Árpád? B. A.: - Az arab és perzsa kútfők kettős fejedelemségről beszélnek, de kazár módon pajzsra először Árpádot emel­ték. F. I.: - A Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár ud­varában készült feljegyzések szerint Levédi kazár helytartó volt a magyarok felett. A ma­gyar állam nem a honfoglalás után, a Kárpát-medencében jött létre, hanem a kazár fennható­ság alatt alakult ki. A szakrális vezetőt, a kendét vagy kündüt először valószínűleg a kazárok nevezték ki, s a gyula volt a hadvezér. Nem tudni, hogy 894-ben Árpád vagy Kurszán volt-e a fejedelem, de tény, hogy az Árpádok szent madara, a turul a hit szerint isteni ere­detre utal.- A besenyők elől menekülve jöttek át a magyar törzsek a Kárpátokon, vagy tudatos tett a honfoglalás? B. A.: - A besenyőkkel több­ször megmérkőztek, s rendre vereséget szenvedtek tőlük. Most is ez történt. Míg Árpád hadaival nem tartózkodott Etelközben, a besenyők Simeon bolgár cár biztatására rátörtek az otthon maradottakra. A vere­ség azonban nem volt átütő erejű. F. I.: - A magyarok már jól ismerték a Kárpát-medencét, földrajzát, lakóit, erősségeit. Ha nem is honfoglalásra készültek a szó mai értelmében, de a ké­nyelmetlenné vált besenyők szomszédságától mindenkép­pen meg akartak szabadulni.- Mikorra tehető a honfogla­lás: 895-re, 896-ra? Tavaszra, őszre? B. A.: - Mai ismereteink sze­rint 893-896 közé tehető, leg­alább négy-öt évig tartott. F. I.: - Egykori források nem rögzítik. Az ezeréves évfordu­lóra készülve, a múlt században 895 őszét határozták meg. A legújabb kutatások is hasonló eredményre jutottak, de a be­vonulást tavaszra teszik, ami logikus is, mert a mintegy húszezer lovast kitevő honfog­laló seregnek friss legelőkre volt szüksége.-Igaz lehet-e a kettős hon­foglalás? B. A.: - A tudomány nem bi­zonyítja. A honfoglalás előtti századokból való sírok leletei­ről szinte lehetetlen megmon­dani, hogy az eltemetettek mi­lyen etnikumhoz tartoztak. A magyar anyanyelvűnek vélt ké­sei avarok és a honfoglaló ma­gyarok megjelenése között mintegy kétszáz év telt el, nem valószínű, hogy megértették volna egymás szavát. F. I.: - A feltevés nagyon régi, arra irányult, hogy a ma­gyarok Attila ősi jussát vették birtokukba, a magyar nemesség tudatában élt a hunoktól való származás. A kettős honfogla­lás gondolatának felvetése az 1970-es években azonban ab­ból a szempontból hasznosnak tekinthető, hogy ráirányította a szaktudomány figyelmét a Kárpát-medence korábbi lakói­ra. István királyunkat ábrázoló iniciálé-Sértheti-e a szlovák nem­zeti büszkeséget, hogy a ma­gyarok döntötték meg a morva birodalmat? B. A.: - Ez az újabbkori sé- relmi politika visszavetítése a múltba. A honfoglalás idején a Kárpát-medence szinte minden részén laktak szlávok, de a szlovák nép még nem létezett, a morvák nem tekinthetők őseik­nek. F. L: -Pribina Nyitra-köz- pontú szláv fejedelemségét ép­pen a morvák döntötték meg, s kényszerítették rá, hogy a du­nántúli Zalavárra tegye át szék­helyét. A morva birodalom ke­leti határa a Garam folyó volt. A szlovákoknak a morvákhoz nincs közük, a szlovákság csak századok múlva alakult ki.-A magyar törzsek valóban le akartak telepedni a Kárpát­medencében, vagy a „kalando­zások” nemcsak zsákmányszer­zésre irányultak, hanem to­vábbi terepfelderítésre is? B. A.: -Bölcs Leó bizánci császár leírása szerint a magya­roknak fegyelmezett haderejük volt, a meghódítandó területe­ket felderítették, hadjárataikat előkészítették, a csatatereket előre kiválasztották, a hadmoz­dulatokat, akárcsak a bizánciak, vezényszóra hajtották végre. Tehát a tudatosság bizonyosra vehető. A 899-es észak-olasz­országi hadjárat ugyan még felderítésként fogható fel, hi­szen három évig tartott, de az ezt követőknek már csak a zsákmányszerzés volt a céljuk. Továbbmenni nem volt hova, illetve csak a politikai és kato­nai önállóság feladása árán le­hetett volna. A seregek zsold és zsákmány fejében a gyepükön kívül harcoltak, miközben az állattenyésztő, földet művelő nép a szó szoros értelmében birtokba vette az országot. F. I.: - A Kárpát-medencétől nyugatra már nem található nomadizálásra igazán alkalmas terület, az eurázsiai sztyeppék utolsó nyúlványa a Nagy- és a Kisalföld. Elődeink olyannyira nem akartak ismét vándorútra kelni, hogy amikor Bíborban­született Konstantin 923 táján visszahívta őket előző szállás­helyükre, az Al-Dunához, s szövetséget ajánlott föl nekik a besenyők ellen, tagadó választ adtak.- Tudhatunk-e meg valaha is a jelenleginél lényegbevágóan többet az őshazáról, a törzsek vándorlásáról és a honfogla­lásról? B. A.: - Feltételezhető, hogy rá lehetne találni eddig ismeret­len magyar vonatkozású ada­tokra például Afganisztánban, a medreszék (mohamedán főis­kolák), Spanyolországban a cordobai arab kalifátus fennma­radt irataiban, vagy Izraelben, ahol a levéltárak sok feldolgo­zatlan anyagot rejtenek a kazár birodalom, az egykori közép­ázsiai népek kapcsolatairól.- Végül is a honfoglaló ma­gyarság finnugor nyelven be­szélő türk eredetű nép volt? B. A.: — Azt már sehol a vi­lágon senki sem vitatja, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. De a nép nem türk származású, még akkor sem, ha különösen a földművelés és az ipar köréből több száz ősi bolgár-török szót őriz mind a mai napig. A pusz­tai vándorlás során állandóan új népelemekkel gazdagodott, törzsek szakadtak le róla, s tör­zsek csatlakoztak hozzá. F. I.: - A magyarság nem a honfoglaláskor alakult ki. Kr. e. 1000-500 között még a nyugat­szibériai ligetes tájon, az Isim, Tobol, Irtis folyók vidékén uráli népalakulatban élt, de amikor elhagyta az ugor családból származó vogul és osztják test­véreit, már magy er-nek, be­szélő embernek, nevezte magát. Ez a korai népi tudat jele. A magyar sztyeppi népként indult és érkezett a Kárpát-meden­cébe. Fehér Kálmán A MAGYAR TÖRZSEK VÁNDORLÁSA AZ ŐSHAZÁTÓL A HONFOGLALÁSIG á I’ Úsztjákok Ob Vogulpk \ MORVA ^ _ FEJEDELEMSÉG 'ffj V <3^° Nyitra Bajor- :"" Karantén ^ végak Avarok \ f ” Sztárok , , Bolgár % végak S«v- **■-«b úr jur jj Feltételezett magyar *!| őshaza * Feltételez, 5» magyar «t*ha*a Isim i

Next

/
Oldalképek
Tartalom