Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)
1996-07-17 / 166. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. július 17., szerda Ledolgozták a veszteséget „Várom a kamatot, remélem, nem hiába” Mit jelent ma Semmelweis öröksége? Nem a klasszikus értelemben vett ünnepi tószttal örvendeztette meg hallgatóságát dr. Tombácz Adrienn osztályvezető főorvos Semmelweis Ignác születésének 178. évfordulóján Egerben, a Markhot Ferenc Kórház emlékülésén. Az előadó beszéde hallatán nem ásítoztak a résztvevők, hanem feszülten figyelték minden szavát. Részlet az előadásból: Örömmel olvastam a Heves Megyei Hírlap május 7-i számában a Panoráma Rt.-ről szóló cikket. Különös boldogsággal tölt el, hogy 1993-94 és 1995 első félévi veszteségét, amit a Panoráma VIK Rt. felhalmozott, részben sikerült ledolgoznia. Nem említi meg Harmati Péter igazgató úr, hogy ezt milyen szervezéssel, hány új munkahely létesítésével érte el. Az említett kilenc üzlet, ami a privatizáció előtt is szerződéses vállalkozásban üzemelt, biztos, hogy nem termelt veszteséget, és ezért is törekedtek arra, hogy minden üzletüket szerződéses formában üzemeltessék. A szerződéses üzletekkel nemigen lehet probléma, mert a vállalkozóval létrehozott -bérleti szerződés ezt teljesen kizárja. Amíg a Panoráma VIK Rt. nem került privatizációra, a feleségem volt a gyöngyösi Vitis étterem szerződéses üzletvezetője. A bérleti díj drasztikus emelése után azonban elálltunk az új tulajdonossal való szerződéskötéstől, ismerve az üzlet forgalmát, a helyi igényeket. Az új bérlő, nem ismerve ezeket a tényeket, a drasztikusan megemelt bérleti díjért is hajlandó volt átvenni az üzletet. Amit már le is adott, mert lehetetlen kigazdálkodni az ösz- szeget, pedig az étteremből biliárdszalont csinált. Tehát ezekkel a bérletidíjemelésekkel és a még meglévő üzletek gyors bérbe adásával sikerült Önöknek ezt az igazán figyelemre méltó, szívet melengető statisztikai adatokat elérni. Valószínű, hogy annak a 120 ezer forintnak a kamata is be lett számítva, amit még 1992 szeptember hóban kaucióként befizettünk, és ezt a kamatot Ön volt szíves - úgymond - lenyelni, amire sem jogi, sem erkölcsi alapja nem volt. Azóta is várom a kamatot, remélem, nem hiába. Nem tartozik rám - ez lehet akár üzleti titok is -, de még az 1996 elején megjelent újságcikkek is arról írtak, hogy a Kopcsik cukrászda is megmarad Kopcsik úr vezetése alatt. De amikor megtörtént a privatizáció, azonnal megszüntették vele az üzleti kapcsolatot, hogy csak ezt említsem. Talán ön szerint nem megfelelő emberek ültek a részvény- társaság régi vezetésében, nem hozzáértő szakemberek vezették az üzleteket, a kötelezettségeiket elhanyagolták? Ön ezeket éleslátással és nagy szakmai tapasztalattal észrevette, és lám, tíz hónap alatt az óriási veszteséget termelő részvénytársaságot egy csapásra jövedelmezővé tette. Teklát „ledolgozták” a veszteséget, ha nem is kis(ember) áldozat árán... Sipos István Gyöngyös Mérges u. 4. IV/24. Mit jelent a ma orvosának Semmelweis Ignác öröksége? Méltó tisztelői és követői vagyunk-e vajon ezen nagyszerű ember szellemiségének? Tudunk-e ma küzdeni meggyőződésünkért, elveinkért, mint Semmelweis, vagy meghunyászkodva, egzisztenciális félelmektől befolyásolva visz- szahúzódunk, és hagyjuk magunkat sodortatni az eseményekkel? Milyen elvek, érzések vezérlik vajon ma korunk orvosát az átalakulás éveinek viharában? Képes-e gondolkodó értelmiségi módjára kiemelkedni a 3x1 Cavinton monotóniájából, vagy a pénzhajszolás megalázó, az orvos- és betegtársadalom számára egyaránt lélekromboló mókuskerekéből? Visszakapja-e tisztességét és méltóságát, anyagi és társadalmi megbecsülését a gyógyító orvos, mint a századfordulón, vagy mint Semmelwei- sék korában, vagy pedig a rendszerváltás kezdeti fellendülését követően napjainkra ismét visszasüllyed a fizetett bérmunkás szintjére, akit valójában a társadalom feketepiaca tart el? A 27 százaléknak beharangozott béremelés egyharmadá- nak kifizetése megalázó arcul- csapás az egészségüket másokért feláldozok számára. Az elmúlt két év alatti közel ötvenszázalékos reálbércsökkenés kb. egytizedének visszapótlása a fiatal orvosok és a diagnosztikus területen dolgozók számára ismét megélhetési gondok rémképét vetíti előre. Nem beszélve a szakdolgozók életszínvonalának rohamos csökkenéséről. Ugyanezen országban milliárdos bankrablások, olajmanipulációk során az új burzsoázia elképzelhetetlen mennyiségű pénzösszegeken osztozkodik. A rendszerváltás után meginduló polgári társadalmi értékrend kialakulása csírájában hal el ismét, ha a polgárság erős bázisát képező orvostársadalom újból megalázott, kiszolgáltatott, létéért, megélhetéséért küszködő társasággá válik. Miért tértünk le vajon arról az útról, amely a svéd vagy német típusú jóléti társadalmak irányába vezetett el? Miért gondoljuk, hogy azok, akik negyven éven keresztül, egy utópiát kergetve, tévedést tévedésre halmoztak, most egy ellenkező irányba történő átalakulást eredményesen tudnának levezényelni? Miből gondoljuk, hogy azok, akik negyven éven keresztül hirdették, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes - vagyis nem volt értéke az egészségügyi tevékenységnek -, ma megfelelő értékrendet tudnak kialakítani az egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában? Az egészségügyben dolgozók munkájának megbeszélését, értékelését - vagy inkább annak hiányát - máris a bőrünkön tapasztalhatjuk újból. Az egészségügy reformjának titulált átszervezést, átalakítást a koncepciók hiánya, a kapkodás, a rögtönzés jellemzi. Az orvostársadalom most már egészét képviselő kamara meghallgatása a döntés-előkészítés és döntéshozatal fázisaiból egyaránt kimarad. Nem állnak rendelkezésre az átalakítás számára például az ágyszámcsökkentések vonatkozásairól szóló hatástanulmányok, költségelemzések. A leépítésekből származó összegek szolgálnak majd állítólag az ott maradók béremelésének fedezetéül. Kannibálprogram? De ki az, aki felesleges közülünk? Hogyan lehet, hogy ilyen méretű leépítéseket kell eszközölni egy olyan ország egészségügyi ellátásának struktúrájában, amely vezet a rákstatisztikában, a kardiovaszkuláris megbetegedésekben és az ön- gyilkosságban? Hogyan lehet olyan országok mutatóit mintaként alapul venni, amelyek polgárai évtizedek óta társadalmi nyugalomban, gazdasági jólétben élnek - szemben a fizetésnek csúfolt éhbér mellett rendszeresen különmunkákat vállaló, agyonhajszolt, agyongyötört magyar lakossággal? A gulyáskommunizmus pszeudobiztonságot nyújtó évtizedeiért most viszont kifizethetetlen adósságszámlák terheit nyögve kell végigasszisztálni az egészségügyi ellátás és az oktatás területén végbemenő elvonások tragédiáit. Mit szólna ma vajon Semmelweis Ignác a szülőotthonok bezárásához, ahhoz a keserű valósághoz, hogy a szülő anyáktól elvonják a szülés utáni megélhetés biztonságát? Ma nem az anyák halnak meg, Semmelweis Ignác! Ma nem is lesznek anyává az elvetélt magzatok világrahozói. Az 1995-ös év során, főként az ominózus pénzügyi terv bejelentését követően, ugrásszerűen megemelkedett ismét az országban az abortuszok száma: megfordultak a demográfiai mutatók. A halálozások száma azóta magasabb, mint a leendő új magyar polgároké. A tendencia riasztó. Tudunk-e ma ismét Semmelweis hitével, meggyőződésével küzdeni a magyar társadalom egészségének megőrzése érdekében? Talpra tud-e állni ismét ez a megriadt, szétzilált, helyenként kontraszelektált magyar orvostársadalom? Tud- e gondolkodó, aktív értelmiségiként az össztársadalmi átalakulások vezető, irányító elemévé válni, az emberek tényleges jólétét szolgálni a megszületéstől a halálos ágyig? Hiszen a medicina nem a gyógyszereknél, hanem a gyümölcsöknél, nem a betegágynál, hanem a zöld természetnél kezdődik. Feladatunk azért küzdeni, hogy olyan társadalmi struktúrát építsünk, amelyben nemcsak választási lózung a szociális biztonság, hanem a stabil, jómódú polgári megélhetés mellett az aktív pihenésre, a tényleges egészségmegőrzésre nyílik módja a legegyszerűbb rétegeknek is. A tényleges prevenció nem ötéves tervekben hirdethető meg, hanem biztosítani kell az igazán egészséges életfeltételeket, a nyugodt, családcentrikus életszemléletet, ahol a média nem sokkoló, véres katasztrófákat sulykol, hanem gyermeküket ringató anyákat mutat. Ahol az ifjúság számára nem az enyhe drogok használata az út a felnőtté váláshoz, és ahol nem reszkető kezű nyugdíjasok fűtésmelegétől elvont ezresein utaznak a jól megfizetett gyógyszercég-képviselők. Quo vadis, magyar egészségügy? Quo vadis, magyar társadalom? Úgy gondolom, mindannyiunknak Semmelweis követőivé kell válnunk. Mindannyiunknak fel kell emelnie a fejét a hétköznapok beletörődő szürkeségéből, és gondolkodó, sorsunkat tudatosan alakító, emberibb társadalmi létet építő, igazi értelmiségivé kell válnunk a mindennapok egyszerű hőseként. Óriási a felelősség a váltunkon, amelyhez fel kell nőnünk végre, nemcsak az anyák, de az egész magyarság pusztulásának megelőzése érdekében. Úgy gondolom, ez ma Semmelweis öröksége, üzenete az utókornak. *** Szerkesztőségünk vitaindítónak szánja a június 27-én elhangzott beszéd részletének közlését. Várjuk észrevételeiket! Köszönet a Hírlapnak Tisztelt Szalay Zoltán úr! Engedje meg, hogy kifejezésre juttassam őszinte köszönetnyilvánításomat Önnek és kollégáinak a június 29-i Nyílt napon a pályakezdő fiatalok elhelyezkedése érdekében végzett színvonalas közreműködésükért. A program indítását sikeresnek tekintjük, melyben Önök is elvitathatatlan érdemeket szereztek. Bízom benne, hogy a jövőben is számíthatunk alkotó részvételükre. Üdvözlettel: Kisgergely István igazgató Heves Megyei Munkaügyi Központ Elismerés az emberségért Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha leközölnék lapjukban köszönő soraimat. 1996. június 26-án Fallós- kúton voltam nagynénémnél, aki este 9 óra után rosszul lett, mentőt kellett hívnom hozzá. Éjfél előtt le is értünk a gyöngyösi Bugát Pál Kórházba, ahol 27-én reggel szeretett nagyné- ném meghalt. Szeretnék köszönetét mondani a mentősöknek, akik éjszaka a sötétben megtalálták a nyaralót és a kanyargós úton lehoztak bennünket; és a Bugát Pál Kórház II. belosztályán ügyelő dr. Vértes Editnek és a nővéreknek emberségükért, az odaadó, gondos betegellátásért. További munkájukhoz erőt, egészséget kívánok- hálás köszönettel és tisztelettel: Mészáros Lászlóné Hatvan, Balassi B. u. 75IB Várjuk leveleiket Kiadónk, szerkesztőségünk eddig is örömmel vette, hogy előfizetőink, olvasóink levelekkel tiszteltek meg bennünket. Ezekben általában szőkébb környezetük gondjaira, visszásságaira hívták fel a figyelmünket. Máskor viszont örömeiket osztották meg velünk. Köszönjük a bizalmunkat. Ezúton is kérjük önöket, továbbra is írjanak, küldjenek leveleket nekünk. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírkap Szerkesztősége 3300 Eger, Barkóczy u. 7. Mikófalva Község Önkormányzatának Képviselő-testülete pályázatot hirdet általános iskolai igazgatói állás betöltésére. Pályázati feltételek:- Főiskolai végzettség,- 5 év szakmai gyakorlat,- büntetlen előélet. Az állás 1996. szeptember 1-jétől betölthető. A pályázatot három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal, a végzettséget igazoló okmány hiteles másolatával és részletes önéletrajzzal együtt 1996. július 31-ig kell benyújtani Kovács Flórián polgármesterhez. (Polgármesteri Hivatal 3344 Mikófalva II. Rákóczi F. út 1/1. Tel.: 36/354-279) Szurkolj hangosabban! Paul Garrison, a Coca-Cola Magyarország ügyvezető igazgatója Elindult az országos .Atlanta csak 8000 kilométer - szurkolj hantbalra) bemutatja a „Szurkolj hangosabban!"programot gosabban!"program Talán még soha nem volt olyan forró a hangulat és akkora a lelkesedés a budapesti Kempinski Szálloda báltermében, mint az .Atlanta csak 8000 kilométer - Szurkolj hangosabban” programindító rendezvényén. A Coca-Cola Magyarország ugyanis elhatározta, ezúttal nemcsak az olimpiát és az élsportolókat támogatja, hanem - talán a történelemben először - a magyar szurkolókat is. Több száz szurkoló tanulta: hogyan kell elég jól szurkolni ahhoz, hogy az a versenyzőt győzelemre segítse. Persze ahhoz, hogy a hangunk el is érjen Atlantáig, a Coca- Cola segítsége kell. Paul Garrison, a Coca-Cola Magyarország ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a Coca-Cola megteremti a lehetőséget, hogy a szurkolók aktívan részt vehessenek a nagyszerű magyar csapat biztatásában: a Coca-Cola hidat épít a magyar szurkolók milliói és az atlantai olimpikonok közé - szurkolói üzenetekből, az elragadtatás ordításaiból. A szurkolói üzeneteket országszerte videostábok rögzítik, az olimpiai képeslapok pedig július 18-19-től ingyenesen állnak a szurkolók rendelkezésére a nagyobb postahivatalokban. (X) Hosszú távra BÉRELNÉNK vagy VENNÉNK Egerben személy- és tehergépkocsival egyaránt jól megközelíthető helyen lévő, legalább 2000 m2 alapterületű, földszintes, fűthető RAKTÁRHELYISÉGET, CSARNOKOT ami parkolóhellyel vagy erre a célra kialakítható területtel rendelkezik. Az ajánlatokat az 52/411-172 vagy 52/413-837-es telefonszámon várjuk. Hírlap Fiókszerkesztőség, hirdetésfelvétel, lapterjesztés! 'iÜiJIü !i. ». BÚTORVÁSÁR 20%-30%-40% engedménnyel Gyöngyösön a Kolping Okt. Központban (Török I. u. 1.) 1996. július 16-17-18. (k-sz-cs) Nyitva: 9.00-18.00-ig Közvetlenül a gyártótól! Konyhaszekrények, étkezők, szekrénysorok, kárpitozott & garnitúrák - hitellevélre is. ' | Hágen István és Adler Katalin - negyedszázada, 1971. július 3-án kötöttek házasságot. Katalin asszony ezzel a kissé „kopott” képpel kedveskedik férjének és gyermekeinek az évforduló alkalmából. Szerkesztőségünk is gratulál, jó egészséget és további'békés, boldog éveket kíván a há7.asnárnak
