Heves Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-176. szám)

1996-07-17 / 166. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. július 17., szerda Ledolgozták a veszteséget „Várom a kamatot, remélem, nem hiába” Mit jelent ma Semmelweis öröksége? Nem a klasszikus értelemben vett ünnepi tószttal örvendeztette meg hallgatóságát dr. Tombácz Adrienn osztályvezető főorvos Semmelweis Ignác születésének 178. évfordulóján Egerben, a Markhot Ferenc Kórház emlékülésén. Az előadó beszéde halla­tán nem ásítoztak a résztvevők, hanem feszülten figyelték min­den szavát. Részlet az előadásból: Örömmel olvastam a Heves Megyei Hírlap május 7-i szá­mában a Panoráma Rt.-ről szóló cikket. Különös boldogsággal tölt el, hogy 1993-94 és 1995 első fél­évi veszteségét, amit a Pano­ráma VIK Rt. felhalmozott, részben sikerült ledolgoznia. Nem említi meg Harmati Pé­ter igazgató úr, hogy ezt milyen szervezéssel, hány új munka­hely létesítésével érte el. Az említett kilenc üzlet, ami a privatizáció előtt is szerződé­ses vállalkozásban üzemelt, biz­tos, hogy nem termelt vesztesé­get, és ezért is törekedtek arra, hogy minden üzletüket szerző­déses formában üzemeltessék. A szerződéses üzletekkel nem­igen lehet probléma, mert a vál­lalkozóval létrehozott -bérleti szerződés ezt teljesen kizárja. Amíg a Panoráma VIK Rt. nem került privatizációra, a fe­leségem volt a gyöngyösi Vitis étterem szerződéses üzletveze­tője. A bérleti díj drasztikus emelése után azonban elálltunk az új tulajdonossal való szerző­déskötéstől, ismerve az üzlet forgalmát, a helyi igényeket. Az új bérlő, nem ismerve ezeket a tényeket, a drasztiku­san megemelt bérleti díjért is hajlandó volt átvenni az üzletet. Amit már le is adott, mert le­hetetlen kigazdálkodni az ösz- szeget, pedig az étteremből bi­liárdszalont csinált. Tehát ezekkel a bérletidíj­emelésekkel és a még meglévő üzletek gyors bérbe adásával sikerült Önöknek ezt az igazán figyelemre méltó, szívet me­lengető statisztikai adatokat el­érni. Valószínű, hogy annak a 120 ezer forintnak a kamata is be lett számítva, amit még 1992 szeptember hóban kaucióként befizettünk, és ezt a kamatot Ön volt szíves - úgymond - le­nyelni, amire sem jogi, sem er­kölcsi alapja nem volt. Azóta is várom a kamatot, remélem, nem hiába. Nem tartozik rám - ez lehet akár üzleti titok is -, de még az 1996 elején megjelent újság­cikkek is arról írtak, hogy a Kopcsik cukrászda is megma­rad Kopcsik úr vezetése alatt. De amikor megtörtént a pri­vatizáció, azonnal megszüntet­ték vele az üzleti kapcsolatot, hogy csak ezt említsem. Talán ön szerint nem megfe­lelő emberek ültek a részvény- társaság régi vezetésében, nem hozzáértő szakemberek vezet­ték az üzleteket, a kötelezettsé­geiket elhanyagolták? Ön ezeket éleslátással és nagy szakmai tapasztalattal észrevette, és lám, tíz hónap alatt az óriási veszteséget ter­melő részvénytársaságot egy csapásra jövedelmezővé tette. Teklát „ledolgozták” a vesz­teséget, ha nem is kis(ember) áldozat árán... Sipos István Gyöngyös Mérges u. 4. IV/24. Mit jelent a ma orvosának Semmelweis Ignác öröksége? Méltó tisztelői és követői va­gyunk-e vajon ezen nagyszerű ember szellemiségének? Tudunk-e ma küzdeni meg­győződésünkért, elveinkért, mint Semmelweis, vagy meg­hunyászkodva, egzisztenciális félelmektől befolyásolva visz- szahúzódunk, és hagyjuk ma­gunkat sodortatni az esemé­nyekkel? Milyen elvek, érzések vezérlik vajon ma korunk orvo­sát az átalakulás éveinek viha­rában? Képes-e gondolkodó ér­telmiségi módjára kiemelkedni a 3x1 Cavinton monotóniájá­ból, vagy a pénzhajszolás meg­alázó, az orvos- és betegtársa­dalom számára egyaránt lélek­romboló mókuskerekéből? Visszakapja-e tisztességét és méltóságát, anyagi és társa­dalmi megbecsülését a gyó­gyító orvos, mint a századfor­dulón, vagy mint Semmelwei- sék korában, vagy pedig a rend­szerváltás kezdeti fellendülését követően napjainkra ismét visszasüllyed a fizetett bér­munkás szintjére, akit valójá­ban a társadalom feketepiaca tart el? A 27 százaléknak beharan­gozott béremelés egyharmadá- nak kifizetése megalázó arcul- csapás az egészségüket máso­kért feláldozok számára. Az elmúlt két év alatti közel ötvenszázalékos reálbércsök­kenés kb. egytizedének vissza­pótlása a fiatal orvosok és a diagnosztikus területen dolgo­zók számára ismét megélhetési gondok rémképét vetíti előre. Nem beszélve a szakdolgozók életszínvonalának rohamos csökkenéséről. Ugyanezen országban milli­árdos bankrablások, olajmani­pulációk során az új burzsoázia elképzelhetetlen mennyiségű pénzösszegeken osztozkodik. A rendszerváltás után meg­induló polgári társadalmi érték­rend kialakulása csírájában hal el ismét, ha a polgárság erős bázisát képező orvostársadalom újból megalázott, kiszolgálta­tott, létéért, megélhetéséért küszködő társasággá válik. Miért tértünk le vajon arról az útról, amely a svéd vagy német típusú jóléti társadalmak irányába vezetett el? Miért gondoljuk, hogy azok, akik negyven éven keresztül, egy utópiát kergetve, tévedést téve­désre halmoztak, most egy el­lenkező irányba történő átala­kulást eredményesen tudnának levezényelni? Miből gondoljuk, hogy azok, akik negyven éven keresztül hirdették, hogy az egészségügyi ellátás ingyenes - vagyis nem volt értéke az egészségügyi te­vékenységnek -, ma megfelelő értékrendet tudnak kialakítani az egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában? Az egészségügyben dolgo­zók munkájának megbeszélé­sét, értékelését - vagy inkább annak hiányát - máris a bőrün­kön tapasztalhatjuk újból. Az egészségügy reformjának titulált átszervezést, átalakítást a koncepciók hiánya, a kapko­dás, a rögtönzés jellemzi. Az orvostársadalom most már egészét képviselő kamara meghallgatása a döntés-előké­szítés és döntéshozatal fázisai­ból egyaránt kimarad. Nem állnak rendelkezésre az átalakítás számára például az ágyszámcsökkentések vonat­kozásairól szóló hatástanulmá­nyok, költségelemzések. A leé­pítésekből származó összegek szolgálnak majd állítólag az ott maradók béremelésének fede­zetéül. Kannibálprogram? De ki az, aki felesleges közü­lünk? Hogyan lehet, hogy ilyen méretű leépítéseket kell eszkö­zölni egy olyan ország egész­ségügyi ellátásának struktúrá­jában, amely vezet a rákstatisz­tikában, a kardiovaszkuláris megbetegedésekben és az ön- gyilkosságban? Hogyan lehet olyan országok mutatóit mintaként alapul venni, amelyek polgárai évtize­dek óta társadalmi nyugalom­ban, gazdasági jólétben élnek - szemben a fizetésnek csúfolt éhbér mellett rendszeresen kü­lönmunkákat vállaló, agyon­hajszolt, agyongyötört magyar lakossággal? A gulyáskommunizmus pszeudobiztonságot nyújtó év­tizedeiért most viszont kifizet­hetetlen adósságszámlák terheit nyögve kell végigasszisztálni az egészségügyi ellátás és az oktatás területén végbemenő elvonások tragédiáit. Mit szólna ma vajon Sem­melweis Ignác a szülőotthonok bezárásához, ahhoz a keserű va­lósághoz, hogy a szülő anyáktól elvonják a szülés utáni megél­hetés biztonságát? Ma nem az anyák halnak meg, Semmelweis Ignác! Ma nem is lesznek anyává az elve­télt magzatok világrahozói. Az 1995-ös év során, főként az ominózus pénzügyi terv be­jelentését követően, ugrássze­rűen megemelkedett ismét az országban az abortuszok száma: megfordultak a demog­ráfiai mutatók. A halálozások száma azóta magasabb, mint a leendő új magyar polgároké. A tendencia riasztó. Tudunk-e ma ismét Sem­melweis hitével, meggyőződé­sével küzdeni a magyar társada­lom egészségének megőrzése érdekében? Talpra tud-e állni ismét ez a megriadt, szétzilált, helyenként kontraszelektált magyar orvostársadalom? Tud- e gondolkodó, aktív értelmisé­giként az össztársadalmi átala­kulások vezető, irányító ele­mévé válni, az emberek tényle­ges jólétét szolgálni a megszü­letéstől a halálos ágyig? Hiszen a medicina nem a gyógyszereknél, hanem a gyü­mölcsöknél, nem a betegágy­nál, hanem a zöld természetnél kezdődik. Feladatunk azért küzdeni, hogy olyan társadalmi struktú­rát építsünk, amelyben nem­csak választási lózung a szociá­lis biztonság, hanem a stabil, jómódú polgári megélhetés mellett az aktív pihenésre, a tényleges egészségmegőrzésre nyílik módja a legegyszerűbb rétegeknek is. A tényleges prevenció nem ötéves tervekben hirdethető meg, hanem biztosítani kell az igazán egészséges életfeltétele­ket, a nyugodt, családcentrikus életszemléletet, ahol a média nem sokkoló, véres katasztró­fákat sulykol, hanem gyerme­küket ringató anyákat mutat. Ahol az ifjúság számára nem az enyhe drogok használata az út a felnőtté váláshoz, és ahol nem reszkető kezű nyugdíjasok fű­tésmelegétől elvont ezresein utaznak a jól megfizetett gyógyszercég-képviselők. Quo vadis, magyar egész­ségügy? Quo vadis, magyar tár­sadalom? Úgy gondolom, mindannyi­unknak Semmelweis követőivé kell válnunk. Mindannyiunk­nak fel kell emelnie a fejét a hétköznapok beletörődő szür­keségéből, és gondolkodó, sor­sunkat tudatosan alakító, embe­ribb társadalmi létet építő, igazi értelmiségivé kell válnunk a mindennapok egyszerű hőse­ként. Óriási a felelősség a váltun­kon, amelyhez fel kell nőnünk végre, nemcsak az anyák, de az egész magyarság pusztulásának megelőzése érdekében. Úgy gondolom, ez ma Sem­melweis öröksége, üzenete az utókornak. *** Szerkesztőségünk vitaindító­nak szánja a június 27-én el­hangzott beszéd részletének közlését. Várjuk észrevételei­ket! Köszönet a Hírlapnak Tisztelt Szalay Zoltán úr! Engedje meg, hogy kife­jezésre juttassam őszinte köszönetnyilvánításomat Önnek és kollégáinak a jú­nius 29-i Nyílt napon a pá­lyakezdő fiatalok elhelyez­kedése érdekében végzett színvonalas közreműködé­sükért. A program indítását sike­resnek tekintjük, melyben Önök is elvitathatatlan ér­demeket szereztek. Bízom benne, hogy a jö­vőben is számíthatunk al­kotó részvételükre. Üdvözlettel: Kisgergely István igazgató Heves Megyei Munkaügyi Központ Elismerés az emberségért Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha leközölnék lapjukban köszönő soraimat. 1996. június 26-án Fallós- kúton voltam nagynénémnél, aki este 9 óra után rosszul lett, mentőt kellett hívnom hozzá. Éjfél előtt le is értünk a gyön­gyösi Bugát Pál Kórházba, ahol 27-én reggel szeretett nagyné- ném meghalt. Szeretnék köszönetét mon­dani a mentősöknek, akik éj­szaka a sötétben megtalálták a nyaralót és a kanyargós úton lehoztak bennünket; és a Bugát Pál Kórház II. belosztályán ügyelő dr. Vértes Editnek és a nővéreknek emberségükért, az odaadó, gondos betegellátásért. További munkájukhoz erőt, egészséget kívánok- hálás kö­szönettel és tisztelettel: Mészáros Lászlóné Hatvan, Balassi B. u. 75IB Várjuk leveleiket Kiadónk, szerkesztőségünk ed­dig is örömmel vette, hogy elő­fizetőink, olvasóink levelekkel tiszteltek meg bennünket. Ezekben általában szőkébb környezetük gondjaira, visszás­ságaira hívták fel a figyelmün­ket. Máskor viszont örömeiket osztották meg velünk. Köszön­jük a bizalmunkat. Ezúton is kérjük önöket, to­vábbra is írjanak, küldjenek le­veleket nekünk. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírkap Szerkesztősége 3300 Eger, Barkóczy u. 7. Mikófalva Község Önkormány­zatának Képviselő-testülete pályázatot hirdet általános iskolai igazgatói állás betöltésére. Pályázati feltételek:- Főiskolai végzettség,- 5 év szakmai gyakorlat,- büntetlen előélet. Az állás 1996. szeptember 1-jétől betölthető. A pályázatot három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal, a végzettséget igazoló okmány hiteles másolatával és részletes önéletrajzzal együtt 1996. július 31-ig kell benyújtani Kovács Flórián polgármesterhez. (Polgármesteri Hivatal 3344 Mikófalva II. Rákóczi F. út 1/1. Tel.: 36/354-279) Szurkolj hangosabban! Paul Garrison, a Coca-Cola Magyarország ügyvezető igazgatója Elindult az országos .Atlanta csak 8000 kilométer - szurkolj han­tbalra) bemutatja a „Szurkolj hangosabban!"programot gosabban!"program Talán még soha nem volt olyan forró a hangulat és akkora a lelkesedés a bu­dapesti Kempinski Szálloda bálter­mében, mint az .Atlanta csak 8000 ki­lométer - Szurkolj hangosabban” programindító rendezvényén. A Coca-Cola Magyarország ugyanis elhatározta, ezúttal nemcsak az olimpiát és az élsportolókat támo­gatja, hanem - talán a történelemben először - a magyar szurkolókat is. Több száz szurkoló tanulta: ho­gyan kell elég jól szurkolni ahhoz, hogy az a versenyzőt győzelemre segítse. Persze ahhoz, hogy a han­gunk el is érjen Atlantáig, a Coca- Cola segítsége kell. Paul Garrison, a Coca-Cola Magyarország ügyve­zető igazgatója elmondta, hogy a Coca-Cola megteremti a lehetősé­get, hogy a szurkolók aktívan részt vehessenek a nagyszerű magyar csapat biztatásában: a Coca-Cola hi­dat épít a magyar szurkolók milliói és az atlantai olimpikonok közé - szurkolói üzenetekből, az elragadta­tás ordításaiból. A szurkolói üzeneteket ország­szerte videostábok rögzítik, az olimpiai képeslapok pedig július 18-19-től ingyenesen állnak a szur­kolók rendelkezésére a nagyobb postahivatalokban. (X) Hosszú távra BÉRELNÉNK vagy VENNÉNK Egerben személy- és tehergépkocsival egyaránt jól megközelíthető helyen lévő, legalább 2000 m2 alapterületű, földszintes, fűthető RAKTÁRHELYISÉGET, CSARNOKOT ami parkolóhellyel vagy erre a célra kialakítható területtel rendelkezik. Az ajánlatokat az 52/411-172 vagy 52/413-837-es telefonszámon várjuk. Hírlap Fiókszerkesztőség, hirdetésfelvétel, lapterjesztés! 'iÜiJIü !i. ». BÚTORVÁSÁR 20%-30%-40% engedménnyel Gyöngyösön a Kolping Okt. Központban (Török I. u. 1.) 1996. július 16-17-18. (k-sz-cs) Nyitva: 9.00-18.00-ig Közvetlenül a gyártótól! Konyhaszekrények, étkezők, szekrénysorok, kárpitozott & garnitúrák - hitellevélre is. ' | Hágen István és Adler Katalin - negyedszázada, 1971. július 3-án kötöttek házasságot. Katalin asszony ezzel a kissé „kopott” képpel kedveskedik férjének és gyermeke­inek az évforduló alkalmából. Szerkesztőségünk is gratulál, jó egészséget és további'békés, boldog éveket kíván a há­7.asnárnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom