Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-26 / 148. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. június 26., szerda B irk lies József né gyöngyösi előfizetőnk - a napokban érdekes hírrel kereste fel szerkesztőségünket. A barátnője, Mező Mária és annak férje, Horváth György nemrégiben ünnepelték 60. házassági évfordulójukat. Jelenleg Kanadában, Breton Allában élnek, de Gyöngyösről származtak el. Egykor a mátraalji városban kötötték frigyüket. Az évforduló alkalmából köszöntötte őket az angol királynő is. A Heves Megyei Hírlap kollektívája is erőt, egészséget, további békés, boldog együtt eltöltött éveket kíván. Köszönetét mondott a tárgyilagos hangvételért Ezen a héten, a hétfői lapszámunk 3. oldalán megjelent Kis Szabó Ervin: Kész röhej című publicisztikája. Abban a szerző a hosszasan elhúzódó és sokakat felháborító egri földrendezés bonyodalmairól írta meg észrevételeit - a Tollvégen íovatunk- ban. A cikkre még aznap délután faxon küldte el válaszát dr. Nagy Lajos Ferenc, Eger Megyei Jogú Város Földrendező Bizottságának elnöke. Abban a következők olvashatók: „Megköszönöm az újságjuk mai napi számában megjelent, az Egervin ügyében írt cikkének korrekten tárgyilagos hangvételét..." Támogatták a vetélkedőt A Stúdió Eger Bt. tanárai a „The America Bowl” középiskolások vetélkedőjének megrendezéséhez kapott segítségért az alábbi támogatóknak mondanak köszönetét: Egri Polgármesteri Hivatal, Hungária Szuperinfó, Kondi Salátabár, School Idegen Nyelvű Könyvesbolt, Jééé C+C Raktáráruház (Kistályai u. 18.), Ifjúsági Ház, Autovill Rt. Mezőkövesd, az USA Információs Szolgálata és Papné Fábián Anikó dekoratőr. Rendörállam? Vajon mi az oka annak, hogy a rádióban és a televízióban a vetített filmek közül is egyre inkább azt tartják az illetékesek „jónak”, amelyben gyilkolnak, ölnek, verekednek, rabolnak? Az állam küzd a bűnözés ellen, ugyanakkor szimpatikussá teszi azt. Nem beszélve arról, hogy egyre több ember érzi magát kényszerítve a bűn elkövetésére, mert nem lát maga előtt más megoldást, miután megszüntették a szociális hálót. Lehet, hogy elöbb-utóbb rendörállam lesz Magyarországon? Szerintem az a legszomorúbb, hogy egyre több a Bólogató János, akik bár a magyar népet hivatottak képviselni, de valójában nem a népért, hanem a népből élnek. A régi rendszernél csak az ideológiát kellett volna megváltoztatni. Szerintem az is igaz, hogy az Isten jobban szerette az üldözött, kiszolgáltatott egyházat, mint a jelenlegit! Tisztelettel: Székesi László, Eger Ha Ön most Volkswagen Transported vagy Caddy-t vásárol, nemcsak egy kiváló minőségű, megbízható haszonjármű tulajdonosa lesz, hanem még egy GSM 900-as rádiótelefont is kap mindössze 900 forint felár ellenében, a raktárkészlet erejéig. Volkswagen Transporter: 2.599.000 Ft + ÁFA-tól oOO ' Volkswagen Caddy: 1.551.000 Ft + ÁFA-tól Plusz 900 megahertz plusz 900 forintért ^^^^^^^^^^^^részletekro^ideklődjöi^aádrakereskedőinknéj! Információs telefonszám: (061) 270-5502 Lízing Részletfizetés Klubkártya Z3CA I Volkswagen. Biztos lehet benne. t Nem olyan nagy, mint a felsőtárkányi és a bükkszéki Szeretnék, ha a tartalmas időtöltés helye maradna A Heves Megyei Hírlap rendszeres olvasójaként találkoztam a „Lesz-e táborhelye a megye fiataljainak?” című írással. Az újságíró tárgyilagosan és körültekintően írta meg cikkét, megkeresve több érintettet is. Osztozom mindazok véleményével, akik aggódnak a fiatalok táborozási lehetőségeinek elérhetőségén, pedig most aztán igazán fontos lenne, hogy legyenek olyan helyek, ahol „lélekpendítő” együttléteken vehetnének részt, személyiségépítő közösségekhez tartoznának. Sajnos, egyre több családnál komoly gond a gyermekek nyári táboroztatása, az együtt üdülés pedig sok helyen szinte elérhetetlen. A hatvani Alkotótábor és Szabadidőközpont vezetőjeként ezt az állapotot „testközelből” érzékelhetem. Tollat most azért fogtam, hogy a szerényen és szorgalmasan munkálkodó hatvani Alkotótábor és Szabadidőközpontot figyelmükbe ajánljam. 1968-tól 1989-ig úttörő- és KISZ-tábor volt a Hatvan szélén kialakított öt hektár parkos terület. Nem volt olyan nagy és ismert, mint Felsőtárkány vagy Bükkszék. Ma sem az, bár igyekszünk megtenni mindent, hogy lehetőségeinket minél többen ismerjék meg. 1992 nyarán Hatvan város önkormányzatának döntése alapján önkormányzati működtetéssel új arculatot kapott ez az intézmény. Az elmúlt közel 4 év alatt országosan ismert és elismert kézművességet oktató, képző, átképző bázissá fejlődött. Költségvetési- leg külön, de szervezetileg együtt a Pályakezdők Speciális Szakiskolájával három kézművesműhelyt alakítottunk ki, s biztosítottuk, hogy szövő, kosárfonó, kézi és gépi hímző, fazekas, csipkekészítő, tűzzománckészítő szakmunkások kerüljenek ki ebből az intézményből, s jelenleg is folyamatosan történjen a képzés. A munkaügyi hivatallal karöltve átképzést szerveztünk. Harmadik éve valósítjuk meg az erdei iskola program keretében az Alkotótábor és Szabadidőközpontba érkező tanulócsoportok kézműves-foglalkozásait. Egyre népszerűbbek és rendszeresebbek a kézműves-hétvégék. Az Alkotótábor és Szabadidőközpont Hatvan város és környékének közművelődési feladataihoz szervesen kapcsolódik, de színtere közösségeknek, baráti társaságoknak, civil szerveződéseknek, helyi, megyei, országos tanácskozásoknak, rendezvényeknek. Folyamatosan látogatnak ide a Zagyva-parti város óvodásai, általános és középiskolásai is. Rendszeresen szervezünk nyári táborokat: kézműves-, kerékpáros, lovas, kutyás stb. Szeretnénk, ha a hatvani Alkotótábor és Szabadidőközpont az maradna, amiért épült: kellemes és tartalmas időtöltés helyszíne, szabadon és nyugalmasan, kulturált környezetben mindenki számára. Tóth István táborvezető, Hatvan Kedves Tóth István! Tulajdonképpen a hatvani ön- kormányzat áldozatkészségét dicséri, hogy az Önök tábora - beszámolója szerint - még mindig azt a célt szolgálja, amire annak idején létrehozták. Magam is megfordultam ott újságíróként egy-egy olvasótáborukban. Csak reménykedni tudunk abban, hogy nemcsak fennmaradnak az ilyen közösségteremtő helyszínek, hanem - jobb időkben, jobb gazdasági körülmények között - újak is teremtődnek. Ehhez a termelő cégek, szervezetek mecénási hozzáállására lenne szükség. Nem mindegy, gyermekeink hol szerzik a közösségi élményeket, hol és mit tanulnak nyáron. További jó munkát kívánva: Jámbor Ildikó Kerékbilincs: radikális szabályozás? A renitens autósok réme lesz a kerékbilincs. Bevezetését fontolgatják illetékesek. Vajon kutatják-e az elfajult renitenskedések okát, ami miatt rákényszerültek erre a radikális lépésre? Talán csak nem a nevelés hiányossága szülte ezt az állapotot? Azé a nevelésé, amelyet apró gyerekkorban kell elkezdeni úgy a családban, mint az iskolában. Amennyiben otthon nem kapja meg ezt a gyerek, az iskolának kellene megtennie. Sajnos, jelenleg labda- dobálás folyik ezen a téren. A szülők az iskolára, az iskola a zsúfolt tananyag miatti időhiányra hivatkozva a szülőre hárítja ezt az igen fontos, nem elhanyagolható feladatot. Megfeledkeznek arról, hogy a nevelés hasonlít a kertész munkájához. A gyereknek meg kell tanulnia, mit szabad és mit nem szabad tenni. A fegyelmet, az alkalmazkodást, hogy mire felnő, törvénytisztelő tagja legyen a társadalomnak. Hajdanán az iskolák rendszabályaikkal igencsak megregulázták a diákokat. A szabályok ellen vétőket szigorúan felelősségre vonták. Amit ma ósdi, elavult módszernek tartanak, kijárási tilalom is szerepelt a szabályzatokban. Ez azt jelentette, hogy este 8 órától csak szülői kísérettel tartózkodhattak az utcán, szórakozóhelyeket is csak szülői felügyelettel látogathattak. Jelenleg az iskolák rendezvényeiket a késő éjszakába hajló órákig tartják. Szórakozóhelyekről sok diák alkoholtól, nem ritka esetben kábítószertől mámorosán a hajnali órákban tántorog haza. Útközben tömek-zúznak mindent, ami útjukba esik, vagy gépkocsi volánja mellé ülve, társaikkal rohannak a halálba. A kerékbilincs drága fegyelmező eszköz lesz a szabályokat semmibe vevő autósoknak. Nem ártana hasonló módon a renitens fiatalkorúakat is megnevelni. Akik országosan milliár- dokban mérhető károkat okoznak a falfirkálásokkal, a közterek, parkok, játszóterek és felszereléseinek rongálásával. Meggondolás tárgyává kellene tenni az előbbiekben ismertetett kijárási tilalom bevezetését a diákok részére. (Kína egyik városának vezetősége is a gyermekbűnözés csökkentésére kijárási tilalmat vezetett be este 9 órától reggel 6 óráig, 6-18 éves korig. A tilalom megszegőit közmunkára ítélik. Ez a hír a tv- ben hangzott el.) Hasznos lenne a már évek hosszú sora óta beígért tananyagcsökkentéssel - az iskolákban - a tanároknak módot, lehetőséget, de leginkább időt adni a nevelésre. Ha már sok szülő ezt nem teszi, legalább az iskola pótolja. El kellene dönteni, érdemes-e folytatni azt az „importált” gyermeknevelési módszert, amely azt vallja: „hagyjunk rá a gyerekre mindent, hogy tombolja ki magát, majd kinövi”, melynek negatív eredményéről szinte naponta ad hírt a sajtó, a tv és a rádió. Nincs kizárva, hogy ez a nevelési módszer vezetett a fegyelmezetlenségek jelenlegi kialakulásához, melyet már csak kerékbilinccsel és hozzá hasonló radikális rendszabályokkal lehet megfékezni. H. B. Á. Eger (teljes név és cím a szerkesztőségben) „Nekem nem a kéményseprő hozott szerencsét” Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy az alábbi sorokat a Heves Megyei Hírlapban közölni szíveskedjenek. A közelmúltban kaptam egy fizetési felszólítást a Heves Megyei Tűzkévtöl, kissé éles hangvétellel. A figyelmetlenségem okozta, hogy nem vettem észre: az értesítés a múlt évre vonatkozik, nem az ideire. Mélységesen felháborított a dolog, mivel az idei kéményseprési díjat már kifizettem. Elutaztam Egerbe azzal a szándékkal, hogy jól megmondom a véleményemet a Tűzkév dolgozóinak munkájáról. Forrt bennem a méreg, tele voltam indulattal. Bementem a Bródy Sándor utca 9. szám alatt lévő egri ki- rendeltségre. Az irodában egy mosolygós ügyintéző hölgy kedvesen megkérdezte, miben segíthet, és hellyel kínált. Egy pillanatra megtorpantam. Nem vagyok hozzászokva (sajnos), hogy hivatalos helyen ilyen udvarias fogadtatásban legyen részem. Előadtam vélt sérelmemet. Közben néhányszor telefonhívás zavarta meg a beszélgetésünket. A hölgy az érdeklődőknek ugyanolyan kedvesen és türelmesen, megítélésem szerint nagy szakmai hozzáértéssel adott felvilágosítást, mint nekem. Minden haragom elpárolgott, megköszöntem a korrekt ügyintézést, és indulni készültem. Bocsánatot kértem a zavarásért, és mentem volna, amikor a hölgy azt mondta, szóra sem érdemes, azért van ott, hogy segítsen, és megköszönte a türelmemet. Ezzel végleg levett a lábamról. Ez késztetett arra, hogy írjak önöknek. Ne csak a rosszat vegyük észre, hanem a jót is, ami körülöttünk történik ebben a szomorú és közömbös világban. Néhány kedves szó, egy kis figyelem, és az embernek már van egy szép napja. Időközben megtudtam az ügyintéző nevét, Prokainénak hívják. Nekem nem a kéményseprő hozott szerencsét, hanem ő. Ezúton szeretnék neki köszönetét mondani azzal, hogy sok ilyen ügyintéző kellene a hivatalokba. Tisztelettel: Kovács Béláné Pétervására
